Fradi újság (1991)
1991 / 17. szám
8 FRADI ÚJSÁG FRADI FORINT KLUB (3.) A Fradi forint klub novemberi összejövetelén - minden hónap első csütörtök délután 3-kor a Csanádi teremben tartjuk-nos^ismét „márkás” vendégek voltak. íme ők öten: Dalnoki Jenő, Mucha József, Simon Tibor, Páling Zsolt, Szeiler József. A Mucha József arcképét is ábrázoló Fradi forint az összejövetel előtt egy órával jelent meg... A Fradi forint klub egy órájából pedig ízelítőül következzék öt kérdés-öt felelet. MUCHA JÓZSEF- Amikor Dorogról - minden anyagi dotálás nélkül! - feljöttél a Fradiba, nos milyen körülmények között éltél?- Mondhatnám úgy, hogy romantikus viszonyok vártak. A régi klubház egyik padlásszobájában laktunk Kü Lajossal, aki szintén ekkor, tehát 1970-ben igazolt az Üllői útra. Aztán amikor egy évvel később elkészült az új klubház, átköltöztünk az immár szállodai szintű részbe. Szóval a pályán éltünk, ide kötött a létünk.- Négy Magyar Kupa győztes Ferencvárosban játszottál. Melyik volt a legnehezebb kupadöntő?- 1974-ben a Komló elleni kilencven perc. A komlóiak ha jól emlékszem több, mintjegy óráig 1-0-ra vezettek, „padlón” voltunk - egyre idegesebbek lettünk. Aztán nekem sikerült végre a hálóba találni, ez volt talán pályafutásom egyik legfontosabb gólja. Végül 3-1-re győztünk és hazahozhattuk a kupát az Üllői útra. Másnap kezdődtek az FTC 75. születésnapjának ünnepségei és a jubileumi kiállításon ott díszelgett a frissen nyert Magyar Kupa is. Nekem ezért is emlékezetes ez a kupadöntő.- Melyik sportvezetőt tisztelted a legjobban?- Két nevet említenék: Mészáros József mesteredző, aki az Üllői útra hozott és Harót János, aki a Fradiért, különösen a labdarúgó csapatért sokat tevő klasszis klubelnök volt.- Pályafutásod alatt kik voltak a legjobb barátaid?- Megyesi Pista, Vépi Peti és Kü Lajos.- Melyik külföldi túrára gondolsz a legszívesebben?- Az 1970-es Dél-Amerikai túra a nagy numero egy. 18 éves múltam és a világ másik felén rúghattam a labdát, gyönyörködhettem az ismeretlen világban. Általában az egzotikus utak az igaziak, így örökké felejthetetlen az ausztráliai és a Japán túra. Az Üllői út varázsa azonban semmihez sem hasonlítható... DALNOKI JENŐ- Hogyan kezdted a könyv és régiséggyűjtést?- Papoknál nevelkedtem Nyergesújfalun. Ott ültették el bennem a könyv és régiségek szeretetét, a hazafias érzelmeket. Aztán odahaza is sok könyvünk volt, szüleim is szerették az irodalmat és a magyar történelmet. Ilyen légkörben nőttem fel, így talán nem csodálható, ha legnagyobb „kincsemnek” Petőfi három eredeti verskéziratát tartom. Antikváriumokkal, gyűjtőkkel tartottam évekig a kapcsolatot, és külföldről is hoztam néhány régiséget.- Sándor Csikarral, az MTK legendás szélsőjével - hogyan barátkoztatok össze?- Csikarral, vagy húsz alkalommal együtt játszottam a B- válogatottban. Ott összebarátkoztunk. Aztán a magánéletben is sokszor találkoztunk, együtt vacsoráztunk. Ezek a vacsorák a barátságon túl üzleti találkozók is voltak. Csikarnak a klubjában jó üzleti kapcsolatai voltak, így az általam külföldön vásárolt harisnyákat, órákat - de mindent - ő aztán mindent eladott...- Melyik volt edzői pályafutásod legszomorúbb bírókkal kapcsolatos emléke?