Fradi újság (1991)
1991 / 12. szám
ZÖLD SASOK 9 FRADI FIATALOK Deák Zoltán számára már nem keresetkiegészítés az edzősködés Az első bukfenctől Ha létezik két út, amely minden méterében, minden állomásában gyökeresen különbözik egymástól, akkor e két utat járta be Kram- mer Mária és Kertész Klári. Csak a pillanatnyi végpont a hasonló: a Herz- FTC női kézilabda csapata. Egyik lány Fradi-nevelés, hat éve igazolt át az akkori Húsosból, légvonalban csak pár métert kellett megtennie, míg az ifiből átért a felnőtt csapat öltözőjébe. A másik viszont sokáig azt sem tudta, mi az a Fradi, szinte fényévnyi távolságra nevelkedett az FTC sportteleptől, Budapesttől, Magyarországtól. 1990 tavaszán hagyta ott a szülőföldet, Erdélyt. Kezdjük az ismerkedést azzal, aki messziről jött - Klárival.- Tavaly április harmadikán érkeztem Magyarországra, az NB I B- ben, a lőrinci Fonóban kezdtem a játékot. Nyáron, a Balaton Kupán, Fonyódon figyelt fel rám Gyula bácsi (Elek Gyula, a Herz- FTC vezető edzője), ő hívott a Fradiba.-Hívott, és te jöttél. Egyértelmű döntés volt, vagy kicsit emésztetted magad rajta?-Az volt a vágyam, hogy a Fradiban játszhassak. Mindenki olyan szépeket mondott róluk: jó a csapat, jó az edző. Pedig azt se tudtam, hányadikok lettek a bajnokságban, nem is láttam őket korábban.- Én viszont láttalak Téged, még a Fonóban, a Csepel Autó elleni bajnokin. Akkor még szinte az öltözőből is kapura kellett lőnöd, mert kizárólag rád épült a csapat. Most viszont változott a helyzet, a Fradiban nem az egyetlen játékos vagy, csak az egyik. Hatalmas különbség! Érzed?- Persze. Ott mindent nekem kellett csinálni, a második félidőre már ki is készültem, hiába éreztem, hogy megint nekem kéne lőnöm, néha már nem volt erőm hozzá. Itt több a jó játékos, nem rám hárul minden. Néha vissza is kell fognom magamat, de még nem mindig megy könnyen. Pedig jó játékot várok magamtól, nem akarok csalódást okozni Gyula bácsinak.- Nemcsak új csapathoz, új országhoz is hozzá kellett szoknod. Hol érzed magad otthon? Itt, vagy odaát?- Itt. Albérletben lakom, de nagyon szép helyen, a XIX. kerületben, egy kertes házban. Sok magyarnak fogalma sincs Erdélyről, az áttelepülők gondjairól. Téged hogyan fogadtak?- Magyarországon sajnálják az erdélyieket, de aki átjött, azzal nem mindig viselkednek úgy, ahogy kellene. Ezt csak az ismerőseim panaszaiból tudom, mert velem szerencsére mindenki nagyon kedves volt eddig.- Ha megszerzed a magyar állampolgárságot, minden bürokratikus akadálya elhárul annak, , hogy egyszer behívjanak a válogatottba. Gondoltál már erre, vagy elég egyelőre a Fradi is?- Gondoltam már rá, mindig is két nagy vágyam volt. Az egyik, hogy a Fradiban játszhassak, ez már teljesült. A másik a magyar válogatottság. * Krammer Mária Kertész Klárihoz képest „ősfradista", de bizonyára kisebb gyomorgörccsel ébredt azon a reggelen, amikor először kellett benyitnia a „nagyok” öltözőjébe: itt vagyok. Mikor, és hogyan zajlott le az első fellépés? - kérdezem Tőle bevezetésképpen.- Egy éve, tavaly nyáron kerültem fel az első csapatba. Kicsit féltünk a felnőttektől, attól, hogy valaki esetleg morcos lesz, de az idősebbek is sokat segítettek, azt hiszem, sikerült beilleszkednünk. Most mégkönnyebb a helyzetünk, mert nagyon fiatal a csapat. A játékra persze sokkal jobban oda kell figyelni, nagyobb a tét is, mint az ifiben.-A jelek szerint a te beilleszkedéseddel nincs is hiba, de a többi ifistát nem sikerült felfedeznem sem Fiedler Erika, sem Hesz Ági lakodalmán. Nem hívták meg őket, más dolguk akadt, vagy még A LEGNEPSZERUBB MAGYAR SOR ÚJ CSOMAGOLÁSBAN, VÁLTOZATLAN ÁRON! a visszavonulásig nem érezték úgy, hogy ott lenne a helyük?