Fradi újság (1992)

1992 / 3. szám

10 FRADI ÚJSÁG NYILASI és LIPCSEI színes fotó! LIPCSEI dedikálta a Fradi zsebújságot és a Fradi forint füzetet. KÉR­DÉSÜNKRE ELMONDTA, hogy kedvenc újságírója Vass István Zoltán, kedvenc riportere Novotny Zoltán - míg a televíziós közvetítéseket Vit- ray Tamástól szereti hallgatni. Egy magánéletbeli információ: kará­csonykor volt az eljegyzése - és a nyáron valószínűleg esküvői meghí­vást kap a csapat... A Fradi forint klub összejövetelén HORVÁTH DEZSŐ KÉRDÉSÜNK­RE ELMONDTA, hogy 8 éves korában kezdett futballozni, mindjárt ka­pus volt - útja a Magyar Posztón, a Bp. Honvédőn keresztül vezetett Bajára. Szepessy László hozta a Fradiba - s nagy örömmel azonnal igent mondott a hívó szóra. Kedvenc időtöltése a zenehallgatás. A csa­patban a legjobb barátjának Schneidert tekinti. Dr. Dékány Ferenc: „Szeressék, tiszteljék a Ferencvárost!” Megjelent a színes Fradi zsebújság. A kis kiadványban Keller, Balogh Tamás, Telek, Kuznyecov, Nyilasi és Lipcsei színes fotóit vághatják ki a gyűjtők. 70 fekete-fehér és 23 színes fényképpel megjelent a Fradi forint füzet legújabb száma. A 40 oldalas Fra­di forint füzet a Kruj Fradi shopban és a Fradi aján­dékboltban kapható. Vallomások Mondta többek között az a Dékány Ferenc, aki 1945 óta az FTC tagja! tóttá életben azokban a nehéz években. És a hűséges szurko­lók állandó jelenléte. Emlékszem egy Diósgyőr el­leni sorsdöntő meccsünkre is zsúfolt volt az Üllői úti pálya. Amikor középre vonultunk a nagy hangzavarban így szóltam a bíróhoz:- Bíró úr! Látja a Springer szobrot? Ha ezen a meccsen ki­kapunk és ezzel kiesünk, akkor nem csak ezt a szobrot, hanem magukat is, ez a közönség beve­ri a földbe...- Ne félj Pofi. Ti itt ma nem kaptok ki mondta Dorogi Andor - mert ő volt az az egyetlen bíró, aki nem elle­nünk fújt. Ebben a kritikus helyzet­ben is mellénk állt - legszíveseb­ben még a kapu mellé menő lab­dákat is gólnak ítélte volna... Egy évtized alatt ez volt az egyetlen eset, hogy bennünket bíró segített. De­ltát ma is azt mon­dom, hogy lehet ezt a Ferencvá­rost szeretni, gyű­lölni - de azt sen­ki sem vitathatja, hogy Fradi nélkül nincs magyar lab­darúgás. Mert egy jó Ferencvároshoz egy jó válo­gatott tartozik és tódul a kö­zönség a lelátókra. Irigylik is sokan a Ferencvárost azért, mert milliók kedvenc csapata. És én remélem, hogy idén ezek a kedvencek az elsőségért, az Öregfiúk és a Színész válogatott - 1969-ben. Balról: Dékány dr., Friedmanszky, Garas, Dalnoki, Borsos, Szersén, Kertész P., Sztankay, Horváth L, Tahl-jTóth, Orosz, Fenyvesi dr., Suka. Elöl: Szabó, Bencsik, Komlós, Juhász J., Aradszky, Horváth, Hadics, Gerendás, Koós, Fonyó, Láng, Bujtor Valamikor régen... Balról: Sárosi, Szilágyi, Dalnoki, Dékány - azaz FTC-Vasas rangadó előtti virágcsokros köszöntés aranyéremért játszanak majd. Mert egy Fradinak mindig az elsők között kell lenni - és szent meggyőződésem, hogy ott is leszünk! Dr. Dékány Ferenc a Fradi forint klub összejövetelén. Balról: Dé­kány Ferenc, Nagy Béla, Horváth Dezső, Lipcsei Péter. Az aszta­lon pedig a születésnapi Fradi pezsgő... Dékány március 12-én volt 63 éves. Isten éltesse az „ősfradista" sportembert, aki most is hangoztatta: „A Ferencváros nekem a második szülőanyám!” Lejegyezte: Nagy Béla Tavaszi mérkőzések- Én a Fradi legsötétebb éve­iben - a Kinizsi korszakban is itt, az Üllői úton rúgtam a lab­dát és erre ma is nagyon büszke vagyok. Életem legszebb éveit töltöttem az Üllői úton. Amit én szépet, jót az életben kap­tam, azt a Éradinak köszönhe­tem. Ezt soha nem tudtam és tudom elfelejteni. Majd Lipcsei felé fordulva folytatta:- Szeressék, tiszteljék a Fe­rencvárost! Legyenek ehhez a klubhoz hűek, legyen meghatá­rozója életüknek minden Üllői úton töltött perc. Ennek az egyesületnek a szeretete nélkül fél ember az a játékos, aki az Üllői úti pálya gyepére lép. A Ferencvárosban én nem voltam bajnokcsapat tagja, a válogatottba sem kerültem be és mégis azt kell mondanom, hogy én a Fradiban minden szépet és jót - főleg szeretetet - mindig kaptam. A Fradiban lenni örök dicsőség - örülhet az, akinek ez megadatik... Az ötvenes évek elején, ami­kor elég gyenge kis csapatunk volt, a mi hű szurkolóink akkor is tömegével tódultak a mécs­eseinkre - mert szerettek ben­nünket, szerették a Fradit. Pe­dig még a Fradi nevet is tilos volt kiejteni... Egy Kinizsi-Va­sas meccsen Pósa bíró azért szüntette be a játékot, mert a közönség Hajrá Fradival buzdí­tott bennünket. Kijelentette, amennyiben a közönség tovább Hajrá Fradizik, lefújja a mécs­esét! Ott ütöttek, bántottak ben­nünket, ahol csak lehetett. A megaláztatások sorozata érte a klubot. Mégis kitartottunk és hatalmas közönségünk egy em­berként állt mellénk. Ezt az egyesületet a klubszeretet tar­

Next

/
Oldalképek
Tartalom