- Sokáig voltam játékos és edző is. így nagyon sok embert ismertem, még „ott fent” is. Egyszer a Berecz kijelentette, hogy a Honvéd lesz a bajnok, a Détári pedig a gólkirály. Még akkor is ha harminc tizenegyest fognak ítélni a Honvéd javára. És jöttek is a tizenegyesek. Kovács Kálmán 11-es számú mezben játszott és ha elesett - akár az öltözőben is - már a bírók mutattak a ll-.es pontra. Nálunk meg 13 hónapig nem ítéltek a bírók egyetlen^) 11-est sem. Az nem lehet hogy az egyik csapat 23 tizenegyest rúgjon, a másik amelyik legalább olyan támadó felfogásban játszik az egyet sem... Ilyen nincs, hogy egy csapat lejátszik 20-25 mérkőzést és még véletlenül sem ítélnek a javára 11-est! Sajnos ezt velünk a tisztelt bírói kar szemrebbenés nélkül megcsinálta. Vajon egy-egy meccs után milyen volt a lelkiismeretük?- Albert 50. születésnapján hosszú idő után ismét az Üllői úti stadion láspadján láthattunk Nosztalgiáztál? Elmerengtél?- Hívó szavatokra három évi szünet után ismét örömmel jöttem az Üllői útra, pláne a hajdani kispadra. Harminc évet az ember nem törölhet ki a szívéből. Szóval megható volt. Olyan jó érzés volt, hogy amikor bementem az öltözőbe - ahogy szoktam majd egy órával a meccs előtt - és már minden játékos ott ült a helyén, ahol régebben 5-6 évet ültek az öltözői pádon. Nekem pedig ki volt téve a fotel, mint egykoron - nos beleültem és nem kis büszkeséggel néztem, hogy „fiaim” öltöznek, a „rangadóra” készülnek. Majdnem mind edző, vagy sikeres ember... Maga a mérkőzés nagyon szép ünnepély volt. Meggyőződésem, hogy ilyen eseményre, ilyen ünnepségre csak a Ferencváros képes.- Hogyan értékeled, hogy a Fradi forinton Kispéterrel együtt szerepelsz?- Megmondom őszintén ez nekem hatalmas megtiszteltetés, mert Kispéter Mihály volt a példaképem. Ha megkérdeztetek volna, hogy kivel szeretnék együtt szerepelni a Fradi forinton - és is Kispéter Miskát mondtam volna. Ilyen nagy játékost, ilyen nagy embert nem is tudom, hogy miért nem emlegetnek dicsőítenek többet. Egyébként még a magassága miatt is nagy embernek számított - majd 2 m magas volt! A Kispéter volt az, aki az ötvenes évek elején a Fradit az NB I- ben tartotta. Mi fiatalok mellette csak segédkeztünk, ő pedig sokszor egymaga tartotta fel az ellenfél csatársorát. Klubhű, vezéregyéniség volt. , Az, hogy mekkora fradistának számított jól érzékeltette az a kis eset is amit most elmondok. Kispé- tert a Csepelbe akarták elvinni, amikor szétszedték a Fradit. Meg is „idézték” - Dr. Juhász Jóskával a csapat orvosával ment Csepelre, amolyan „tárgyalásra”. Kispéter- nek az volt az első szava - Uraim! Eljöttem mert a Vörös Csepel hívása nagy megtiszteltetés, de mielőtt elkezdenék a mondókájukat, bármit is ígérnek én az ÉDOSZ-t (ez volt ugye akkor a Fradi neve), nos nem hagyom ott semmiért. A csepeli vezetők csak egymásra néztek és elismerően bólintottak Kispéter gerincessége - és akkor bátorságnak számító - viselkedése láttán. Nem is erőltették a dolgot, egy vacsora után mindenki barátsággal távozott. A Fradi forint másik oldalán látható két hölgy sem akárki. Novák Évát és Ilonkát személyesen is jól ismertem és büszke voltam egy-egy sikerüknél hiszen klubtársaim voltak. Sok sikert, sok történést éltem át ebben az egyesületben és arra, hogy fradista voltam, vagyok mindhalálig büszke leszek. A