Fradi újság (1993)
1993 / 4. szám
FRADI ÚJSÁG 5 A harmadik iksz... Létezik? Ez már a harmadik iksz lenne? Nem, ezúttal nem három egymás utáni döntetlenről van szó, hanem Fodor Imre életkoráról. Bizony, a Foci már harminc éves. Március 16-án volt a születésnapja.- Hogyan ünnepelted?- Először is két nappal 16-a előtt ünnepeltem szűk családi körben. Azért hoztuk előrébb, mert Dániel fiam 8-án született, és egyszerre köszöntöttük fel egymást egy otthoni díszebéd keretében.- És a csapattal mikor koccintottatok az egészségedre?- Közvetlenül a jól sikerült pécsi kupameccs után hívtam meg őket egy kis összejövetelre a Fradi sörözőbe. A hangulat nagyszerű volt, hiszen remek játékkal győztünk 2-0-ra, tulajdonképpen azzal el is dőlt a továbbjutás.- Előfordult már, hogy a születésnapodon bajnoki vagy kupa- mérkőzésen játszottál?- Igen, többször is. Általában nyertünk, úgyhogy az ünnep kétszeres volt.-Akadközülük olyan is, amire különösen szívesen emlékszel vissza?- Nem volt különösen kiemelkedő születésnapi emlékem, a maga nemében mindegyik ünnep nagyon kedves a számomra.- Most mit kaptál ajándékba?- Odahaz szeretetet, apróságokat az új házamba, most költöztem. A csapattól pedig azt a szép győzelmet.- Te, Foci! Régóta nem tartozol a zöldfülűek közé, de most már fiatalnak sem vallhatod magad.- Mindenki olyan fiatal, amilyennek érzi magát. Egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy öreg lennék. Jónéhány évem van még a futballpályán.- Jövőre ilyenkortájt a 31. születésnapodon is túl leszel. Mit gondolsz, azt hol fogod ünnepelni?- Mindegy hogy hol, csak érjem meg egészségesen. Ha itthon, akkor biztos, hogy itt az Üllői úton. Ha külföldön... de ezt nyáron majd meglátjuk. Persze akkor is hazaugranék a srácokhoz egy koccintás végettFodor lőtte az elsőt! Gregor és Lipcsei találatával Pécsett már megszületett a Ferencváros első és második gólja - dehát az kupamérkőzés volt. Ezen a tavaszon bajnoki meccsen - a közismert előzmények után - az első bajnoki találat igencsak későn született meg. Kíváncsian vártuk, hogy a Kispest elleni meccsen ki lesz a játékosunk aki betalál Brock- hauser hálójába Izgalmunkat fokozta, hogy tudtuk már a Veszprém-Vác mérkőzés eredményét, ismertük azt a tényt, hogy riválisunk kikapott. Izgalmas első félidő után O-O-ás állásánál már érezhető volt, hogy ezen a találkozón sem lesz gólszüret. Az a csapat nyer amelyik betalál ellenfele hálójába. Fodor „Focinak” ez parádés módon a 71. percben sikerült! Megkérdeztük a főszereplőt ő hogyan látta belülről sorsdöntő gólját.- Ha azzal kezdhetem, hogy mindenki tudta, érezte ez nem egy bajnoki mérkőzés a sok közül. Egész héten arról beszéltünk, hogy mindenképpen nyernünk kell.- Gondoltad volna a mérkőzés előtt, hogy a te találatod hozza majd a 2 pontot, ami tulajdonképpen nem is kettőt ér?- Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem fordult meg a fejemben, de inkább csak a győzelem ténye foglalkoztatott. Ahogy mondod ezt a 2 pont több is, hiszen ellenlábasunkat sikerült legyőzni, ami ugye azt is jelenti, hogy sikeresnek könyveljük el az elmaradt békéscsabai szereplésünket, akkor győzelmünkkel megelőzzük a kispestieket.- Meséld el te hogyan láttad belülről gólod történetét?- Telek Manci hozta fel a labdát és középen lyukra futottam. Ő pontosan tálalt elém és körülbelül 16 m- ről úgy eltaláltam, hogy azonnal éreztem - ezt Brockhauser nem védheti.- Túl a pontokon mit érhet ez a győzelem ?- Mindenekelőtt azt, hogy ismét versenyben vagyunk a bajnoki címért. Remélem azt is, hogy önbizalmat ad, valami hasonlóra gondolok mint amilyen tavaly tavasszal jellemzett bennünket. Boldog vagyok, hogy gólommal hozzájárulhattam a sikerhez.- Gólodért azonban bűnhődtél is egy kicsit...