Fradi újság (1992)
1992 / 12. szám
Pokol a szőnyegen Amikor még öröm honolt... Balról: Komáromi, Szőnyi, János edző, Sike András négy évvel ezelőtti, szöuli A olimpia egyik hőse Sike András volt. A ferencvárosi birkózó aranyérmet nyert, és a szakemberek Barcelonában is a dobogóra várták. Ám Bandinak ezúttal nem sikerült az éremszerzés...- Pedig nagyon jó volt a felkészülésem - mondta. - Most sem csinálnám másképp. Máskor gyakran voltak kisebb sérüléseim, de Barcelona előtt semmi. Jó erőben éreztem magam. Az első három közé szerettem volna kerülni, és ez reális célkitűzés volt. + Aztán megkezdődött az olimpia, és a sorsolást követően nem voltál valami vidám...- Nem bizony. Ilyen nehéz sorsolásom még soha nem volt nagy versenyen. A tavalyi világbajnokság első hat helyezettjéből öt erre az ágra került. + Elevenítsük fel, mi történt a barcelonai szőnyegen!- Az első mérkőzésen jól kezdtem, és hárompontos előnyt szereztem. Ezután azonban hibáztam, mert átengedtem ellenfelemnek a kezdeményezést. Az volt ugyanis a taktika, és ezzel én is egyetértettem, hogy vezetésnél csak a tuti helyzetben indítsak. Többször kerültem parterbe, azaz, ki kellett védenem a hátulról indított támadásokat. Jól hárítottam a kiemeléseket, aztán az egyik ilyen akciónál kitettem a kezem, és ahogy leértünk a szőnyegre, mindkettőnk súlya a bal kezemre nehezedett. A könyököm visszafelé hajlott, és egy reccsenést hallottam. Ilyet még soha nem éreztem, és rögtön tudtam, hogy nagy baj van. + Mi volt a diagnózis?- Már előtte éreztem, hogy az olimpia befejeződött számomra. Részleges szalagszakadás és az ízületi tok megnyúlása. Hiába jegeltem, bedagadt, nem tudtam hajlítani, kinyújtani. Lelkileg már feladtam, és nem volt senki, aki segített volna, hogy összeszedjem magam. Egy Kis(s) élesség hiányzott Ritkán fordul elő, hogy valaki harmincévesen újonc egy olimpián. Kiss Sándor, az FTC-Műfémszer 100 kg-os birkózója esetében azonban így történt. A legutóbbi szabadfogású Európa-bajnokságon negyedik helyezést elért versenyzőnek Barcelonában nem sikerült pontot szereznie, nyolcadik lett. + Hogyan sikerült a felkészülésed, milyen tervekkel utaztál az olimpiára? - kérdeztem.- Jó néhány versenyen vettem részt, és felemás eredményeket értem el. Részben a sorsolástól, részben a pillanatnyi formámtól függött, hányadik helyen végeztem. Köztük volt az EB negyedik hely, ami, azt hiszem, nem rossz. Az olimpia előtti időszakban több edzőtáborozás szerepelt a programban. Voltunk két-két hetet Bükfürdőn, Mátraházán és Tatán, valamint egy hetet Budapesten. Barcelonában az első hat közé szerettem volna kerülni, és ha már ott vagyok, minél előbbre végezni. + A birkózásban sokat számít a sorsolás. Az olimpián milyen viszonyban voltál Fortunával?- Bizony, elég rosszban, hiszen nehéz volt a sorsolásom. Az én ágamra került a FÁK-beli világbajnok, a török Európa-bajnok, a lengyel EB-ezüstérmes és egy remek mongol fiú. Ráadásul szerencsétlenül alakult a mérkőzések sorrendje is. Tudom, a sportban nincs értelme a feltételes módnak, de ha másképp jöttek volna egymás után az ellenfelek, pontszerző lehettem volna. + Játsszuk le újra a mérkőzéseket!- Egy szenegáli birkózóval kezdtem, akit könnyedén vertem hét- nullra. A második meccsemet egy venezuelai srác ellen vívtam. Végig nagy fölényben voltam, és technikai tussal győztem. Utánuk jöttek a nehéz ellenfelek, és sajnos, velük nem sokra mentem. Először az orosz versenyzővel kerültem össze, és hiába erőlködtem, semmi sem sikerült, kikaptam öt-nullra. A törököt a tavalyi világbajnokságon megvertem, de most erősebb volt nálam, és ő is öt- nullra nyert ellenem. Ez a vereség azt jelentette, hogy csak a hetedik helyért birkózhattam a továbbiakban. Bármennyire is igyekeztem, ott folytattam, ahol a török ellen abbahagytam. Az amerikai fiútól három-nullra kaptam ki. + Mit gondolsz, miért nem sikerült a hatba jutni?- Igazából nem tudok magyarázatot adni. A formámmal volt baj, nem voltam elég „éles”. Egyébként az olimpián minden csodálatos volt, kivéve azt a nyolcadik helyet... + Atlantában lehet javítani...- így igaz. Harmincnégy éves leszek akkor, de egyáltalán nem érzem magam öregnek. Ha itthon nem vernek meg, nem lesz nálam jobb senki, akkor nem hagyom abba a versenyzést, és szeretnék ott lenni Atlantában. Viszont mindenki mondta, hogy menjek fel birkózni a következő fordulóban. Úgy voltam vele, hogy annyi munkám fekszik az olimpiában, hát megpróbálom. Belül azonban tudtam, nincs értelme folytatni. Gyenge volt az ellenfelem, egy kézzel is megvertem, szerencsére, nem piszkálta a fájós kezem. Persze, még jobban bevérzett. + Másnap ismét mérkőzésre jelentkeztél Miben bíztál?- Igazán semmiben. A német Yildiztől akkor is kikaphatok, ha egészséges vagyok. Ő aztán azonnal elkezdte ráncigálni a bal kezem; a helyébe én is ezt tettem volna. Kétvállal kikaptam. Ezután vissza akartam lépni, de a szakvezetők rábeszélték, hogy a gyengébb képességű kubai srác ellen birkózzak. Ugyanis, ha nyerek, van esélyem a harmadik helyre. Kikaptam egy-nullra, úgy, hogy azt az akciót is én indítottam. Ezzel kiestem. + A történtek után hogyan gondolsz vissza Barcelonára?- Négy éve a mennyországban éreztem magam, most a pokolban. A verseny után még egy hétig kint voltam a családdal, és bár szándékosan nem nagyon figyeltem az olimpiai híreket, nehezen viseltem az ottlétet. + És most hogy érzed magad?- A daganat már akkorra majdnem teljesen eltűnt, amikor hazajöttem, de ugyanúgy fáj még mindig a kezem. Erő van benne, támasztani viszont nem tudok. Az orvosok azt mondják, pihentetni kell. Egy speciális edzéstervet állítok majd össze, de azt hiszem, a csapatbajnokságon még nem birkózom. Aztán jó lenne valami szép eredményt elérni, mert csúfos vég lenne, ha a barcelonai kieséssel kellene búcsúznom. Elvégre még csak huszonhét éves vagyok... (-ys-) OLIMPIÁN (2.) — A ___X______ 1 „___I Míí'.-----M..C \ 71----„ — .___: _
