Fradi újság (1993)
1993 / 16. szám
1 8 FRADI ÚJSÁG CASINO VIGADÓ Bp. V. kér., Vigadó u. 2. ROULETTE BLACKJACK SLOT MACHINES TANDOX Autójavító Kft. 1107 Budapest, Barabás u. 40/B. Telefon: 269-9767 Fax: 269- 9808 Mi tudjuk, hogy az Ön ideje drága, épp ezért szerelőink a még precízebb és gyorsabb szervizelés érdekében rendszeres továbbképzés keretében sajátítják el az OPEL márka műszaki újdonságait. Nálunk nincs alkatrészhiány, mivel saját OPEL alkatrész-áruházunknak köszönhetően közel 10 000 féle OPEL alkatrészünk van raktáron. Garanciát adunk kilométer megkötés nélkül - hat hónapra - minden általunk elvégzett szervizmunkára. Hozzánk bármikor fordulhat, kollégáink szívesen állnak rendelkezésére a 269-9767-es telefonszámon. Tisztelettel: TANDOX Atójavító Kft. Csapatkapitányok Csapatkapitány. A megbízatás (beosztás, poszt, cím, ahogy tetszik) többnyire egy jelképpel, a karszalaggal társul. Általában „igazi” karszalaggal, mint például a futballban vagy a kézilabdában; a hokiban a mezen feltüntetett betűjelölés dívik, s vannak olyan sportágak - mint például a vízilabda vagy a sakk -, amelyekben, eltérő okok miatt, bajos vagy furcsa lenne bármilyen textíliát a karra húzni. A kapitány a csapat legfontosabb embere, ahogy mondani szokás, az edző meghosszabbított karja. (Ahol ez nem igaz, ott speciális indokok dönthették el, ki legyen a csapatkapitány, ezekkel a rendhagyó esetekkel ebben az írásban nem foglalkozunk...) A kapitány vezeti ki a csapatot a pályára - ha egyáltalán olyan sportágról van szó, ahol ki kell szaladni a pályára -, fog kezet a bíróval és választ térfelet. Mérkőzés közben a játékvezető csak vele kommunikál, az edző neki jelez, a csapatot ő lelkesíti. Kulcsember, ha jól csinálja, akkor egyenesen pótolhatatlan. S marad még tengernyi teendője, amelyről az egyszerű halandók nem is tudnak. Alábbi összeállításunk tehát róluk, a „karszalagosokról” szól. Dr. Szívós István, a közös képviselő Tetszenek még emlékezni arra a (sokadik) magyar vízilabdaaranycsapatra, amely a hetvenes években utáltatta meg ezt a szép játékot a vetélytársakkal? Arra a gárdára gondolok, amelyben tolongtak a világklasszisok; amelyben Szívós, Faragó, Csapó, Sáro- si, Sudár, Molnár Endre, Horkai, no meg Gerendás, Kenéz, Budavári, Cservenyák játszott... (Kö- zülük.csak ketten lennének mostanság huszonévesek, újra mi lennénk a legjobbak, de most nem erről van szó...) Ebben a csapatban kapitánynak lenni több volt szokványos kapitány kodásnál; halmozott kitüntetésnek számított. Nos, ennek a világverő vizes társaságnak hosszú éveken át dr. Szívós István volt a kapitánya.- Egyhangú választás volt? - kérdezem Szívós doktortól, az FTC ügyvezető elnökétől, aki kétméteres magassága és „meglett” kora ellenére barátainak még mindig csak Pisti.- Választásnak tűnt, de nem volt az. Valahogy úgy alakult, hogy mindenki engem akart kapitánynak. Talán azért, mert elismerték, hogy értek valamit a játékhoz, talán, mert jól ismertem őket, talán, mert megbíztak bennem.- Vagyis nem úgy esett önre a választás, hogy kapitánynak mindenképpen lennie kell, legyen akkor a Szívós?...- Nézze, előttem Bodnár Andris volt a kapitány. Jól is csinálta, volt tekintélye a fiúk előtt, elvégre elért egyet s mást ebben a sportágban. Velem annyiban volt más a helyzet, hogy azonos korú voltam a társaimmal, tudtam, miként kell őket lelkesíteni, s azzal is tisztában voltam, mik a gondjaik.- A mondat vége kicsit talányosra sikeredett...