Fradi újság (1992)
1992 / 9. szám
FRADI ÚJSÁG 5 Vallomások, villanások... az utolsó 180 perc előtt Amikor a Levszki elleni kupameccsen pályára léptem, kicsit felidé- ződött bennem a múltam, komolyan mondom, mintha a Dinamo Kijev- ben játszottam volna. Nemzetközi tétmérkőzésen, nagyszerű társaságban, jó futballisták között. No, és persze győztes csapatban. Sajnos, amióta idekerültem, lényegesen többet koptattam a kispadot, mint a zöld gyepet, elég keveset adhattam hozzá ehhez a csodálatos teljesítményhez, amit a fiúk tavasszal produkáltak. De örömöm mégis határtalan, hogy a srácok megérezték, igenis bajnokok lehetnek. Bevallom, féltem egy picit, hogy a Honvéd meccs után leülünk elégedettségünkben, s az megbosszulja magát. Hál istennek, nem így történt. Az egész bajnokság számomra legemlékezetesebb pillanat természetesen a Zalaegerszegnek lőtt hét gól közül az ötödik találat volt. Mert hogy azt én fejeltem, s először iratkoztam fel a Fradi gólszerzőinek listájára. Bízom benne, hogy néhányszor ezután is olvashatják majd a nevem a szurkolók az eredményjelző táblán. Elterjedtek itt a pletykák, hogy a visszavonulás gondolatával foglalkozom. Ez nem igaz, még egy évig ide a Fradihoz köt a szerződésem, szeretném kitölteni ezt az időt. Ha kell, akár a tartalékok között, bár nyilvánvalóan az első csapatban lenne az igazi. Meg akarom mutatni, hogy nem hiába hoztak az Üllői útra. Szűcs Mihály Azt hiszem, senkinek sem kell bizonygatnom, ebben a bajnokságban még nem az én nevem kerül a legelső oldalra, csupa nagybetűvel a Fradi nagykönyvébe. Még a legelfogultabb ismerőseim, rokonaim között is aligha akadna bárki is, aki elsősorban nekem tulajdonítaná ezt az álomszerű, remek tavaszi szereplést. De azért remélem van olyan szurkoló, aki tisztán emlékszik, egyetlen mérkőzésen, a Tatabánya ellen igenis játszottam az első csapatban. És most nem azt kell nézni, hogy az nem volt több tűz percnél, hanem magát a tényt Hogy ott voltam, ott lehettem a pályán. A nagy Ferencvárosban, az Üllői úti stadion zöld gyepén, mintegy fanatikus Fra- di-közönség előtt. Előzőleg sokszor beleéltem magam, milyen is lehet az, ha ez valósággá válik. S tessék, megtörtént. Ahhoz elég kevés volt a rendelkezésemre álló idő, hogy bebizonyíthassam képességeimet, és meggyőzzem Nyilasi Tibort, engem többé már ki se lehet hagyni a kezdő tizenegyből. ez meg várat magára egy keveset. De egyet bizton állíthatok; a magamfajta korú futballistának ez a néhány perc óriási élményt jelent, amit a Fradiban játszhat, s már megérte, hogy valamikor, nem is olyan régen elkezdtem űzni ezt a sportágat. nóta alatt én álltam a legközelebb a mikrofonhoz, persze nem véletlenül. És az sem volt rendezői tévedés, hogy a videoklipben is én játszom a főszerepet, mert nagyon ügyesen mozgok. Gondolom egy tartalékjátékostól több nem is várható el. Egyébként kacérkodom a gondolattal, hogy felcsapok táncoszenés komikusnak. Még az is elképzelhető, hogy azon a pályán többre viszem. Keller József Kellemetlen epizóddal indult ez a tavasz számomra, nagyon megijedtem, amikor Romanek Jancsi fejét elérte a stoplis cipőm. Hál istennek nem volt annyira súlyos a sérülése, mint ahogy előszörre gondoltuk. Ha nehezen is, de túltettem magam ezen a sokkon, meg is beszéltük a történteket Jancsival, nincs harag közöttünk, tudta, hogy nem szándékosan csináltam. Ez sajnos benne van a játékban. A tavasz hátralévő részében viszont csak az öröm és a boldogság volt jellemző az egész csapatra. Jöttek egymás után a győzelmek, gyorsan lepör- gött az idény, nincs is olyan mérkőzés, amit találomra ki tudnék választani, hogy igen, ez volt a legemlékezetesebb. Akadtak kiemelkedő egyéni teljesítmények is, de elsősorban a nagyon jó átlagteljesítmények következtében értük el a sikereket. Ha valakinek gyengébben ment, mindig volt más, aki