Fradi újság (1992)
1992 / 9. szám
FRADI ÚJSÁG Vallomások, villanások... az utolsó 180 perc előtt Golecz Gábor intézőnk és Albert Flóri ifj. Albert . Flórián Bebizonyítottuk, hogy nem volt igazuk a pikirtkedőknek. Az őszi idény kezdetekor sokan egy lyukas garast sem tettek volna fel arra, hogy a Fradi idén akár valamelyik dobogós helyezést is megcsípheti. Es tessék, a fiatalok alaposan felszívták magukat, az úgynevezett „ismeretlen” játékosok is kitettek magukért. Az újságírók által nekünk szánt középmezőny helyett az élen végeztünk. Egy csatárnak, vagy egy támadó felfogású középpályásnak természetesen mindig az a mérkőzés a legkedvesebb, ahol gólt, esetleg gólokat lő. Nekem nyilván az őszi zalaegerszegi 4-0 okozta a legtöbb örömöt, amikor egymás után háromszor is sikerült a hálóba találnom. Ez volt az első és eddig az egyetlen mester- hármasom a felnőtt NB I-ben, s csak reménykedni tudok, hogy nem az utolsó. Persze a Videotonnak, a Diósgyőrnek és a Veszprémnek lőtt gólomra is szívesen emlékszem. Feltétlenül ki kell emelnem ezt a csodálatos közönséget, fantasztikus hangulatot varázsoltak hétről-hétre a stadionokba, bárhol is játszottunk. Az Üllői úton pedig úgy szurkoltak, hogy azt nem is lehet szavakkal leírni. Óriási érzés előttük futballozni. Állítom, nélkülük nem állnánk ilyen óriási siker küszöbén. Nagy Zsolt Végre egy olyan bajnokság, amikor az elejétől a végéig az összetartás, az egyet akarás volt jellemző a csapatra. Nem akadtak kisebb-nagyobb széthúzások, ellentétek még ősszel sem, amikor a játék néha döcögött, és a közvélemény nagy része úgy ítélte meg, esélyünk sem lehet a dobogóra. Nekem személy szerint a ZTE elleni gólzáporos mérkőzésen jött ki legjobban a lépés, két gólt is lőttem és a szaklap engem választott a forduló játékosának. Bár a Bozsik-stadionban sem ment rosszul, azon a találkozón is igen magasra értékelték a teljesítményemet Az a fényes győzelem fordulópontnak számított a bajnokság menetében, ott kezdtük elhinni, hogy akár aranyérmesekis lehetünk Aszurkolók is így vélekedhettek, mert olyan fesztivált rendeztek Simon Tibi sörözőjében aznap éjszaka, hogy hasonlót még soha nem láttam. Mindenki szárnyalt a boldogságtól, ahogy az a jó sasokhoz ülik Csak az tudja, milyen hangulat uralkodott a Hegedűs Gyula utcában, aki ott volt a helyszínen. Azt még csak meg sem próbálom valahogy lefesteni, mert úgyis lehetetlen. Még egy nagy ajándékot hozhatott volna számomra ez az esztendő. Életemben először fölmerült a nevem a válogatott keretnél is. Csak hát jött az a fránya sérülés. De sebaj! Majd jövőre. Szergej Kuznyecov Nehéz lenne kiválasztanom, melyik mérkőzésre gondolok vissza legszívesebben, amin zöld-fehérben játszottam. Itt a Fradiban minden egyes meccs külön-külön szép emlék a számomra. Akár a bajnokságban, akár a nemzetközi kupaporondon. Fiatal, tehetséges - csapat, szakmailag kiváló, ambiciózus az edző, no és nem utolsó sorban csodálatos a közönség. Ilyen fanatikus szurkolótáborral, akik ennyire imádják kedvenceiket, csak kevés van Európában, az biztos. A magam részéről úgy vélem, az őszi Veszprém elleni találkozón nyújtottam a legjobb teljesítményt, attól függetlenül, hogy Varga játékvezető nem engedett ennek örülni, idő előtt az öltözőbe zavart. így kicsit elrontotta a hangulatomat. Nagyon boldog vagyok, hogy eddig három találattal én is hozzájárulhattam a góltermeléshez. A Szovjetunióban több, mint kétszáz első osztályú összecsapáson mindössze négyszer voltam eredményes, igaz, ott kissé hátrébb, a söprögető feladatát láttam el. Gyönyörű esztendőt tudhatok magam mögött, bárhogy is lesz a továbbiakban, a Ferencváros örökre és visszavonhatatlanul belopta magát a szívembe. Tízéves