Fradi újság (1992)
1992 / 2. szám
FRADI ÚJSÁG AMIKOR LAKAT KÁROLY ELŐRE MENT... „Nincs ütőképes csatársor! ... Nincs tervszerű, folyamatos támadójáték!” Újkeletű ferencvárosi panaszok? Ne higgyük. Elhangzottak ezek - szóról szóra ugyanígy - például a negyvenes években is. 1941 nyarán a Fradi bajnokcsapatát ünnepeltük; ősszel már szo- morkodhattunk az együttes visszaesésén. Kudarc kudarcot követett és ha később mutatkozott is némi javulás, a Csepel egymás utáni két bajnokságát, majd a Nagyváradi AC fölényes biztonsággal elnyert első helyét ez a - Gyetvai sérülése miatt meggyengült - gárda nem tudta veszélyeztetni. Amint említettem: elsősorban a csatársort hibáztatták az eredménytelenségért. 1944-ben úgyszólván hétről hétre változtattak ezen a soron. Fiatal támadók mellett védőjátékosokkal is kísérleteztek elől; így nem ment meglepetésszámba, .mikor Ber- kessy Elemér edző Rudas Ferencet próbálta ki a középcsatár helyén. Rudas - sokak szerint: minden idők legnagyobb magyar jobbhátvédje - rendkívül gyors volt, remekül lőtt és cselezett. Logikusnak látszott az edzői elképzelés: ezeknek az erényeknek a csatársorban is érvényesülniük kell. A közönség bizakodva várta a Kispest elleni bajnoki mérkőzést, amelyre a Fradi 1944 kora őszén a következő összeállításban futott ki az Üllői úton: Csikós- Nagy II., Kéri, Tátrai-Sárosi HL, Lakat-Sipos, Gyulai, Rudas, Sárosi dr., Lukács. A Rudassal kapcsolatban leírt felsőfok mellé felsorakoztathatunk még három „leg”-et: Sípost jobbszélen azokban a hónapokban a legjobbnak tartották, Gyulai volt a legAmikor az új Üllői úti stadion építése megkezdődött, több szurkolónk pénzbeli adománnyal is segítette az építkezést Köztük volt Hé- lisz Józsefné, született Kurovszky Zsuzsanna is, aki ekkor már évek óta az FTC pártolótagjaként látogatta a mérkőzéseket Boldogan ült az új stadion lelátóján az avatás napján. Az elsők között vásárolt bérletet 1974 őszén. Ott volt - már az FTC törzsgárda- tagjaként - az első villanyfényes Üllői úti mérkőzésen, s megannyi emlékezetes találkozón. Nagyon várta a stadion rekonstrukciójának a befejezését Tavaly ősszel - ha nem is a megszokott helyén - de kipróbálta az új műanyag székeket Ott volt Albert Flórián 50. születésnapján. Az ezt követő őszi meccseken - kórházi kivizsgálása miatt - már nem tudott a pályára kijönni. Bár állapota romlott, az első napon megvetette az 1992-es tavaszi idényre bérletét és szokott helyére névtábláját Február 15-én, életének 55., FTC tagságának 25. évében gyógyíthatatlan betegségben elhunyt A tavaszi nyitányon a 4. szektor 19. sorában a nevére szóló 15-ös szék üresen maradt Vessünk majd oda egy pillantást és őrizzük emlékét Fradista volt, közénk tartozott... Lakat gólt fejel a DVSC-nek az 1943-as bajnoki mérkőzésen. Balról: Sárosi dr., Nagy, Lakat technikásabb ifjú ferencvárosi csatár, Sárosi dr. pedig - itt már a legendáshírű legnagyobbak körébe érkeztünk, ha tudjuk is, hogy e legenda inkább Gyurka doktor harmincas évekbeli teljesítményéhez fűződik. Mindennek dacára a csatársor most is vergődött. A vaktában előrevágott, magas labdákkal Rudas nem törhetett kapura. A Kispest szellemes játékkal - a fiatal Bozsik és Puskás is ott volt már a pályán! - az első félidőben 3:l-re húzott el. A közönség fütyült, méltatlankodott, tüntetett Berkessy ellen... Az edző a szünetben változtatásra szánta el magát. Visszavonta jobbhátvédbe Rudast, Nagy II. András is a szokott helyére, balfedezetbe került. A támadósort a Sipos, Gyulai, Sárosi dr., Lakat, Lukács ötös alkotta. Lakat Károly balösszekötőbe állítását mindenki szükségmegoldásnak tartotta. Nem volt csatár, nem rúgott gólokat. Rossz átadásairól mindig vidám öniróniával beszélt; nem tartotta nagy osztogatónak magát. Inkább szerelő, romboló típusú fedezet vagyok - mondta egy nyilatkozatában. A Fradi a második félidőben feljavult és 4:3-ra megverte a Kispestet. Aztán ebben az összeállításban egymás után fektette