Fradi újság (1993)
1993 / 16. szám
FRADI ÚJSÁG 11 IN MEMÓRIÁM - TÁNCOS MIHÁLY TÁNCOS NEM TANCOL TÖBBET Gyermekkorom sportemlékei között is kitörölhetetlenül marad meg emlékezetemben egy 1937-es rádiós közvetítés. A felejthetetlen Plkuhár Pista bácsi, a magyar rádiós sportadások megalapozója harsogta a mikrofonba egy Ferencvá- ros-Lazio KK-döntő alkalmából, hogy „Táncos táncol a jobbszélen...! Most adj be, Miska!” Édesapámtól, ugyancsak nagy sportbaráttól tudtam meg, hogy Táncos Miska a Temesvári Kinizsi hatszoros bajnokcsapatából került fel az Üllői útra a Franzstadtba... Jó másfél évtized múlva a kolozsvári bőrgyári stadionban, az uszoda lelkiismeretes gondnokaként ismerkedtem meg vele személyesen. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy csaknem négy évtizedes igaz barátság alakult ki köztünk. A csendes, szerény, kedves feleségével, Pipi nénivel a szerkesztőségbe, haza is gyakran ellátogató hajdani 10-szeres romániai és 5- szörös magyar válogatott labdarúgó - több mint 450 hivatalos Fradi- mérkőzés résztvevője - számos nagy találkozó élményeit elevenítette föl. Mindig tudott valami újat, érdekeset mesélni, kifogyhatatlan volt a derűs, igazi sportanekdótákban. Dél-amerikai útját legalább olyan színesen ecsetelte, mint drága gyermekkora, a temesvári Mehala-pálya emlékeit vagy második nagy szerelme, a budapesti zöld-fehér gárdában eltöltött kerek egy évtizedet. E hét elején a kolozsvári rádióban Misi bácsiról beszéltem, tudomásomra jutott, hetek óta nagy betegen feküdt. A szurkolók, a sportemberek nevében kívántam Neki mielőbbi fölgyógyulást, talpraál- lást. Hét közben jött a lesújtó hír: a 88. életévét betöltött egykori villámgyors, az oldalvonal mentén szélsebesen táncoló Táncos-Tünzer Mihály szíve utolsót dobbant, végleg bevonult a nagy játéktérről. De megőrizzük emlékét, jóságos tekintetét, azt az eredetien fanyar, de mindvégig sziporkázó humorát. Volt Misi bácsinak egy nagyon kedvelt, s az utóbbi időben gyakrabban emlegetett mondása: „Fricikém, ha meghalok, írj egy szép nekrológot rólam!” Misi bácsi! Tudom, hogy az élet menetét nem lehet megállítani, kit korábban, kit később elszólít, magához hív az Úr. Ne haragúd nem tudtam ennél szebb sorokat írni Kolozsvár, Temesvár, a Ferencváros szurkolói a labdarúgók nagy tábora nevében kívánom: nyugodjál csendben és békében! László Ferenc (Szabadság - Kolozsvár) TÁNCOS MIHÁLYT 1993. szeptember 24-én Kolozsváron kísérték utolsó útjára. Fradista! - ha a monostori temetőben jársz - tégy egy szál virágot a T-betűs csatársor egykori jobbszélsőjének a sírjára... Egy perc csí lÜWHW YY A: A mérkőzés egyperces gyászszünettel kezdődött, halottak napja alkalmából az 1993-ban elhunyt irodistákra, Fradi-szurkolókra emlékezhettünk. Megható gesztus volt ez a zöld-fehér klub részéről. A főhajtás, az eltávozottakkal szembeni néma tisztelgés közben eszünkbe juthatott a legendás válogatott jobbszélső Tánc- zos Mihály, dr. Sárosi György, aki évtizedeken át az Üllői úti szurkolók kedvence volt, testvére Sárosi Béla, aztán Berkessy Elemér, Zsiborás Gábor és mások is. De lelki szemeink előtt megjelent a névtelen drukker is, akinek a foci volt a szenvedélyes szerelme. Mindazok, akik a Zsiborás családnak segíteni szeretnének, adományaikat az MNB 217-98302 OTP Frankel Leó utca, Sportsegély Alapítvány (Zsiborás) 566-23331 sz. számlájára utalhatják. Ketten Zsiborás kapuban jj „Zsiborás Gabi! Zsiborás Gabi!”- üvöltött kórusban a B-közép egykoron, mikor a szakállas cerberus elfoglalta helyét a Nagyvárad tér felőli kapu előtt, s kiintett a közönség felé. De akkor sem maradt el a kölcsönös üdvözlés, amikor az ellenfél hálóőreként látogatott el az Üllői úti arénába, pedig ezt nem sokan érdemelték ki korábban. „Zsiborás Gabi! Zsiborás Gabi!”