Fradi újság (1992)

1992 / 8. szám

FRADI ÚJSÁG LISZTES KRISZTIÁN Tudom, Krisztián csendes, kicsit visszahúzódó srác. Épp ezért egyet­len alkalommal sem vettem elő a jegyzetfüzetet, meg a papírt, ami­kor szóba elegyedtünk. Soha nem akartam azt a látszatot kelteni, most hivatalos interjú kezdődik. Jobb, ha úgy kötetlenül beszélge­tünk. Nem egyszer, sokszor. Moza­ikokból áll össze a kép. Talán ta­valy, az utolsó csoportselejtezőn kezdődött, amikor Norvégia ellen nyert a 16 évesek csapata Répcela­kon. • Mit tudsz Ciprusról?- Hogy sziget, s nagyon szép. Há­romszáz napon át süt a napocska. • Tizenkilenc meccsen játszottál ebben a csapatban és kilenc gól a ter­més. Jól „zsákoltál”.- A foci csapatjáték. Segítettek a srácok. • Szeretnek téged?- Azt hiszem. • Ki a barátod?- Mindenkit egyformán szere­tek. • Ók is téged?- Úgy érzem, igen. Az őszt követte a tél, a zord idő­ket a tavasz, s máris májust írtunk. A Népstadionban kutyakiállítás. Csaholnak kicsi és nagy ebek. Krisztián biztosan végigbóklászná az egész terepet. Immár többedszer van kiállítás és vásár a Népstadionban. • Mit csinálnál most a legszíve­sebben?- Fociznék egy jót, a szobrok kö­zött. De most nincs hely, meg aztán megyünk Tatára. Es egy nagy ugrás. Limasszolba, az UEFA-torna színhelyére egy nappal a kezdés előtt. Megy velünk a busz. És a nagy sivárság közepén futballpálya. Elszomorító látvány. A tenger szinte kartávolságnyira. Az angol katonai támaszpont úgy­szintén. Erős szél fúj. Nyikorog az ócska pléhtribün. Papírcsíkok úsz­nak a levegőben, nem takarított itt senki, csak a vihar. Az edzés meg megy, úgy magától. Krisztián lel­kes, mint mindig, de nem hivalko­dó, amit csinál. Labdái pontosak, s ha kell berúgja hol Király, hol meg Simon kapujába. • Kötelező a győzelem Izrael el­len. Biztos vagy a sikerben?- Úgy hiszem, nincs nagyobb hi­ba, mint az előítélet. Én tartok az iz­raeli csapattól. Minden ismerősben van valami ismeretlen is. Bár ját­szottunk már ellenük, nem mernék tippelni a végeredményre. A VERESÉG csak úgy jött, ma­gától. Éreztük mindannyian, a sza­kadék szélén hintázik a csapat, s be­le is eshet. Mit eshet, zuhanhat. • És most hogyan tovább, Krisztián?- Ha valami nem sikerül, akkor minden romba dőlhet. Azt hiszem, ilyen fiatal magyar válogatott, mint a miénk, soha nem kapott ekkora nyilvánosságot. • Zavar?- Csak tovább növeli felelős­ségünket. Megyünk Paphoszba. Tenger és tenger. Narancs-, mandarin- és cit­romligetek között robog a busz, az­tán feltűnik egy szobor a hegy tete­jén: Aphroditénak, a szerelem is­tennőjének kecses teste. • Mit jelent neked a szerelem?- Ma még keveset. Imádom anyámat, a focit, a Fradit, s szeret­nék jó tanuló maradni a suliban. • Mióta játszol a Ferencváros­ban?- Jó öt éve. Kaszás Pali bácsi volt az első edzőm. Ő tanított. Köszö­nök mindent, amit tett értem. Nél­küle nem lettem volna futballista. • Már az ifi egyben játszol- Vincze Géza bácsi a tanítóm. Még sok a pótolni valóm. De majd­csak minden rendeződik. • Mit játszottál eddig?- Csatárt, majd középpályást. Úgy érzem, ez a két poszt fekszik nekem a legjobban. • Szeretsz gólt rúgni?- Nagyon, de a foci csapatjáték. • Suli?- Köszönöm, megvagyunk egy­mással. A Szent István szakközépbe járok. A stadiont Aphroditéről nevez­ték el. Közel a tenger, közel a szere­lem, a fociszerelem. Még nincs min­den készen. Épül tovább a frissen összehozott stadion. Istenem, mi­lyen pici egyetlen ember ebben a monstrumban. Nézem Kriszti’nt. Ő meg a talajt szemlélgeti. • Kellene egy Lisztes-gól!