Fradi újság (1992)
1992 / 6. szám
FRADI ÚJSÁG 9 A prímást Flórinak becézték- Balogh Albert, a közkedvelt prímás mióta fradista?- A Ferencvároshoz 1940 óta kötődik az életem. A Sárosi testvérek, Gyetvai, Kiszely játéka és góljai láttán bizony nem egy örömteli kilencven perc részese voltam. Aztán később Kocsis Sanyi, gyermekkori jóbarátom is bekerült a Fradiba! A Flomok utcában bizony kissrácként sokat fociztunk együtt.- A futballnál a hegedű nagyobb szerelemnek bizonyult...- Hat éves korom óta hegedülök, elvégeztem a konzervatóriumot és életemnek szinte minden percét ez határozta meg. A labdarúgást abbahagytam, de természetesen a Fradi és a futball szeretete mindmáig bennem él. ifj. Balogh Albert Balogh Albert- Hol játszott a zenekarod?- Először katonazenész koncertmester voltam, majd idehaza és külföldön sok helyen megfordultam. A Keleti éttermében 14, a Nyugatiban 10 évig zenéltem. Ezt követően a fél világot bejártam Montreáltól Libanonig sok helyen turnéztunk. A vendégek a Fradi indulót sok helyen kérték a zenekartól?- Annak idején amikor Sallai Misi prímás barátom megalkotta, nem rögtön lett belőle sláger. Mi is segítettünk neki, hogy minél több helyen megismerjék - ezért bárhol jártunk, kérés nélkül is játszottuk. Ha másnak nem - egymásnak. Elterjedt, s bizony nem egy külföldi étteremben is a kért nóták közé került...-A Fradihoz valami családi vagy személyes kötődés?- A nagynéném itt teniszezett. Az Ordódy Béla vándordíját a harmincas években ő nyerte utoljára. A klub születésnapjára behozom és a múzeumnak ajándékozom. A nevem miatt - meg azért mert mindenki tudta rólam, hogy Fradista vagyok - majd mindenki Flórinak becézett...- Fiad is a Fradiban focizott...- Gyermekként végigjárta a különféle korosztályos csapatokat. A serdülőknél Kaszás Pál, majd Serli Sándor, Horváth László és Harangozó László voltak az edzői. Most Németországban tanul egy kis helyi csapatban rúgja a labdát. És szüntelenül érdeklődik a Fradi után... Bátyám is külföldön él, Los Angelesben nagy művészként tartják számon.- Immár nyugdíjasként mivel foglalkozol?- Amióta nyugdjba mentem, tanítok az országos stúdióban. Na és a régi barátokkal találkozunk. Legyenek azok zene- vagy sportbarátok. A fradisták persze még külön is kedvesek. De én például világ életemben a futballbírókkal is nagyon jó viszonyban voltam. Sűrűn megfordultak ott, ahol játszottam és hidd el, volt olyan játékvezető, aki a Fradi indulót rendelte... N. B. Az 51 kg-os világbajnok - frad ista! Közismert, hogy a Fradi szurkolótáborában akadnak egy páran, akiknek könnyen eljár az öklük. Ezek a nehézfiúk bizony nem ódzkodnak egy kis bunyótól, ha éppen valamit sérelmesnek találnak. Van azonban egy lelkes zöldfehér hívő, aki a szó igaz és legnemesebb értelmében véve „bunyós”. Méghozzá nem is akármilyen! Kovács István, alias Kokó, a magyar ökölvívás 51 kg-os világbajnoka kisgyerek kora óta a Ferencvárosért rajong.- Úgy 11 éves lehettem, amikor a kőbányai srácok kivittek egy Fra- di-meccsre. A Pongrácz-telepen nőttem fel, arrafelé szinte mindenkinek a zöld-fehér színekért dobogott a szíve. A pontos eredményre már nem emlékszem, de arra igen, hogy nyertünk, s a lelátón olyan fantasztikus volt a hangulat, amit azelőtt és azóta sehol máshol nem tapasztaltam. Egyből megragadott az Üllői úti stadion varázsa. Gyorsan vettem is egy gombfocicsapatot, végigvertem vele mindenkit. Nyilasi, Ebedli, Koch Robi megy a többiek nagyszerűen játszottak a „kezem alatt”. Úgyhogy nemcsak a pályán, még az asztalon is csak egy csapat létezett számomra.- Egy olimpiára készülő világbajnok bokszolónak néhány héttel Barcelona előtt nyilván kevés a szabadideje. Mégis gyakran kijársz a meccsekre.- Mert nem bírom ki. Hacsak a versenyek engedik, ott vagyok a hazai és a pesti idegenbeli találkozókon. De előfordult, hogy vidékre is lementem.- Melyik mérkőzésre gondolsz vissza a legszívesebben?- Amikor a Népstadionban 7- 1-re megvertük a Dózsát. Hát az csodálatos volt! Igaz, ehhez a meccshez fűződik egy kellemetlen emlékem is. Hazafelé egy nagydarab erősfiú elvette a Fradi-zászló- mat. Nem is tudtam eldönteni, hogy valójában örömömben vagy bánatomban sírok-e. Ja, majd elfelejtettem, ezt a mostani Honvédverést is megkönnyeztem, olyan boldog voltam.