Fradi újság (1993)

1993 / 1. szám

FRADI ÚJSÁG 9 A „sérült sarokban”: PINDÁK LÁSZLÓ Pindák Lászlót, az-FTC ifjú kora ellenére máris rutinos jégko- rongozóját a utóbbi hónapokban csak különféle nagyságú és diva- tú gipszekben, kötésekben láthat­tuk a hokimeccseken. A január végi-február eleji bajnoki szü­netben azért kerestük meg, hogy megtudhassuk: mikorra ölti fel újra a hagyományos jégkorongos szerelést?- Január végén megszabadul­tam az egykezes bottól is - kezdte Pindák, de nehogy azt tessék hin­ni, hogy hokiütöről beszélt. - Erősen fáslizom a lábam, minden nap gyógytornázom, uszodába is járok, de még csak olyan meden­cébe merészkedhetek be, ahol nem lep el a víz.-Azt sem tudjuk pontosan, ho­gyan és milyen súlyosan sérültél meg ?- Szeptember 29-én, futóedzés közben szakadt el a keresztszala­gom. Másnap kerültem kórházba, és kerek egy hónap múlva jöhet­tem ki onnan. Október 20-án mű­tötték, két és negyed órás beavat­kozással. Lábujjtól combtőig gipszbe bújtattak, Berkes doktor úr figyelmeztetett, csak akkor lesz tökéletes a gyógyulás, ha eleget pihenek. Hála Istennek, ezt be is tartottam, bár az első hónap nagyon nehéz volt.- Milyen hosszú lesz a rehabi­litáció?- A gyógytornászom azt mondja, ha minden jól megy, má­jus végétől futhatok. A járás már most sem esik nehezemre, néha ugyan húzódik kicsit a lábam. Két csavar van bennem, ez kez­detben zvart, de mostanra meg­szoktam. Az izmaim persze szé­pen elsorvadtak, de a combom kerülete csak öt centit csökkent.- Mennyire esett nehezedre kí­vülről, gipszben figyelni az idei bajnokikat?- Szörnyű volt. Ahányszor ki­jöttem a meccsre, ugyanolyan iz­galmi állapotba kerültem, mint a csapat. Üvöltöttem, rángatóztam, lehetőség szerint ugráltam, min­den mozdulatot együtt csináltam a srácokkal. Teljesen mindegy volt, hogy a kispadnál állok, vagy a lelátón, a haverjaimmal.- Hogy tetszett saját csapatod - nélküled, félig-meddig a kívü­lálló szemével?- Tetszett. A kapusaink jól vé­denek, a külföldiek pedig maxi­málisan megérik a pénzüket. Mindenki láthatja, hogy az orosz játékosaink kitűnőek. A bajnoki döntőben szerintem nem jelent­het gondot a Lehel legyőzése, legfeljebb az nehezítheti a hely­zetet, ha a jászberényieknek sike­rül honosítaniuk a hátvédjeiket. De a mi három sorunk feltétlenül esélyesebb.- A magyar játékosok egy ré­szét nemhogy ösztönzi, sokkal in­kább elkedvetleníti a külföldiek tömeges jelenléte. Téged is zavar a légiósdömping?- Meg vannak az előnyei és a hátrányai. A Fradinál nagyon jól eltalálták a helyes arányt, a négy orosz mellett itt a tizenegynéhány magyar is. Azt hiszem, a mienk a követendő példa, hiszen itt a kül­földiek nem egy sorban játszanak, hanem melléjük építették be a ma­gyarokat is. A légiósok összessé­gében emelik a bajnokság színvo­nalát, mert bárki bármit mond, ezek a fiúk tudnak jégkorongozni.- Korábban többször is külföld felé kacsintgattál, aztán mégis maradtál itthon. Kényszerből, vagy saját döntésedtől vezetve?- Volt edzőnk, Repnyev jelen­leg másodedző Ausztriában, a Feldkirch jelentkezése után ő is hívott. Mindkét helyre csak akkor mehettem volna azonban, ha si­kerül elintézni a honosításomat. Ez viszont sehogy sem akar összejönni, a mostani politikai helyzetben pedig egyre nehezeb­bé válik. Dél- koreaiakkal is tár­gyaltam, de egyik napról a má­sikra megszakadtak a megbeszé­lések, fogalmam sincs róla, miért.