Fradi újság (1992)

1992 / 6. szám

FRADI ÚJSÁG 5 Fradisták fiai Nyilasi Tibort a Ferencváros edzőjét csak hosszas keresgélés után találom meg. A Fradi étte­remben épp végzett az ebédjével, mellótelepszem és már mondom is a magamét. Amikor megtudja, hogy az el­sőszülött fiáról, a kicsi Tiborról szeretnék írni, még az alapfeszült­ség is távozik lényéből ős csak mesél, mesél. Tibit a Jézuska hozta. 1983. de­cember 26-án épp Bócsbe a KU­RIER teremtornáján vettem részt, amikor kaptam a hírt Budapestről, hogy fiam született. Nem hiszem, hogy akkor volt nálam boldogabb ember kerek e világon. Felcsepe­redése egybe esett ausztriai sze­replésem időszakával. A fiam nem élhette a megszokott gyer­mekéletet. Gyereknek gyerek a barátja és valahogy úgy alakult, hogy nem volt olyan kis társa, aki­nek épp akkor lett volna szabad ideje, mint Tibikének. Én voltam, aki pótoltam játszó­társait. Az edzések végén, hogy ne mindig otthon legyünk, elmen­tünk a játszótérre, rengeteget ki­rándultunk. Később változott a helyzet. Mi az Austria csapatával a Práter Stadionban edzettünk, amikor vége volt a tréningnek, Jutkával a feleségemmel várt rám fiam és hova vittem, természetes, hogy az osztrák Vidám Parkba a PRÁTER-be. Ott kiélhette a srác mozgásigényét, hiszen fantaszti­kus lehetőségek tárháza kínálko­zott számára. Úgy nőtt fel a kisfi­am, hogy szinte minden nap a Vi­dámparkban voltunk. így egy furcsa helyzet állt elő. Kimaradt életéből az egyedüllét, az egyedül játszás öröme. Ő nem LEGO-zott, megszokta a társasá­got, olyan élményt gyűjtött a hul­lámvasút és a különféle varázsla­tos szórakoztató masinákon, hogy szinte szokványossá vált már, hogy minden nap „útba ejt­jük” a PRÁTER-t. Ez volt abban az időben fiam igazi élete. Nagyon féltem, nem lesz-e baj, hogy amit más gyerek 5-6 éve­sen él meg, azon Tibi már koráb­ban átesett. Egy nagy szívfájdalom azért van bennem. Tibiké még nagyon kicsi volt amikor játszottam, így ki­maradt életemből az óriási él­mény, hogy mint minden apa, így Hová, minek születnék a legszívesebben? Nyilasi. Tibor, a Ferencváros labdarúgócsapatának edzője:- Annyi mindennek szület­nék. Gyerekfejjel előbb villa­moskalauz, majd mozdonyve­zető akartam lenni, később híres futballista. Most annak örülnék, ha a gólya honatyának ejtene be a parlamentbe. Nem mintha kü­lönösebben érdekelne a politi­ka, de azt látom, hogy a képvise­én is büszke lehettem volna arra, hogy a fiam is látta, hogy hogyan játszom. Itt a felnőtt Nyilasi Tibor egy ki­csit megáll, elmereng, az előző mondatok igen „mélyről” jöttek, kell egy kis idő, hogy a monológ újabb síkra terelődjön.- Tibi, jó két éve lehetett, hogy a Springer-szobor tövénél fociz­tam a fiaddal, és akkor nem akar­tam hinni a szememnek. Félelme­tes a bal lába...- Igen, nekem is egy talány, hogy így van.- Mit szólnál hozzá, ha fiad egy szép napon bejelentené: „Apa, én focista leszek.”- Nem is tudom. Bár ha a sérü­lésekre gondolok, azokra amiken én átestem, akkor - mivel minden szülő félti a csemetéjét - lebeszél­ném róla, de különben majd meg­látjuk.- A fiad, azt lehet mondani, igen otthonosan mozog az Üllői úti stadion egész területén. A leg­különbözőbb helyeken találko­zom vele.- Igen, ez a lényéből fakad - mindig mozgásban van. Ha meg akarón büntetni, akkor csak any­lők mindenféle előnyt élveznek. Az egyszerű állampolgárok el­len rafinált adókat találnak ki, maguknak pedig kidolgozzák, hogy miért ne fizessenek. Ezért aztán bármennyire is ri­asztanak a pártcsatározások, honatya szeretnék lenni. Külön­ben is, a parlamentből még hiá­nyozni is lehet, míg az edzésről szinte soha. (Mai Nap) nyit mondok: „ha rossz leszel, nem jöhetsz velem edzésre vagy mérkőzésre". Imádja a Fradit, így ennél nagyobb büntetés elkép­zelhetetlen számára. Megfigyel­tem még valamit. A múltkor ki­mentünk a Margitszigetre. Ott nem volt hajlandó focizni. De itt a pályán reggeltől estig kergetné a labdát. Kívülről fújja az összes Fradi nótát - egyszóval vérbeli f rád ista.- Mesélj a másik fiadról a két esztendős Bálintról.