- Ha alkalom adódik... És eljön az a bizonyos hatodik perc. Ez a pillanat Lisztesé. És nem hagyja ki. Nyolcvan percen át lót- fut. Már két portugál őrzi árgus szemmel, s gyötrik „tüskés lábak­kal”. Nagyokat esik. Feláll és megy tovább. Fáj már mindene, de nem tarthat pihenőt. Kell a pont. És vége. Megvan az első. Aztán még kettő, a franciák el­len. Újra Lisztes a gólszerző. Krisz­tián nyakában az egész csapat. Iste­nem, csak kitartana ez a találat! Ne jöjjön az egyenlítés! • Krisztián, két góllal három pon­tot hoztál a csapatnak. Boldog vagy?-Végtelenül. • Mire vágysz még?- Hogy legyen bajnok a Fradi felnőttcsapata, meg persze, mi is. Aztán jussunk be az ifik EB-döntő- jébe jövőre. • Apropó\ Fradi Ki a példaképed? Először válik kicsit bizonytalan­ná. Hallgat, nem tudja sért-e valakit a válaszával. Na, most megfogtam. Nem tud válaszolni azonnal. Aztán elgondolkozom azon, mit válaszol­hat, s előre igazat adok Krisztiánnak.- Úgy igazából nincs példaké­pem. A régieket csak tévében lát­tam. Merthogy én még kissrác va­gyok. Nekem leginkább Nagy Zsolt játéka tetszik. És az a lelkesedés, ahogyan az egész Fradi hajt. • Igazad van Krisztián. A foci kollektív játék. Bár kellenek a sztárok. Láttam nadrágban-mezben, sza­badidőruhában, aztán a magyar csapat formaruhájában. Figyeltem, milyen komolyan fogott kezet Ge- orgisz Vasziliuval, Ciprus köztár­sasági elnökével a nicosiai fogadá­son, s válaszolgatott a magyarul ki­tűnően beszélő elnök kérdéseire. Azt hiszem, ez volt eddig a legemlé­kezetesebb parolája. Am nem az utolsó. A gép leszállt Ferihegyen. Saint- Exupéry nem vezethette már. Ám a Boeing magyar pilótája is nagyon értette a dolgát. Az utazás szép lan­dolással ért véget. Jönnek a hétköznapok. Otthon, a pályán és a suliban. És ez már így lesz éveken át. Nőj nagyra Kriszti­án! S maradj meg olyannak, ami­lyennek megismertünk! Varga Béla (Nemzeti Sport) Szurkolóink kérdezték ...hogy FTC címeres porcelánok - korsók, vázák, kávés készletek, ha­mutartók - hol kaphatók? A Kruj Fradi shopban nemcsak ezek, hanem zöld-fehér textíliák - mezek, nadrágok, abroszok, kötények - és sporttáskák is vásárolhatók. A Kruj Fradi shop a Nagyvárad tértől 2 percre a Haller utcában található. ...hogy mikor jelenik meg a következő Fradi forint és kiket ábrázol? Június első hetében készül el. Dr. Springer Ferenc alapító elnökünk és fia, a harmincas évek ferencvárosi főtikára majd elnöke látható az egyik oldalon. A Fradi forint másik felén Pataki Mihály és Schlosser Im­re fotói kaptak helyet. ...hogy a Fradi pályán most hány darab jegyet árusítanak meccsenként? Amióta csak ülőhely van az Üllői úti stadionban az értékesítésre ki­adott jegyek száma 17 276 db. ...hogy az FTC Aranydiplomával adnak e pénzt a kitüntetetteknek? Nem, a klub semmilyen kitüntetésével (örökös bajnok, örökös tag) nem jár pénzt. Az FTC örökös tagsággal kitüntetettek viszont nem fi­zetnek tagdíjat. ...hogy az FTC születésnapi díszvacsorájáról készült video felvétel kapható-e? Igen, a Fradi ajándékboltban bárki megrendelheti, 900 Ft-ért kapható. KÉPEK-KÉRDÉSEK Gondolkozási idő - amíg a kedves szurkoló a 12. oldalhoz ér... Lebontás előtt az utolsó régi tribün... Mi volt a lelátó alatti he­lyiségben? Nehéz a nagyságot bizonyítani... „Sípossal a Fradi nyeri a bajnok­ságot!”