Fradi újság (1993)
1993 / 1. szám
FRADI ÚJSÁG 9 A „sérült sarokban”: PINDÁK LÁSZLÓ Pindák Lászlót, az-FTC ifjú kora ellenére máris rutinos jégko- rongozóját a utóbbi hónapokban csak különféle nagyságú és diva- tú gipszekben, kötésekben láthattuk a hokimeccseken. A január végi-február eleji bajnoki szünetben azért kerestük meg, hogy megtudhassuk: mikorra ölti fel újra a hagyományos jégkorongos szerelést?- Január végén megszabadultam az egykezes bottól is - kezdte Pindák, de nehogy azt tessék hinni, hogy hokiütöről beszélt. - Erősen fáslizom a lábam, minden nap gyógytornázom, uszodába is járok, de még csak olyan medencébe merészkedhetek be, ahol nem lep el a víz.-Azt sem tudjuk pontosan, hogyan és milyen súlyosan sérültél meg ?- Szeptember 29-én, futóedzés közben szakadt el a keresztszalagom. Másnap kerültem kórházba, és kerek egy hónap múlva jöhettem ki onnan. Október 20-án műtötték, két és negyed órás beavatkozással. Lábujjtól combtőig gipszbe bújtattak, Berkes doktor úr figyelmeztetett, csak akkor lesz tökéletes a gyógyulás, ha eleget pihenek. Hála Istennek, ezt be is tartottam, bár az első hónap nagyon nehéz volt.- Milyen hosszú lesz a rehabilitáció?- A gyógytornászom azt mondja, ha minden jól megy, május végétől futhatok. A járás már most sem esik nehezemre, néha ugyan húzódik kicsit a lábam. Két csavar van bennem, ez kezdetben zvart, de mostanra megszoktam. Az izmaim persze szépen elsorvadtak, de a combom kerülete csak öt centit csökkent.- Mennyire esett nehezedre kívülről, gipszben figyelni az idei bajnokikat?- Szörnyű volt. Ahányszor kijöttem a meccsre, ugyanolyan izgalmi állapotba kerültem, mint a csapat. Üvöltöttem, rángatóztam, lehetőség szerint ugráltam, minden mozdulatot együtt csináltam a srácokkal. Teljesen mindegy volt, hogy a kispadnál állok, vagy a lelátón, a haverjaimmal.- Hogy tetszett saját csapatod - nélküled, félig-meddig a kívülálló szemével?- Tetszett. A kapusaink jól védenek, a külföldiek pedig maximálisan megérik a pénzüket. Mindenki láthatja, hogy az orosz játékosaink kitűnőek. A bajnoki döntőben szerintem nem jelenthet gondot a Lehel legyőzése, legfeljebb az nehezítheti a helyzetet, ha a jászberényieknek sikerül honosítaniuk a hátvédjeiket. De a mi három sorunk feltétlenül esélyesebb.- A magyar játékosok egy részét nemhogy ösztönzi, sokkal inkább elkedvetleníti a külföldiek tömeges jelenléte. Téged is zavar a légiósdömping?- Meg vannak az előnyei és a hátrányai. A Fradinál nagyon jól eltalálták a helyes arányt, a négy orosz mellett itt a tizenegynéhány magyar is. Azt hiszem, a mienk a követendő példa, hiszen itt a külföldiek nem egy sorban játszanak, hanem melléjük építették be a magyarokat is. A légiósok összességében emelik a bajnokság színvonalát, mert bárki bármit mond, ezek a fiúk tudnak jégkorongozni.- Korábban többször is külföld felé kacsintgattál, aztán mégis maradtál itthon. Kényszerből, vagy saját döntésedtől vezetve?- Volt edzőnk, Repnyev jelenleg másodedző Ausztriában, a Feldkirch jelentkezése után ő is hívott. Mindkét helyre csak akkor mehettem volna azonban, ha sikerül elintézni a honosításomat. Ez viszont sehogy sem akar összejönni, a mostani politikai helyzetben pedig egyre nehezebbé válik. Dél- koreaiakkal is tárgyaltam, de egyik napról a másikra megszakadtak a megbeszélések, fogalmam sincs róla, miért.