- Látod érdekes, én inkább ná­la érzem azt, hogy igazi focista lesz. Ő már most labdával ébred és azzal alszik el. Tibornál az em­lített okok miatt csak 4-5 eszten­dősen jelentkezett a labda utáni vágy. A két gyerek nagyon imádja egymást, a kicsi utánozza Tibort, de Tibiké is nagyon büszke Bá­lintra. A reggelek azok csodálatosak. Berohhannak hozzánk a szobá­ba, hát az valami semmi máshoz nem hasonlítható élmény. Olyan­kor Jutkával, a feleségemmel semmi mást nem érzünk, csak hatalmas nagy boldogságot... Matejka Tibor Bács Ferenc boldogsága Ünnepet hozott a terencvárosi szurkolóknak ez a nagyszom­bat. A házigazda zöld sasok otthonukban, az Üllői úton fo­gadták az utóbbi hetek sikercsapatát, a Videoton-Waltha- mot. A látottak alapján nem lehet kétség: Nyilasi Tibor csa­pata jobb volt ezzel a két góllal. A mérkőzés után a nézők elégedetten bandukoltak hazafelé, sokan viszont azon kese­regtek, hogy az exferencvárosi Fischer Pál a Siófok színei­ben pontot érő 11-est hibázott a Kispest-Honvéd FC ellen, így egygólos Balaton-parti győzelme után dr. Mezey György együttese továbbra is egyik komoly esélyese a bajnoki aranynak. Miután a Vác is hozta kötelező győzelmét, az élen a helyzet változatlan. Végre nem úgy járunk mérkőzé­sekre, hogy eleve bosszankodunk balsorsunk felett, miszerint köteles- ségszerűen kell figyelnünk a bajno­ki mérkőzéseket. Mintha emelked­ne a színvonal, jobbak, izgalmasab­bak lennének a találkozók. A Fradi percek alatt eldöntötte a mérkőzést, és a két pont sorsát. Már a 7. percben szemfüles gólt lőtt Wu- kovics, a 12. percben pedig Albert száguldott végig a székesfehérvári védők között, klasszismegoldások­kal játszotta tisztára magát, kény­szerítőzött Balogh Gáborral, s már bent is volt a labda a végig megille- tődötten és bizonytalanul védő Pol­gár László hálójában. A mérkőzés színvonala továbbra sem csökkent, az élvezetes játék magával ragadta a közönséget, s nem véletlen, hogy a 28. percben vastapssal jutalmazták a labdarúgók produkcióját. Sport­szerű tett volt, sajnos ritka jelenség az ilyesmi a hazai stadionokban, de reméljük hozzászokunk. Ami lé­nyeges momentum: fejben is jobb volt a hazai legénység ez magával hozta a mindig kötelező önbizalmat. Főleg Kuznyecovés Telek remekelt, de a legutóbbi időkhöz képest Lip­csei is remekül mozgott. Igazán kár, hogy Albert fizikuma gyenge, töré­keny testalkatú, most is megsérült. Ám, amennyiben így fejlődik, sok örömet szerez még a Ferencváros híveinek, no meg a magyar labdarú­gásnak. A hazai együttesből ezúttal Fodor és Nagy fáradtnak tűnt. A székesfehérváriak mintha nem akarták volna elhinni, hogy egyálta­lán van mit keresniük ezen a mér­kőzésen. Amikor felébredtek már késő volt, főleg távolról igyekeztek bevenni Balogh kapuját, közülük Sallói tűnt a legveszélyesebbnek. Még annyit, hogy a vendég együttes tagjai négy sárgát kaptak, s Vadászt ki is állította a játékvezető. A mérkőzést, szokásához híven, megnézte Bács Ferenc színművész. Vajon ő milyennek látta a találko­zót?- Tudni kell, hogy mintegy har­minc éve Ferencváros-rajongó va­gyok, így ha tehetem, minden mér­kőzését megnézem -, mondta, majd így folytatta: - A fiúk okosan ki­használták helyzeteiket, a két gól után megnyugodtam. Úgy láttam a találkozó elején Fodor felvágásáért 11-es járt volna, ám a játékvezető másképp döntött. Dicséret illeti Burcsa Győző csapatát, mert felké­szülten érkezett az Üllői útra, sajnos a sokmozgásos játék helyett olykor túlságosan keménykedtek. A máso­dik félidőt gyorsan felejtsük el nem sok említésre méltó esetmény tör­tént. A kétgólos Fradi-győzelem sze­rintem megérdemelt. így aztán bol­dog vagyok, hiszen a siker fontos ré­sze az életnek.- Azt mondta, szereti a labdarú­gást...- Ezt az is alátámasztja, hogy délután kimentem a Hungária kör­útra, de ott sajnos rossz meccset lát­tam. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Pécs többször is kiegyenlít­hetett volna.- Milyennek tartja a jelenlegi ma­gyar labdarúgás színvonalát?- Javulónak. A labdarúgók kez­denek a szó igaz értelmében profik lenni, újabban felelősséggel űzik mesterségüket. Jócskán találkozni tehetségekkel, itt van például Te­lek, aki most is hiba nélkül játszott. Remélem, hogy az FTC az első há­rom között végez majd a bajnokság­ban.- Jenei Imrét ismeri?- Hogyne, ugyan 14 éve jöttem el Erdélyből, de azért ismerem ot­tani ténykedését. Jó szakember, bí­zom benne, de hát a szövetségi kapi­tány egyedül nem képes az áhított eredményt, a vb-részvételt elérni.- Mennyire ismeri belülről az FTC-t vagy a magyar labdaríigást?- Szeretek mindig kívülálló ma­radni. Csupán egy szurkoló vagyok, akinek örömet szerez, ha nyer a csa­pata. Riskó Géza (Népszava)

Next

/
Oldalképek
Tartalom