pályafutásom során most először végre karnyújtásnyi közelségbe került a bajnoki aranyérem. Egy váltakozóra sikeredett ősz után a tavasz csak a szép oldalát mutatta nekünk. Ennyi jóban és szépben még soha nem volt részünk, de meg is dolgoztunk érte. Hogy mitől táltosodtunk meg? Ez a jó szereplés benne volt ebben a kiváló szellemű társaságban, az edzői hármas érdeme, hogy ki is hozta belőlünk. A maga posztján mindenki becsülettel igyekezett a maximumot teljesíteni, s ha ez nem is mindig sikerült, a megalkuvást nem ismerő akarat akkor is megvolt. Tavaly sérülés miatt igen sokat ki kellett hagynom, de ebben a félévben amikor szükség volt rám, be tudtam ugrani, s azt hiszem, nem lehetett rám különösebb panasz. Megítélésem szerint a Vác elleni tavaszi idénynyitó mérkőzésen játszottam a legjobban, azon a találkozón, mint később kiderült, a lehető legfontosabb két pontot tartottuk itthon. Ez a fanatikus szurkolótábor igazán megérdemeli, hogy tízegynéhány év elteltével ismét bajnoki címet ünnepelhessen. Ha sikerül, akkor önmagukat is ünnepelhetik majd, mert az vitathatatlan, nélkülük aligha végeznénk az élen. Miként ahogy az éledező természet, mi is a tavasz beköszöntővel kaptunk igazán erőre, s a végén virágba is borultunk. Áldom a „szerencsémet”, hogy tavaly végülis nem jött létre a francia szerződtetésem, ilyen gyönyörű esztendőt vétek lett volna kihagynom itt a Fradiban. Nagyszerű közönség jött össze az Üllői úton, lényegesen jobban együtt volt a társaság, mint az elmúlt bajnokságban, kimondhatatlan öröm ebben a csapatban játszani. Sajnos gólt nem sokat lőttem, de az egyiket még hosszú ideig biztos nem fogom elfelejteni. A Siófok elleni szabadrúgásomra gondolok, amivel ott a Balaton partján pontot raboltunk az akkor még bajnoki címről álmodozó Fischer Paliéktól. Ne vegyék szerénytelenségnek, de azt a labdát tényleg nagyon bevarrtam a léc alá. Azon a héten az lett a forduló gólja. Egy másik örömteli pillanat a tavaszból, amikor tárgyalóasztalhoz ültünk a klubvezetéssel, és felajánlották a szerződésem meghosszabbítását. Vagyis továbbra is bíznak bennem, és ez nagyon jól esik. Mit is mondjak még? Két éve jöttem el Romániából, röpke magyarországi pályafutásom alatt kupagyőztes és valószínűleg bajnokcsapat tagja lehetek. Azt hiszem, ez a mérleg elég sikeresnek nevezhető. Ebben a bajnokságban viszonylag kevésszer léptem pályára, hiszem a szeptembert egy laktanyában töltöttem, aztán a Bréma elleni itthoni visszavágón megsérültem, szintén négyhetes pihenő következett. Tavasszal sem úgy ináult, ahogz azt megálmodtam, egy gyengébb teljesítmény után hetekre kikerültem a kezdőcsapatból. Számomra a legnagyobb elégtétel, hogy visszaküzdöttem magam, és azt hiszem, onnantól kezdve már nem okoztam csalódást, többször is a gőllövő cipőmben futottam ki a gyepre. A legfontosabb találatomat (bármilyen furcsa körülmények között esett is, Zsiborás Gabi tálcán kínálta a lehetőséget) a Hungária körúton értem el, ami döntően befolyásolta a mérkőzés további alakulását. Szerintem az egész bajnokság legnagyobb meccse az UTE elleni Üllői úti rangadó volt. Ilyen játék a világ bármelyik országában a csapatok becsületére vált volna, a közönség nagyon jól szórakozhatott, legalábbis belülről úgy tűnt. A harmadik gólunkhoz talán nekem is volt egy kis közöm, velem ütközött Milisits, mielőtt a saját kapujába gurította a labdát. Egyébként ezt a két találkozót tartom vízválasztónak, amelyeken a további fordulóktól függetlenül eldőlt, a bajnoki aranyérem első számú várományosa csakis mi lehetünk. Wukovics Lászlót 50. bajnoki mérkőzései alkalmából Deák László elnökhelyettes köszöntötte Szenes Sándor Wukovics b. László Vaszil Gyula