... Elismert szakemberek vélekedtek így 1942 őszén, mikor Sipos Vilmos - már jóval az idény­kezdet után - a Ferencvároshoz iga­zolt. A magyar bajnokságot akkor sem tartották színvonalasnak és aki a világjáró csatárt Svájcban és Ro­mániában (ahol a válogatottba is bekerült) játszani látta, csodálattal emlegette kivételes klasszisát; így mi, szurkolók boldog várakozással készültünk a diadalok sorozatára: lesz egy jobbszélsőnk, akinek egyet­len hazai védő sem tud ellenállni! Aztán amikor az Üllői úton elő­ször indult meg Sipos a labdával... Már-már mesevilágban éreztük magunkat. Mintha varázscsizma rö­pítette volna a szélsőt. Óriási lépte­ivel könnyedén hagyta hátvédjét maga mögött. Mesteri beadását, majd néhány további megmozdulá­sát a fellelkesült közönség tapsvi­harral jutalmazta. Az első félidő közepe táján kezd­tünk elcsendesedni; a remek meg­mozdulások lassanként elmarad­tak. Vilika (így becézték társai Sí­post) eltünedezett a mezőnyben. Mérkőzés után ő azzal magyarázta ezt, hogy nem kapott megfelelő lab­dákat; ebben igaza volt, stílustala­nul, csapkodva játszott az akkori Fradi. A következő fordulókban is­mét bizonyította néhány megvilla- nással, mit tud? nemcsak elfutni és beadni, hanem lőni is - ravaszul, ne­héz szögből, amikor mindenki be­adást várt! Kitűnő érzéke volt a kényszerítőzéshez. Futtából, lendü­letének megtörése nélkül vette át a labdákat. Túl is lépett az egykori, sematikus - elfutni és beadni vagy lőni - szélsőjátékon: azonnal, ka­pásból ugratta ki a legjobb helyzet­ben lévő csatártársát, váratlan, té­röltő átadásokkal. Összteljesítménye azonban még­is csalódást okozott. Keveset volt játékban; kezdett veszíteni önbizal­mából, kapkodni, idegeskedni; né­ha ügyetlen mozdulattal próbálta tovább fejelni a vaktában előrevá­gott labdákat, amiért az elégedet­len, könnyen kiábránduló tömeg még ki is nevette. Végül bekövetkezett, amire sen­ki sem gondolt volna korábban: Si­pos kiszorult a csapatból, Lukács Ede került a jobbszélre. Lukács ezen a poszton Sipos le­igazolása előtt játszott és ismerte jól a labda nélküli várakozás keserű állapotát. Ő azonban megtanulta, hogyan erőszakolja ki magának a részvételt a támadásokban: elment a partvonal mellől, a korábbi véle­kedés szerint: képtelen helyekre, balösszekötőbe, középcsatárba; és néha összejött valami ezekből az el­mozdulásokból. Sípost alkata, já­tékfelfogása a pálya széléhez közöt­te. Ha ott lábára teszik a labdát, fel­tétlenül meg tudja játszani; így ő nem tekintette saját kudarcának, hogy a csapkodásban, birkózásban keveset produkál. Néhány forduló után újból bizal­mat kapott. A verseny azonban nem dőlt el végleg; volt, hogy meg­int Lukácsot játszatták a jobbszé­len, hosszú hetekig; amíg „Vilika” 1944 tavaszán meg nem lepte vala­mivel a futballvilágot. Tervszerűtlenül küszködő Fradi, két góllal vezető Csepel... És Sipos egyszerre, óriási agilitással kezdi összeszedni a labdákat - most nem várja, hogy azokat a lábára te­gyék... És szédületes cselsorozattal kígyózik át az ellenfél válogatotta­kat felvonultató védelmén... A vesztésre álló csapat javít, majd - furcsa módon - a következő mérkő­zésekre némileg lendületbe jön. Si­pos tartja jó formáját és az év nya­rán, mikor a Magyar Kupa megnye­résében is komoly szerepet visz, mint a legkiválóbb magyar jobb­szélsőt kezdik emlegetni. A Ferencváros aztán 1944 őszén és 1945 tavaszán stílusosan játszó csapattá vált. Sípost nagytehetségű, fiatal összekötők - Gyulai, majd Kubala - „szolgálták ki”. Gallowich Tibor szövetségi kapitány már mint a „közvélemény játékosát” állította be Vilit 1945-ben és 1946-ban a vá­logatottba, ahol nem is vallott szé­gyent. Második válogatottsága után egyébként külföldre távozott. Új csapat, új társak, szorosabb emberfogás, kedvezőtlen új játék­stílus... Egy legendás hírű csatár­nak is nehéz ilyenkor bizonyítania régi nagyságát... Sipos Vili végül megmutatta, hogy azért lehet. Hajnal Gáspár

Next

/
Oldalképek
Tartalom