- Erika esküvőjén ott voltak, de a bulira tényleg nem jöttek el. Szerintem csak ők tudják, miért. Végül is csak úgy fogadhatjuk el magunkat igazán, ha közösen eljárunk a csapattal.- Bizonyítani azért elsősorban a pályán kell. Különös helyzetben vagy, hiszen a mai, „szélső-ínséges" időkben hamar a kezdócsa-. pat közelébe kerülhetsz. Ez feldob, vagy megijeszt kicsit?- Biztos, hogy nagy lehetőség előtt állok, amit ki kellene használnom. Mert ha most be tudom játszani magam, egy ideig talán nem kerülök ki a csapatból.- Futballban, jégkorongban, vízilabdában különös vonzása van a Ferencvárosnak. Kézilabdában már hiányzik a varázserő. Azért érzed, hogy a legnépszerűbb magyar klub sportolója vagy?- Nagyon szeretek ide járni, akár a ifibe, akár a felnőttbe. Fociban olyan szurkolótábora van a Fradinak, hogy azt mindenki ismeri, nem tudom, a kézilabdára miért nem jönnek át? Előfordult, hogy amikor a Debrecen játszott itt, többen drukkoltak nekik, mint nekünk. A Fradi-futballmeccseket elég gyakran megnézem én is, pólón is voltam már, de jégkorongon még nem.- Előfordul veled, hogy fanyalogva indulsz edzésre, vagy eny- nyire nem vagy még „rutinos" játékos?- Most „kívánom” a kézilabdát, egy éve nem játszhattam bajnoki mérkőzésen. Épp tavaly szeptemberben sérültem meg, még az ifiben, a Békéscsaba ellen. Ke- resztszalag-szakadással műtötték, az időváltozásokat még mindig érzem a térdemben, de már nem féltem, a héten, edzésen végre elkezdtem focizni is. Ballai Attila Deák Zoltán azt mondja, egy férfi versenyzőkkel foglalkozó tornaedző legfeljebb két nemzedéket nevelhet fel pályafutása során. Hiszen ebben a sportágban a mester az első bukfenctől a visszavonulásáig általában együtt dolgozik tanítványával. S mire egy kezdő klasszissá érik, tizenöt év is eltelik. A Ferencváros edzőjének az első generációval nem volt szerencséje. Pedig Mókus személyében szenzációs adottságokkal megáldott versenyző került a keze alá. Az igazi nagy sikerre azonban, amire az 1981-es Európa Bajnokságon minden feltétel adott volt, végül is hiába vártak. Igaz, abban az időben már meglehetősen puskaporos volt a hangulat a Fradi tornaszakosztályában. Az edzők szembekerültek Vígh László vezető edzővel, s az állandósult feszültség bénítőlag hatott a zöld-fehér tornászokra is. Mókust az EB-eredménytelenség teljesen letörte: a kontinensviadal után teljesen le is eresztett, s rövid idő alatt elveszett a magyar tornasport számára. Pedig gyűrűn már gyakorolta a hátraszaltó visszafogást: ezzel az elemmel akár világbajnok is lehetett volna. A nyolcvanas évek elejére tehát a Fradiban eljött a generációváltás időszaka, miután nemcsak Mókus állt le lényegében teljesen, hanem visszavonult Vámos is, míg Sivadó artistának állt Deák Zoltán, aki egykor mindhárom versenyzővel foglalkozott, nem tehetett mást: újra kezdte a munkát egészen kicsi gyerekekkel. Az idén 50 éves szakember életében nem ez volt az első nagy váltás. A Ferencvárossal - még versenyzőként - 1957-ben jegyezte el magát. A pályafutása vége felé úgy döntött, megpróbálkozik az edzős- ködéssel. Mivel a Testnevelési Főiskolát levelezőn végezte, a tanulmányai megkezdése előtt elvitték két évre katonának. Leszerelése után kereste meg Vígh László, akihez régi barátság fűzte: segítsen a Fradi tornászainak felkészítésében. Deák Zoltán igent mondott: miközben tanult a főiskolán és főállásban tanított egy általános iskolában, mellékállásban edzősködni