Fradi újság (1992)
1992 / 5. szám
FRADI ÚJSÁG 9 RANDEVÚ RANGADÓKKAL A Fradi futballmúzeum 8. és 9. kötete az FTC rangadómér* kőzéseit idézi fel az első FTC-MTK mérkőzéstől (1903-tól) az évtizeddel ezelőtt nyert ferencvárosi bajnokság rangadóig. A Fradi MZK, ÚTÉ, Kispest- Honvéy, Vasas elleni valamennyi mérkőzése helyet kapott a Fradi futballmúzeum legújabb könyvében. Ízelítőül néhány régi rangadót idézünk: 1919. november 30. Üllői út: FTC- MTK 1-0 G: Kovács FTC: Szamosy-Takács I, Wiener- Wilhelm I, Szabó, Hermann-Weisz, Tóth, Kovács, Pataki, Héger Az FTC hat és fél év után először nyerte az örökrangadót! Igaz, hogy csak 11-es gólból sikerült a kapuba találni, de a Pataki buktatása miatt megítélt büntető jogosságához szó sem férhetett. A „végrehajtó” az a Kovács Elemér volt, aki röviddel ezelőtt még a kék-fehéreknél rúgta a labdát! „Az FTC régi lelkesedése ismét magával ragadta a csapatot és a zöld-fehérek váratlanul nagyszerű munkája valósággal megbabonázta az MTK-t. Stílust az MTK-tól, lelkesedést az FTC-től vártunk, s mindkettőt az FTC-től kaptuk. Az MTK mindkettővel adós maradt. Sőt sport- szerűségből is. AII. félidő 43. percében Kropacsek egy kapu mögött álló gyereket - aki őt állítólag megsértette és megdobta - megvert, mire a bíró kiállította. Kropacsek kiállítása az amúgy is ideges MTK-t még izgatottabbá tette, s alig egy perc múlva már Braun sértette meg a bírót: természetesen kiállítás volt a jutalma. Már csak egy fél perc hiányzott a mérkőzés szabályos befejezéséhez, amikor az izgatott Feldmann sérti meg a bírót, aki látva, hogy nem lehet a mérkőzést simán befejezni, lefújja a meccset." Ez volt egyébként az első olyan örökrangadó, amelyen egyetlen 11-es döntött! 1919. december 21. Népsziget: FTC-ÚTE 3-0 G: Kelemen 2, Bódis FTC: Szamosy-Takács I, Wiener- Wilhelm I, Szabó, Izsák-Bódis, Kelemen, Tóth, Pataki, Héger „Az FTC a legjobb formáját játszotta ki az őszi szezonban. Igazán nem várta senki, hogy a Népszigeten az FTC 3- 0-ra megvetje az ÚTÉ-1, amelynek ebben a szezonban ez volt a legnagyobb gólarányú veresége.” 1927. szeptember 4. Üllői út: Ferencváros-Kispest 4-2 G: Szedlacsek (11-es), Jeszmás, Jeszmás, Kohut, Kohut, Takács II. Ferencváros: Amsel-Takács I, Hungler II-Furmann, Bukovi, Obitz- Rázsó, Takács II, Szedlacsek, Turay, Kohut Kispest: Dénes-Wegner, Dudás- Raix, Mondovits, Csendes-Senkey II, Szabó, Jeszmás, Fürstner, Gulyás „A délelőtti mérkőzés nem bukott meg. Dacára annak, hogy kora reggeltől esett az eső, mégis több mint 6000 néző ment ki az Üllői úti pályára, hogy megnézze a Ferencváros első itthoni bajnoki mérkőzését. A pénztáraknál tolongtak, a tribünökön zajongtak, kiabáltak, mintha csak délután lenne. Helyesen jegyezték meg többen: Ez a közönség akkor is kijön, ha este tízkor vagy reggel ötkor kezdődik a Fradi mérkőzése! A délelőtti mérkőzésen Szedlacsek tizenegyesével indult a gólgyártás, igaz, félidőig csak 1-1 volt az eredmény. Szünet után más, újszerű mezben jön ki a Ferencváros. Öt percig állnak a félvonal körül, mert nincs labda, nem tudnak kezdeni...” Aztán az új mezben és a megkerült labdával még három gólt rúgtak a fra- disták. Sikerrel indult tehát az új bajnoki idény. 