- Kik a kedvenceid a mai játékosok közül?- Mindenki. Két-három éve baráti viszonyban vagyunk Wukoval, Simivel és a kis Flórival, egy idő után a többiekkel is megismerkedtem. Nagyon jő kis társaság. Nyáron együtt nyaraltunk a fél csapattal, azóta ha lehet, még nagyobb Fradi-szurkoló lettem.- Sejtem már, hogy mit tarthatsz életed egyik legfájóbb pontjának Ósfradista vagy, mégis a Vasasban kell öklöznöd...- Mi mást tehetnék? Sajnos a Ferencvárosnak jelenleg nincs ökölvívó-szakosztálya. Pedig ha valaha újra megalakulna, nem is gondolkodnék, abban a pillanatban kezdeném intézni az átigazolásomat. Minden álmom, hogy egyszer a zöld-fehér színekért bunyózhassak. Persze, csak a szorító- ban. VINCZE GÉZA, A "POSZTKORREKTOR" Milyen igaza volt Freudnak! Szelektív az emberi memória. Vannak olyan momentumok, periódusok, amelyekre évek, évtizedek elmúltával is úgy emlékezünk, mintha csak tegnap történtek volna. Aztán, ki tudja miért, vannak olyanok, amelyek úgy tovatűntek az emlékezetünkből, mintha csak egy hatékony „Robin Cook"-i agymosáson mentünk volna keresztül. Hiszen Vincze Géza neve hallatán mi „ugrik be" elsőként a Fradi szurkolóknak. „Á, ő az, akivel majdnem kiestünk az NB I- bői." S még véletlenül sem az „kívánkozik elő" az emberek emlékezetéből: „Vincze Géza? Tudom, a Ferencváros háború utáni történetének legsikeresebb ifjúsági edzője.” Pedig...- Eddig négyszer nyert „ifi egy" bajnoki címet a Fradival, a Fradinak. S most éppen az ötödik van készülőben...- Mi valóban nagyon készülünk, hogy meglegyen az első hely, ám ezúttal még a szokottnál is szorosabb a küzdelem. Hajszálra ugyanannyi pontunk van, mint a Kispestnek, és csak a jobb gólkülönbségünknek köszönhetjük, hogy mi vezetünk.- Talán nem tiltakozik, ha azt mondom: nemcsak a szorosan vett eredményekkel, az eddig elért bajnoki címekkel vívott ki magának elismerést. Az is közrejátszott a megbecsülésben, hogy az évek során megannyi fiatalt „adott fel" a tartalék, uram bocsá’ a felnőtt csapatba.- Valóban, pályafutásom eddigi huszonkét éve alatt jó néhány olyan játékost neveltem, akikből később „sztenderd" NB l-es futballista lett. Elég, ha csak Tepszi- cset, Kékesit, Kochot, Józsát, Ru- boldot, Zsiborást említem...- ...Zsiborás. Ő, hajói tudom, az ön „külön találmánya".- Egy biztos, Zsiga az ifiben csak egy középszerű balszélső volt, akiből sosem lett volna élvonalbeli futballista. Én viszont észrevettem, hogy az edzések végén, amúgy levezetésként szívesen áll be a kapuba. És nemcsak beáll, egyszerűen nem lehet neki gólt rúgni. Úgyhogy az egyik alkalommal odahívtam magamhoz, s megkérdeztem tőle, mondd csak nem lenne kedved inkább védeni?... Egyébként nem ő volt az egyetlen játékosom, akinél - ahogy én nevezem - „posztkorrekciót" eszközöltem.- Posztkorrekció, vagyis megtalálja egy játékos igazi helyét a csapatban.- Igen, most is van az ifiben egy fiú, Kiss Péter, akiből szinte egyik hétről a másikra faragtam csatárt. Pedig korábban kizárólag jobbhátvédként játszatták. Hogy nem nyúltam nagyon mellé bizonyítja, ő a legeredményesebb góllövőnk.- Vagy i ön olyan, akár egy feltaláló. Mindig kísérletezik. Nem gondolja, hogy ebbe a „szenvedélyébe" bukott bele a felnőtt csapatnál.- Nem buktam bele, hiszen az akkori „találmányaim" közül mára szinte mindenki igazolta, nem méltánytalanul húzhatta magára a zöld-fehér mezt. Csak emlékeztetőül, edzőségem alatt tizenketten - Józsa, Haaz, Deák, Pintér, Keller, Zsinka, Répási, Dukon, Fischer, Limperger, Simon, Zsi- vótzky - debütáltak az első osztályban.- Akkor sokan mégis csak fuldokoltak, a hasukat fogták a nevetéstől.- Most kellene kacagniuk, amikor Limperger, Pintér, Keller, Fischer, Simon, Zsinka mind-mind válogatott labdarúgónak mondhatja magát.- A szurkolókat elsősorban az érdekli a jelenlegi ifisták között vannak-e Limpergerek, Pintérek, Kellerek...- Maradjunk annyiban, több olyan gyerek van, aki a „nagyok” nyomdokaiba léphet. Ám az ő érdekükben egyelőre hadd ne ne- vesítsem őket. Majd csak akkor, ha tényleg itt lesz az ideje. POSTABANK-JEGY ÚT A BIZTOS JÖVŐ FELÉ P#STA BÁNK A BANK, AMELY IGAZAN KÖZEL ÁLL ÖNHÖZ