kezdett. Eleinte csak keresetkiegészítésnek tekintette az egészet, később azonban - ahogy jöttek az első sikerek - az edzősködés egyre inkább kitöltötte az életét. Akkoriban még fel sem merült benne a gondolat, hogy egy napon majd hátat fordít imádott klubjának. Vígh Lászlóval azonban idővel annyira megromlott a kapcsolata, hogy 1985-ben a Bp. Spartacushoz távozott. Három évet húzott le a szövetkezetieknél, s erre a három évre kishiján ráment az egészsége. Kezdetben csak aludni nem tudott, később viszont már nappal is gyötörte a gondolat: „mit is keresek én a Bp. Spartacusban?” Az állandósult önemésztés felőrölte a szakembert: idegösszeroppanást kapott. Ebből vált igazán világossá számára, hogy nemcsak a tornaedzőskö- dés lett szenvedélyévé - volt olyan időszak, hogy nyolc évig egyetlen nap szabadságot sem vett ki -, de a Ferencvárostól sem tud elszakadni. Nem csoda, hogy az első szóra azonnal összecsomagolt, amikor 1988-ban visszahívták az FTC-hez. Jelenleg négy ifit treníroz. Közülük hárman korosztályos válogatottak, s alighanem a negyedik, Romániából érkezett tanítvány is rögvest felhúzhatja a címeres mezt, mihelyst megkapja a magyar állam- polgárságot. Tehetségekben tehát most sincs hiány, Deák Zoltán azonban nem akar jóslásokba bocsátkozni azzal kapcsolatosan, hogy vajon képes lesz-e valamelyikük Magyar Zoltán, minden idők legkiválóbb ferencvárosi tornásznak nyomdokába lépni. Harmincöt esztendei tornászmúlttal a háta mögött ugyanis pontosan tudja: a szerencsén ebben a sportágban nagyon is sok múlik... A fiatalok előtt mindenesetre szabad az út, lévén a Fradi a nyáron megvált három felnőtt tornászától: Horváth, Kovács és Pruma már nem vállalták azt a többletmunkát, ami nélkül a tornában legfeljebb csak ábrándozni lehet a sikerről. így most Mravecz - aki tagja volt az indianapolisi világ- bajnokságon szerepelt magyar válogatottnak - és a másik négy felnőtt mellett két ifista alkotja a felnőtt csapatbajnokságon a Ferencváros gárdáját. E változások ez idáig nem mentek az eredményesség rovására, hiszen az FTC a pontversenyben a második helyen áll, s erre utoljára tíz évvel ezelőtt volt példa. A nyugodt munkának a főszponzor Növényolajipari Vállalat jóvoltából minden feltétele adott; a négy-öt éve kishiján megszüntetett szakosztályt ma már irigylik a riválisok. Deák Zoltán első edzői sikerét az országos kisdobos olimpiai győzelmek jelentették. Mára a különböző korosztályokban - a serdülőktől a felnőttekig - huszonegy országos bajnoki címmel büszkélkedhet. Nagy álma természetesen az, hogy világbajnoki sikerrel koronázza meg tréneri pályafutását. A kilencvenes évek közepére alighanem eldől: valóra válnak-e reményei. Ha nem, akkor sem int elégedetlenül búcsút a sportágnak (merthogy azt mondja, újabb nemzedék felnevelésére már nincs energiája), hiszen az eddigi eredmények, no meg az edzőtermi apró örömök már eddig is kárpótolták azért, hogy jóval kevesebbet lehetett együtt a családjával, mint amennyit szeretett volna. A lányai ugyan nem követték a pap példáját, azaz nem a szerek világában keresték boldogulásukat, Deák Zoltán azonban titokban nagyon reméli: két fiúunokájával meg tudja majd szerettetni a tornát. S. Tóth János Két kép Fiedler Erika kézilabdázónk esküvőjéről A rendhagyó esküvő rendhagyó pillanatai: Erika a hajó - magyar lobogós részén... A hajó kapitánya - biztos, ami biztos - l még egyszer összeadja 0 a fiatal párt... jjk Sok boldogságot és örökké ilyen ^^vidámságot kíván az k egész Fradi-tábor. Minőségét megőrzi 20 napig. Kplmniwi Uilngoí Sör JX