- Én olyan önkívületi boldogságot éreztem, hogy az enyéimhez, az értem is szurkoló ezrek közé futottam. Persze, hogy tudom, mi a szabály - de az öröm ilyen pillanataiban az ember a mennyben érzi magát. Az MTK ellen is kaptam már sárga lapot mindezért. Dehát akkor is, most is olyan boldog voltam... És remélem leszek is még sokszor - sárga lap nélkül... Matejka Tibor Japánban jártak A magyar labdarúgó válogatott megnyerte a Kirin Kupát. A fiúknak mindezért elég távol kellett utazniuk, egészen a messzi távol-keletre. Pontosabban Japánba, a harakirik, a gésák és a XXI. századi technika birodalmába. Jenei Imre szövetségi kapitány keretében együtt repült a többiekkel három Zöld Sas, név szerint Telek András, Lipcsei Péter és Fodor Imre is. Őket faggattuk, milyen emlékeket őriznek, s milyen élményekkel tértek haza a felkelő nap országából. A „Manci”, aki mindkét mérkőzésen játszott- Hogy milyen is volt Japán? Szép tájakat sajnos csak a repülő ablakain kitekintve láthattunk, leszállás után már csak a nagyvárosok betonrengetege és a hatalmas forgalmi dugók maradtak. Az edzések és a mérkőzések között csak a vásárlásra jutott időnk.- Hogy tetszettek a japán emberek?- Kedvesek, aranyosak, segítőkészek. Hamar bele lehet szokni ebbe a légkörbe. A túra vége felé már mi is mindenhol hajlongtunk.- A Japán és az USA elleni találkozón is végig ott voltál a pályán. Melyiken játszottunk jobban ?- Mindkét meccs kifejezetten jó iramú, változatos küzdelmet hozott. Szerintem nem kellett volna annyira leosztályozni bennünket az újságokban. Én is megtettem a magamét, hiszen a 180 perc során nem kaptunk gólt. A házigazdák ellen ment jobban, bár az amerikaiak az első félórában azt se tudták, hol vannak. Lő- rincz kiállítása után azonban visszaestünk. Sokan kritizálták ezt a túrát, vitatták a szükségességét. Nekem az a véleményem, ártani semmiképp nem ártott, hogy ott voltunk.- Hoztál magaddal valamilyen souvenirt?- Hogyne hoztam volna. Egy jellegzetes, kimonóba öltöztetett japán babát nem tudtam otthagyni a pulton. Mást nem vásároltam, szörnyű drága minden odakinn. A „Foci”, aki csak az egyik mérkőzésen játszott- Nem voltam úgy elájulva, az az igazság, hogy előzetes várakozások alapján másként képezeltem el Japánt. Persze, nem rossz hely, erről szó sincs. Csak éppen nem olyan egzotikus. Igaz, vidéken nem jártunk, de a városok szinte semmiben sem különböznek Nyugat-Európától. Nagy nyüzsgés, magas épületek. Az emberek viszont valóban mások, természetesek, szeretetteljesek. A közönségük meg egyensen csodálatos.- Miért lelkesednek annyira arrafelé a futballért? Hiszen eddig nem értek el világra szóló eredményeket.- Nincs mihez hasonlítaniuk. Valószínűleg ezért imádják a külföldről érkezett csapatokat, válogatottakat.- Nehéz volt ellenük?- Nem mondanám. Nagyon hajtottak, küzdelmes meccs volt, de nem szenvedtünk meg túlzottan a győzelemért.- Saját teljesítményeddel mennyire voltál elégedett?- Jó átlagosat nyújtottam. Az a helyzet, hogy ez a mai válogatott teljesen a Détári-Kiprich-Kovács Kálmán trióra épül. Ha ők hárman jó napot fognak ki, a csapatnak is megy. Ha nem, nagyon érződik a játékon. Döme mellett nekem nagyon nehéz játszanom, szinte csak őt keresték a társak a labdákkal, én meg nem is a saját posztomon szerepeltem, hanem jobb oldali középpályásként.-Az USA ellen már ki is maradtál a csapatból.- Hát igen, szóba se került a nevem. Az bánt az egészben, hogy meg sem indokolták, miért. De nincs idő kesergésre, bőven van itt feladat a Fradinál is. Lipcsei szamurájkardja- Hiába utaztál ki?- Ezt nem állítanám. Láttam valamicskét a világ másik szegletéből. Tokió lenyűgözött, az első meccs színhelye, Fukuoka már kevésbé. Emellett megismertem egy ázsiai népet, különös szokásaikat. Ezek a japánok kicsik, tiszták és ferde a szemük. És mindig mindenért hajolgatnak.- Pályára viszont nem léptél, egyetlen percig sem játszottál.- Hát igen, minden nagyon jó volt, minden nagyon szép volt, a hangulattal sem volt semmi probléma, csak éppen nem tudtam bizonyítani, hogy lenne helyem a válogatottban. Nem is kaptam rá lehetőséget. Ott ültem a cserepadon, aztán Imre bácsi elküldött melegíteni. De hiába, egyszer sem szólt, hogy készüljek, be fog cserélni.- A partvonal mellől milyennek tűnt a válogatott játéka?- Komolyan mondom. Ilyen jól még nem láttam játszani a csapatot, mint amit a Japánok ellen produkáltak a fiúk. Az USA-val már gyengébb meccset vívtunk, de ennek megvolt a jó oka, Lőrincz kiállítása után át kellett alakítani a hadrendet.- Te is hoztál valamilyen emléket?- Igen, egy szamurájkardot. Persze nem igazit, hanem egy kicsinyített másolatot. Ez a kabala talán segíteni fog, hogy minél többször szétcincáljam az ellenfelek védelmét. Naszály György
