Fradi újság (1993)
1993 / 7. szám
6 FRADI ÚJSÁG LIPCSEI LIPCSEI LIPCSEI A két csapat 1992. október 31-én találkozott utoljára - a meccs a Fáy utcában volt. Lipcsei parádés mester- hármasa milliónyi fra- distának okozott osztatlan örömet. A 47. percben a kitörő' Lipcsei a vetődő Babócsy alatt lőtte a labdát a hálóba. A 83. percben a 16-osról bombalövéssel vette be a kaput. Négy perc múlva pedig egy szabadrúgást követően csavarta a labdát a Vasas kapuba - mesterhármas! Csonka csapatkép” - ugyanis közben Kuz- nyecov Knézy Jenőnek nyilatkozott. Balról: Simon, Balogh, Páling, Szenes, Gregor. Elől: Albert, Lipcsei, Telek, Wukovics, Keller Emlékképek az Üllői útról 1974 - 1993 1974. május 19. vasárnap. Sporttörténeti dátum: az új FTC stadion ezen a napon nyitotta meg kapuit. A stadionavató mérkőzés FTC-Vasas rangadó. Nem tudom ki hogyan készült e nevezetes meccsre - de a Fradi tábor elnöktől - játékosig a jegykiadóktól a szurkolókig - nos nagyon. Hihetetlen érdeklődés nyilvánult meg a mérkőzés iránt. Még Kádár János is jelezte, ő is kiváncsi az Üllői úti rangadóra. Persze tudtuk, hogy elsősorban a Vasas miatt... Harót János az FTC akkori elnöke és Klára Jenő az új stadion első igazgatója várták is a klubház bejáratánál vagy egy órán át. Mint kiderült hiába - Kádárnak közbejött valami. A játékosoknak és természetesen a bíróknak semmi nem jöhetett közve. Havasi Mihály - az FTC labdarúgók mai technikai vezetője (akkor még kézilabdázónk) felvonta a zöldfehér stadionzászlót, majd Dr. Lénád Lajos az FTC társadalmi elnöke elmondta a stadionavató beszédét, a miniszter átvágta a zöld-fehér szalagot (egy darabkája a Fradi futball- múzeumban ma is látható) és kis idő múltán már megszólalt a meccs kezdetét jelentő sípszó. Aki a sípót fújta Somlai Lajos az akkori magyar játékvezetői kar egyik legjobbja volt. Igaz ezen a meccsen kis túlzással csak az első sípszóig volt jó... Úgy látszott, hogy az új stadion első meccsének a vezetése valahogy lelki teherként nehezedett rá. Indiszponált Ítéletek sokaságával az amúgy sem nyugodt légkört mind a pályán lévőkben, mind a lelátókon helyetfog- lalókban tovább szítottak. No persze Mucha Jóska két méterről nem Somlai miatt hagyta az új stadion első ezer százalékos helyzetét. Nem csak Somlai miatt kapott ki a Fradi - de játékvezetői ténykedése ezúttal a zöldeket sújtotta. Gondolom bizonyára ő is rosszul aludt azon a májusi - meccs utáni éjszakán. Álmában talán felvillant az a pillanat, amikor a kapura törő Kelement Linkinger a 16-oson belül lökte, buktatta és ő nem mutatott a 11-es pontra. Álmában talán megítélte a 30 ezer jelenlévő és a sajtó által is „megadott” büntetőt... A meccs állása ekkor még 0-0 volt, a mindent eldöntő „stadionavató gólt” Müller csak mintegy 20 perc múlva szerezte. Somlai egyébként még egy sporttörténeti ténnyel gazdagította pályafutásának amúgy sem szegényes adattárát: ő volt az első bíró, aki az új Üllői úti stadiononban kiállította az első játékost! A meccs 70-75. perce körül Török megrúgta Kü Lajost, azért Somlai leküldte a pályáról a Vasas játékosát. Az, hogy Somlai milyen lelkiállapotban jött le a pályáról nem tudhatom. Amint láttam falfehér volt az arca. Ha győzünk biztos nem az ő fal fehér arcára, hanem az örömtől új- jongó zöld-fehérekre figyelek... Nagy Béla A stadionavatón hat kézilabdázó hozta a stadionzászlót. Eló'l Havasi Mihály aki végül a zászlót felvonta... FTC - Vasas bajnoki mérkőzések az Üllői úti stadionban 1974. május 19. VASAS-FTC 1-0 Az új Üllői úti stadion avatója a fradistáknak szívszorító eredményt hozott... 1981. november 8. VASAS-FTC 3-1 Az új stadionban Szántó lőtte az első Fradi gólt a Vasasnak. 1987. szeptember 2. FTC-VASAS 3-3 A közönség extázisbán ünnepelte a fergeteges ferencvárosi rohamokat, s bizony a Fradi biztos győztesnek látszott. A Vasas a befejezés előtt 3 perccel szerezte harmadik - egyenlítő - gólját... 1989. június 7. FTC-VASAS 4-0 A Ferencváros második félidei gólbőjátéka láttán vastapsban tört ki az Üllői úti publikum. 1990. május 26. FTC-VASAS 3-3 A 13. percben a piros-kékek már 2-0-ra vezettek! Aztán három ferencvárosi gól következett... Á 84. percben a nézők nem akartak hinni a szemüknek: Gu- bucz a 16-osról lőtt, a labda a kapufáról Józsa hátára és onnét a hálóba pattant! 1991. június 15. FTC-VASAS 1-0 A győztes gól a 74. percben született: Wukovics beadását a csereként beállt Dzutják négy méterről a hálóba fejelte. 