1927. október 16. Hungária krt: Ferencváros-Hungária 3-2 G: Takács II, Skvarek, Szedlacsek, Takács II, Opata Ferencváros: Amsel-Takács I, Hungler II-Furmann, Bukovi, Obitz- Rázsó, Takács II, Turay, Szedlacsek, Kohut Hungária: Fehér-Mandl, Kocsis- Rebró, Kiéber, Schneider-Opata, Kon- rád, Orth, Skvarek, Hirzer „Az utóbbi évtized egyik legszebb játékát látta a csaknem 30 ezer főnyi nézősereg. A Fradi gigászi küzdelemben győzött a kitűnően játszó Hungária ellen. Mind a három ferencvárosi gól a pillanatok századrésze alatt készült elő és változott át góllá. Ez a csatársor nem ismeri a hosszadalmas babrálást a labdával. Nem ismeri a labda igazgatását, állítását, nem ismeri a cicázást a kapu előtt. Ennek a csatársornak repül a lábán a labda, röpül előre az ellenfél kapuja felé. Ez a csatársor akkor van igazán elemében, amikor oyaért az ellenfél kapujának lőtávolába. Az eredmény reális. A Ferencváros már az 5. percben megszerezte a vezetést, s amikor a Hungária kiegyenlített, négy perc múlva újra megszerezte a vezetést. AII. félidő harmadik percében már 3-1-re emelte a vezetést a Fradi szívóssága. Ha Hungler nem sérül meg és Turayt nem vonják ki a csatársorból, talán még nagyobb arányú is lett volna a Ferencváros győzelme.” 1927. október 23. Üllői út: Ferencváros-Vasas 2-1 G: Kohut, Kohut, Amsei (öngól) Ferencváros: Amsel-Takács I, Hungler II-Furmann, Bukovi, Obitz- Rázsó, Takács II, Turay, Szedlacsek, Kohut Egy emlékezetes rangadó győzelem után a Fáy utcában. (1990. november 24. Vasas-FTC 2-3) Álló sor balról: Szenes, keresztúri, Fischer, Nagy Zs., Limperger, Pintér, Józsa. Elöl: Vaszil, Lipcsei, Báder, Keller. Sok rangadó résztvevői, sokszor hősei voltak... Álló sor balról: Albert, Orosz, Dálnoki, Rákosi, Dalnoki, Vile- zsál. Elöl: Kocsis, Mátrai, Horváth, Berta, Dékány dr. Vasas: Nyerges-Kővágó, Klein- Remmer, Horváth, Burger-Brunecker, Blau II, Bednarik, Szentmiklósy, Flimmer A ferencvárosi kapus öngólja úgy született, hogy egy védett labdát kiejtett, utánakapott és labdástól, mindenestől Bednarik a hálóba nyomta... Bukovi már az első percekben megsérült, így a Ferencváros ezt a győzelmét 10 emberrel harcolta ki! Igaz Turay két ember helyett is küzdött, élete egyik legnagyobb játékát nyújtotta. „A Ferencváros 10 emberrel is megmutatta, hogy jobbal viseli a LEGJOBB címet. A csapat minden tagja, minden erejét megfeszítve küzdött, de ez sem lett volna elég a győzelem kivívásához, ha nincs a csapatban Turay. Ez a csupa csont-izom-szív ember, aki nem ismerve fáradtságot, tűrve a legkeményebb faultokat, végigjátszotta a középfedezet helyén a meccset. Turay óriási tehetségű futballistánk, akiről egy évvel ezelőtt még nem is tudtuk, hogy él...” 1939. április 23. Megyeri út: Ferencváros-Újpest 3-3 G: Kiszely, Toldi, Zsengellér, Ki- szely, Adám, Adám Ferencváros: Pálinkás-Tátrai, Szoyka-Lázár, Sárosi III, Pósa-Táncos, Toldi, Jakab, Kiszely, Gyetvai Újpest: Sziklai-Futó, Joós-Szalay, Szűcs, Balogh-Ádám, Vincze, Kállai, Zsengellér, Kocsis „2-0-ra és 3-1-re vezetett már a Ferencváros, s a végén mégis be kellett érnie a döntetlennel. Úgy feljött volna az Újpest? Nem lehet mondani. Úgy visszaesett volna a Ferencváros? Ennyire talán mégsem. Mi volt tehát a sikeres újpesti hajrá titka? Főleg az az enyhe fölényeskedés, amely kétgólos vezetés után ezúttal is úrrá lett a Ferencvároson s amely nem volt megokolt. Hiszen az Újpest legalább annyit támadott ezen a mérkőzésen, mint a Ferencváros, csak a csatársora játszott gyatrán. De nem volt ellenállhatatlan a Ferencváros csatársora sem. Volt viszont benne két „nagyágyú”, két kiváló építésű izomember. A Ferencváros