Fradi újság (1992)
1992 / 8. szám
FRADI ÚJSÁG 5 »ARANYKEZŰ« FRADI FIATALOK Széles József: három évtized a Fradiban birkózás Először a Ferencvárosnál éppen három évtizede kopogtatott; 1962 nyarán, az iskolai szünet idején másfél hónapot töltött a birkózók között a balassagyarmati Széles József. A következő esztendőben aztán végérvényesen a fővárosba költözött az odahaza a barátaival a grundokon gyakorta birkózó, akkor már tizenötödik életévében járó, apró termetű fiú. Manapság, amikor 7-8 esztendősen ismerkednek a sportág alapjaival az ifjú birkózók, már-már hihetetlenül hangzik, hogy volt idő, amikor tizenévesen is lehetett valaki kezdő. Széles József persze nem azért jött Pestre, hogy birkózó legyen; szülei cukrásznak szánták. Ám mivel édesapja tudta, fia szívesen próbálgatja az erejét, megemlítette a dolgot egyik kolléganőjének, akinek férje maga is birkózott. így került aztán a Széles-csemete végleg a Fradiba. Tehetsége gyorsan nyilvánvalóvá vált, s alighanem csak hasznára vált, hogy minden eredményért keményen meg kellett küzdenie. Tanult, dolgozott, s emellett sportolt. Akkortájt még gyakorta rendeztek kétnapos versenyeket. Ilyenkor Széles József programja a következőképpen alakult: szombaton reggel ötre ment a Jégbüfébe. Ott dolgozott délután egyig, majd indult a versenyre. Míg a többiek igyekeztek minél nagyobb szüneteket tartani két mécsesük között, Széles állandóan azért ostromolta a versenybizottságokat, hogy hadd kerüljön gyorsan szembe riválisaival. Eleinte mindenki csodálkozott, ám amikor megtudták, hogy Széles munka és tanulás mellett birkózik, ha lehetett segítettek neki. A második vasárnapi versenynap hasonló forgatókönyv szerint zajlott, azzal az apró különbséggel, hogy széles ilyenkor már reggel négykor a krémeseket gyártotta. Nem kelhetett később, hiszen nyolckor már mérlegelnie kellett. Egy alkalommal azonban minden jószándék ellenére sem ért véget a remélt időre a verseny; így hát jobb híján az akkori mester, az olimpiai bajnok Szilvásy Miklós telefonált a Jégbüfé főnökének, s kért rövid halasztást tanítványa munkába állására. A késői kezdés azokban az időkben nem jelentett behozhatatlan hátrányt; a hatvanas években még nem volt jellemző a hét-nyolc évesek csatasorba állítása, széles József is gyorsan pótolta hiányosságait, s világversenyek híján az olimpiai reménységek tornáján és egyéb kor- osztályos viadalokon csillogtatta tudását. Ám ahogy a Fradi akkortájt rangsorban folyvást a nagy rivális Bp. Honvéd mögé szorult, úgy keresztezte valami rendre Széles József álmainak valóra válását is. Igaz, volt válogatott, nyert a csapattal három magyar bajnoki aranyat, egyéniben azonban sosem sikerült a csúcsra érnie. S ami még ennél is nagyobb szívfájdalma: egyszer sem adatott meg számára a lehetőség, hogy világversenyen bizonyítson. Alighanem az 57 kiló lett volna az igazi súlycsoportja, de rendre átbillent a határon. így a birkózótörténelembe 62 kilósként került be. Utólag úgy érzi, a felnőtt korosztályba lépéskor tört meg karrierje: amit ifiként tudott, az öreg rókák ellen már kevés volt. Talán nem is volt elég erős, meg a katonaság is visszavetette. Pályájával ennek ellenére sem elégedetlen, noha mai fejjel sok mindent másképp csinálna. Pályafutása