- üvöltöttek kórusban a B-közép tagjai gyertyával kezükben az őszi oroszok elleni világbajnoki selejtező előtt, alatt és után. S a szeretett cerberus nem intett ki a szurkolóknak és ezután soha nem is fog. A Nagyvárad tér felőli kaput ma „Zsiborás Kapunak” hívják, egy nagyszerű sportember emlékének tisztelegve. Ma ketten viaskodnak a Ferencváros 1- es számú mezéért, azért a mezért, amit annak idején Zsibi birtokolt. Szeiler József és Horváth Dezső gyakorta áll ezen kapufák közé.- Talán kevesen tudják, hogy Góbival rokonságban álltunk, a nagybátyám feleségének unokaöccse, vagyis másodunokatestvérem volt - mondja Szeiler Józsi. - Régóta, egészen kisgyerekkorom óta ismertem őt, még nem is futballoztam egyesületben, amikor már védett a Fradiban. Elbűvölten nézegettem az újságokban megjelent fotóit, nagyon büszke voltam arra, hogy egy ilyen híres emberrel mennyit beszélgethettem. El is dicsekedtem vele a barátaimnak, ha meg lementünk a térre focizgatni, beálltam a kapuba, és én voltam a „Zsiborás". Még a tanárok is így szólítottak, pláne, amikor leigazolt a Fradi. Tizenhat éves koromban kerültem a zöld-fehérekhez.- Ha jól emlékszem, ültél mögötte jónéhányszor a cserepadon is.- Kimondva furcsának tűnik, hogy milyen régen, de tíz évvel ezelőtt valóban én lehettem a cserekapus, mikor Zsibi védett az első csapatban. A keretben sokat dolgoztunk együtt.- Gondolom, hogy nemcsak rokonok, barátok is voltatok.- Természetesen. Rendkívül közvetlen, igazi közösségi ember volt. Mindig felkarolta a legfiatalabba- kat, rengeteget segített szakmailag is. Egy időben máshol védtem, s pont az ő súlyos sérülése miatt hívtak vissza, amit Koreában szenvedett. Láttam azt a hatalmas akaraterőt, amivel újrakezdte a munkát, s nagyon fájt, hogy nem tették be újra a csapatba és el kellett mennie. Akkor könnyű szívvel lemondtak a szolgálatairól, most mindenkinek nehéz a szíve. Nagyon hiányzik.- Amikor már az MTK-ban védett, akkor is gyakran találkoztatok?- Hogyne, rengetegszer meglátogatott minket. Ő itt volt igazán otthon, az Üllői úton. A súlyos betegségem idején ő volt az, aki erőt öntött belém, mindig mondta: „Nézd meg, én is honnan jöttem vissza és sikerült. Borzalmas, hogy ugyanezt én már nem mondhattam neki, amikor ott lett rosszul az öltözőben, ahol annyiszor megfordult. Álltam, átkaroltam és nem tudtam semmit tenni azon kívül, hogy szóltam az orvosnak. Húsz perccel azelőtt még vidáman társalogtunk... Szörnyű... A jelenlegi második számú ferencvárosi portás, Horváth Dezső is példaképeként tisztelte Zsibií.- Mikor elkezdtem futballozni, számomra Zsiborás Gabi egyenlő volt a Fradival. Csakis őt ismertem el az ország legjobb kapusának. A halála óta az jár a fejemben, hogy ha újra lehetőséget kapok, őérte is védek. Remek reflexekkel áldotta meg a sors, emellett könnyedén tette dolgát, nagy mulattató is volt egyben. Szeretnék olyan lenni, mint Ő, bár félek, ez soha nem sikerülhet.- Amikor a Ferencváros leszerződtetett, Zsibi már régóta a Hungária körúton keserítgette az ellenfelek csatárainak életét. Közeli viszonyban voltatok egymással?- Gabi mindig szívesen látott vendég volt itt a Fradinál, sokszor bejött az öltözőbe a meccsek után is. Elmondta, mit csináltam jól vagy rosszul, ellátott tanácsokkal, milyen szituációkban mit kell tennem. Sajnos több tanácsot már nem adhat. Pedig örömmel venném és feltétel nélkül meg is fogadnám, mint azelőtt. Tiszteltem és becsültem őt, csodás ember volt... (naszály)