FRADI FORINT KLUB KÖVETKEZŐ összejövetelén - december 5-én 15 órakor a Csanádi teremben ismét neves vendégeink lesznek: DR. FENYVESI MÁTÉ RÁKOSI GYULA ELEKNÉ ROTHERMELANNA SZÓKÉNÉ BOGNÁR ERZSÉBET Napjaink játékosai közül Vaszil Gyula, Szenes Sándor, Patkós Csaba, Fiedler Adrien és Ballainé Szarka Éva a meghívottak. És természetesen minden Fradi forint klub-tag... Nagy Béla Simon, Páling, Szeiler... A Fradi forint Klub rendezvényén a mai csapat képviseletében ezúttal ők voltak a meghívottak. Hét-hét kérdést kaptak.- Milyen érzés volt Dalnokit és Muchát a múltról hallgatni? Simon: - Megható volt egy-két történet és általában az érzelem gazdagság, amely kisütött a szavak mögül. A mai csapat nagyrészénél mindez hiányzik. így hasznosnak tartanám, ha egyszer Jenő bácsi lejönne az öltözőbe és a régi-régi Fradi évekről és érzelmekről mesélne... Páling: - Örülök, hogy itt lehettem és hallhattam az egykor történteket, amolyan kis bepillantás volt ez a Dalnoki féle gondolatvilághoz. Szeiler: - Annyit tudok hozzáfűzni, hogy nekünk, mai fiataloknak van mit tanulni mind a pályán, mind lelkiekben...-A Fradi történetében kit tisztelsz leginkább? Simon: - Mindenkit, aki „Dalnokis” érzelmekkel kergette a labdát, Jenő bácsit pedig edzői munkásságáért külön is becsülöm. Páling: - A régiek közül nem tudok senkit külön kiemelni, hiszen óriási a választék a nagyságokból. A közelmúltból Nyilasi Tibi mindenek felett. Szeiler: - Minden régi fradistát, de különösen a kapusokat tisztelem.- Ki hozott az Üllői útra, mikor kerültél be az első csapatba? Simon: - Vincze Géza ifistaként hozott a Fradiba, majd Dalnokinál kerültem be végleg az első csapatba. Páling: - Mucha József a KSI-ből hozott a Fradiba, még 1987-ben. 1988-ban Tatabányán Rákosi Gyulánál mutatkoztam be az első bajnoki mérkőzésen. Előtte egy nappal érettségiztem.. .Szeilen - Szigeti Ferenc igazolt le és már 1983-ban a Fradi kispadján ültem. Akkor Zsiborás Gabi tartalékja voltam. Bajnoki meccsen tavaly, a 25. születésnapomon védtem először a Fradiban...- Eddigi legemlékezetesebb gólod, mérkőzésed? Simon: - Dorogon egy MNK mérkőzésen nagy gólt lőttem, azzal egyenlíltettünk. Mérkőzés? A tavalyi antwerpeni és az idei szófiai kupa- mérkőzés. Általában ahol a hazát is képviseljük azoknak a meccseknek más a légköre... Páling: - Nekem a Levszki elleni két kupamérkőzés felejthetetlen. Első bajnoki gólom a Vasas elleni 1988-as rangadón szereztem. Szeiler: - Mindkét bajnoki mérkőzésen emlékezetes, és annak külön örülök, hogy az „NB I-ben” még gólt sem kaptam...-A csapatból kik a legjobb barátaid? Simon: - A mai csapat egy nagy baráti társaság... Páling: - Szeiler és Patkós a legjobb barátom. Szeiler: - Nagyon jó szellemű Telek és Páling - őket külön is szeretem, de az egész csapat egy igazi közösség.- Kedvenc külföldi klub ? Simon: - Marseille. Páling: - Liverpool. Szeiler: - Barcelona. Egy mondat a Werder elleni kupamérkőzésről... Simon: - Az első félidőben gólt kellett volna szereznünk - ettől függetlenül ennek a fiatal csapatnak nagy falat volt ez a Bundesliga gárda. Páling: - Szerintem is az első félidő döntött, sajnos nem a javunkra. Szeiler: - Óriási a csalódásom, hiszen mindenki bízott a 2-3-ban és a visszavágón sokszor volt sanszunk az 1-0-ra...