- Nemcsak a bajnokság végét hagyod ki, hanem a márciusi Ccsoportos világbajnokságot is, Ljubljanában. Szerinted milyen esélyekkel rajtol itt a válogatott?- Optimista vagyok, de ha reálisan szemlélem a dolgokat, be kell vallanom, nagyon nehéz dolgunk lesz. Ahogy azt az elnök úr, dr. Sárközy Tamás is mondta a közelmúltban, csak Dél-Afrikát megverni nagyon kevés. A többiek ellen pedig már nem mehetünk biztosra, erre tavaly is ráfáztunk, amikor az ausztrálok ellen magabiztosan kikorcsolyáztunk, aztán kaptunk egy kiadós „zakót”. A volt Szovjetunióban rengeteg a jó játékos, nagy részük korábban a válogatott közelébe sem tudott kerülni, most viszont helyet kapnak a különféle utódállamok csapataiban. A világversenyeken bizonyára mindent megtesznek azért, hogy felhívják magukra a figyelmet, hiszen külföldre, sokkal jobb életkörülmények közé szerződhetnek. A horvátok és a szlovének is előttünk járnak, ráadásul tele vannak fedett pályákkal. Angliában is rohamléptekkel fejlődik a hoki, néhány éve még simán vertük őket, mára viszont megváltoztak az erőviszonyok. Nálunk hiányzik a szisztematikus felkészülés, az egész éves közös edzés. Ez persze anyagi kérdés is. Egy adott ország erejét egy sportágban a felnőtt válogatott eredményei alapján mérik, a nemzetközi szövetség is csak erre ad pénzt. Ördögi kör: pénz nélkül nincs eredmény, eredmény nélkül nincs pénz. A válogatottunkat leírták, sehova nem hívják külföldi tornára. Egyetlen célunk lehet, hogy bennmaradjunk a Élcsoportban, de ez csak teljes összefogással valósítható meg.- Juniorjaink viszont sorra nyerik a meccseket, a nemzetközi tornákat. Bíztató jövó't jósolsz nekik, illetve áttételesen a sportág egészének?- Én is voltam ifi, meg junior, mi is máshol tartanánk, ha ránk is ennyit áldoztak volna, mint a mai fiatalokra. Felnőtt korban azonban minden egészen mássá válik, előtérbe kerülnek az egzisztenciális kérdések. Nem tudni, hány játékost csábít el a hokitól a pénz vagy a haverok hívó szava. Nekünk is megvolt az a híres kis csapatunk, amely 255 gólt ütött, de az akkori társaságból csak négyen maradtunk. Mi, a megszállottak. Pedig népszerű, közkedveltjáték a hoki, ennek bizonyítására elég hétvégémé kimenni a Dunára, egy-egy tóhoz, megnézni hányán korcsolyáznak. A jégkorong „nomád” lehetőségei azonban nálunk már nem vonzzák igazán a sportolni vágyókat, sőt az is érthető, ha a szurkoló a pénzéért nem fagyoskodni szeretne. Igaz ugyan, hogy Jászberényben még így is két-háromezren járnak meccsekre, a miskolci kupadöntőt is 1500-an nézték végig. Amíg.azonban hiányoznak a fedett pályák, addig nincs esélyünk rá, hogy bekapcsolódjunk a sportág nemzetközi vérkeringésébe. Ballai Földes Gábor a Dirk Holz igazgatója a Fradi sajtó-kedden... Jöjjön ki Óbudára ! Nem bánja meg, hiszen gyönyörű bútorok közül válogathat a Február 1-én a Bojtár utca 59-ben megnyílt új bútorszalonunkban. A legegyszerűbb székektől kezdve, a legigényesebb szobagarniturákig, nálunk mindent megtalál. Csak jöjjön ki Óbudára, a Natur-Holz szalonjába. A legnemesebb fából készült bútorok várják önt. Nálunk teljesen berendezheti lakását. Bútorait személyautóján is haza szállíthatja. Természetes anyagok, természetesen kitűnő minőségben, természetesen a Dirk-Holz áruházban. ahol a fa újra életre kel. Budapest III. kér. Bojtár u. 59
