Fradi újság (1991)
1991 / 10. szám
6 FRADI ÚJSÁG Esküvői mesterhármas Alig négy hét alatt három esküvőt is tartanak a Herz-FTO női kézilabadacsapatnál. Augusztus 10. és szeptember 7. között férjes asszony lett-lesz sorrendben Szarka Eva, Fiedler Erika és Hesz Ágnes. A Ferencváros nagy családja nevében sok boldogságot kívánunk mind- annyiuknak! Szarka Éva 23 éves. Tízesztendős korában Soltvadkerten kezdett kézilabdázni. Tizenhat éves volt, amikor egy edzőmérkőzésen felfedezte Berzsenyi Mária, a Fradi akkori edzője. Egy év múltán költözött a fővárosba. Sokáig csak csereként játszott, majd amikor szülés és átigazolás megritkította a csapatot, kezdőember lett. S ma már meghatározó játékos, nélküle nem lehet elképzelni a zöld-fehérek összeállítását. A boldog férj az ismert sportújságíró, Ballai Attila.- Mivel mással is lehetne indítani egy ilyen beszélgetést, mint azzal: hogyan kezdődött? - kérdeztem még az esküvő előtt?- Régebben ismertem már Attilát, rendszeresen kijárt a mérkőzéseinkre. Amikor Hoffmann Pál volt az edzőnk 1989 őszén nyelvtanfolyamot szerveztek a csapatnak, és őt kérte fel oktatónak. Tízen voltunk a csoportban, és sokáig csupán tanár-diák kapcsolat volt köztünk. A nagy fordulat tavaly novemberben történt egy baráti összejövetel után, és azóta nem lehetne szétrobbantani sem bennünket.- Mikor döntöttétetk el hogy összeházasodtok?- Attila már az év elején kijelentette, hogy el akar venni. Én egy ideig még barátkoztam a gondolattal. Megkönnyítette a dolgot, hogy lehetőségünk volt összeköltözni.- A szüleid mit szóltak a nagy hírhez?- Nagyon örültek. Tudod, falun én már-már vénlánynak számítottam a huszonhárom évemmel. A szüleim elfogadták Attilát, s ez nagy dolog, mert sokan küszködnek „anyósgondokkal”.- Hol tartjátok az esküvőt?- Inkább esküvőket kellene mondani. A polgári és az evangélikus szertartás Soltvadkerten lesz, és mivel a férjem katolikus, még egy esküvőre sor kerül egy héttel később, Budapesten. A lakodalmat sportosokhoz méltó helyen, a soltvadkerti sportcsarnokban tartjuk. No, nem kivagyiságból, hanem azért, mert olyan nagy a rokoni, baráti kör, hogy Vadkerten más helyiségben nem férnénk el.- Mindkettőtök foglalkozása sok időt igényel, rendszerint hétvégi „csúccsal". Hogyan tudjátok összeegyeztetni a programotokat?- Nagyon jól. Kötetlen a „munkaidőnk”, és sokszor megyünk együtt sporteseményre. Persze, Attila jobban tud hozzám igazodni, hiszen nekem azért meghatározott időpontokban van „jelenésem".- Hova mentek nászúira?- Hát, ez is a fenti módon jött össze. A férjem tudósít a párizsi kajak-kenu BV-ról, - és természetesen saját költségünkön - elkísérem a francia fővárosba. Nagyon rendes volt az edzőm, Elek Gyula bácsi, mert a felkészülési időszakban elengedett.- Utánpótlás nevelés?- Az még odébb van. Az új szerződésem 1995-ig szól, és szeretnék minél jobban játszani. Édesapám felajánlotta, hogy kapunk egy szőlőskertet, amin gazdálkodhatunk, de mi inkább a sporttal szeretnénk foglalkozni ezentúl is.- Még egy kérdés: Ballainé vagy Szarka?- A pályán Szarka, a magánéletben Ballainé Szarka Éva. * Fiedler Erika 27 éves. 1974- ben a IX. kerületi Telepy utcai iskolában, a nővére példáján felbuzdulva választotta a kézlabdát. Az ifiben még átlövőt játszott, nem is rosszul, s több próbálkozás után hat éve szélső. Tavasz- szal az egyik mérkőzésen kifordult a válla, és még most sem teljes értékű harcos. Párja Iriczfalvi Gábor, aki az OB ll-es Liget SE-ben vízilabdázik, s „civilben” aranyműves.- Hogyan emlékszel vissza a kezdetre?- Tele romantikával. Három és fél évvel ezelőtt egy akkori csapattársam, Kántor Anikó születésnapi buliján ismerkedtünk meg. S mivel a kapcsolatunk egy idő után kezdett több lenni egy szokványos kapcsolatnál, lassan megérett a házasság gondolata. A két család már várta a bejelentést, úgyhogy nem érte őket váratlanul a dolog.- Nem túl gyakori, hogy valaki éppen a névnapján mondja ki a boldogító igent. Miért éppen augusztus 31-ét választottátok?- Amikor végülis idén tavasszal eldöntöttük^ hogy összekötjük az életünket, Éva és Ági esküvőjének időpontja már ismert volt. Szerettük volna még a nyáron megtartani az esküvőt, és mivel mindenki azt mondta, hogy ha a névnapomon állunk az oltár elé, akkor soha nem fogjuk elfelejteni az évfordulót, bekarikáztuk a naptárban augusztus utolsó napját.- Nálatok is az egyik közös dolog a sport. Netán nektek is „sportos" esküvőtök lesz?- Az egyházi szertartást a Thököly út és a Cházár András utca sarkán levő egykori domonkos templomban tartjuk. A lakodalmunk nekünk is különleges lesz. Mivel mindketten irtóztunk attól, hogy hajnalig tartson a mulatság, tanakodtunk, mi lenne a legjobb megoldás. Végül Gábor papájának javaslatát fogadtuk el, így az esküvő után a Hunyadi nevű hajon tartunk egy állófogadást. Ezt négy-öt órásra tervezzük. Aki szeret bennünket, bizonyára jól fogja magát érezni éjszakázás nélkül is.- Hol tőltitek a mézesheteket?- Az edzéseken. Sajnos, kevéssel a bajnoki rajt előtt már nem lesz lehetőségünk elutazni sehova sem. De azért lesz nászút, igaz, kissé elhalasztjuk. Jövő nyáron szeretnénk elmenni Görögországba.- Említetted a bajnokságot. Láthatunk a pályán az őszi idényben?- Én nagyon szeretnék játszani, de a kezem egyelőre másképp gondolja. Ettől függetlenül ott vagyok minden edzésen, és csinálom, amit tudok, és nem fogok hiányozni a mérkőzésekről sem. A Fradihoz tartozom, és akkor is a lányokkal akarok lenne, ha nem tudok játszani.- Gyereket mikorra terveztek?- Sok függ attól, milyen állapotban lesz a karom. A szerződésem jövő év június végéig szól. Ha meggyógyulok, és szükség lesz rám, még körülbelül két évet szeretnék játszani, s utána jöhet a gyerek.- Szeretnéd, hogy a fiad-lá- nyod kézilabdázna ?- Én azt szeretném, hogy sportoljon. De nem fogom rábeszélni a kézilabdára, válasszon ő sportágat magának.- Milyen néven szerepelsz ősztől?- Civilként Iriczfalviné Fiedler Erika leszek, játékosként maradok a leánykori nevemnél. * Hesz Ágnes 28 éves. A kézilabdával szülőfalujában, Lengyeltótiban ismerkedett meg, majd igazán komolyan középiskolás korában, Székesfehérvárott, Barabás Zsoltnál kezdett foglalkozni a sportággal. Az érettségi után került a Ferencvároshoz, és ma már a csapat oszlopos tagja. A szerencsés kiválasztott Kőfalvi András vállalkozó.- Nálatok hogyan kezdődött?- Érdekesen indult a mi kapcsolatunk. Látásból úgy hat éve ismerem Andrást, igazából azonban „csak” bő két éve. Egy tornán játszottunk a Spartacus csarnokában, és mi lettünk az elsők. Utána elmentünk ünnepelni a lányokkal, és este, amikor elindultam hazafelé, akkor történt a nagy találkozás. András akkoriban még rendszeresen taxizott, és éppen az ő kocsiját intettem le. Beültem, s hamarosan kiderült, hogy ha távolról is, de mi ismerjük egymást. Ez egészen pontosan 1989. június harmadikén volt. Aztán ide jutottunk... Szeptember hetedikén mondjátok ki a boldogító igent, s nem sokkal ezután már kezdődik is a bajnokság...- Még áprilisban határoztuk el, hogy összeházasodunk. Sajnos, mi, sportolók nem válogathatunk úgy az időpontok között, mint a „normálsi” emberek. Azaz, igazodnunk kellett a csapat programjához. A nyáron pedig Bogláron dolgoztunk, később is kezdtem edzeni. Ebből következően most elmarad az ilyenkor szokásos nászút is. Ez nagy-nagy bánatunk, de a télen, vagy legkésőbb a jövő nyáron bepótoljuk a mulasztást.- Hármotok közül te vagy az egyetlen, aki „civilhez” megy férjhez, vagyis olyan férfihoz, akinek nincs közelebbi kapcsolata a sporttal. Hogyan viseli el a párod az élsporttal járó hétvégézős, utazgatás életet?- Ő azt mondja, hogy ezt igazá-. bői nem lehet megszokni, csak elviselni. Eleinte borzasztó nehezen ment ez neki, de már kezdi megszokni, pardon, elviseli a sport követelte életmódot.- Lefogadom, hogy a ti esküvőtökön is lesz valami szokatlan, a szokásostól eltérő...- így van, de mi - ellentétben Évával és Erikával - nem a lakodalomban, hanem magában az esküvői szertartásban „újítottunk". Van egy Elton John-szám, amely nagyon kedves mindkettőnknek, s ha meghalljuk, táncok ni kezdünk rá, bárhol is legyünk. Megtörtént ez már az utcán vagy egy bécsi bevásárlóközpontban is. Nos, így lesz ez most is. Kaposvárott tartjuk az esküvőt, templomi és polgári szertartás egyaránt lesz. Ez utóbbin azt tervezzük, hogy egy váratlan pillanatban megszólal kedvenc dalunk, és táncra perdülünk. A vacsorát mi sem étteremben rendezzük, ugyanis sok vendégre számítunk, és ennyien nem férnénk be sehová. De ne gondolj semmi különleges helyre: édesapám vállalatánál üljük körül az asztalokat.- A végére neked is két hagyományos kérdés jut: gyerek és további névhasználat?- Nekem most járt le a szerződésem, és szeptembertől kötjük meg az újat a Fradival. Nincs mit szépítgetni a dolgon, közeledem a harminc felé, sokáig tehát már nem halaszthatom a szülést. Magyarán két-három éven belül szeretnénk gyereket. Jó lenne, ha egyszer majd sportolna. Kérdés, persze, hogy milyen sportágat választ, és azt amatőrként űzi, vagy abból akar megélni. Nem tudom, a kézilabda alkalmas lesz-e akkor erre. A néven még nem gondolkodtam. A sportban Heszként ismernek, de ettől még lehet, hogy asszonynéven játszom tovább. Őszre ez is eldől.- ys Ui: Az esküvői fényképeket következő számunkban láthatják... Egy Fradi-drukker töprengései ... De szép volt valamikor a Fradi-pálya... A játékosoktól volt szép. Azoktól a fiúktól, akik lelkesedtek, akikért boldogan rekedtre kiabáltuk magunkat. Micsoda izgalom volt annak idején meccsre járni... Azon gondolkodom, hogy mi okozhatta az izgalmat. Mitől nőtt nagyra szívünk egy-egy mérkőzésen? Csak a nosztalgia érezteti velem, hogy abban az időben az a legendás „Fradi-szív” nemcsak a nézőkben, hanem a játékosokban is megvolt? ... Most szomorúan olvasom, hogy legjobbjaink közül néhányan válni készülnek a csapattól. így megy ez évről évre. Bele kellene törődnöm, hogy egyedül csak a pénz számít, a csapat „színének” nincs jelentősége. Ott játszanak a fiúk, ahol több a fizetés. A klubhűségből nem élnek meg. De akkor legalább játszanának - gondolom dühösen, hiszen a pénzes játék színvonala sokkal alacsonyabb, mint az egykori örömfocié!... Hol lehet a baj gyökere? ... Kezemben van egy régi emlékérem. Kölyök- koromban kaptam egy öreg bácsitól az Üllői úton, valamelyik győzelmünk után. A Ferencvárosi Torna Club érme, s rajta a jelmondat: Erkölcs-Erő- Egyetértés. Azt hiszem be kellene tartanunk ezt a sorrendet, s akkor nem lenne baj. Latintanáromtól tudom, hogyha nem tiszta az erkölcs, akkor még „Róma is ledől”, nemhogy egy focicsapat. Valamikor szerettek focizni a fiúk, és szerettek minket, szurkolókat. Sokkal szerényebb juttatásokért is lelkesedtek a pályán. Aggódva kérdezem a bajnokság után: mi maradt ebből a régi jó szokásból? . Micsoda erőt ad az embernek, ha érdekli az a munka, amit csinál. A családi vállalkozásokba mindenki mindent belead, az üzleti vállalkozásnál már csak a haszon a mozgatórugó. Vajon miféle vállalkozás most a labdarúgás? Érdemes-e még meccsre járnom? Mitől beteg még mindig a magyar futball? Mitől ment el a szurkolók kedve? Nézem az öregúrtól kapott érmét. Kedveszeget - ten nézem. Azt hiszem, hogy az első szó körül vannak a bajok, s a többi csak ebből következik. Ki focizik még szeretetből, mint valaha? Ki törődik klubtársa sorsával, tehetségével, életével úgy, mint egykor?... Most ajánlatokról, feltételekről, követelésekről, vándorlásokról - kimondom nyíltan - számomra „emberkereskedelemről” hallok, olyan esetről, hogy valaki elsírta magát, amikor először vette föl a zöld-fehér trikót, már csak az emlékkönyvekben olvashatok. A szurkolók optimista betegek. Bíznak abban, hogy jövőre jobb lesz a csapatuk, bíznak abban, hogy a következő bajnokságot a Fradi nyeri... Én is reményből élek. A megoldást is tudnám, de nem figyel rám senki. Engem kinevetnek javaslataimmal... Ha jobb lesz az erkölcs, akkor több lesz az erő, s ha több az erő, akkor tán még az egyetértés is megszülethet. Nemcsak a Fradi-érmen, hanem a valóságban is. Ez a hármas üzenet lenne minden futball - sőt! - minden emberi együttlét örök aranyszabálya. Enzsöl Ellák Siker Terámóban, az utánpótlás korú kézilabdázók Világjátékán Az FTC női kézilabda ifjúsági csapata ezévben is résztvett az olaszok nagyszabású Világtornáján, ahol a 2. helyet szerezték meg! Az ifjúsági II. csapatunk pedig 5. helyezést ért el. Több ország válogatott csapatát legyőzve jutottunk a fináléba, ahol a Szovjetunió ifjúsági válogatottjától - hosszabbítás után 12:11 arányú vereséget szenvedtünk. Meg kell jegyezni, hogy az 1990-es évben csapatunk az első helyen végzett. A kiutazást Szever János utánpótlás technikai vezető szervezte meg. Az FTC Baráti Kör és a Herz Húsipari Vállalat szponzorálta az utat. A Berendi Antal edző által vezetett csapatok eredményeikkel ebben az évben is öregbítették a magyar kézilabda jó hírnevét és a Herz-FTC női kézilabda szakosztályában folyó eredményes utánpótlás nevelő munkát is reprezentálták.
