Fradi újság (1993)
1993 / 13. szám
FRADI ÚJSÁG Újságírók Fradi emlékei „Volt egy mérkőzés, amit sohasem fogok elfelejteni” Ők játottak 1963 tavaszán... Első sorban balról: Kökény, Albert, Friedmanszky, Fenyvesi II, Rákosi, Fenyvesi dr. Középső sor: Vilezsál, Havasi, Orosz, Mészáros József edző, Németh L., Kocsis, Varga. Harmadik sor: Novák, Aczél, Géczi, Száger, Dalnoki, Mátrai A nyolcvanas évek végén egy Ferenc város-Vác mérkőzés az amolyan futottak még kategóriába tartozott. Pár esztendeje azonban - lehet az Üllői úton vagy Vácon a találkozó - rangadónak számít a két együttes összecsapása, hiszen Csank János legénysége felküzdötte magát az élcsoportba. Most, hogy ismét megmérkőzik egymással a két csapat, a szerkesztő felkért, lapozgassak jegyzetfüzetemben és keressek emlékeket a két csapat egymással lejátszott meccseiről. Számos mérkőzést tudósítottam a Ferencváros és a Vác mérkőzéseiről is, de érdekes módon kettejük összecsapásáról soha. Egy esetben mégis, de az nem bajnoki, hanem kupamérkőzés volt, egészen pontosan a Magyar Kupa döntője 1991-ben a diósgyőri stadionban. Azt viszont el kell mondanom, ha tehettem, nézőként mindig ott voltam, ha a Ferencváros játszott a Vác ellen. Ezért most kissé rendhagyó módon válogattam ferencvárosi emlékeim között. * * * Volt egy mérkőzés, amit sohasem fogok elfelejteni. Történt még 1963 májusában, amikor a zöld-fehérek előtt tizennégy év után ismétfelcsillant a bajnokság megnyerésének lehetősége. Pécsett voltam középiskolás és szerdai napon került sor a Ferencváros Mecsek-aljai fellépésére. Óriási volt az érdeklődés a tét miatt. A Pécs azon a tavaszon nagyszerűen szerepelt. A Ferencváros számára egy esetleges győzelem már majdnem a bajnoki címet jelentette volna. Emlékszem, néhány osztálytársammal leléptünk az utolsó óráról, hogy kapunyitás előtt ott lehessünk a pályán. így kifoghattunk egy kényelmes helyet az állóhely közepén. Már a tartalékok mérkőzése alatt megtelt a stadion, igaz, akkoriban a fakóban is több sztár játszott, érdemes volt megnézni őket is. A stadiont környező fákon is lógtak szurkolók és 23 000 nézőt jegyeztek fel a krónikások. Azóta sem voltak annyian Pécsett labdarúgó mérkőzésen. Remek meccs volt, melyen egy góllal nyert a Ferencváros és bajnok lett. Az egyetlen gólt Novák Dezső szerezte. Szabadrúgáshoz jutottak a zöld-fehérek és a labda mögé Fenyvesi meg Novák állt. Mindenki arra számított, hogy Novák rúgja, ám nem így történt. Fenyvesi doktor pöccintette el a labdát, kissé megemelte és ezután bombázta kapura Novák. A pécsi kapus, Zengői jobbra vetődött, a labda pedig a kapu bal oldalába vágódott. * * * Csaknem harminc évvel később került sor a Ferenc város-Vác Magyar Kupa döntőre 1991 júniusában Diósgyőrben. A döntőt közvetlenül az utolsó bajnoki forduló után vívták és a Ferencváros másodikként, a Vác meg negyedik helyezettként érkezett Diósgyőrbe. Mindkét fél biztosította már szereplési jogát az UEFA Kupában, de a KEK azért csak rangosabb és ezt szem előtt tartva készültek a csapatok a fináléra. Ezen a mérkőzésen is egyetlen gól esett és az a találat döntötte el a kupa sorsát a Fradi javára. Jegyzetfüzetemben így örökítettem meg a gól történetét: „27. perc: A bal oldalon felfutó Telek a 16-os sarkától középre adott, Koszta és Szalai egymásra várt, a labda elment közöttük és a jobbösszekötő helyén érkező Nacer az ötösről a kapu bal oldalába lőtt, 1-0” Mindkét csapat elszántan küzdött, a találkozó jelentős részében a Ferencváros kezdeményezett többet, a hajrában viszont a Vác, de a hátrányt már nem tudta ledolgozni. A kupagyőztes csapat játékosai a mérkőzés után - hálából a biztatásért - a nézők közé dobálták a mezüket. A kupát az MLSZ elnökétől Pintér Attila csapat- kapitány vette át. Dr. Laczkó Mihály miután átadta a kupát, ezt mondta: „Megérdemelten nyert a Ferencváros”. Mészöly Kálmán az akkori szövetségi kapitány így kommentálta röviden a látottakat: „A zöld-fehérek végig többet kezdeményeztek, győzelmük megérdemelt”. A jegyzetfüzet őrzi Nyilasi Tibor nyilatkozatát is: „Azt hiszem, kevés nagyobb öröm érheti az embert, mint az, hogy edzősége első évében ezüstérmet