- Nemcsak a bajnokság végét hagyod ki, hanem a márciusi C­csoportos világbajnokságot is, Ljubljanában. Szerinted milyen esélyekkel rajtol itt a válogatott?- Optimista vagyok, de ha reá­lisan szemlélem a dolgokat, be kell vallanom, nagyon nehéz dol­gunk lesz. Ahogy azt az elnök úr, dr. Sárközy Tamás is mondta a közelmúltban, csak Dél-Afrikát megverni nagyon kevés. A többi­ek ellen pedig már nem mehetünk biztosra, erre tavaly is ráfáztunk, amikor az ausztrálok ellen maga­biztosan kikorcsolyáztunk, aztán kaptunk egy kiadós „zakót”. A volt Szovjetunióban rengeteg a jó játékos, nagy részük korábban a válogatott közelébe sem tudott kerülni, most viszont helyet kap­nak a különféle utódállamok csa­pataiban. A világversenyeken bi­zonyára mindent megtesznek azért, hogy felhívják magukra a figyelmet, hiszen külföldre, sok­kal jobb életkörülmények közé szerződhetnek. A horvátok és a szlovének is előttünk járnak, rá­adásul tele vannak fedett pályák­kal. Angliában is rohamléptekkel fejlődik a hoki, néhány éve még simán vertük őket, mára viszont megváltoztak az erőviszonyok. Nálunk hiányzik a szisztematikus felkészülés, az egész éves közös edzés. Ez persze anyagi kérdés is. Egy adott ország erejét egy spor­tágban a felnőtt válogatott ered­ményei alapján mérik, a nemzet­közi szövetség is csak erre ad pénzt. Ördögi kör: pénz nélkül nincs eredmény, eredmény nél­kül nincs pénz. A válogatottunkat leírták, sehova nem hívják kül­földi tornára. Egyetlen célunk le­het, hogy bennmaradjunk a Él­csoportban, de ez csak teljes összefogással valósítható meg.- Juniorjaink viszont sorra nyerik a meccseket, a nemzetközi tornákat. Bíztató jövó't jósolsz nekik, illetve áttételesen a spor­tág egészének?- Én is voltam ifi, meg junior, mi is máshol tartanánk, ha ránk is ennyit áldoztak volna, mint a mai fiatalokra. Felnőtt korban azon­ban minden egészen mássá válik, előtérbe kerülnek az egzisztenci­ális kérdések. Nem tudni, hány játékost csábít el a hokitól a pénz vagy a haverok hívó szava. Ne­künk is megvolt az a híres kis csapatunk, amely 255 gólt ütött, de az akkori társaságból csak né­gyen maradtunk. Mi, a megszál­lottak. Pedig népszerű, közked­veltjáték a hoki, ennek bizonyí­tására elég hétvégémé kimenni a Dunára, egy-egy tóhoz, megnéz­ni hányán korcsolyáznak. A jég­korong „nomád” lehetőségei azonban nálunk már nem vonz­zák igazán a sportolni vágyókat, sőt az is érthető, ha a szurkoló a pénzéért nem fagyoskodni szeret­ne. Igaz ugyan, hogy Jászberény­ben még így is két-háromezren jár­nak meccsekre, a miskolci kupa­döntőt is 1500-an nézték végig. Amíg.azonban hiányoznak a fe­dett pályák, addig nincs esélyünk rá, hogy bekapcsolódjunk a spor­tág nemzetközi vérkeringésébe. Ballai Földes Gábor a Dirk Holz igazgatója a Fradi sajtó-kedden... Jöjjön ki Óbudára ! Nem bánja meg, hiszen gyönyörű bútorok közül válogathat a Február 1-én a Bojtár utca 59-ben megnyílt új bútorszalonunkban. A legegyszerűbb székektől kezdve, a legigényesebb szobagarniturákig, nálunk mindent megtalál. Csak jöjjön ki Óbudára, a Natur-Holz szalonjába. A legnemesebb fából készült bútorok várják önt. Nálunk teljesen berendezheti lakását. Bútorait személyautóján is haza szállíthatja. Természetes anyagok, természetesen kitűnő minőségben, természetesen a Dirk-Holz áruházban. ahol a fa újra életre kel. Budapest III. kér. Bojtár u. 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom