Fradi újság (1992)

1992 / 7. szám

FRADI ÚJSÁG 3 FRADI Nagyon jól FIATALOK érzem itt magam Folytatjuk az ifjú zöld sasok bemutatását, e hasábokon olyan játékosokat szólaltatunk meg, akik a közeljövőben nagy valószínűséggel már az első csapat keretében „terpeszthe­tik szét szárnyaikat”. Viczkó Tamás mester javaslatára ezút­tal a húszesztendős Feczesin Zsolttal és a nálánál egy évvel fiatalabb Szalai Tamással be­szélgettünk.- Veletek is a kezdet kezdetén kezdem afaggatózást, meséljétek el hogyan és mikor kerültetek ide az Üllői útra? Feczesin Zsolt: Tavaly még a megyei másodosztályban sze­replő Kiskunlacháza csapatá­ban futballoztam, ma is ott élek a szüleimmel. Az ottani klub el­nöke ajánlott be Albert Flóri­ánnak, hogy nézzenek meg, hátha látnak bennem fantáziát. Feljöttem egy próbajátékra, a Törekvés ellen léptünk pályá­ra. Elég jól mehetett, hiszen most itt vagyok. Szalai Tamás: Engem 16 éves koromban igazolt le a Fra­di. Addig a Gázművek játékosa voltam, egy kupameccsünkön ott ült a nézőtéren Horváth László, és ő szólt, jönnék-e a Fradiba. Jöttem, egy hónapos próbaidőszak után már készí­tették is az új igazolásomat.- Hamar hozzászoktatok a magasabb osztály magasabb kö­veteim ényeihez ? F. Zs.: Tény, hogy egész má­sok itt a feltételek, mint ami­ben hosszú éveken át Kiskunla- cházán volt részem. Persze a já­ték is jóval gyorsabb, de sike­rült felvennem a tempót. Az meg nem volt új számomra, hogy mindennap oda és vissza is 35 km-t kell buszoznom, hogy edzhessek. Ugyanis isko­lába is Pestre jártam. Sz. T.: Én meg már régebb óta első osztályban játszom, lassan három éve. Igaz, felnőtt szinten nehezebb, mint az ifik között, de meg lehet szokni.- Mi a posztotok? F. Zs.: Már minden hátsó és középső poszton játszottam, egyedül csatár nem voltam még. Leginkább a középső kö­ÉLt zéppályás szerepkörét szere­tem. Sz. T.: Még amikor idejöt­tem, éppen megsérült a jobb­szélső, és én ugrottam be he­lyette, azóta ott ragadtam. Elöl mindig is jobban éreztem ma­gam.-Esa„ civil" életben hol a he­lyetek? F. Zs.: Szakács vagyok. Sz. T.: Én meg pincér. Mind­ketten vendéglátóipari szak­munkásképzőt végeztünk.- Akkor igazán nagyszerű le­het az összhang közietek, hiszen szakmátok szerint is abszolút egymásra vagytok utalva. A sza­kács elkészíti, megízesíti az ételt, a pincér elé teszi a tányért, amaz meg a megfelelő helyre továbbít­ja. így van ez a pályán is? F. Zs.: Rúgattam már Ta­mással gólt. Sz. T.: Az volt az első, s remé­lem, nem az utolsó.- Ereztek-e valamit abból a tarcsiban, hogy az első csapat a bajnoki cím első számú váromá­nyosává lépett elő? F. Zs.: Természetesen, az egész szakosztályon belül sok­kal jobb a hangulat, s ez ránk is hatással van. Sz. T.: Meg aztán mi szurko­lók is vagyunk, minden mérkő­zést a lelátóról izguljuk végig.- Szerintetek mikor jön el az ideje annak, hogy ne a nézőtér­ről, hanem belülről, a pályán te­gyétek ugyanezt? F. Zs.: Nehéz lenne ezt most megjósolni. Ki tudja, ki és mi­kor szerződik külföldre a csa­patból, a maiba még biztos nem férnénk be. Sz. T.: Rengeteget kell még fejlődnünk technikailag, álló- képességben és főleg fejben, vagyis gondolkodásban. Sze­rencsés esetben is csak mini­mum két év múlva mutatkoz­hatnánk be az NB I-ben.- Ne nézzetek rám furcsán, ha megkérdezem, véleményetek sze- rint bajnok lesz idén aFerencváros? F. Zs.: De furcsán nézek. Sz. T.: Nem értem, mit keres a mondat végén az a kérdőjel. Ez nem kérdés, ez csakis kije­lentő mondat lehet. A z átkos időkben valószínűleg megmosolyogták volna azt a merész illetőt, aki már akkor meg­jósolja, nemsokára egy Szergej ne­vű futballista lesz az Üllői úti kö­zönség egyik kedvence. Azóta ugye sok víz lefolyt a Volgán, a „ruszkik ház!” kiáltozás is érvényét veszetet- te, Szergej Kuznyecov pedig a jelen Ferencvárosának meghatározó já­tékosa. Szerdzsó 238 élvonalbeli mérkő­zésen lépett pályára odahaza, ná­lunk is lehúzott már több mint hú­szat, úgyhogy van némi alapja az összehasonlításra, miben járnak el­őttünk a labdarúgás művelői tőlünk keletre.- A szín.onalat nehéz lenne összevetni, nem is szeretném. Én még akkor játszottam a szovjet baj­nokság első osztályában, amikor a legnagyobb sztárok sem szerződ­hettek külföldre, innen Magyaror­szágról meg már régóta kimehet­nek nyugatra a legjobbak. Igazság­talan lenne hát, ha azt mondanám, a szovjet futball nagyobb erőtarta­lékkal rendelkezik, mert a magyart csakis az itthoniak alapján ítélhe­tem meg. Különben is, olyan, hogy szovjet futball, már nem is létezik. -Azért csak kialakult valamilyen is jellemzője a játékosoknak, persze mindenhol jobb győzni, mint kikap­ni. A távozó csillagok helyére ügyes fiatalok kerültek, ez az új generáció lehet a jövő záloga. Úgyhogy nem lesz baj a magyar focival.