teljesítményének az élén a Kiszellyé áll. Most egyszerre két olyan gólt rúgott, hogy a ferencvárosi szurkolók joggal megbocsájthatták eddigi szerény gólgyártását. A bal lába külön szám! Kiszely és Toldi kivételes lövőképessége csillantotta meg a ferencvárosi tábor előtt a győzelem és ezzel a biztos bajnokság reményét. A Ferencvárosnak elsősorban magára kell vetnie azért, hogy ay egyik pontot kiengedte kezéből.” Kemenessy Sándor - A csapat és a játékvezető kiengedte kezéből a mérkőzést. Játékosainkat megfélemlítették. Guttmann Béla, az Újpest edzője: - Szerencsésebb volt a Ferencváros. Úgy festett, hogy mi szereztünk egy pontot, pedig valójában fordított a helyzet. Toldi Géza: - Jobb ha nem beszélek, mert megbüntet a szövetség... Albionba repültek a Zöld Sólymok Ki hinné, hogy ha valaki kék vadkanokkal találkozik, az még előnyére is válhat. A tavaly szeptemberben magyarországon járt oxfordi székhelyű Blue Boar (vagyis Kék Vadkan) elnevezésű rögbicsapat ugyanis akkori ellenfelét, a ferencvárosi Zöld Sólymok Rögbi Klub tagjait visszahívta egy kis angliai vendégjátékra. S mivel az igazi gentlemanok általában állják a szavukat, március utolsó hetében létre is jött a sporttörténelmi jelentőségű túra. Bizonyára sokan enyhe túlzásnak vélik a jelzőt, pedig a magyar rögbi szempontjából valóban kiemelkedőnek tekinthetjük ezt a pár napot. A sportág honi képviselői ez alkalommal léptek először pályára a ködös Albionban, ahonnét annak idején a tojásiabda elindult hódító útjára. A Sólymok természetesen nem táplálhattak különösebben vérmes reményeket az eredményeket illetően, a két ország igencsak eltérő fejlettségű rögbikultúráját figyelembe véve ez botorság is lett volna. A csatornán túl több mint kétezer-háromszáz klubban hozzávetőleg ne- gyedmillióan gyürkőznek egymásnak hétvégenként, a rangosabb találkozók rendszeresen zsúfolásig telt stadionok, többtízezres szurkolósereg előtt zajlanak. Míg nálunk jelenleg 13 egyesületben mintegy hatszá- zan űzik ezt a kemény, férfias játékot, s egyetlen csak és kizárólag rögbi céljára épített sportteleppel sem rendelkezünk. Eme számadatoktól (melyek remélhetőleg pozitív irányban fognak változni a közeljövőben) függetlenül izmos fiainktól a tisztes helytállás, a megalkuvást nem ismerő küzdőszellem mindenképpen elvárható volt. Nem is kellett csalódnunk. Győzni ugyan egyszer sem sikerült, vagyis mindhárom angol csapat legyőzte a zöldeket, az összteljesítmény láttán azonban igazán nem lehetett ok a panaszkodásra. Londonban az első mérkőzésen alaposan megizzadtak Mill Hill legényei, mindössze 10-7-re nyertek. A következő két oxfordi összecsapáson már nagyobb arányú, 38-11-es és 30-6-os vereségeket szenvedtek a Zöld Sólymok kétségtelenül nagyobb tudású, képzettebb ellenfelektől, egy oxfordi vegyes csapattól és a vendéglátó Blue Boartól, de korántsem játszottak teljesen alárendelt szerepet. Nem győzöm hangsúlyozni, a túrán nem is az eredmények voltak az elsődlegesek, hanem az, hogy a magyar fiúk beleszippanthattak abba a semmi máshoz nem hasonlítható légkörbe, amely a vén földrész nyugati felén körülveszi a rögbit. Játszhattak olyan ellenfelekkel, akiktől érdemes és lehet is tanulni, az ott szerzett tapasztalatokat majdan hasznosíthatják az itthoni bajnoki mérkőzéseken is. No és persze élményekben gazdag, jó hangulatú tíz napot tölthettek külföldön. S ugye a mai világban ez sem elhanyagolható szempont. n-ly
