Fradi újság (1993)
1993 / 2. szám
FRADI ÚJSÁG 5 „A legjobban a futballért rajongok” Ha valakit be akarnak dobni a mélyvízbe, nem árt, ha víz is van a közelben. Ezen bölcsesség Horváth Dezsőről jutott eszembe. A Ferencváros fiatal kapu védője már az első pécsi kupameccsre a kezdőcsapat tagjaként utazott le, hiába. Aztán a Békéscsaba elleni bajnokin is ő védett volna, az is elmaradt. Harmadjára ismét Pécsett nem került sor a debütálására. Bizony, a jó öreg Hóanyó nem fogadta kegyeibe a fiút, s hó paplanját mindig akkor rázogatta meg, amikor az a mi Dezsőnknek a legrosszabbkor jött.- Nem voltál ideges amiatt, hogy késlekedett egy keveset az élvonalbeli bemutatkozásod?- Semmi különöset nem éreztem, inkább csak azért bosszankodtam, mert teljesen feleslegesen buszozgattunk többszáz kilométert. És a szurkolókat is nagyon sajnáltam, hiszen nem két fillérjükbe került ez a kis utazgatás.- Lámpaláz, meg ilyesmi?- Látod, az egyáltalán nem volt. Legbelül már rég felkészültem arra az eshetőségre, hogy egyszer csak én védem a Ferencváros kapuját.- Szokatlanul rövid ideig kellett várakoznod ahhoz, hogy neked osszák ki az 1 -es számú mezt az öltözőben. Ez itt az Üllői úton régebben nem ment ilyen könnyen.- Tisztában vagyok vele, hogy mindez nemcsak a tudásomon és a képességeimen múlott. Szeder Józsi nagyon komoly operáción esett át, fél évre kidőlt a csatasorból. Balogh Tonó pedig hibázott az idénynyitón, ezért Nyilasi Tibi úgy döntött, nekem is megadja a lehetőséget. így lettem harmadik számú kapusból kezdőember.- Szóval Nyíl nem kényszermegoldásként szavaz neked bizalmat.- Biztosan nem. Nagyon jól sikerült a téli alapozásom, Hegedűs Gyurinak, kapusedzőnknek is sokat köszönhetek, hiszen rettenetesen megdolgoztatott. Én meg kitettem a szívemet-lelkemet az edzéseken. Titkon számítottam rá, hogy ezen a tavaszon eljöhet az én időm.- Úgy tűnik, eljött. Nem neheztel rád emiatt vetélytársad? Mégiscsak kiszorítottad a kapuból Balogh Tonót.- Haragudni biztos nem haragszik rám, bár tény, kicsit feszültebb a szokottnál. De gondolom, ez így természetes. Alapvetően nem változott meg a viszonyunk, mindenki végzi a maga dolgát. Nyilván ő is nagyon meghajtja, hogy visszahódítsa a helyét. Kell is az egészséges versengés, azzal csak a csapat jár jól.- Kész NB I-es szintű kapusnak tartod magad?- Meg vagyok róla győződve, hogy bármelyik hazai első osztályú csapat jól járna velem, mindenhol megállnám a helyem. Egyértelműen az a célom, hogy Jenei Imrét is elgondolkoztassam egy kicsit; próbára tegyen, vagy sem. És ahogy hallod, önbizalomban sem szenvedek hiányt, enélkül nem is lehet megélni ezen a pályán.- Úgy látom, elég tudatosan készülsz a jövődre is. Mindig ilyen voltál?- Hát persze, én már kissrác koromtól kezdve futballista akartam lenni. Most jutottam el oda, hogy igazán annak is vallhatom magam, hiszen az NB I- ben védek. Nyolc évesen mentem le a Csepelbe, majd egy BLSZ-ben szereplő együttes, a Magyar Kábel következett. Onnan vittek a Honvédhoz, akkor már közel kerültem a tűzhöz, de kiöregedtem az ifiből, és sokat kellett volna vámom, hogy az első csapatnál rám kerüljön a sor. A Baja meg hívott, nem is ártott, hogy két évig ott erősödtem. Aztán a Szepi szólt, hogy leigazolna a Fradi. Nagyon megörültem, hiszen már kiskoromban a zöld-fehér színeket kedveltem a leginkább. És az sem megvetendő szempont, hogy itt válhatok igazán ismertté.