Fradi újság (1992)

1992 / 4. szám

FRADI ÚJSÁG Gyarmati doktor Varga Zoliékkal egy csapatban focizott... Dr. Gyarmati Jenő nemcsak nagyszerű orvos, de a humora is remek. Ha a szóbeszéd igaz, miszerint a nevetés fiatalít, akkor az ő környezetében garantált a ráncosodás elleni csodaszer. Igaz ezt nem ostyában kell bevenni, hanem egy­szerűen csak Gyarmati-viccek minél nagyobb dózisában. Hirtelenjében egy hetvenes évek végén történt epizód jut eszembe. A helyszín Dél-Amerika, egészen pontosan az ar­gentin főváros, Buenos Aires. A szálloda halijában üldögél­nek a Fradi vezetők és játékosok, Gyarmati Jenő pedig egy hatalmas fotel mélyén orvosi táskáját rendezi. A képbe vá­ratlanul belép egy idős bácsi, és alföldi ízekkel fűszerezett akcentussal eképpen fordul a dokihoz:- Mongya kedveském, hunnan gyiittek?- Budapestről - válaszolja Gyar­mati.- Kik maguk? - tudakolődik to­vább a jcisöreg.- Futballisták. Mi vagyunk a Fra­di, amelyik este játszik a stadion­ban.- Mongya má' édösöm, az ott ki­csoda? - érdeklődik tovább távolba szakadt honfitársunk.- A középen álló Nyilasi, mellet­te Ebedli beszélget.- Röndben van. De maga mög ki­csoda?- Én lennék az orvos.- No és hun dógozik?- A Sportkórházban.- Há’ ez csodálatos! Ha hiszi, ha nem, engöm ott gyógyítottak meg. Öt évvel ezelőtt, amikor rosszul lőttem a magas vérnyomásommal- Ennek tiszta szívből örülök, bá­tyám. Akkor Ön lenne az, akit az egész világon körözünk.-Árulja mán ej miért?- Puszta reklámból. Tudniillik végre mán egy ember, aki nálunk meggyógyult. A sztori után engedjenek meg néhány szubjektív gondolatot Gyar­mati doktorról. A dicsérő jelzők he­lyett elég, ha csak annyit mondok, az a típus, akinek azt hiszem, csak elvétve lehet ellensége. Tudása, se­gítőkészsége, embersége miatt úgy vélem, jogosan övezi megbecsülés. Félreértés ne essék, nem azért mondtam el mindezt, mert magam is lassan abba a korba lépek, amikor az ember bizony többet jár receptet íratni, mint a lányok után.- A klubhoz való kötődése pedig évtizedekre nyúlik vissza. Mikor is kezdődött? Ezerkilencszázötvenhétben lettem a Fradi igazolt játékosa a kö­lyök csapatban. Egészen ezerki- lencszázhatvankettőig játszottam az Üllői úton.- Milyen poszton szerepelt?- Az elején még centerhalf vol­tam, de aztán mivel nem nőttem nagyra, jobbfedezet lettem, mai szóhasználattal, jobb oldali közép­pályás.- Kik voltak az edzői?- Agárdi Ferenc, Száger Mihály, Csanádi Ferenc és Mészáros Dodó bácsi.- Helyet kapott egy legendás ifi egyben is, amelyiket azóta is emleget­nek a szurkolók.- Valóban csodálatos garnitúra jött össze, amelyikben azért én nem voltam több, csak kiegészítő ember. Gondoljon csak arra, hogy ebben a csapatban focizott Rátkai Laci, Páncsics Miki, Varga Zoli, Juhász Pista, Horváth Api, Géczi Pista, Németh Miki, s a Vác tarta­lékcsapatának jelenlegi edzője, Per­laki Pista. Hirtelenjében most ők jutottak eszembe, de az tény, hogy abban az időben volt olyan ifi egy meccs, amelyikre ötezer szurkoló is kijött a hátsó Gyáli út felőli, akkori kopogósra, földes pályára.- Ezerkilencszázhatvanlcettőben miért ment el a Ferencvárostól?- Felvettek az Orvostudományi Egyetemre, így aztán ezerkilenc- százhatvanháromtól a Debreceni EAC-ban játszottam az NB Ill- ban.-Mikor hagyta abba a futballt?- Ezerkilencszázhatvanhétben. Mindössze huszonnégy éves ko­romban. Az az igazság, hogy akkor már nem tudtam összeegyeztetni a focit a rengeteg tanulással, a vizs­gákkal.- Mikor diplomázott?