szerez a csapattal és megnyeri a Magyar Kupát. Mit lehet még ilyenkor mondani?” Az öltözőben a ferencvárosi játékosok pezsgővel szerették volna megtölteni a kupát, de kiderült, hogy senki sem gondoskodott az italról. Magyar Zoltán az akkori technikai vezető mozgósított mindenkit, s kérte, hozzanak pezsgőt a büféből vagy a közeli boltokból. Néhány perc múlva előkerültek a pezsgők és folytatódhatott az ünneplés. Lázár Lajos „A SZÍVEM A FRADIÉ” Nyilasi Tibor és Szokolai László egyszerre, 1983 nyarán távoztak a Ferencvárosból - mindketten Ausztriában kötöttek ki. A csapat meg is szenvedte a kettős vérveszteséget, és 1981 után következő bajnoki címét tizenegy évi szünet után szerezte, már Nyilasi vezető edzősködése alatt. A kör idén nyáron aztán teljesen bezárult, hiszen visszatért a Fradiba „Szoki”, azaz Szokolai László is, és az ifi Il-nél fogott edzősködésbe. Beszélgetésünk pillanatában csemetéi éppen Szűcs Lajos fiaival játszottak edzőmeccset, de az interjú a partvonaltól a pályára özönlő edzői utasítások ellenére is összeállt. íme, a bizonyíték:- Szóld, miért éppen most tértél vissza, ki, mi hozott az Üllői útra?- Nagyon sokat találkozom Nyilasival, hetente többször is, például az öregfiúk meccsein együtt játszunk. Már korábban is téma volt közöttünk, ha egyszer üresedés lesz, és lehetőség adódik, jövök. így is történt, augusztus elseje óta dolgozom a Fradinál.- Gondolom, nem főállásban, hiszen abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy a labdarúgás nálad nem megélhetési forrás.- Valóban nem, inkább az hozott vissza, hogy hiányzott már a foci.- Hogy kerültél éppen a közbülső állomásra, az ifi kettőhöz?- Úgy, hogy itt volt számomra hely. Az ifi I-et Vincze Géza viszi, az ifi Ill-at pedig Szűcs Lajos, így most én dolgozom kettőjük között, az ifi II-nél.- Hálás és hálátlan a feladat, hiszen talán ez a legzűrösebb korosztály, a legígéretesebb tehetségek épp 16-17 éves korukban szoktak elveszni a magyar futball számára. Mostani tanítványaid közül ki lehet stabil NB I-es játékos?- A kapus, a középhátvéd és a center.- Center? Hiszen manapság szinte mindenki két ékkel próbálkozik...- Mi viszont mindig három csatárral játszunk.- Érdekes, hiszen te is csatár voltál, aki viszont kapusból vagy bekk- ből válik edzővé, azonnal a megbízható védelmet kezdi építeni.- Ezért tartunk itt...- Tizenhét éves önmagadat és egykori ifista társaidat össze lehet egyáltalán hasonlítani a mai fiúkkal?- Mi jobban szerettük a futballt, és mert kevesebb volt az elfoglaltságunk, több időnk is jutott rá.- Neked például arra, hogy hihetetlenül jól megtanulj fejelni. A mai csatároknál ez az egyik legnagyobb hiánycikk. A te srácaidnál nem lesz az?- Remélem, hogy nem. Ha most, az edzőmeccsen jön egy jó beadás, te is megláthatod, hogy fejel a centerünk.- Éveket futballoztál Ausztrálban, ráadásul pont azokat az esztendőket, amelyek során a sógorok elmentek mellettünk. Olyannyira, hogy már nem csak a válogatottunkat verik, legutóbb Innsbruckban a Fradinak is berámoltak egy hármast. Ennek a fejlődésnek az ütemét kinn is érezted?- Nem, épp ellenkezőleg, Ausztriában még kevesebb a játékos, mint nálunk. Az osztrákok annyival jobbak, hogy a mentalitásuk más.- Téged mindenki Fradistaként tart számon, pedig Győrben is sikeres szezonokat töltöttél. Magadat hova sorolod?- Egyértelműen a Fradisták közé. Győrben tényleg futballoztam három évet, ha tehetem, kimegyek az ETO meccseire is, de ennyi, semmi több. A szívem a Fradié.- Az edzősködést csak hobbinak szánod, vagy el tudod képzelni, hogy a közeljövőben leülsz egy első osztályú felnőtt csapat kispadjára, és utána évtizedekig nem is szakítasz a szakmával?- Nemcsak hogy el tudom képzelni, de szeretném is, ha így sikerülne.- Egyes edzők mindenféle érdekes szakmai feladatot elvállalnak, mások viszont klubokhoz kötődnek. Te melyik típusba tartozol?- Az utóbbiba. Valószínűtlen, hogy elmenjek a Fradiból és másutt edzősködjek. Amikor Nyilasi és Szokolai utolsó bajnoki meccsét játszotta a Fradiban... Álló sor balról: Szántó, Murai, Judik, Zsiborás, Ruboid, Rab, Czibor. Elöl: Nyilasi, Takács, Ebedli, Szokolai, Pogány