- Elég szépen ívelt a karriered görbéje. Hogyan folytatódhat tovább ez a vonal?- Csakis meredeken fölfelé. Nézd, számomra csak a futball létezik, az egész életemet ennek rendeltem alá. Muszáj, hogy az eredménye is meglegyen. Bár valóban korai még a válogatottságot, meg a külföldet akárcsak megemlíteni, annak az időnek is el kell jönnie.- A profi létbe nemrég már belekóstoltál, igaz, csak egy morzsányit. Hogy is volt?- Igen, a télen öt napot töltöttem Belgiumban, a Standard Liége és a Lömmel csapatánál. Van egy belga állampolgárságú, egyébként magyar származású menedzserem, az ő révén mentünk ki. Részt vettem egy-két edzésen, tartottam ugye egy kis bemutatót, nagyon jól éreztem magam odakint. Persze sokkal több időt kellene ott tartózkodni, hogy igazán megtudjam, milyen is a profiélet. Elképzelhető, hogy nyáron, amikor itt a Fradinál lejár a szerződésem, ismét megkeresnek. Állítom, ilyen szinten és főleg a kapusok esetében minden a személyes kapcsolatokon múlik.- De azért akkor sem leszel elkeseredve, ha itt az Üllői úton a szerződésedet meghosszabbítják ?- Én lennék a legboldogabb! Hiszen akkor az azt jelenti, én is alaposan kivettem a részem a bajnoki cím megvédéséből és a Magyar Kupa újbóli elhódításából. Merthogy mindez sikerülni fog, abban most biztos vagyok.- Van benned egy kis Muhammad Ali, aki a fénykorában szeretett jó nagyokat mondani. Kire akarsz hasonlítani?- Nem rá. Zsiborás Gabit tekintem példaképemnek. Ő is fiatalon került a kapuba, s tetszik a stílusa, a könnyed mozgása. Meg ő is ugyanolyan „bolond” mint én. A szakállt viszont mellőzöm.- És a futballon kívül mit szeretsz?- Hát... Szeretem a női nemet, imádok táncolni. És azt is nagyon szeretem, amikor táncos lépteimmel labdákat kaparintok meg az ellenfél csatárai elől. Ja, ez megint futball. Hiába, a legjobban azért csak a futballért rajongok. Naszály György „Fél életem adnám, ha egyszer az Üllői úton játszhatnék...” Vendégünk, beszélgető partnerünk közismert személyiség: Horváth Pál, a Rádió Taxi elnöke, valamint a Fuvarozók Országos Demokratikus Szövetségének szintén elnöke. Egykoron pedig ifjú labdarúgó, és mindörökre Fradi szurkoló...- Ki hozott először az Üllői útra?- Édesapám kis gyermekként kézenfogva hozott a régi falelátós pályára. így bizony gyermekként láthattam olyan hírességeket játszani, aki azóta már a „Pantheonban” vannak.- És már akkor személyesen is ismertél valakit a csapatból?- Albertet még a Gömb utcából ismertem - hiszen a két család szomszédok lévén sűrűn összejárt.- Vidékre is leutaztál meccset nézni?- Igen, rendszeresen - ugye akkor még divat volt különvonattal utazni, így majd minden Fradi meccset láttam - amíg az enyéimmel nem ütközött.- Hol futballoztál, a Fradiban?- Az nem sikerült - az Úttörő stadion, majd a III. kér. csapatában rúgtam a labdát. Kezdetben balösszekötőt játszottam, pályafutásom végén pedig centerhalfot.