Fradi újság (1993)

1993 / 1. szám

6 FRADI ÚJSÁG Fradi forint klub- 1993. február ­Négy kérdés, négy válasz - négyükhöz... BRANIKOVITS LÁSZLÓ- Melyik életed legkedvesebb gól­ja?- A liverpooli havas pályán l<5tt győztes gólom is emlékezetes, de azt hiszem nekem az új Üllői úti stadi­onban elért első gólt illik említeni. Az örökrangadón szereztem és ez a gól nyitotta meg az Üllői úti gólok, Fradi gólok sorozatát. Bizony jövőre mindennek már húsz éve... Egyébként amikor a labda hálót ért, szinte belepirultam a boldogság­ba hogy én lehettem az új stadion el­ső ferencvárosi gólszerzője.- Mi volt életedben a legnagyobb pénz amit a futballért kaptál és mennyi amit a kártyán nyertél?- Amikor 1968-ban a VVK dön­tőbe kerültünk 7000 Ft-ot kaptam. Ez volt a csúcs. Szenvedélyes kár­tyás soha nem beszél nyereményei nagyságáról vagy éppenséggel anya­gi veszteségeiről...- Napjainkban mivel foglalkozol?- Két éve megalapítottam a Ma­rathon Kft-t. Mindenféle papír és nyomdai dolgokkal foglalkozunk.- A mai csapatból kinek a játéka tetszik leginkább?- Egyértelműen Lipcsei Petié - ha formában van egyszerűen feltar- tózhatatlan. POGÁNY LÁSZLÓ- Első pesti lakásodról, ha hall­hatnánk. ..- Amikor az FTC-hez igazoltak, az új Üllői úti klubház lett az ottho­nom. Ott ahol most a stúdió van, az volt az én lakószobám...- Kivel szerettél leginkább együtt játszani?- Magyar Pistával és Takács La­cival. Velük nagyon megértettem magam az összjátékban is - de a pá­lyán kívül is.- Fradista pályafutásod után ho­vá kerültél?- Amikor közölték velem, hogy t. nem kellek tovább az Üllői úton az ESMTK- ba igazoltam. Két évig még ott játszottam majd baráti kap­csolataim révén Takács Lacival kiju­tottunk egy IV. osztályú osztrák kis­csapatba. Hétvégeken még most is játszunk. Ami pedig a „civil” életet illeti: be­társultam egy sportáru Kft-be vala­mint a Nyugati pályaudvarnál parko­lóőr vagyok...- Mi a kedvenc kocsimárkád? Ételed? Italod? Újságod?- Kedvenceim: sztrapacska, fehér bor, Népszabadság, Mercedes. Igaz nekem még kocsim sincs... DEÁK LÁSZLÓ- Először is mit érzel a metró De­ák téri állomásán, mármint amikor a „neved" mondják?- Semmit, csak azt, hogy le kell szállnom...- Hogyan, mikor kerültél a Fra­diba?- 12 évvel ezelőtt kézilabdás edzőnek jöttem a ferencvároshoz. Hét évig foglalkoztam a fiúkkal, majd „átigazoltam” a vízilabdázók­hoz. Három évig szakosztály igazgató voltam. Második éve, hogy ügyve­zető elnökhelyettesként szolgálom szeretett egyesületemet.- íróasztalodon sok szponzorhoz írt levél fekszik?- Nekem 7 évig egy fridzsider te­tején volt az „íróasztalom”. Ott ír­tam, könyveltem és biztos voltam benne, hogy azt senki sem irigyli tő­lem. Arról nem is beszélve, hogy fri- dzsiderre minden rendszerben szük­ség van... Egyébként most sincs író­asztalom! Egy hat személyes tárgya­lóasztal van a szobámban - mert meggyőződésem, hogy így közvetle­nebb a kapcsolat a hozzám érkező­vel, mintha én egy nagy íróasztal mögül tárgyalnék és intézkednék. Ami pedig a szponzori szerződése­ket, pénzkérelmeket illeti - az a leg­fontosabb napi ügy, csak az aláírás idejéig lehet az asztalon...- Kedvenc kocsimárkád?- Komplett Opel őrült vagyok! A Tandex szponzori Opeljével is reklá­mozom a márkát és a céget... SZEILER JÓZSEF- A futballon kívül mi az érdeklő­dési köröd?