helyette is helyrehozta a hibáját. Amióta itt vagyok az Üllői úton, magasan ebben az idényben játszottunk a legjobban, ráadásul sorozatosan. A válogatottról csak annyit, nagyon jól indult, csakhát éppen a legfontosabb meccsünkön fogtuk ki a legy- gyengébb napot. Sajnos most egy ideig az Izland elleni vereség alapján ítélik meg Jenei Imrét és a csapatot. Valóban szégyenteljes volt ez a vereség, de meg kell próbálnunk továbblépnünk rajta. Remélem, sikerülni fog. nem volt a bajnoki címre, mint most, és ezzel élnünk kell! A téli alapozás során volt egy elég komoly sérülésem, de a vártnál hamarabb felépültem, így én is kivehettem a részem ebből a csodálatos tavaszi menetelésből. A csapat sorozatban nyerte a fontos és kevésbé fontos mérkőzéseket, senki nem tudott minket feltartóztatni, s ez szerintem a kiváló csapatszellemnek köszönhető. Sokkal jobb a hangulat az öltözőben, az edzéseken, vagy az edzések után, mint bármikor. Nincsenek a régen megszokott sztáral- lürök, marakodások, felesleges csipkelődések. Érzésem szerint a Megyeri úton játszottam a legjobban, s nemcsak azért, mert ott pontot érő gólt lőttem, a mezőnymunkám is hasznos volt. Végre a kedvenc posztomon, a védekező középpályás helyén játszom, itt is tudok a legtöbbet nyújtani. Hadd jegyezzem meg, e nélkül a közönség nélkül nem lettünk volna képesek lépést tartani, majd megelőzni a Kispestet. Valósággal belehajszoltak minket a győzelmekbe. Köszönet érte! Szeiler József Nagy büszkeséggel tölt el, hogy a bajnoki esztendő során sokkal kevesebb gólt kaptam, mint Balogh Tonó. Egészen pontosan nekem egyetlen egyszer sem kellett magam mögé nyúlnom, hogy a hálóból kikotorjam a labdát. Ja, igen, az is az igazsághoz tartozik, hogy mindössze egy mérkőzésen, Zalaegerszegen védtem az első csapat kapuját, ott viszont valóban megúsztam gól nélkül. Szerintem én egy elég különleges rekordot mondhatok magaménak. Kevés élvonalbeli hálóőr dicsekedhet azzal, hogy még egyáltalán nem kapott gólt NB I-es találkozón, holott már jópár éve ott van együttese keretében. Akadt azért más is idén, ami különlegesen szép emlék marad. A zeneértő és vájtfülű Fradi-szurkolók nyilván egyből felismerték, hogy a nemrég felénekelt két Kellerék és Szeilerék - „felcserélt” feleségekkel... Schneider Gábor Tavaly ilyenkor még a legrőzsa- színűbb álmaimban sem jelent meg a Werder Bremen stadionja, hát még az, hogy én is ott futkározom a játéktéren. Nekem, mint újoncnak minden egyes mérkőzés, amelyet a Ferencváros színeiben a pályán tölthetek, óriási élményt jelent. A Fradit körülvevő közeg egy semmi mással össze nem hasonlítható, teljesen külön világ, s hogy ebben nekem is részem lehet, életem egyik legnagyobb szerencséjének tartom. A válogatottság mögött a Fradiban lenni a legnagyobb, amit Magyarországon egy labdarúgó elérhet. Itt az Üllői úton még cserének lenni is nagy megtiszteltetés. Az őszi idény elején úgy érzem elég jól ment a játék, főleg a Vasas ellen jött ki a lépés, a győztes gólban benne voltam, Kecskés az én beadásomat továbbította a saját kapujába. Kár, hogy egyelőre olyan gólt nem sikerült elérnem, amikor a labda az én lábamról vagy a fejemről pattant a hálóba, de ami késik, nem múlik. Eljön ennek is az ideje, egy Fradi csatártól ez joggal elvárható. Gólpasszokat azonban többet is adtam, úgyhogy valamicskével én is hozzájárultam egy-két bajnoki ponthoz. A sérülések gyakran hátráltattak a felkészülésben, de talán ősztől minden másképp lesz. Tudom, jelentős erősítések érkeznek a csatársorba is jöjjön ide bárki is, felveszem ellene a harcot a csapatbakerülésért. Immáron négy esztendeje vagyok itt a Ferencvárosnál, s eddig minden évben sikerült valamilyen érmet szereznünk. Az arany azonban nagyon hiányzik már... Ilyen nagy esélyünk soha Rácz Laci a tartalékban játszó Jessyvel. Rácz László Páling Zsolt