1991. augusztus 31. FTC-VASAS 1-0 A gólra azúttal is sokáig kellett várni: egy órai játék után Albert parádésan futtatta Schneidert, aki egy szép csel után középre lőtte a labdát. Az erős továbbításba Kecskés .rohant” bele és lábáról a saját kapujába perdült a labda. A Fradi így ezt a mérkőzést - öngóllal nyerte meg... 00^^* Részlet a »^^Három hülyétől -a hűha anyád”-ig Népszabadság cikkből A hatvanas évek, az úgynevezett Zsolt-korszak talán legmarkánsabb, legszínesebb bíróegyénisége Vadas György volt. Akkoriban még nem „Pisont Pista volt a legnagyobb király”; Albertek, Tichyk, Göröcsök, Mészölyök szaladgáltak a pályán. Akkortájt a legnagyobb sértésnek az számított, ha lehülyézték a bírót, anyázásról még szó sem volt.- Nem fogja elhinni, de többször kergették meg annak idején a játékvezetőket, mint manapság. Indulatok akkorban is voltak, csak a szurkolók szalonképesebben fogalmazták meg a véleményüket.- Most roppant igényesen fogalmazok: a társadalmi feszültségek a hatvanas években még nem fenyegettek robbanással.- Nem is volt akkoriban annyi pénz a futballban, mint manapság, a szívónál érdekes módon mégis jóval magasabb volt a mainál. Ha a Fradi szerdán továbbjutott volna a KEK-ben, a játékosok fejenként 250 ezer kaptak volna, vagyis kilencven perc alatt annyit, amennyi másfél évi nyugdíjam. Maga szerint ez normális?- Nem, de mondok mást. A hatvanas években a kisebb pénz ellenére ugyanolyan fontos volt a futball, mint manapság. Akkor politikai kérdést lehetett csinálni egy-egy rangadóból...- Provokál?- Nem. Csak arra a bizonyos FTC- Vasas meccsre gondolok...- Óriási pechem volt: ha az akkori politikai vezetők nem a Vasasnak szurkolnak, hanem a Fradinak, akkor minden rendben lett volna. Akkor sem lett volna baj, ha kicsit előbb lefújom a mérkőzést. Nem tettem meg, ezért fizettem drága árat.- Ha jól emlékszem 4^4 lett a vége.- De hogyan? Már 3-0-ra vezetett a Vasas, amikor megadtam egy tizenegyest a Fradinak. Hozzáteszem, jogos tizenegyest. Azzal lett 3-1, de végig a Vasas volt a jobb. Egy perccel a vége előtt 4-3- ra vezetett, ha bölcs vagyok, akkor hármat fügyülök. Minden másként alakult volna akkor is, ha Fister elrúgja a labdát. Nem rúgta el, Albert kapura fodult, Berendi felvágta, tizenegyest kellett ítélnem. Akkor körbevettek a Vasas-játékosok, Mészöly belém bokszolt. Le kellett volna fújnom a mérkőzést, de megelégedtem annyival, hogy kiállítottam Kálmánt.- A szabályok mit írnak eló' ilyen esetekre?- Nézze, akkoriban volt vagy harmincöt bíró az első osztályú keretben. Én voltam a legkutyaütőbb, nekem elhiheti, az összes többi jobban ismerte a szabályokat, mint én, de azzal azért tisztában voltam, ha a bírót inzultus éri, le kell fújnia a mérkőzést.- Mégsem fújta le.- A kisebb balhét választottam. A Fradi berúgta a tizenegyest, 4-4 lett a vége. Az öltözőben a sporthivatal akkori elnök- helyettese, meg a szövetség főtitkára az mondta, hibátlanul vezettem a meccset, ebből bajom nem lehet. Aztán három perccel később már nem voltam tagja a FIFA-keretnek. Soha többet nem vezethettem nagy meccset, megfosztottak attól az élménytől, hogy asszisztálhassak huszonkét kitűnő labdarúgó produkciójához.- Anyagilag nagyon ráfizetett?- Viccel? Háromszáz forintot fizettek egy meccsért. Mire Pécsről hazaértünk, már nem volt gond, mire költsem...- Manapság is sűrűn jár futballmérkőzésekre. Ma is bíráskodna?- Félni nem félnék, de a légkör nyomasztó. Kinn voltam az FTC-MTK mérkőzésen. Varga nem adta meg a Fradi második gólját. Jómagam semmi szabálytalanságot nem láttam, de ez nem jelent semmit, becsültem Vargát, amiért volt bátorsága vállalni a veszélyt. Néhány perccel később már nem merte kiállítani a Fradi kapusát, s akkor minden rokonszenve- met elvesztette a bíró. Inába szállt a bátorsága, ami nagyon nagy hiba.- Mondja, mi késztet egy embert arra, hogy fekete ruhát öltsön és sípszóval irányítson kéttucatnyi futballistát, miközben kórusban mocskolják az édesanyját...- A hiúság.- Egy színésznél még elfogadom, de egy bírónál?!- Sokszor negatív hős, de főszereplő!- Félek, hogy nem értem.- Figyeljen ide! Két nappal az említett FTC-Vasas meccs után fel kellett jöjjek Siófokról Budapestre, a fegyelmi tárgyalásra. Ott sántikálok a siófoki állomáson, mindjárt indul a vonat, amikor kijön az állomásfőnök és arra kér, meséljem el neki, mi történt a meccsen. A vonat miatt ne izguljak, mondja, az addig úgysem indul, míg ő nem int.- A történet jópofa, de még mindig nem tudom a valós okot...- Akkor mondok mást. Néhány hete kimentem a Fradi-tartalék valamelyik meccsére. Lefújás után ott álldogáltam, arra jött két pofa. Az egyik odaszólt: nem maga a Vadas György? De igen, mondom. Erre odafordult a társához: Te, ez egy becsületes bíró volt. Én ezért a mondatért éltem. Jakab József