kétvállra - tervszerű csatárjátékkal! - ellenfeleit ... Ekkor bontakozott ki igazán Gyulai tehetsége, Lukács kapuratű- rő játéka; Sárosi dr. fénynapjaira emlékeztetett. Amikor a bajnokság, röviddel befejezése előtt, a háborús események miatt félbeszakadt, a csapat az első helyen állt. A siker magyarázata? Véleményem szerint: a megszülető jó kapcsolat a csatársor és a hátsó formációk között. Előre került egy ember, akinek laposan le lehetett tenni a labdát. Lakat roppant agilitása, mozgékonysága, helyezkedési érzéke szinte vonzotta magához az átadásokat és ő lendületes előretörés után jól hozta játékba a leshatáron helyezkedő társait. Képes volt ugyanis megcáfolni saját tréfálkozását, szerény nyilatkozatát. Tudott pontosan passzolni. Csak el kellett szánnia magát, hogy megszabaduljon a labdától és ezen a helyen egy- egy rossz átadás következményeitől kevésbé félhetett; hiszen érezhette, hogy csatárként nem várnak tőle csodát... Vagy kis szó felcseréléssel: nem tőle várják a csodát. Hajnal Gáspár Fradisták fiai Pozsonyi Zsolt maga is kergette a labdát, nem volt még nyolc esztendős, amikor édesapja levitte az Üllői útra „barátkozni a környezettel". A papát mindenki ismerte, hiszen legendás kapusa volt a Ferencváros jégkorongcsapatának, többszörös válogatott, sokszoros bajnok. Azokban az időkben nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy valaki beálljon a kapuba - fejvédő és maszk nélkül... Zsoltot mindig erősen motiválta édesapja elszántsága, akaratereje, így szinte már kora gyermekkorától rajongott a Fradiért. Zsolt most huszonnégy esztendős. Értelemtől sugárzó arccal ül velem szemben - amikor kérem meséljen sportpályafutásáról, csak úgy árad belőle a szó.- Nagyon jól indult labdarúgó pályafutásom. Végig játszottam a különféle serdülő korcsoportokat, addig nem is volt semmiféle problémám. Középcsatárt játszottam, nem tartoztam a pengés játékosok közé, de rendkívül robbanékony és gólerős voltam. Többször kaptam meghívást a serdülőválogatottba. Több alkalommal a gólkirályi cím boldog tulajdonosa lehettem. Nem voltam még tizenhat éves, amikor megnyertük a bajnokságot, ha jól emlékszem 54 találattal járultam hozzá a sikerhez. Erről nem szívesen beszélek. Nem kerültem az IFI csapathoz - nem hívtak. Nem tudtam megemészteni, hogy eredményeim ellenére nem számítanak rám. Mindenképpen játszani akartam, így lettem a Bp. Honvéd labdarúgója. Nem volt könnyű beilleszkednem, de azért sikerült, hiszen rendszeresen kaptam meghívást az ifi válogatottba. Két évet játszottam a Honvédban, még egy évet a III. kér. TTVE csapatában, majd végleg abbahagytam.-Ne tépkedjük tovább a fájó sebeket, - javaslom, váltsunk témát. Jelenleg mivel foglalkozol?- Vendéglátós lettem. Elvégeztem a Vendéglátóipari Főiskolát, s a Vörös Sárkány kínai étteremben dolgozom. Nagyon szeretem csinálni, szeretnék ebből a nagyon szép szakmából minél többet megtanulni.- Mi újság a lányokkal?- Csak egy lány van, Ági. A SOTE-n végzett gyógyszerész. Áprilisban lesz az eljegyzésünk. Nem könnyű összeegyeztetnünk a szabadidőnket - én éjszaka dolgozom, - de amikor csak tehetjük, együtt vagyunk.- Voltatok már együtt a Fradi pályán?- Hát persze. Ági ugyanúgy rajong a Fradiért mint én. Zsolttal még hosszasan beszélgettünk. Elsősorban a Fradi labdarúgóiról. Elmondta, hogy kedvence a kis Flóri, Lipcsei és Simon, de hozzátette, a többieket is szereti. Szerinte Nyilasi hosszútávon gondolkodó jó edző. Nagyon sok szeretettel beszélt édesapjáról, aki vagy húsz esztendeje fényképezőgépével örökíti meg a felejthetetlen ferencvárosi pillanatokat. A Fradi Aranydiplomás jégko- rongozója, a Ferencváros Örökös Bajnoka. Mi a magunk részéről sok-sok boldogságot kívánunk Áginak és Zsoltnak. S ha eljő az idő, és lószen gyermekáldás, nos akkor Zsolt ugyanúgy motiválja majd csemetéjét, ahogy édesapja Pozsonyi Lajos motiválta őt a helyes irányba... Ma tej ka Tibor É Ni ÜLHET A NEVÉRE SZÓLÓ SZÉKRE...
