Fradi újság (1993)
1993 / 3. szám
1 FRADI ÚJSÁG 4 Álló sor balról: Sterbinszky, Csiha, Hegedűs, Zsiday, Takácsné, Filep. Elől: Szókéné, Szakmári, Elekné, Berzsenyi, Bajcsevné, Szabadkainé Szókéné Bognár Erzsébet a hatvanas-hetvenes években a válogatott és a Ferencváros kiemelkedő tudású játékosa volt. Tagja volt az 1965-ben Dortmundban kispályás világbajnokságot nyert magyar együttesnek. A közelmúltban köszöntötték a Ferencvárosnál 50. születésnapja alkalmából.- Bogikám, nem akarok neked hőkölni, de alig változtál.- Kösz szépen, de az örgedő nőknek általában ilyen bókokat illik mondani.-Jó, akkor helyesbítek. Még mindig a régi formádat futod.- Na látod, ez így már jó.- Hányszor játszottál a magyar válogatottban ?- Száztizenháromszor.- Gyerekként már a Fradiban kezdtél?- Igen. Nekem még lehetett részem abban, hogy belekóstoljak a nagypályás kézilabdába is.- A testvéred is kiváló kézilabdázó volt?- Igen, de én akkor lettem stabil csapattag, amikor az Éva, a nővérem abbahagyta.- Hányszoros magyar bajnok vagy?- Négyszeres.- A legnagyobb nemzetközi siker?- Természetesen az 1965-ös világbajnoki aranyérem. De 1971-ben Hollandiában is nagyszerű csapatunk volt, ám ezen a VB-n balszerencsére csak harmadikak lettünk. Örök szív- fájdalmam azonban, hogy olimpián nem vehettem részt. Akkoriban még a női kézilabda nem volt az ötkarikás játékok programján.-Mennyiben más a mai játék, mint amilyen a tiétek volt?- Kaszás Pali az edző is azon csodálkozik, hogy soha nem megyek ki. Megkímélem a gyereket a szemrehányásoktól. Ugyanis rettenetesen kritikus vagyok vele szemben. Minek fölöslegesen bántani, elvenni az örömét a játéktól?- Elmesélted a fiadnak, hogy annak idején te is nagyon jól fociztál?- Nemcsak én, több kézilabdás lány is a Fradiban jól kezelte lábbal is a lasztit.-A szülés után még játszottál az NB I-ben. Igaz már nem a Fradiban.- Igen a Híradóban mégegyszer megfűztek, hogy szüksége van rám a csapatnak. Alig voltam ennél a klubnál három hónapig, amikor elszakadt az Achilles-inam, s ez aztán végleg pontot tett pályafutásom végére.- Kik voltak a kedvenc edzőid?- A legelső tréner akinek sokat köszönhetek az Balogh Endre volt. Ezt követően pedig szinte végig Elek Gyuszi volt az edző. A válogatottban pedig Török Bódog volt a szövetségi kapitány. Rá is őszinte szeretettel és hálával gondolok vissza. Egyébként velem könnyű volt kijönnie a szakembereknek, mert elég alkalmazkodó típus vagyok és a munkát is fegyelmezetten elvégeztem. Sohasem szerettem lazsálni.- Most hol dolgozol?- A vendéglátóiparban.- Lehet, hogy az emlékezetem már csal, de valamikor te cukrász voltál.- Bizony, tizenöt éven át ez volt a szakmám. Az ötödik kerületben a Szép utcában dolgoztam. Többször ajánlották, hogy menjek sportállásba, de annyira szerettem a cukrászkodást, hogy képtelen voltam otthagyni. Sokszor reggel fél ötre már bementem melózni, hogy pontosan ott lehessek az Üllői úti tréningeken. Aztán amikor abbahagytam a játékot, akkor kezdtem a vendéglátóiparban dolgozni.- Bogikám, mi lenne a három kívánságod?- Nyerjen a Fradi női kézilabdacsapata és a focisták is bajnokságot, legyen a családban mindenki egészséges, és változatlanul nyugalomban, szeretetben éljünk. (gyenes) Világbajnok csapat tagja volt Bogi az irányító, a vezéregyéniség- Rettenetesen felgyorsult, de az a gyanúm, hogy a mi időnkben techni- kásabbnak tűntek a játékosok. Most inkább az erőszakos betörések, a gyorsaság jellemző.- Te voltál az ész a csapatban, aki döntő mértékben meghatározta a Fradi játékát.- Igen, egyértelműen irányító játékos voltam, akinek össze is kellett tartania a pályán a csapatot.- Ehhez az kellett, hogy a társaid is elismerjék a tudásodat.- Minden csapatsportban attól lesz valaki vezéregyéniség, hogy a képességein túl mennyire tudja maga köré gyűjteni társait. Azt hiszem, hogy én szinte mindenkivel jó barátságban voltam.- Ki volt a legkedvesebb játékostárs?- Takácsné Giba Márti. Nagyon jól megértettük egymást. Úgy a pályán, mint a magánéletben. Ám a legjobb barátnőm az a Spartacusban játszott. Nagy klasszis volt. Hosszú ideig meghatározó egyénisége volt a válogatottnak Markovitsné Balogh Márta.- Hány éves voltál amikor abbahagytad?- Harmincegy. Elég volt, úgy éreztem, hogy már nem vagyok képes többre. Elvégre tizenhat éves koromtól lényegében az élvonalban játszottam.- Legszebb pillanat mi volt a pályafutása során?- Az, amikor 1966-ban először nyertünk bajnokságot a Ferencvárossal. A későbbi évek sikereit is az motiválta, hogy a mi csapatunk nagyon együtt volt. Remek volt a közösségi szellem. Nem volt nálunk sok kiemelkedő tudású kézilabdázónő. De mégis a csapatszellem miatt sorozatosan jöttek a sikerek.- Fantasztikus hangulata volt ott hátul a régi salakos pályán a kézilabda meccseknek.- Az biztos. Éppen ezért nem cserélném el a pályafutásomat bármilyen mostani válogatottéval sem. Valósággal belehajtott minket a közönség a győzelembe. Olyan hangulatot tudtak teremteni azon a hátsó salakos pályán, hogy szó szerint remegett az ellenfelek térde. Mi pedig szárnyakat kaptunk.-A legfájóbb emlék?- Amikor 1971-ben a Vasassal szemben mindössze egyetlen góllal vesztettük el a bajnokságot.- Emlékszem a hatvanas évek végén, vagy tán hetvenben a Veszprém mindenáron át akart igazolni téged. Hetet-havat ígértek, de te tántoríthatatlan voltál.- Akkoriban házasodtunk össze Lacival, s nem volt lakásunk. Anyu- káméknál húzódtunk meg, ahol szó ami szó nem volt bőséggel hely. Ennek ellenére eszembe sem jutott, hogy hátat fordítsak a Ferencvárosnak. Engem a szó igaz értelmében minden ide kötött ehhez a klubhoz, egyszerűen érzelmileg nem tudtam volna elszabadulni.- Hány évesek a gyerekek?- Kislányom Szilvia tizennyolc, a fiú Lacika pedig tizennégy éves. Ő a Fradi serdülőben focizik.- Kijársz a meccseire?
