Fradi újság (1993)

1993 / 14. szám

A FERENCVÁROSI TORNA CLUB 1993 LAPJA 14. szám AJÁNDÉKUL A FRADISTÁK A FRADIÉRT ALAPÍTVÁNYT TÁMOGATÓKNAK Postabank és Takarékpénztár Rt. Postabank és Takarékpénztár Rí. Postabank és Takarékpénztár Rt. Postabank és Takarékpénztár Rt. Pbstabank és Takarékpénztár Rt. AZ ÚJSÁG főszponzora Isten éltessen Mucha Józsi! B árhogy is szeretnénk, az idő csak nem áll meg. Nem szokása. És mégis, ugyan ki hinné első hallás­ra, hogy Mucha József, a Zöld Sasok egykori játékosa, jelenlegi egyik pá- lyaedzője immáron a 42. életévét is betölti. Pedig nincs mese, az igazol­ványában és minden hivatalos ok­mányban 1951. október 25. szerepel születése dátumaként. Ennek az eseménydús 42 eszten­dőnek pontosan a felét, huszonegyet töltött el ferencvárosi színekben.- Mikor is kerültél az Üllői útra? - Huszonhárom évvel ezelőtt, 1970-ben lettem a Fradi igazolt lab­darúgója. Több mint egy évtizeden keresztül játszottam zöld-fehér mez­ben, aztán 81-ben következett egy kis hétéves belgiumi kitérő. Termé­szetesen, amikor hazatértem a „légi­óból”, első utam ismét a Ferencvá­roshoz vezetett. Akkoriban szerző­dött külföldre Nyilasi Tibi és Szoko- lai Laci, gondoltam, szóhoz juthatok még néhányszor játékosként is. Vé­gig is csináltam a felkészülést, de egészségi állapotom miatt pályafutá­som befejezésére kényszerültem. Egy fél idényt húztam le a teljes bi­zonytalanságban, aztán tavaszra hogy, hogy nem, pályaedzői státusba vettek fel.- Ugye, nem tévedek, ha azt mon­dom, az a bajnokság volt az egyik legnehezebb időszak a csapat életé­ben.- Nem bizony. Sokáig tanyáz­tunk a kieső zónában, végül is sike­rült a bentmaradás. A megmentőként érkező Sárosi Laci helyére pedig le­mentem edzőnek az ő volt együtte­séhez, a megyei másodosztályban szereplő Vácszentlászlóhoz. Furu- lyás Jani bácsi szíve csücske volt az a klub, nekem meg az első önálló edzői feladatom. Nem szeretnék di­csekedni, de féléves működésem alatt igen jól ment a gárdának, majd­nem egy osztállyal feljebb léphet­tünk.- Onnan megint csak visszajöttél.- Igen, és átvehettem a tartalék­csapat szakmai munkájának irányítá­sát. Öt évet húztam le a „fakónál”, ez is szép időszaka volt a pályafutá­somnak. Aztán 90-ben Nyil ült az el­ső csapat kispadjára, én meg ugyan­oda lyukadtam ki, ahol elkezdtem az edzőséget. Ismét pályaedző lettem.- S ez már a közelmúlt. De visszatérve a régebbi időkre, általá­ban hogyan ünnepelted a születésna­podat?- Hűha. Megmondom őszintén, nem nagyon emlékszem, milyen mérkőzéseken játszottam pont a szü­letésnapomon. Arra viszont igen, hogy ősszel nekem mindig is jobban kijött a lépés, ebben a számomra gyönyörű évszakban húzhattam el­őször magamra a válogatott címeres mezét is. Cardiffban, a walesiek el­len.- Ennyire szereted az őszt?- Ez azért lehet, mert az esős idő, a csúszós talaj valahogy jobban fek­szik a játékstílusomnak. Úgyhogy nagyon valószínű, a születésnapo­mat néhányszor jó játékkal és győ­zelmekkel ünnepeltem.- És a csapattársakkal mulatoz­tatok?- Nem vagyok az a típus, aki sze­reti ünnepeltetni magát. Gyerekko­romban sem szerettem terjeszteni, hogy nekem ám ma van a szülina- pom. így a játékostársakkal is akkor koccintottunk, ha ők kerestek meg. Edzőként pedig mindig utólag kö­szöntem meg a fiúknak az ajándékot, persze, csak ha győztek. Egyébként csakis családi körben jövünk össze, csak semmi felhajtás. Nem kell azt egyfolytában ünnepelni, hogy évről évre öregebb az ember. Negyven fölött ez már nem ildomos, az nem létezik, hogy ennek valaki még örül is.- Idén melyik mérkőzés lesz leg­közelebb a születésnapodhoz?- Ha jól tudom, Újpesten ját­szunk, mégpedig 23-án. Igaz, nem jó ómen, ha előre ünnepelnek valakit, de nem haragudnék meg érte, ha győzelemmel kedveskednének a srá­cok. Tőlük ez az ajándék lenne a le­görömtelibb a számomra.- Szíved szerint még hány szüle­tésnapot szeretnél itt ünnepelni az Üllői úton?- Minél többet. Adja az ég, hogy így is legyen. Is­ten éltessen, Mucha Józsi! Naszály György

Next

/
Oldalképek
Tartalom