- A káprázatos tavaszi menetelés láttán úgy vélem, a Fradival kapcso­latban sincsenek különösebb aggá­lyaid. Ez a csapat most már karnyúj­tásnyira van a bajnoki címtől Sze­rinted minek köszönhető, hogy me­zőnyfölé tudtatok nőni?- Hallom, hogy egy sor jó játékos ment el tőlünk a nyáron, Nyilasi Ti­bornak egy alapvetően új csapatot kellett kialakítania. Az eredmény is mutatja, sikerült neki. Pályafutá­som során öt edző keze alatt dol­goztam, közülük ketten nőttek iga­zán a szívemhez. Az egyikük Nyil. Fiatal, ambiciózus szakember, aki még csak nemrég fejezte be az aktív futballt, így ért a játékosok nyelvén. Kihozta a társaságból a maximu­mot, a sikeres szereplés elsősorban neki tulajdonítható.- Mire számítottál, amikor ide­szerződtél Magyarországra ? Bejöttek az elképzeléseid?- Nagyon jól érzem itt magam, sajnálom, hogy nem jöttem ide ha­marabb. Mindig szerettem volna bajnokesélyes csapatban játszani, a Fradiban ez is megadatott. Nagy­szerű közösségbe kerültem, ma már nem vitatják, hogy egy nagyon jó já­tékosállomány jött össze az Üllői úton. A közönség csodálatos, ehhez hasonló fanatikus szurkolótábort csak Tbilisziben láttam. Nem tu­dom, hogy a déli országokban, vagy mondjuk Argentínában hogyan szurkolnak, de az itteni hangulat, az valami lélegzetelállító.-Éned, mit kiabálnak?- Inkább csak sejtem, azt azért lehet érteni, hogy mikor szidnak és mikor üvöltöznek boldogságukban, szerencsére az utóbbi gyakrabban fordult elő. Sajnos még nem igazán beszélem a magyar nyelvet, pedig lehet, hogy komolyabban kell ta­nulnom. Foglalkoztat a gondolat, hogy esetleg egy idő múlva én is fel­veszem a magyar állampolgárságot és itt telepedek le a családommal. De ez még messze van.- A bajnokság viszont hamar be­fejeződik. A szerződésed is lejár. Ho­gyan tovább, Szerdzsó?- Megfelelő ajánlat esetén ki- mennék külföldre, de nem zárnám ki annak lehetőségét, hogy valami­kor visszatérjek a Fradihoz. Az is el­képzelhető, hogy itt maradok még egy évig az Üllői úton. Ebben a me­nedzserem dönt, tőle függ, hol folytatom.-S ha ő azt mondja, hogy a Hon- védba vagyazMTK-ba kell menned?- Azt kizártnak tartom, hogy va­laha is másik magyar csapatban ját­szanék.- Végül a létező legbanálisabb kérdés: bajnok lesz a Fradi?- ősszel még csak álmodoztunk, hogy miénk lesz az aranyérem. Most már hisszük is... véleményed a magyar labdarúgásról? - A harcosság, a nyerni akarás itt Az FTC tartalékgárdája. Álló sor balról: Horváth Géza szertáros, Golecz Gábor Intéző és gyúró, Kuczkó, Patkós, Feczesin, Viczkó Tamás edző, Gosztonyi, Rausz, Szeiler, Serény Róbert vezetősé­gi tag. Középső sor: Szűcs, Diószegi, Jessy, Bubcsó, Borotsek. Első sor: Diószegi József, Szur- gent, Rakonczai, Szalai, Nagylaki, Hajnal. II ... hogy új stadionzászlő ké­szült (ára: 27 000 Ft). Az Üllői úti stadionban a szokásos bal ol­dali árbócon ez leng már mérkő­zésről mérkőzésre. Amióta az új zászló lobog, a Fradi az Üllői úton nem kapott ki... ... hogy egy Deák Gábor ne­vű takarító kisiparos az Üllői úti mérkőzések után INGYEN le­tisztítja a stadion valamennyi ülőhelyét! ... hogy elhunyt Vésztői Tóth István magyarnőta énekes. Imádta a Ferencvárost, majd minden Üllői úti meccsen lát­hattuk. ... hogy az FTC ifjúsági lab­darúgó csapata idén is meghí­vást kapott az olaszországi Bo- niperti kupára. A mérkőzéseket Ortonában rendezik. ... hogy Balogh Tamás az FTC 123. válogatott labdarúgó­ja! ő a Fradi tizedik válogatott kapusa. íme az elődei: Fritz, Amsel, Huber, Háda, Csikós, Henni, Géczi, Kakas, és Zsib- orás. És egy kuriózum: a négy perc el­lenére nem Balogh Tonó az, aki a legrövidebb ideig volt váloga­tott kapusaink közül. Huber 1926-ban - acsehekellen-a21. percben beállt, de mivel Fischer a 23. percben ismét játékra je­lentkezett, átadta helyét a kapu­ban. Két percig volt válogatott úgy, hogy labdához sem ért... ... hogy az FTC-Tatabánya mérkőzésen annyiszor tört ki „mexikói hullámzásban” a Fra­di közönség, ahányan egy csa­patban egyszerre játszanak! Horváth Api - régi kiváló játé­kosunk tizenegyszer számolta az önfeledt szurkolói megnyilvá­nulást... Köszönet mindenkinek - az egyedi látványért, a szívet me­lengető hangulatért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom