Fradi újság (1992)

1992 / Ajándék szám

\ FRADI ÚJSÁG Isten éltessen Dalnoki Jenő! Dalnoki Jenő a klub markáns egyénisége december 12-én lesz 60 éves! A Fradi egykori válogatott já­tékosa arról is híres, hogy ő volt az FTC első olimpiai bajnok labdarú­gója - éppen négy évtizeddel eze­lőtt. Csupaszív játékával, lelkesedé­sével sokszor segítette ferencvárosi játékostársait. Mert mindig csak a Ferencvárosban játszott! Az Üllői úton 1945-ben gyermekként kezd­te és végül - 1966-ban itt is fejezte be a játékot. Edzői pályafutását is a Fradi pályán kezdte. Az új Üllői úti stadionban ő volt az első fe­rencvárosi edző aki a tréneri kis- padra ült... Ő ült - „Csikócsapata” pedig a pályán száguldozott. Kupa- győzelmek, bajnokság, taps és si­ker kísérte első edzői korszakában. Most 60. születés­napjának „előesté­jén” ismét a Fradi tá­bor tapsa köszönti - erőt, egészséget és sok boldogságot kí­vánva. Isten éltessen Dal­noki Jenő! Dalnoki Jenő ezen a képen egy rendha­gyó születésnapon látható. AZ FTC 93. születésnpján - azaz 1992. május 3-án - rendezett díszvacso­rán. Balról: Albert Flórián, Dalnoki Je­nő, Nyilasi Tibor, Nagy Béla, Dr. Szí­vós István. A háttér­ben pedig az a nagy­méretű tabló látható amely Dalnoki Jenő legnagyobb sikerévé­nek fényképes hirde­tője... Decemberben születtek - Boldog születés­napot! Az FTC mai játékosgárdájá­ból hárman is decemberi szüle­tésűek. Albert Flórián 1967. decem­ber 12-én, Telek András 1970. december 10-én, Horváth Dezső 1970. december 22-én született. Flóri „negyedszázados” szü­letésnapja alkalmából a klub ré­széről külön „diploma dísztáv­iratot” kap... A jövőben ezt nyújtjuk át majd mindazoknak az aktív lab­darúgóknak, akik életük három nevezetes születésnapján (20,25, 30) az FTC tagjai. (Albert és Te­lekről fénykép a hátsó borítón) Horváth Dezső aki az Üllői úton ünnepelheti 22. születés­napját... Az FTC labdarúgószakosz­tálya -vagy ahogy akkor mond­ták - az FTC FOOTBALL OSZTÁLYA 1900. december 3-án alakult... Hála az alapítóknak, dicső­ség az „ősfradistáknak”. Nyilasi két idei "mulatozása"... Amikor a tavaszi idényben a Fe­rencváros Veszprémből győztesen jöhetett haza - útközben Balatona- karattyán a Kerék csárdában egy kis lazításra megállt a gárda. A nagy feszültségtől felszabadul­tak a fiúk, a vezetők - a győzelem öröme ott ült az arcokon. Ez termé­szetes, hiszen a bajnoki cím talán ekkor került először karnyújtásnyi­ra. A fiúk - jónéhány Pestről leuta­zott törzsszurkolóval, barátokkal spontán jókedvre kerekedtek.. így volt ezzel Nyilasi Tibor, aki „fiai­val” együtt énekelt, s mondta fenn­hangon a lelátókról ismert harsogó rigmusokat. A helyiségben az önfe­ledt jókedv akkor tetőzött amikor Nyíl az asztal tetejéről „vezényelte” az új, az azokban a napokban fel­vett „Zöld Sasok” nótát! Varázsla­tos hangulat volt, az ottlévőket - e sorok íróját is - magával ragadta és örök szép emlékként él tovább... Ragyogó fényképfelvételek ké­szülhettek volna a ferencvárosi öröm e spontán megnyilvánulásai­ról, az egymást átölelő fradistákról. Sajnos azonban a meccs után a fotósoknak már csak egyetlen koc­ka filmjük maradt. így hát Magdics László egyedi felvétele mindössze az egyetlen „mulatós” emlék... A Diósgyőrből immár bajnok­ként hazatért Ferencvárost óriási éljenző, ünneplő tömeg fogadta az Üllői úton, a Fradi fiesztára. Egy kedves cigányprímás a zsú­folt klubház folyosón letérdelt Nyi­lasi lábaihoz és úgy húzta tiszteleté­re a Fradi indulót... Egyetlen fe­rencvárosi edző sem kapott még ilyen bajnoki „prémiumot”... Tibi örömtől könnyes szemmel hallgat­ta amint elhúzták a nótáját... Pozsonyi Lajos fotósunk pedig szerencsére mindezt lefényképez­te.

Next

/
Oldalképek
Tartalom