- Egy-egy világverseny előtt nem voltam rest, s bementem az OTSH akkori elnökéhez, hogy megtudjam, mi lesz ajutalom, ha nyerünk. Amikor Japánba utaztunk, előzőleg tájékozódtam a Vámőrség országos parancsnokánál, hogy mit és milyen értékhatárig lehet behozni. Tudtuk, hogy hozunk majd ezt meg azt, tudták ezt a vámosok is, ezért gondoltam úgy, hogy nem árt előzetesen tájékozódni.- Azt mondják, hogy a csapatkapitány legfontosabb feladata az edzővel való kapcsolattartás, a játékosok megfelelő képviselete „felsőbb fórumokon”.- Különleges helyzetben voltam, hiszen külföldön mindig egy szobában laktam Gyarmati Dezsővel. Annak idején még játszottam vele, jól ismertük egymást, s rengeteget beszélgettünk. O rossz alvó, én a sok-sok tanulás miatt amolyan éjszakai bagoly vagyok, ezért lámpaoltás után még órákat vitatkozgattunk a csapatról, a várható ellenfelekről, mindenről.- Gyarmati hallgatott önre?- Természetesen. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem voltak hangos vitáink. Rögtön pontosí- tok, ezek amolyan baráti nézeteltérések voltak. A döntés joga természetesen az övé volt. A csapat tele volt klasszissal, kétség sem férhetett ahhoz,hogy meg kell őket hallgatni. Abba a válogatottba szinte lehetetlen volt bekerülni, többnyire kiegészítő emberekre volt szükség. Olyanokra, akik nem önmagvalósításra akarták felhasználni, a medencében töltött egy-két percet, hanem arra, hogy segítsenek a csapatnak. Ha kell, egy labdára úszással, ha kell, valamelyik játékos „megfojtásával”.- Miben tudott segíteni a szövetségi kapitánynak?- Érthető módon rám jobban hallgattak a fiúk, de úgy még pontosabb, ha azt mondom, tőlem inkább elfogadták a kritikát. Konrád Ferinek szinte mindig gondja volt a súlyával; ha én hoztam szóba, akkor nem volt olyan kínos, mintha Gyarmati szól neki.- A szurkolók nagyjából sejtik, mi a feladata egy labdarúgócsapat kapitányának. A vízben mennyiben más „karszalagosnak” lenni?- A futballpályán a bíró időnként odahívja magához a kapitányokat, s mond nekik valamit. Például, hogy sok a duma a pályán, vagy hogy hagyják abba a durváskodást. Nálunk a mérkőzés előtt van egy megbeszélés, amelyen a játékvezető elmondja, hogy milyen magatartást vár a játékosoktól. Mérkőzés közben csak akkor lehet beszélni a bíróval, ha odahív a medence partjára; a vízből is csak akkor lehet kimászni, ha a játékvezető ezt megengedi.- Gondolom, a Szívós név nem volt hátrányára kapitányi ténykedése során...- Valóban így van. A játékvezetők szinte mindig megkérdezték, hát a papa hogy van: a Szívós név afféle védjegy volt, amely a csapatnak is hasznára volt. Ez persze nem járt jogtalan előnyökkel, de a bírók tudták, hogy számíthatnak rám, kordában tartom a csapatomat.- Az összeállításba mennyire szólhatott bele a kapitány?- Véleményt mondhattam. Akkoriban két klasszis kapusunk volt, Molnár Bandi és Cservenyák Tibi. Nem tagadom, a csapat nevében többször kiálltam Molnár mellett, akkor is, ha gyengébb formában volt. Nem Tibi ellen voksoltam, hanem a csapat érdekében. Fordítva is speciális volt a helyzet: amit a srácok nem mertek elmondani Gyarmatinak, elmondták nekem, tudva, hogy előbb-utóbb szóba hozom valamelyik éjszakai traccspartin.- Ön hét évig volt kapitánya egy sikerválogatottnak. Az a szuperválogatott mikor volt a legjobb?- Hetvenháromtól hetvenhatig, vagyis a belgrádi világbajnoki aranytól a montreali olimpiai bajnokságig. A mélypont az 1980-as, moszkvai olimpián volt, az a kudarc várható volt. A csapat morálisan esett szét, a téli edzőtáborozáson már biztos volt, hogy nem tudunk nyerni Moszkvában.- A bronz is szépen csillog...- Ettől a csapattól a harmadik hely akkor is kudarc, ha bárki bármit mond...