- Ezerkilencszázhatvankilenc- ben. Ettől kezdve dolgozom a Sportkőrházban, vagyis ez életem első munkahelye.- Mi a jelenleg?' beosztása?- A belgyógyászat és a kondicio­náló osztályon vagyok osztályveze­tő-helyettes.- Azt hallottam, hogy édesapja nyomdokain lett orvos. Kérem, be­széljen erről a családi kötődésről!- Édesapám sebész főorvos volt a János Kórházban, aztán később a Balassa János Kórházban, osztály- vezetői főorvosi beosztásban. Meg­szállottja volt a munkájának. Egész pici koromtól kezdve a vasárnapi programot az Üllői úti meccs jelen­tette, imádta a klubot és Rudas Feri bácsival hosszú éveken át barátok voltak. Sajnos apám tíz évvel ezelőtt meghalt, mindössze hat­vannyolc évesen.- Hogyan került a Ferencváros­hoz sportorvosi minőségben ?- Ezt dr. Juhász József főorvos úrnak köszönhetem. Egyébként is sok mindenért hálás vagyok neki, hogy az életem így alakult. Nagy örömömre szolgál, hogy a Fradiban változatlanul most is ő a főnököm. Ezerkilencszázhetvenben először a zöld-fehér birkózóknál kezdtem, majd később a jégkorongozóknál is dolgoztam. Hetvenöt óta vagyok a labdarúgó csapat mellett.- Ha jól tudom, dr. Juhász József néhány hónapja nyugállományba vonult a Sportkórházban.- így igaz, ezért említettem azt az imént, hogy a Fradiban azért még most is ő a főnök orvosi vona­lon. Sokat tanultam tőle, no meg dr. Jákó Pétertől, a Sportkórház igaz­gató főorvosától.- Kik voltak azok az edzők, akik­kel együtt ült a kispadon?- Dolgoztam Csanádi Ferenccel, Dalnoki Jenővel, Novák Dezsővel, Friedmanszky Zoltánnal, Vincze Gézával, Sárosi Lászlóval, Rákosi Gyulával és most Nyilasi Tiborral. Nyíllal természetesen más a kap­csolatom, hiszen játékos korában már haverok voltunk, életkorban ő van hozzám talán legközelebb.- Ki volt a legsérülékenyebb játé­kos az elmúlt tizenhét évben?- Pölöskei Gabi.- Melyik focistával volt a legkeve­sebb gond?- A felejthetetlen Pusztai Laci­val.- Úgy tartják, hogy a sportorvos jobbkeze a masszőr.- Ez így igaz, nekem ezen a vona­lon is szerencsém volt. Kezdetben a korán elhunyt Dóka Gyuri bácsi volt a csapatnál, aztán Takács Jó­zsef és most pedig Bodnár Jóska. Bodnár azt hiszem, az ország pilla­natnyilag talán legfelkészültebb gyúrója, ó tényleg tudományos szintre emelte a sportmasszőri munkát. Ezt azért mondom, mert nemcsak gyakorlati, de komoly el­méleti tudással is rendelkezik.- A futballisták közül ki volt a kedvence?- Ebedli Zoli.-A gyerekei közül lesz-e valame­lyikből futballista vagy orvos?- Az egyik fiam tizennyolc, a má­sik pedig tizenhét éves. Pusztán kedvtelésből teniszeznek, s az már biztos, hogy nem lesznek orvosok, mert műszaki érdeklődésűek.- Mi a hobbija?- A labdarúgás és a tenisz. Jóné- hány sportkórházi kollegámmal utáltattam meg már ezt a gyönyörű játékot vérre menő teniszcsaták­ban.-Ki a legjobb barátja?- Itt a belgyógyászaton dolgozik, Kassai Rudolf doktor, aki váloga­tott vívó volt néhány évvel ezelőtt.- Tudom, hogy többször dolgozott válogatott kereteknél is.- Tevékenykedtem a birkózók­nál és később a labdarúgóknál is, amikor Mezey Gyuri volt a szövet­ségi kapitány. Aztán az olimpiai csapat mellett is tevékenykedtem. Kénytelen voltam lemondani erről, mert a sportkórház meg a Fradi mellett egyszerűen erre már nem futja az időmből.- Végezetül, mi a három kívánsá­ga?- Legyen a Fradi bajnok, minél több boldog, gyógyult beteg kerül­jön ki az osztályunkról, no meg azért egy kis boldogság nem árt a magánéletben sem. Gyenes J. András

Next

/
Oldalképek
Tartalom