Fradi újság (1991)

1991 / 12. szám

ZÖLD SASOK 9 FRADI FIATALOK Deák Zoltán számára már nem keresetkiegészítés az edzősködés Az első bukfenctől Ha létezik két út, amely minden méterében, minden állomásában gyökeresen különbözik egymás­tól, akkor e két utat járta be Kram- mer Mária és Kertész Klári. Csak a pillanatnyi végpont a hasonló: a Herz- FTC női kézilabda csapata. Egyik lány Fradi-nevelés, hat éve igazolt át az akkori Húsosból, lég­vonalban csak pár métert kellett megtennie, míg az ifiből átért a fel­nőtt csapat öltözőjébe. A másik viszont sokáig azt sem tudta, mi az a Fradi, szinte fényévnyi távol­ságra nevelkedett az FTC sportte­leptől, Budapesttől, Magyaror­szágtól. 1990 tavaszán hagyta ott a szülőföldet, Erdélyt. Kezdjük az ismerkedést azzal, aki messziről jött - Klárival.- Tavaly április harmadikán ér­keztem Magyarországra, az NB I B- ben, a lőrinci Fonóban kezd­tem a játékot. Nyáron, a Balaton Kupán, Fonyódon figyelt fel rám Gyula bácsi (Elek Gyula, a Herz- FTC vezető edzője), ő hívott a Fradiba.-Hívott, és te jöttél. Egyértelmű döntés volt, vagy kicsit emésztet­ted magad rajta?-Az volt a vágyam, hogy a Fra­diban játszhassak. Mindenki olyan szépeket mondott róluk: jó a csapat, jó az edző. Pedig azt se tudtam, hányadikok lettek a baj­nokságban, nem is láttam őket korábban.- Én viszont láttalak Téged, még a Fonóban, a Csepel Autó el­leni bajnokin. Akkor még szinte az öltözőből is kapura kellett lőnöd, mert kizárólag rád épült a csapat. Most viszont változott a helyzet, a Fradiban nem az egyetlen játékos vagy, csak az egyik. Hatalmas kü­lönbség! Érzed?- Persze. Ott mindent nekem kellett csinálni, a második félidőre már ki is készültem, hiába érez­tem, hogy megint nekem kéne lő­nöm, néha már nem volt erőm hozzá. Itt több a jó játékos, nem rám hárul minden. Néha vissza is kell fognom magamat, de még nem mindig megy könnyen. Pe­dig jó játékot várok magamtól, nem akarok csalódást okozni Gyula bácsinak.- Nemcsak új csapathoz, új or­szághoz is hozzá kellett szoknod. Hol érzed magad otthon? Itt, vagy odaát?- Itt. Albérletben lakom, de na­gyon szép helyen, a XIX. kerület­ben, egy kertes házban. Sok magyarnak fogalma sincs Erdélyről, az áttelepülők gondjairól. Téged hogyan fogad­tak?- Magyarországon sajnálják az erdélyieket, de aki átjött, azzal nem mindig viselkednek úgy, ahogy kellene. Ezt csak az isme­rőseim panaszaiból tudom, mert velem szerencsére mindenki na­gyon kedves volt eddig.- Ha megszerzed a magyar ál­lampolgárságot, minden bürokra­tikus akadálya elhárul annak, , hogy egyszer behívjanak a válo­gatottba. Gondoltál már erre, vagy elég egyelőre a Fradi is?- Gondoltam már rá, mindig is két nagy vágyam volt. Az egyik, hogy a Fradiban játszhassak, ez már teljesült. A másik a magyar válogatottság. * Krammer Mária Kertész Klári­hoz képest „ősfradista", de bizo­nyára kisebb gyomorgörccsel ébredt azon a reggelen, amikor először kellett benyitnia a „na­gyok” öltözőjébe: itt vagyok. Mi­kor, és hogyan zajlott le az első fellépés? - kérdezem Tőle beve­zetésképpen.- Egy éve, tavaly nyáron kerül­tem fel az első csapatba. Kicsit féltünk a felnőttektől, attól, hogy valaki esetleg morcos lesz, de az idősebbek is sokat segítettek, azt hiszem, sikerült beilleszkednünk. Most mégkönnyebb a helyze­tünk, mert nagyon fiatal a csapat. A játékra persze sokkal jobban oda kell figyelni, nagyobb a tét is, mint az ifiben.-A jelek szerint a te beilleszke­déseddel nincs is hiba, de a többi ifistát nem sikerült felfedeznem sem Fiedler Erika, sem Hesz Ági lakodalmán. Nem hívták meg őket, más dolguk akadt, vagy még A LEGNEPSZERUBB MAGYAR SOR ÚJ CSOMAGOLÁSBAN, VÁLTOZATLAN ÁRON! a visszavonulásig nem érezték úgy, hogy ott lenne a helyük?