- Most végeztem a TF középfokú edzői szakát. Mellette angolul tanu­lok. És nagyon érdekel az üzleti élet - ingatlan, autók - szóval vannak távlati terveim.- A Fradiban melyik volt eddigi pályafutásod legboldogabb pillana­ta?- A közelmúltban, amikor a Rába ETO ellen 2-0-ra győztünk. Zsinór­ban négy meccsen védtem - gól nél­kül. Tevékenyen résztvettem csap­atom sikereiben, vagyis letettem va­lamit a szeretett klub asztalára.- A Fradi történetében szerinted ki volt a legjobb kapus?- Természetesen én a nagyon ré­gieket nem tudom minősíteni. Géczi Pista bácsitól kezdve láttam a Fradi kapusokat. Rám Zsiborás Gabi tette a legjobb benyomást. Nagyszerű ka­pusnak tartom - ő a példaképem ma is. Gyerekként is mindig én voltam a srácok között a „Zsiborás”...- Veled vagy nélküled - hányadik lesz a csapatunk?- Úgy érzem, hogy az idei speci­ális alapozásnak komoly eredménye lesz. A csapat erőnlétileg, lelkileg, szerkezetileg jó. A dobogós helye­zésben biztos vagyok, de szerintem nem elképzelhetetlen, hogy duplázni fogunk. Azaz megnyerjük a bajnok­ságot és a kupát is! N.B. Fradi forint klub gyertyafényes vacsorával... A májusi Fradi forint klub összejövetele május 6-ra esik - ez a hó­nap első csütörtökje. Az FTC 94. születésnapja (május 3) alkalmából ezúttal rendhagyó lesz a Fradi forint klub tagjainak a programja. A meghívott vendégekkel egy gyertyafényes vacsora keretében találkoz­hatnak, amely 18 órakor kezdődik a klubház Csanádi termében. A díszvendégek: Dr. Szívós István az FTC ügyvezető elnöke, Al­bert Flórián a labdarúgószakosztály alelnöke, Dr. Török Lajos léte­sítmény igazgató, Havasi Mihály a szakosztály titkára. A mai labda­rúgók képviseletében: Simon Tibor, Telek András és Albert Flórián. Minden vendégünk három kérdést kap - utána egy közös „csapat­kép” készül a résztvevőkről, majd kezdődik a vacsora. A programról video felvétel is készül, amely később megvásárol­ható. A vacsorajegyek pedig a Fradi futballmúzeumban vásárolhatók meg 500 Ft-os áron, Nagy Bélánál. (A Fradi pezsgős koccintáson kí­vül az italt mindenki maga rendeli és fizeti.) Jelentkezéskor a legalább tíz darab Fradi forintot - a „tagságot” jelképező dokumentumot - szí­veskedjenek magukkal hozni. A Fradi-szív Zuglóért is dobog Az életkorát is meghazudtoló fris- sességű, zöld-fehér szívű Bauer Mik­lós a XIV. Kerüelti Önkormányzat 20. számú választókörzetének képvi­selője. Az igényes könyvekkel, szo­lid eleganciával berendezett szobá­ban beszélgetésünk közben is föl- fölpattan - kisebb-nagyobb ügyek­ben keresik választói, sporttársai te­lefonon. (Megjegyzem: a fehér tár­csát viselő készülék színe is zöld.)- 65. évemben vagyok, s a leg­több, amit elértem, hogy kilenc gyö­nyörű unoka nagypapája vagyok. Három lányom van, aminek nagyon örülök, mert mióta kinyílt az értel­mem, a nők maximális tisztelője és hódolója vagyok. Unokáim a legfon­tosabbak az életemben. Velük egy szinten, parányival hát­rább, leírhatatlan szerelmem a sport, s azon belül a Ferencváros és József­város határán telt a gyermekkorom, s mióta a világon vagyok, apám, nagybátyámék, az egész család, a kisvendéglők, a baráti társaságok ki- fejezhetetlen ferencvárosi légköre vett körül. Ez ma már visszaadhatat- lan légkör. Rettenetesnek tartom, hogy mára a várost valaha jellemző családias légkör mindenhonnan ki­szorult, hogy a gyűlölet és az acsar- kodás jellemzi egyre inkább a társa­dalmat. Nem