Fradi újság (1992)

1992 / 13. szám

2 FRADI ÚJSÁG Márkák, frankok, dollárok, guldenek... Példa nélküli büntetést szabott ki az Európai Labdarúgó Szövet­ség (UEFA) fegyelmi bizottsága a Ferencvárosra a pozsonyi BEK- mérkőzés után. A szlovák „rend- fenntartók” kíméletlen magyarve­rését követően a labdarúgást csak díszpáholyból ismerő urak a Fra­dit is ugyanúgy 15 ezer svájci frankra büntették, mint az ügyben enyhén szólva sáros Slovan Bratis- lavát. Az FTC természetesen fellebbe­zett az ítélet ellen, de a szurkolók azonnal megmozdultak az igazság­talanság miatt. Először a Nemzeti Sport hasábjain vetette fel egy új­pesti szurkoló, hogy a büntetés összegét „dobják össze” a labdarú­gás és a Fradi hívei. Rövidesen országos, sőt, nem­zetközi méretű megmozdulás lett a dologból. A Ferencváros-Rába ETO bajnoki mérkőzésen négy gyűjtőládát helyeztek el a pályánál, és a szurkolók nem voltak szűkmar­kúak.- Ezúton is szeretnénk megkö­szönni a sajtónak, hogy ilyen sokat foglalkozott az üggyel - mondta Mé­száros József, az FTC Baráti Kör el­nöke. - Sokan jelentkeztek a klub­nál, hogy szeretnének hozzájárulni az összeg előteremtéséhez A Baráti Kör jogilag megfelelőnek bizonyult az akció összefogására, hiszen alap­szabályunk szerint egyik legfonto­sabb vállalt feladatunk a Ferencvá­ros segítése.- Dodó bácsi tud ehhez hasonló megmozdulásról a magyar sport történetében?- Ilyen jeliegűről nem, és azt hi­szem, másutt se igen fordult még elő. Igaz, 1946-ban volt már egy gyűjtés, amikor az infláció miatt aranyban kellett letenni Deák „ Bamba ” vételá­rát, és a Fradi-szurkolók akkor is a zsebükbe nyúltak Ezért a mostani önzetlen segítségért minden tiszteletet és köszönetét megérdemelnek azok, akik elhozták elküldték adománya­ikat.- Bizonyára néhány adományo­zó mélyebb nyomokat hagyott Ön­ben is...- Valóban. Jártak nálam Újpest- szurkolók sőt, egy balatonalmádi ÚTE-drukker levélben küldött hat svájci frankot. Amikor még nem ké­szültek el a ládák felírtam, ki, mennyit hozott, hogy aztán el tudjak számolni a pénzzel. Egy úr holland guldent tett az asztalra, és nem akar­ta, hogy felírjam a nevét. Azt mond­ta, ő kisgyerekkora óta fradista, és nem azért hozta ezt a pénzt, hogy sze­repeljen. A női kézilabda-csapa­tunkból Fiedler Adrien kétezer forin­tot és öt svájci frankot hozott, bizo­Elmaradt a csoda Jó két órával a mérkőzés előtt te­repszemlét tartottunk a Nagyvárad tér környékén, és nem állíthatom, hogy az Üllői úti fák alatt a pozso­nyi kifli illata terjengett... A Slovan Bratislava csapatát szenzációs öt­lettel, egy rozzant BKV-busszal lopták be a stadionba, de a pályán szerencsére nem volt különösebb alapja az aggodalomnak. A Ferenc­város szurkolói angol nyelvű „Isten hozott Európában!” feliratú plakát­tal várták a vendégeket, és ezután már kénytelenek voltak megfelelni a saját maguk által felállított magas mércének. A közönség a kezdőrúgás előtti pillanatban énekelni kezdte a Him­nuszt, miközben a minszki játékve­zető a napokban elhunyt Hermann Neuberger tiszteletére egyperces néma vigyázzállást vezényelt. Aztán mégiscsak útjára indult a labda, és az első percekben kide­rült: nem úgy gurul, ahogy szeret­nénk. A Slovan játékosai a kezdeti idegesség után hamar magukhoz tértek, nyugodtan passzolgattak, a mieinkből viszont hiányzott az öt­let, a leleményesség, az erő ahhoz, hogy valami rendkívüli történjen. A 26. percig kellett várni az első ziccerre, ekkor Cigan ajtóablak szi­tuációban a falon akart átmenni, azaz a kapu mellé fejelt. Néhány percre rá egy ígéretes szabadrúgás­nál Vencel még a sorfalat rendez­gette, amikor „komponálása” köz­ben Fodor elnyeste a labdát, de a szlovák kapus számunkra igazán szükségtelen bravúrral mentett. Cserébe a másik oldalon Dubovsky lépett ki egyedül, több­ször kinézett a partjelzőre, alig hit­te, hogy nincs lesen. Aztán elhúzta volna Balogh mellett a labdát, de „Tonó” hatalmas