vége felé már foglalkozott gyerekekkel. Addigra felhagyott a cukrászkodással, s életét a birkózásra tette fel. Noha még egyszer elhelyezkedett üzletvezetőként, figyelmét már az utánpótlásnevelésre összpontosította. Ahogy aktív versenyzőként is hiába hívta az Újpest, meg a Bp. Spartacus, edzőként sem hagyta volna el semmiképp sem az általa oly nagyon szeretett klubot. Sok kedves tanítványa közül a világbajnoki ezüstérmes Simita Imrére a legbüszkébb. Utánpótlás-szakágvezető Szőnyi János ferencvárosi edzősködése idején lett. A jelenlegi szövetségi kapitány kérte: vegye kézbe a némiképp szétzilálódott utánpőtlásneve- lést. Széles József nagy kedvvel látott munkához: úgy ítélte meg, a to- borzőkra túlságosan kevés fiú jelentkezik. Ezért maga járta körbe az iskolákat, kutatta a tehetségeket. Eleinte egy rákospalotai iskolával kísérletezett, s noha három év alatt felbukkant néhány ügyes srác, az iskola és a Fradi-pálya közti távolság miatt nehéz volt az edzésekre időpontot találni. Széles József kény- szerűségből váltott tehát, s a jelek szerint az Ifjúmunkás utcai iskolával kialakított kapcsolat ideálisan alakul. Mert nemcsak a diákok járnak a Fradiba birkózni, hanem Széles József is tart az iskol’ban, a testnevelés órák keretében foglalkozásokat. Hetente nyolcvan gyermek ismerkedik ilymódon a birkózással. De az Üllői úton sincs hiány jelentkezőkben: az edzők senkit sem küldenek el, persze az ügyesebbekkel külön foglalkoznak. Mióta edzősködésre adta a fejét, Széles József csak kóstolja a süteményeket, sütni már nincs ideje. Hiába is kérnék a tanítványok, ilyesmire ma már nem vállalkozna. Nem mondja, ám miközben büszkén meséli, milyen gyorsan visszanyerte formáját súlyos sérüléséből felépült fia, érződik a szavaiból: ha az ifjabb Széles valóra váltja a papa álmait, mégiscsak előkerülhet a cukrászsüvek a szekrény mélyéről. S. Tóth János A következő bejelentés híján lesz mindenféle szenzációnak. Szerencsére. Abban ugyanis már nincs semmi rendkívüli, hogy az FTC női ifjúsági kézilabda csapata megnyerte a bajnokságot. Tudniillik megint megnyerte. Nem először, és - különösebb kockázat nélkül bárki lefogadhatja - nem is utoljára. Berendi Antalt, a bajnokcsapat edzőjét beszélgetésünk elején arról kérdeztem: mekkora az értéke egy ifi aranyéremnek? Az ő szakmai rangsorában hol áll ez az elsőség?- Nehéz ezt elhelyezni a ranglétrán. A felnőtt NB I B-nél mindenképpen magasabb nálunk a színvonal, ezért az itt elért sikert is nagyobbra értékelem.- Összehasonlítási alapja mindenképpen van, hiszen korábban a felnőtteknél edzősködött...- Sőt, mielőtt a Fradihoz kerültem, csak felnőtteknél, és az NB I B- ben most is van egy felnőtt csapatom, a Kövac.- Asszonyok után tehát lányok következtek. Nehéz volt az átállás?- Tulajdonképpen jót tett nekem, mert akkor éppen pihenésre volt szükségem, korábbi csapatom, a Herz feloszlatása ugyanis eléggé megviselt. Itt meg kezdetben csak le kellett ülnöm a padra, és nyertük a meccseket. Nagyon jó társaság jött össze, Steitz Zsuzsával, Pádár Ildikóval, Pálffy Zsuzsával, az volt az első bajnok- csapatom.-És a maiak? Az ifiedzők újabban tele vannak panasszal, azt hajtogatják, ezek a fiatalok már egészen mások...