ilyen világot szeretnék az unokáimnak hagyni. Gyerekként kikerültem a Fradi­pályára, s itt olyan csodálatos spor­tolókat, művészeket és sportbaráto­kat ismertem meg, mint az egykori elnök, dr. Springer Ferenc, Sárosi György, Toldi Géza, Fényes Sza­bolcs, Karinthy Ferenc s a többiek. Hatásuk egész életemre meghatáro­zóvá vált. Arra tanítottak, hogy tisz­teljem és becsüljem ellenfelemet, mert ezzel magamat is értékelem. Ma is büszkén vallom, hogy sosem a gyűlölet és az indulat vezetett. Ter­mészetesen családom is erre nevelt. Külön szerencsém, hogy apám s számtalan rokonom nyomdász volt, s később én is ezzel a hivatással ke­restem a kenyerem. Az akkori Hun­gária Hírlapnyomda a szabad szelle­mű értelmiség gyűjtőhelye volt. 6- 10 éves koromban Babits, Kosztolá­nyi, Karinthy Frigyes, Zsolt Béla, Pethő Zoltán, Kunszery Gyula köze­lében lehettem. A svájci érdekeltsé­gű nyomda igazgatója az a dr. Bródy András volt, akinek az unokája Bródy János, a legendás Illés zene­kar, majd a Fonográf együttes szöve­gírója és zenésze. Őt kiskorában még dajkáltam is. Betűöntőként dolgoz­tam negyvenhárom évig, a nyugdíja­zásomig, értelmes, szabdelvű felfo­gású mesterek és kollégák között. Ők vallási töltet nélkül is a „szeresd a felebarátodat” elvet vallották. Min­denkiben nagyon tisztelek mindenfé­le meggyőződést, elvet mindaddig, amíg nem akarja erőszakkal a másik­ra kényszeríteni. Ezért mertem kez­deményezni a zuglói önkormányzat­ban a „Tégy a gyűlölet ellen” moz­galomhoz való csatlakozást, amely lassan már Európán is túlterjed. Ismert rólam az irodalom, a kul­túra iránti lelkesedés is. Házikönyv­táram is erről tanúskodik. Büszke va­gyok, hogy ismerhettem Rejtő Jenőt még a Hungária Hírlapnyomdából. Még 1991. januárjában fölvetettem a polgármester asszonynak, hogy ha­gyományteremtőén vállaljuk el az ünnepi könyvhét megrendezését Zuglóban. Segítségével már két íz­ben igen színvonalas műsort adtak nagynevű művészek a könyvhétre. Megnyitó, könyvárusítás - első ké­résre készségesen jött közénk példá­ul Konrád György, Faludy György, a Ferencváros labdarúgói és sokan mások. Nőnapi és anyáknapi esteket szerveztünk Lukács Sándor színmű­vész közreműködésével. Két könyv­tár nyílt a kerületben a műsoros es­tekkel, Bács Ferenc és Pécsi Ildikó neve fémjelzi ezeket a rendezvénye­ket, s hosszan sorolhatnám különféle műsorainkat. Minden hónap első szerdáján 16- 18 óráig a polgármesteri hivatal kép­viselői irodájában; minden hónap el­ső csütörtökén pedig a Vezér út 28. sz. alatti Cserepes-házban várom vá­lasztóimat. De sokan az utcán vagy a buszon szólítanak meg, hogy „ne haragudjon, de ez és ez a gondom.” Miért haragudnék? Egy apai jóbar­átom elvét követem: ha tudok, segí­tek, ha nem tudok segíteni, nem ár­tok. Szeretem az embereket öröme­ikkel és gondjaikkal együtt. Jó dolog embernek lenni. Hogy miért? Mert kék az ég, és zöld a fű, mert gyö­nyörűek az unokáim, mert szépek az asszonyok. Szikra János (D POMÜS Budapest XIII., Róbert Károly krt. 67. Telefon: 149-0788 • Telefax: 129-1230 » Telex. 22-6276 yasarnap is nyitva Hétfő Kedd Szerda 9—18 Csütörtök 9-19 9-18 Péntek 9-18 9-18 Szombat 9—14 IRODABÚTOR MINTATEREM Budapest IX., Lenhossék u. 37. Tel.: 114-0200 szállodák, éttermek, bankok, irodák berendezései Nyitva: hétfőtől péntekig 8”-16*“-ig DOMÜS IGAZI OTTHONT TEREMT.

Next

/
Oldalképek
Tartalom