repüléssel védett. A félidő lefújása előtt Keller la­posan középre lőtt labdájáról ma­radtak le a Fradi-csatárok, látszólag centiméterekkel, valójában, attól tartok, évekkel. A támadók ugyanis ezúttal sem zavartak sok vizet, és a középpályásoktól, hátvédektől, va­lamint egyéb szereplőktől nem vár­ható el, hogy mindig segítsenek. Kristofik villámszerű kiugrása akadt fenn - szó szerint - a ferenc­városi védelmen, majd az 50. perc­ben Balogh egy bombalövéssel adta le a névjegyét, a labda azonban mel- lészált. Fáradni látszott a Fradi, egyre lezserebbül, mondhatni szemtelenül adogatott a nyeregben lévő vendégcsapat. Aztán újból megdobbant a Fradi-szív, előre len­dültek a hazaiak, név szerint az el- nyűhetetlen Lipcsei. A válogatott játékos betört a tizenhatoson belül­re, mintegy tíz méterről lőtt, Vencel öklözött, s Balogh az ötös vonaláról az üres kapu fölé ismételt. Ennél nagyobb helyzet már nem is léte­zik! Nem is jött össze a hátralevő idő­ben még csak ehhez fogható gól­szerzési alkalom sem, legfeljebb a Slovan előtt, de azokat Dubovsky, majd Moravec szerencsére kihagy­ta. így maradt a 0-0, összesítésben pedig a 4-1 a szlovákoknak. Nyilasi Tibor az öltözőfolyosón fogadta az újságírókat, tette mind­ezt egy szomorú, de megkönnyeb­bült sóhajjal: azt mondta, örül neki, hogy befejeződött végre egy fut- ballháború, illetve az a valami, ami­ből e háborút kreálták. Nyilasi úgy vélte, az első félidő helyzetei alap­ján a Ferencvárosnak esélye volt a gólszerzésre és a meglepetésre, de a 0-0 után ezek sajnos csupán akadé­mikus felvetések. Ballai Attila Góltalan búcsú a BEK-től Nem sikerült, ezúttal sem si­került - a Fradi az első forduló után búcsút intett a BEK mező­nyének. Pedig még a pozsonyi 4-1-es vereség után is sokan bíz­tak a „csodában”. Például Ma­rosi Ferenc ifjú szurkolónk, aki Rotterdamban dolgozik, de re­pülőgépre ült és úgy érezte, hogy itt a helye az Üllői úton - a csapat mellett, hiszen minden buzdító szó és kiáltás a csapa­tért, döntő lehet. A szurkolói buzdítás, az orkánszerű Hajrá Fradi! - példás volt. A Zöld Sa­sok azonban ezen az estén kép­telenek voltak a gólszerzésre, a legnagyobb helyzetek is kima­radtak, így csapatunk csendben kiesett, az európai bajnokok to­vábbi küzdelemsorozatából. Kár volt fiúk... Ami pedig a Fradi publikumot illeti: szép volt szurkolók! nyitva, hogy ez nem csak a labdarú­gók ügye. Százschillingesek tízmár­kások tízdollárosok is szép számmal akadnak Amíg beszélgettünk, többen be­léptek a szobába, és bedobták a ma­gukkal hozott pénzt a ládába. Egy jegyszedő becipelte a másikat, és örömmel mondta: legalább száze­zer forintnyi jött össze a szombati mérkőzésen. Az ajándékboltnál el­helyezett urnánál még a meccs kez­dete után is sorba álltak a szurko­lók. Golecz I^ajos, a labdarúgók inté­zője a Nemzeti Sport gyűjtését adta át Mészáros Józsefnek. A mellékelt lista tanúsága szerint az újságíró­kollégák közül is jó néhányan csat­lakoztak az akcióhoz. Külföldről is jöttek adományok. Egy magyar származású Bayern München-szurkoló húsz márkát vitt el személyesen a klubelnökhöz, dr. Szívós Istvánhoz. A taxisok két éve már megmu­tatták, hogy milyen erőt képvisel­nek. Horváth Pál, a taxisok első em­bere felkereste Mészáros Józsefet, és elmondta, ők is szerveztek gyűj­tést.- Mikor nyitják fel a ládákat?- Mire ezek a sorok megjelennek egyszer már kiürítettük őket, a Slo- van-meccs után. De a Diósgyőr elle­ni mérkőzésen ismét kint lesznek a stadion körül, és legközelebb az ok­tóber 14-ifellebbviteli tárgyalás után nézzük meg mennyi gyűlt össze.- Ha valami csoda folytán az UEFA eltörli a Fradi büntetését, mi lesz az összegyűlt pénzzel?- Minden bizonnyal valamilyen egyéb, Fradival kapcsolatos célra fordítjuk hiszen a szurkolók a Fra­dinak adták Persze, ez az egész túl­mutat a Ferencvároson, hiszen az, ami Pozsonyban történt, az magyar ügy volt. (-ys-)

Next

/
Oldalképek
Tartalom