Fradi újság (1992)
1992 / 3. szám
2 FRADI ÚJSÁG Tisztelet K. F.-nek! Még az ötvenes évek közepén történt, akkor éppen nem mi voltunk a rendszer kedvencei. Elvették színünket, nevünket. Ebben a nehéz szomorú helyzetben egyszer tűzvész gyorsaságával száguldott a hír. „Vegyétek meg az irodalmi folyóirat legújabb számát!” Izgatottan lapoztunk mi az, ami olyan nagyszerű benne. Egyszer aztán elálló lélekzettel olvastuk a címet: „Ferencvárosi szív”! A tartalma pedig? Ami nekünk a legszentebb, a legszebb mindig, a Fradi szívről, rólunk, a Fradiról szólt a kis remekmű. Aztán teltek az évek és a hatvanas évek elején ismét nem tartoztunk a rendszer kedvencei közé, egyszer aztán a televízió képernyőjén egy portréműsor keretében megjelent K. F. Ferencváros feliratú melegítőben, és életéről, irodalmi és nyelvészeti, sport tevékenységéről beszélt, szépen, melegen, emberi szavakkal és nagyon bölcsen; úgy, ahogy K. F. egész lényéhez, egy ős-Fradistához illik. Büszkék, nagyon büszkék vagyunk, hogy ez a nagyszerű ember, ez a páratlan tudású művész hozzánk, közénk tartozik. Minden vele való találkozásom életre szóló, maradandó élmény volt. Nála nélkül elképzelhetetlen a Duna és a Dunakanyar. A leányfalui lábtenisz- és fejelőpartik. Az uszoda lelátói, egyszóval az élet. Ezért döbbenten és hitetlenkedve olvastam a hírt: „Életének hetven- egyedik évében elhunyt...”. Nem igaz, ez nem lehet igaz! Mindenki meghalhat, de aki megírta a Ferencvárosi szívet, aki megálmodta a Dunakanyart, a Bösendorfert és még rengeteg csodálatos remekművet, az nem halhatott meg. Drága Cini sokat hagytál itt és mégis oly keveset! Még nagyon sokat vártunk Tőled! És most meg kell elégedni azzal, ami van. Annyival tartozom Neked, hogy megmondjam, amíg Fradisták lesznek a Földön, addig mindig élni fogsz, közöttünk leszel. Én egyszer egy újságnak elmondtam, minden évben legalább kétszer elolvasom a „Ferencvárosi szfv”-et, most még többször fogom. Az ókor nagy filozófusa kérte egy versében: „ne a köveken, a szívekben éljek tovább”. Te drága Cini örökké fogsz élni a mi Fradista szívünkben, szeretetünkben! 1992. március 4-én az Üllői úti pályán fekete zászló, a mérkőzés előtt a közönség és a csapatok néma tisztelettel emlékeztek, hogy elhunyt Karinthy Ferenc Kossuth-dí- jas író, a Ferencváros örökös bajnoka. Nem csak egyszerű szó, tény! Emléke örökké köztünk él! Bauer Miklós Dr. Kárpáti György búcsúbeszéde Karinthy Ferenc ravatalánál Drága Cint! A Ferencvárosi Torna Club vízilabdaszakosztálya elveszítette örökös tagját - Karinthy Clnl nincs többé. Fájó érzés barátot temetni, elszorul a szív és a szó, ha ravatalnál tisztelgünk érted. A Ferencvárosi szív alkotójának szíve nem dobban többé. Nem dobog a sportért, a szeretett vízilabdáért. Már csak az emlékek világában él tovább az a sok baráti heccelődÓ8, vidámság, amely része volt életünknek. Köszönjük Clnl, amit a Fradiért tettél és büszkék leszünk rá örökké, hogy a ml egyesületünk tagja voltál. Fradi címeres tagkönyved Immár elhagyatottan pihen az asztalon és az Idők végtelenjén át hirdeti klubhűséged. Ml, régi barátaid, akikkel annyit vicceltél és vitatkoztál, nos a lábteniszben elcsalt poénokat - sírodnál elismerjük... búcsúzóul adjuk... Az FTC egykori pólósa, szakosztály elnöke, a sportolók Igaz barátja nem Jön többé közénk az uszodába. Drága Clnl! Egy utolsó Is- tenhozzádot mondunk, az FTC valamennyi sportolója, vezetője nevében - búcsúzunk és utolsó utadon az FTC zöld-fehér szalagos koszorúja Is kísérjen sírodig. Ki, kicsoda az FTC történetében? FERENCVÁROSI SHVRészlet Karinthy Ferenc számunkra különösen kedves művéből... KARINTHY FERENC A negyvenes évek elején az FTC vizilabdacsapatában hátvédet játszott. Több, mint egy évtized múlva, 1959-től 1970-ig az FTC úszó és vízilabda szakosztályának elnöke. Egy sikeres ferencvárosi korszak irányítója, az FTC örökös tagja. írói pályafutását sok siker koronázta. Már 34 évesen - 1955-ben - Kossuth díjas! írásaiban a sport, a Fradi is fellelhető. (Ferencvárosi szív, Kék-zöld Florida stb.) Mindez múltidő, az FTC pálya zászlórúdján gyászlobogó lengett, 1992. márciusiján volt a temetése... DR. KÁRPÁTI GYÖRGY Minden idők egyik legnagyobb vízilabda egyénisége. Három olimpiai és három Európa-bajnoki aranyérem tulajdonosa! A klub történetében - a csapatsportokban - ilyen teljesítményt egyetlen sportolónk sem ért el! Káprázatos góljait, látványos megmozdulásait tapsvihar kísérte. Élmény volt, ahogy betört a kapuk elé, s cseles lövései, akárcsak távoli bombái mind gólveszélyt jelentettek. A magyar válogatottban 163 mérkőzést játszott - négy olimpián szerepelt! Öt ferencvárosi bajnokcsapat tagja, négyszer pedig a gyorsúszó váltó tagjaként is magyar bajnokságot nyert! A klub örökös bajnoka, az FTC Aranydiploma kitüntetés birtokosa. Napjainkban az FTC Sportegyesületi Tanács tagja. FÁBIÁN DEZSŐ Úszó és vízilabda bajnokként került az FTC-hez 1947-ben. 1948- ban tagja volt a londoni olimpián ezüstérmet, majd a helsinki olimpián aranyérmet nyert válogatottnak. Visszavonulása után edzósködött, és szép sikereket ért el: vezetése alatt az FTC háromszor nyert bajnokságot! 1973-ban, 55 éves korában húnyt el a szerény, nagy tudású sportember. A bajnokság minden mozzanatának ismertetése nem lehet itt feladatom, de utolsó és legnehezebb mérkőzésünk emlékét - a sokévi bajnok ÚTE-val szemben - meg kell mentenem a feledéstől. Az elsőséget akkor már nem vehettük el tőlük, csakhogy mi sem akartuk elveszteni veretlenségünket és jó helyezésünket. „Legalább döntetlenre kell végezni!” - jelentette ki Németh Jamesz, aki erre a találkozóra mint renegát újpesti, gondolható, különösen készült. Igen ám, de mit csináljunk Kislé- givel, az ÚTÉ centerével? Hogy fogjuk le, ki fogja le? Kislégi abban az évben hátborzongató formában játszott, egymaga több gólt lőtt, mint csapatának tagjai együttvéve. Ez a középcsatár nem annyira technikájával, mint inkább testi adottságaival érvényesült: egy hústorony, egy kolosszus, mellkasa körülfogha- tatlan - lapátnyi tenyerével úgy dobálta a hálóba a labdákat, mint tojásokat a serpenyőbe. Hogy fegyverezzem le én, a kezdő, soványka hátvéd ezt a gólzsákot, ellenfelünk legveszélyesebb emberét? Hiszen fejjel volt nálam magasabb, vastagságra meg kétannyi, mint én. Jamesznek pedig éppen szívügye volt, hogy Kislégi lehetőleg leégjen, hiszen őmiatta szorult ki a válogatottból, és hagyta ott az ÚTE-t. Főtt is nagyban a feje, miképpen állítsa fel csapatunkat, még engem is megkérdezett.- Hiába, nem tudom lefogni - feleltem - játszasd inkább Tom- bort. - Ez a Tombor ugyancsak fiatal hátvéd volt, labdakezelésben még gyöngébb is, de öles termetű szálas, izmos gyerek, legalább erőben méltó Kislégihez. Németh csak hümmögött, fejét csóválta és néhány nappal a nagy összecsapás előtt egy este elhívott a Gül Babába, sört rendelt, s itt közölte velem bizalmasan, hogy döntött: mégis én játszom.- Hiszen tudod, hogy élek-halok a játékért - mondtam. De Kislégi vasárnap hat gólt fog lőni rólam: nem bírom lefogni.- Mi az, hogy nem bírod? Minden centert le lehet fogni, nekem elhiheted.- De édes Jamesz, modd meg, mit csináljak? Ha mögéje állok, a kapu felé, odafálalják neki a labdát, éppen a kezére, hátulról nem érem el, csak kapálódzom, és elnyomni se bírom, belövi...-Hát állj elé.- Akkor meg föladják neki, magasan a levegőbe: legalább egy arasszal hosszabb a karja. Egyből bevágja, mintha ott se volnék...- Elöl-hátul, ez mind lényegtelen! - fortyant fel Németh. - Az a kérdés, van-e benned igazi ferencvárosi szív? Fradi-szív!- A szív, ott nincs hiba. Ha az életem kéritek...- No látod: ez az. Ez kell ide, Fradi-szív! Nem lesz semmi baj, csak figyelj ide jól... Jamesz még egy sört rendelt, én pedig figyeltem. Eljött aztán a nagy nap, a mérkőzés napja. Kábult izgalomban ébredtem, s rögtön leszaladtam a zöld sportújságért: abban is az állt, vajon Karinthy le bítja-e fogni Kislégit, ezen dől el a rangadó. Étvágyam sem volt, számoltam a végtelen órákat: ha lehunytam a szemem vizet láttam, repülő labdát, fehér tajték- csfkot, amerre a játékosok elúsznak. Már ötkor az uszodában voltam, akkor terelgették ki a vasárnapi fürdővendégeket. A víztükör lassan elsimul, tiszta, tiszta, kék üvegtömbbé merevedik, éles rajzban mutatva a fenék világos sávjait. Előbb az úszóversenyeket tartják: fehér vászonba öltözött fürdőmesterek gyors kézzel köteleket feszítenek ki, a kötélen fagyűrűk, hogy fenntartsák a víz színén, ezek jelzik az úszók pályáját. Gyűlik a közönség is, benépesül a barna kőtribün, fehér ruhás starterek, bírák, időmérők sü- rögnek, színes zászlók röppennek a magasba, piros, zöld, narancs köpenyben, melegítőben feltűnnek az öltözők felől a versenyzők. Rajthoz állnak az első indulók - edzőik még egy utolsó tanácsot súgnak fülükbe - a kőre lépnek, lehajolnak, megfeszülve, ugrásra készen, elcsendesül a lelátó, egy fojtott vezényszó, egy pisztoly durranása, a lőpor bárányfelhőcskéjét beszfvja az ég kékje - nyolc ifjú test csobban a vízbe. Gyorsan peregnek a versenyszámok, kiáltozás, taps, ha lányok úsznak, klubtársnőik zsibongva bíztatják őket: a győztes kiszáll a partra, s amíg fényképezik, lihegve, boldogan rázza fényes bőréről a vizet, veszi le a sapkát, haja nedvesen bomlik ki alóla. A nap már a Rózsadomb fölött járt, s az idő lágy hűvösre fordult, amikor befejeződtek az úszóversenyek, és a fürdősök öles fémkerékre csavarták vissza a köteleket, mások a két kaput csúsztatták be a vízre, meg azt a fehér tányért középre, amelybe a labda kerül kezdéskor. Az előmérkőzés alatt (két jelentéktelenebb csapat játszott) mi is levetkőztünk, bolyhos, zöld köpenyben üldögéltünk az uszoda szegletében. Jól előkészített együttesnél ilyenkor már nincs taktikai megbeszélés, Jamesz is csupán egy-két utolsó szóval figyelmeztetett kit-kit a dolgára, és még egyszer szívünkbe véste: - Fiúk, nincs előre eldőlt mérkőzés, nincs verhetetlen csapat. Ha mindent beleadtok, legyőzhetjük őket, de kikapni semmiképpen sem szabad. Ne féljetek tőlük, én ismerem őket: a múltjukból élnek, Kislégin kívül nincs egyetlen gólképes emberük. A jövő a tietek, senki el nem veheti: fiatalok vagytok, fradisták. Meg aztán én is ott leszek. Ez ugyan csak félig-meddig volt helytálló érvelés, hiszen Németben kívül Bródy is, Molnár is öreg játékosnak számított, de erre akkor nem gondoltunk. És már el is hangN. B. Karinthy Ferenc és Toldi Géza egy lábtenisz meccs kezdetén. Mindketten Immár csak a legendák világában élnek tovább...