- Ezek is ugyanolyanok, csak tudni kell bánni velük. Nekem nincs okom panaszra. Az első bajnokcsapatomból azóta ketten nagyválogatottak lettek, a maiak között is vannak ketten-hárman, akik komoly, mérkőzéseket eldönteni képes NB l-es kézilabdá- sokká válhatnak. A Fradi 76-76- os születésű ifi csapata Kövac néven indul az országos bajnokságban, ők, a „kicsik" idén negyedikek lettek.- Az ifi tréningek mellett kapusedzést is vezet, méghozzá Fiedler Adrienne-nek, a felnőttek kapusának. Gondolom, itt nem a tanulás, hanem a szinten tartás a cél?- Adrit már semmire nem kell tanítani, ezt vétek lenne megpróbálni, csak rontani lehetne rajta. A célunk, hogy gyors legyen, bízzon önmagában, ha megvan a szükséges önbizalma, ő az első osztály egyik legjobb kapusa. Egyébként teniszlabdákkal dobálok neki, így tartjuk szinten a gyorsaságát.- Fél életét feltette a kézilabdára, milyen eredményeket vár még ezért cserébe?- Álmaim már nincsenek. Azt hiszem, mindenkinek fel kell mérnie, hol a helye a palettán.- Fia így gondolkodik, bizonyára elégedett ember, mert mostani csapataival nem igen érhetne el többet, mint amit idén teljesítettek.- Igen, tulajdonképpen elégedett vagyok. Hasonló érzésre jó oka lehet mostanában Szever Jánosnak is. Ha e név hallatán még a bennfentesek is csodálkozva kapnák fel a fejüket, mindenkit megnyugtathatok: eme úriember nem más, mint a „Dzsoni”. Úgye, így már ismerősebb? Az utánpótlás szakágvezető mintha állandó tartozéka lenne a Népligetnek, pedig valamikor neki is el kellett kezdenie az egészet. Ezért bevezetésként arról kérdeztem, hogy lett Fradista, mikor találkozott a kézilabdával?- Apámmal voltam először a Fradi-pályán, azon az emlékezetes, 1947-es magyar-osztrák mérkőzésen, amikor leszakadt a lelátó. Mi szerencsére fennmaradtunk egy csücsökben, és a kerítésen másztunk ki. A kézilabdával a budapesti ifiválogatott intézőiéként kerültem közelebbi kapcsolatba, onnan jöttem ide, a Fradihoz, tizenegynéhány éve.- Úgy ismerik, mint a vidéki tehetségek lankadatlan kutatóját. Hány játékost hozott fel Pestre, és ki volt a legnagyobb fogás?- Nyolc-tíz olyan gyereket hoztam fel, akik azóta NB l-es játékosok lettek. Közülük Steitz Zsuzsa és Pádár Ildikó futotta be a legnagyobb karriert, ő eljutottak a felnőtt válogatottig. Előfordult már olyan is, hogy valakit egy nap alatt felhoztam, átigazoltam, beírattam az iskolába, és elintéztem a szállását is.- Jelent ma még valami különleges vonzerőt, hogy a Ferencváros képviseletében tárgyal?- A varázs már nem teljesen a régi, de ha kimondom, honnan jövök, ma is felcsillannak a szemek. Azt látom bennük: „a Ferencvárosban fog játszani a lányom”. A páros interjú végén mindkét beszélgetőpartnerem dicséri a mai Fradi ifit. Csak úgy spontán, „műsoron kívül". Hogy milyen szorgalmasak ezek a lányok, nem nyafognak, ha dolgozni kell, több fronton is helyt állnak, ráadásul ott az iskola, ahol ugyancsak komoly „meccseket” vívnak. Mindemellett országos bajnokok. Néhányan először, sokan bizonyára nem utoljára. Ballai KÉPEK - KÉRDÉSEK Gondolkozási idő - amíg a kedves szurkoló a 12. oldalhoz ér... Ez a felvétel a negyvenes évek elején készült a Ferencváros egyik nemzetközi mérkőzése előtt. Mi a neve annak a játékosnak akinek a lábainál van a labda? Két krémes közt egy kis