- A Fradi ellen játszottál?- Nem, nem is hozta úgy a sors, de ha mégis úgy alakult volna, én a Fradi ellen nem léptem volna pályára...- Úgy hallottam, hogy egy sérülés miatt nagyon korán abbahagytad az aktív játékot?- Igen, egy súlyos térdsérülés - operáció-és vége...- Később tanulásra adtad a fejed -a TF-en...- Mucha Jóskával, Bálint Lacival vizsgáztam a TF edzői szakán. A Géczi Pista volt az osztályfőnökünk.- Szigorú volt?- Igen - de ráérzett, hogy kiben van futballista vér és ennek megfelelően ítélte meg a dolgokat. Egyébként a hallgatók közül ketten nem csináltunk edzéstervet, a Bálint Laci és én, és mégis ment minden mint a karikacsapás. Persze nagyon észnél kellett lenni. Tervszerűen építettük fel az edzéseket és végül munkánkra mindketten ötöst kaptunk.- A Fradiban valamilyen edzői szinten helytállnál?- A diplomámmal nem próbálkoztam - de gondolom, az Üllői úton nem lehetnének esélyeim, így hiú reményeket nem is táplálok. Marad már csak a taxi és az érdekvédelmi munka.- Mivel ismered a fradistákat, edzőstül, mindenestől, nos bejársz a meccsek előtt az öltözőbe?- Én nagyon sok klub öltözőjébe bejáratos vagyok, de a Fradi az egyetlen, ahol olyan a meccs előtti öltözői hangulat, amely egészen felemelő. Ilyen lelkes készülődést, ráhangolódást sehol sem látni. Az öltözőfolyosón az az indián csatakiáltás, mielőtt ezek a fiúk pályára lépnek - szóval hangulata van mindennek. Talán ez az ifjonti hév is az oka annak, hogy rohannak, rohannak - de nem mindig gondolkodnak a pályán - egy kis átgondoltság bizony néha nem ártana.- A Ferencváros csapatát a bajnokság végére hová várod?- Mindenképpen az első háromba - és hogy nem biztos bajnoknak, azt csak azért nem mondhatom, mert látható, hogy alig-alig van gólszerző csatárunk. Gól nélkül pedig ugye ez a játék nem megy...- Az emlékezetes „ 1 frankos " akció egyik tevékeny résztvevője voltál. ..- Ott segítek, ahol tudok. Legutoljára elég sok pénzt gyűjtöttem össze a taxis társadalomtól. De már korábban is adtunk a leukémiás gyerekek megsegítésére a Buda Taxival együtt öt- ven-ötvenezer forintot - egy meccs előtt adtuk át a pálya közepén. Eredetileg mi úgy képzeltük, hogy a Rádió Taxi és a Buda Taxi előmeccset játszik és közben a lelátón is gyűjtenek a beteg gyerekek javára. A létesítmény igazgatója azonban ezt a meccset nem engedélyezte. Pedig fél életem adnám, ha egyszer az Üllői úton játszhatnék. Akármilyen el- őmeccsen. Nem adom fel, még reménykedem...- Az elmúlt három évtizedben szerinted melyik volt az egyesület legjobb vezetősége?- Mindenképpen a mai vezetés. Kevés olyan egyesület van ahol már az elnöki székben is olyan elnök ül, aki sportolóként világklasszis volt és sokat tett a magyar sportért, egyesületéért. Talán éppen az újpestieknél hasonló a helyzet. Gedővári Szívós Istvánhoz hasonló kaliberű sportember volt. Hozzáteszem még, hogy meggyőződésem, hogy olyan labdarúgó szakosztályi titkár, mint Havasi Misi, Magyarországon nagyítóval sem található...- Mit vársz a mostani FTC-UTE mérkőzéstől?- A Ferencváros biztosan kell, hogy nyerje ezt a rangadót.