- Erika esküvőjén ott voltak, de a bulira tényleg nem jöttek el. Sze­rintem csak ők tudják, miért. Vé­gül is csak úgy fogadhatjuk el ma­gunkat igazán, ha közösen eljá­runk a csapattal.- Bizonyítani azért elsősorban a pályán kell. Különös helyzetben vagy, hiszen a mai, „szélső-ínsé­ges" időkben hamar a kezdócsa-. pat közelébe kerülhetsz. Ez fel­dob, vagy megijeszt kicsit?- Biztos, hogy nagy lehetőség előtt állok, amit ki kellene használ­nom. Mert ha most be tudom ját­szani magam, egy ideig talán nem kerülök ki a csapatból.- Futballban, jégkorongban, ví­zilabdában különös vonzása van a Ferencvárosnak. Kézilabdában már hiányzik a varázserő. Azért ér­zed, hogy a legnépszerűbb ma­gyar klub sportolója vagy?- Nagyon szeretek ide járni, akár a ifibe, akár a felnőttbe. Foci­ban olyan szurkolótábora van a Fradinak, hogy azt mindenki is­meri, nem tudom, a kézilabdára miért nem jönnek át? Előfordult, hogy amikor a Debrecen játszott itt, többen drukkoltak nekik, mint nekünk. A Fradi-futballmeccseket elég gyakran megnézem én is, pólón is voltam már, de jégkoron­gon még nem.- Előfordul veled, hogy fanya­logva indulsz edzésre, vagy eny- nyire nem vagy még „rutinos" já­tékos?- Most „kívánom” a kézilabdát, egy éve nem játszhattam bajnoki mérkőzésen. Épp tavaly szep­temberben sérültem meg, még az ifiben, a Békéscsaba ellen. Ke- resztszalag-szakadással műtöt­ték, az időváltozásokat még min­dig érzem a térdemben, de már nem féltem, a héten, edzésen végre elkezdtem focizni is. Ballai Attila Deák Zoltán azt mondja, egy fér­fi versenyzőkkel foglalkozó tornae­dző legfeljebb két nemzedéket ne­velhet fel pályafutása során. Hiszen ebben a sportágban a mester az első bukfenctől a visszavonulásáig álta­lában együtt dolgozik tanítványá­val. S mire egy kezdő klasszissá érik, tizenöt év is eltelik. A Ferencváros edzőjének az első generációval nem volt szerencséje. Pedig Mókus személyében szenzá­ciós adottságokkal megáldott ver­senyző került a keze alá. Az igazi nagy sikerre azonban, amire az 1981-es Európa Bajnokságon min­den feltétel adott volt, végül is hiába vártak. Igaz, abban az időben már meglehetősen puskaporos volt a hangulat a Fradi tornaszakosztályá­ban. Az edzők szembekerültek Vígh László vezető edzővel, s az ál­landósult feszültség bénítőlag ha­tott a zöld-fehér tornászokra is. Mókust az EB-eredménytelenség teljesen letörte: a kontinensviadal után teljesen le is eresztett, s rövid idő alatt elveszett a magyar torna­sport számára. Pedig gyűrűn már gyakorolta a hátraszaltó visszafo­gást: ezzel az elemmel akár világ­bajnok is lehetett volna. A nyolc­vanas évek elejére tehát a Fradiban eljött a generációváltás időszaka, miután nemcsak Mókus állt le lé­nyegében teljesen, hanem visszavo­nult Vámos is, míg Sivadó artistának állt Deák Zoltán, aki egykor mind­három versenyzővel foglalkozott, nem tehetett mást: újra kezdte a munkát egészen kicsi gyerekekkel. Az idén 50 éves szakember életé­ben nem ez volt az első nagy váltás. A Ferencvárossal - még verseny­zőként - 1957-ben jegyezte el ma­gát. A pályafutása vége felé úgy döntött, megpróbálkozik az edzős- ködéssel. Mivel a Testnevelési Főis­kolát levelezőn végezte, a tanul­mányai megkezdése előtt elvitték két évre katonának. Leszerelése után kereste meg Vígh László, aki­hez régi barátság fűzte: segítsen a Fradi tornászainak felkészítésében. Deák Zoltán igent mondott: miköz­ben tanult a főiskolán és főállásban tanított egy általános iskolában, mellékállásban edzősködni kezdett. Eleinte csak keresetkiegészítésnek tekintette az egészet, később azon­ban - ahogy jöttek az első sikerek - az edzősködés egyre inkább kitöl­tötte az életét. Akkoriban még fel sem merült benne a gondolat, hogy egy napon majd hátat fordít imádott klubjá­nak. Vígh Lászlóval azonban idővel annyira megromlott a kapcsolata, hogy 1985-ben a Bp. Spartacushoz távozott. Három évet húzott le a szövetkezetieknél, s erre a három évre kishiján ráment az egészsége. Kezdetben csak aludni nem tudott, később viszont már nappal is gyö­törte a gondolat: „mit is keresek én a Bp. Spartacusban?” Az állandó­sult önemésztés felőrölte a szakem­bert: idegösszeroppanást kapott. Ebből vált igazán világossá számá­ra, hogy nemcsak a tornaedzőskö- dés lett szenvedélyévé - volt olyan időszak, hogy nyolc évig egyetlen nap szabadságot sem vett ki -, de a Ferencvárostól sem tud elszakadni. Nem csoda, hogy az első szóra azonnal összecsomagolt, amikor 1988-ban visszahívták az FTC-hez. Jelenleg négy ifit treníroz. Közü­lük hárman korosztályos válogatot­tak, s alighanem a negyedik, Romá­niából érkezett tanítvány is rögvest felhúzhatja a címeres mezt, mi­helyst megkapja a magyar állam- polgárságot. Tehetségekben tehát most sincs hiány, Deák Zoltán azonban nem akar jóslásokba bo­csátkozni azzal kapcsolatosan, hogy vajon képes lesz-e valamelyikük Magyar Zoltán, minden idők legki­válóbb ferencvárosi tornásznak nyomdokába lépni. Harmincöt esz­tendei tornászmúlttal a háta mö­gött ugyanis pontosan tudja: a sze­rencsén ebben a sportágban nagyon is sok múlik... A fiatalok előtt min­denesetre szabad az út, lévén a Fra­di a nyáron megvált három felnőtt tornászától: Horváth, Kovács és Pruma már nem vállalták azt a többletmunkát, ami nélkül a torná­ban legfeljebb csak ábrándozni le­het a sikerről. így most Mravecz - aki tagja volt az indianapolisi világ- bajnokságon szerepelt magyar válo­gatottnak - és a másik négy felnőtt mellett két ifista alkotja a felnőtt csapatbajnokságon a Ferencváros gárdáját. E változások ez idáig nem mentek az eredményesség rovásá­ra, hiszen az FTC a pontversenyben a második helyen áll, s erre utoljára tíz évvel ezelőtt volt példa. A nyu­godt munkának a főszponzor Nö­vényolajipari Vállalat jóvoltából minden feltétele adott; a négy-öt éve kishiján megszüntetett szakosz­tályt ma már irigylik a riválisok. Deák Zoltán első edzői sikerét az országos kisdobos olimpiai győ­zelmek jelentették. Mára a külön­böző korosztályokban - a serdülők­től a felnőttekig - huszonegy orszá­gos bajnoki címmel büszkélkedhet. Nagy álma természetesen az, hogy világbajnoki sikerrel koronázza meg tréneri pályafutását. A kilenc­venes évek közepére alighanem el­dől: valóra válnak-e reményei. Ha nem, akkor sem int elégedetlenül búcsút a sportágnak (merthogy azt mondja, újabb nemzedék felnevelé­sére már nincs energiája), hiszen az eddigi eredmények, no meg az edzőtermi apró örömök már eddig is kárpótolták azért, hogy jóval ke­vesebbet lehetett együtt a családjá­val, mint amennyit szeretett volna. A lányai ugyan nem követték a pap példáját, azaz nem a szerek vi­lágában keresték boldogulásukat, Deák Zoltán azonban titokban na­gyon reméli: két fiúunokájával meg tudja majd szerettetni a tornát. S. Tóth János Két kép Fiedler Erika kézilabdázónk esküvőjéről A rendhagyó esküvő rendhagyó pillanatai: Erika a hajó - magyar lobogós részén... A hajó kapitánya - biztos, ami biztos - l még egyszer összeadja 0 a fiatal párt... jjk Sok boldogságot és örökké ilyen ^^vidámságot kíván az k egész Fradi-tábor. Minőségét megőrzi 20 napig. Kplmniwi Uilngoí Sör JX

Next

/
Oldalképek
Tartalom