Fradi újság (1991)

1991 / 12. szám

2 ZÖLD SASOK KELLER 300! A klub nevében Havasi Mihály köszöntötte a jubiláns Keller kapitányt Keller József a BVSC-MÁVT- RANSSPED elleni bajnoki mérkő­zésen játszott háromszázadszor a Ferencváros színeiben. A jubileum kapcsán közvetlenül a 0-0-ra vég­ződött találkozó után beszélgettünk az öltözőben.- Te Józsi, hány éves is vagy?- Huszonhat.- Áruld már el, hogy csináltad, hogy ilyen fiatalon már a három­századik meccsednél jársz?- Ha egyszer sem sérülök meg, még legalább harminccal több is le­hetne. Azt hiszem, általában ki­egyensúlyozott a teljesítményem. Van, amikor jobban kijön a lépés, van, amikor nem megy, de megkö­zelítőleg mindig az átlagot hozom. Talán ezért nem szorulok soha a kispadra.- Emlékszel még a bemutatkozá­sodra? Hogy is volt?- A moszkvai ifi Eb után többen is az Üllői útra kerültünk az ara­nyérmes csapatból. Az első bajno­kim a Szeged ellen volt, 84 szeptem­berében. Akkor játszott Pintér és Zsinka is először zöld- fehérben. Telt ház előtt nagyon jó kis meccsen 4-1-re nyertünk, csodálatos volt a hangulat a stadionban. Meghatáro­zó élményt jelentett számomra. Addig csak szurkoló voltam, azóta mindenem a Fradi.- Melyik mérkőzésre gondolsz vissza a legszívesebben?- így hirtelenjében fogalmam sincs. Annyi, de annyi a szép emlék, hogy nem tudnék választani, melyik a legkedvesebb. Persze győzelmek­ről van szó, nem vereségekről.-S ezt a háromszázadikat hogyan őrződ meg az emlékezetedben?- Kár, hogy ez az ünnep nem si­keredett fényesebbre.- Milyen érzés volt hosszú idő után újra a Népstadionban játszani?- Furcsa. Egészen elszoktam tő­le. Ez a pár néző szinte elveszett eb­ben a betonkatlanban. Sokkal job­ban szeretünk kisebb stadionokban játszani, amelyek ekkora közönség­től is megtelnek.- A válogatott itt játssza a fonto­sabb összecsapásait. Elég régóta nem jutottál szóhoz a nemzeti tizen­egyben. Megfeledkeztek rólad?- Hát igen, régen kaptam behí­vót a keretbe, de nem hiszem, hogy végképp elfelejtettek. Termé­szetesen nagyon szeretnék visszake­rülni. Megpróbálom bebizonyítani, hogy korán mondtak le rólam. Megküzdök érte, hogy ismét legyen helyem a legjobbak között.- Lesz még egyszer háromszáz meccsed a Fradiban?- Nem lenne rossz, de mint min­den magyar focista, én is külföldre szeretnék szerződni. Majd meglát­juk. Keller Józsi tehát 1991. szeptem­ber 7-én belépett a háromszázasok dicsőséges klubjába. Gratulálunk! (naszály) Kispesten lakik - de Fradi győzelmet vár Mészáros József, a magyar lab­darúgás Dobó bácsija éppen ötven esztendeje írta alá élete első profi szerződését. A fiatalabb Fradi szur­kolók talán meglepődnek, de a Fe­rencváros Baráti Körének jelenlegi elnöke nem az Üllői úton kezdte a pályafutását, hanem kicsit odébb, Kispesten.- Nem is gondoltam volna, hogy a Kistpest FC-nél kötök ki. Legjobb barátom, Csanádi Árpád ugyan hí­vogatott a Fradihoz, sőt, a serdülők és az ifi edzéseire is lejártam. Akko­riban az Erzsébeti MTK- ban ját­szottam, három nagy klub, a Fe­rencváros mellett a Hungária és a Kispest is megkeresett.- Miért épp az utóbbit választotta ?- 17 és fél éves voltam, Kispes­ten nőttem fel, s még erősen kötőd­tem a városrészhez. Ez a lokálpatri- ótizmusom a mai napig meg is ma­radt.- S melyik csapatnak szurkolt?- Az egész család a zöld-fehér színekért rajongott, természetesen én is. De a piros-fekete párosítás is kedves volt számomra. Régebben még nem volt ekkora ellentét a kü­lönböző egyesületek hívei között, mint manapság.- Hogyan emlékezik vissza a Kis­pesten töltött évekre?- Nagy játékosegyéniségek közé kerültem, mint Boldizsár, az Olaj­kár testvérek, Zalai, Kincses vagy Nemes. Igazi családias hangulat uralkodott a csapaton belül. Hár­man voltunk fiatalok, Nagy Endre, Egressy Béla és jómagam. Csak úgy emlegettek minket, hogy a három aranyásó. Mi kaptuk meg utoljára a fizetésünket is, néha többhónapos késéssel. Általában megvártuk a Fradi meccset, a telt ház jelentős bevételt hozott, s egyből mehettünk a kasszához. De mi ezen egyáltalán nem mérgelődtünk. Ez volt az élet rendje, a szegénységgel is meg kel­lett küzdenünk.- S az aranyásók megtalálták, amit kerestek?- Sajnos egyszer sem lett a mi­énk az aranyérem, a hét és fél év alatt, pedig általában jól szerepel­tünk a bajnokságban. Az áhított bajnoki cím csak a Fradiban adatott meg a számomra.- Mikor játszott először zöld-fe­hérben?- Bármilyen furcsa, de pont egy évvel azelőtt, hogy az Üllői útra iga­zoltam volna. 47-ben ugyanis a Fra­di Puskással és Szuszával együtt en­gem is kölcsönkért egy mexikói tú­rára. Jellemző volt a klubok barát­ságára, hogy mindenben segítették egymást, amiben lehetett. Aztán 48 júniusában már a szerződésem sze­rint is a Ferencváros játékosa let­tem. Már az első évben bajnokságot nyertünk, velem együtt akkor érke­zett a csapathoz, Deák, Czibor és Budai is. Mit mondjak, tényleg mi voltunk a legjobbak a hazai me­zőnyben. Kár, hogy az ismert körül­mények között teljesen szétszedték a társaságot.- 57-ben akasztotta szögre a fut- ballcipőt, de már szakedzői diplo­mával rendelkezett.- Rögtön éltem is vele. Négy évig irányítottam az ifi I edzéseit, mind a négyszer mi állhattunk a do­bogó legmagasabb fokára. 61-től már vezető edzőként dolgoztam a Ferencvárosban. Azt hiszem, sze­rénytelenség nélkül állíthatom, egy ütőképes, hosszabb távon is sikeres csapat formálódott a kezem alatt. Én faragtam Mátrai Sanyiból kö­zéphátvédet, nálam lett Oroszból balfedezett, Varga Zolit is én épí­tettem be az együttesbe. Az én időmben állt össze a Karába, Var­ga, Albert, Rákosi, Fenyvesi csatár­sor, de én hoztam ide Novákot és Géczit is. Két bajnoki arany és két ezüst mellett a Vásárvárosok Kupá­ját is megnyertük. Csodálatos élmé­nyekkel lettem gazdagabb ezekben az esztendőkben. Későbbiekben az ifik és az utánpótláscsapat szövetsé­gi kapitányaként, majd a Győri ETO-nál és a Honvédnél edzős- ködtem. Végül egy érszűkület miatt fel kellett állnom a kispadról. Al­bert Flóri 50. születésnapján még egyszer visszaültem nosztalgiázni. Nagyon jól esett.-A 80-as évek elején újra vissza­tért a Ferencvároshoz, két évig a szakosztály elnöki posztját töltötte be. 90-ben választották meg a Fe­rencváros Baráti Körének elnökéül Sok a munka?- Még bírom. A baráti Kör fel­adata, hogy enyhítsen a szakosztá­lyok anyagi gondjain. Sajnos ez az utóbbi időkben egyre nehezebb. De minden tőlünk telhetőt megteszük. Emellett tagja vagyok a klub és a labdarúgó-szakosztály elnökségé­nek is. Gyakran kikérik a vélemé­nyemet, s én boldogan segítek.- Játékosként és edzőként mind­két oldalon egyaránt része volt Fe- rencváros-Kispest mérkőzésekben. Mit érzett, amikor a szívéhez két leg­közelebb álló csapat játszott egymás ellen?- Mindig fokozott izgalommal készültem a találkozókra. Termé­szetesen annak a csapatnak szurkol­tam, amelyiknél dolgoztam. Ha ép­pen egyik klubnál sem voltam alkal­mazásban, leginkább a döntetlen­ben reménykedtem. Most a Fradi Baráti Kör elnöke vagyok, tehét fe­rencvárosi győzelmet várok. (n-ly) Öregfiúk - FTC hajrái Balról: Mészáros József, Csákányi László, Pataki Jenő Mészáros József három évtizeddel ezelőtti Fradija... Első sor balról: Bédi János az FTC elnöke, Orosz, Göncz, Mátrai, Landl, Kiss III, Dalnoki, Kunos, Gerendás, Mészáros József edző. Második sor: Fenyvesi, Németh L, Nagy G., Kocsis, Rákosi, Vi- lezsál, Friedmanszky, Novák, Kökény, Albert

Next

/
Oldalképek
Tartalom