Fradi újság (1991)

1991 / 17. szám

FRADI ÚJSÁG 5 Fradisták fiai AKIVEL NEM SZALADTAK EL A LOVAK... Szűcs Csaba a kiváló művésznő, Pécsi Ildikó, valamint Szűcs Lajos, a sokszoros válogatott labdarúgó gyermeke. Nem abból az elkényeztetett, megjátszós fajtából való, akiről már messziről le rí, hogy csak születnie volt nehéz... Igaz, az édesanyja is azon kevés művészek közül való, akik ha a függöny legördül, nem „játsza­nak” tovább szerepet. Átváltanak és - önmagukat adva - élik azt a kevéske kis magánéletüket. A papa, Szűcs Lajos is a pályán megszolgált teljesítményével válogatottság, olimpiai ara­nyérem, tagja a világválogatottnak stb. - érdemelte ki, hogy az újságok címoldalára kerüljön. Csaba - világválogatottakkal...- Csaba, így külsőre édesa­pádra hasonlítasz. Igaz, már így, húsz évesen is jóval magasabb vagy, de vajon a természeted kitől örökölted?- Véleményem szerint éde­sanyámnak és apámnak nagyon jó a természete. Remélem, nem tűnik nagyképűnek amit mondok: én örököltem (mások szerint) az ő természetük jó tu­lajdonságait.- Áruld el, hogy történhetett meg hogy nem léptél édesapád nyomdokaiba?- Arra gondolsz, hogy nem lettem focista?- Pontosan. Pedig megpróbáltam. Nyolcéves lehettem, a Ferenc­város valamelyik előkészítő csoportjában kergettem a lab­dát. Rögtön az első tétmérkő­zésemen történt. Borzasztó lel­kizés gyerek voltam. Összesen lehetett vagy négy néző. Nem játszottam rosszul, rúgtam két gólt, de kihagytam egy óriási helyzetet. Két néző az édesa­nyámmal „kezdett foglalkoz­ni”. Nos, én akkor sírva lefutot­tam a pályáról. így kezdődött és így ért véget a labdarúgó pá­lyafutásom.- Most mit sportolsz ?- Teniszezek. Első osztályú játékos vagyok, a 31. a rangsor­Bodnár József fel van háborodva. A ferencvárosi labdarúgók masz- szőrje úgy érzi, igazságtalanul mért rá az MLSZ fegyelmi bizottsága büntetést. Egy hónapig nem ülhet a kispadon, s emellett félhavi átlagjö­vedelmét is köteles a szövetségnek befizetni.-Golecz Lajos intézőnk szólt hétfőn, hogy kedden négy órára hi­vatalos vagyok az MLSZ-be - mondja a gyúró. - Örömmel men­tem, gondoltam, masszőrt keresnek a válogatotthoz, vagy valakinek a dereka fáj. Felkészültem, a kocsiba beletettem csodaszeres táskámat is.- Aztán kiderült, mégsem elsőse­gélynyújtásra hívták...- Igen, és akkor fagyott arcomra a mosoly, amikor a fegyelmi bizott­ságban megláttam a volt tatabányai edzőt, Tornyi Barnabást. Még a kö­szönésemet sem fogadta, s rögtön világossá vált, hogy el fognak me­szelni.- Hogyan zajlott le a fegyelmi?- A kecskeméti SZTK jogásza, dr. Fekete János vezette az ülést. Felolvasta a vádiratot, amelyben az állt, hogy engedély nélkül léptem a pályára. Érdekesség, hogy a jegyző­könyvben a pályaedző Mucha Józsi­val kevertek össze, bár utólag kijaví­ban. Minden időmet a tenisz köti le. Úgy érzem, jóval több van bennem - adok magamnak két évet, hogy bizonyítsak. Né­ha, ha nem megy a tenisz, vagy ha kint vagyok a Fradi pályán, és érzem a csapatot körülvevő nagy szeretetet, elgondolko­dom, mi lett volna, ha a focit vá­lasztom...- Milyen otthon a családi lég­kör, vagy már esetleg a nősülésen töröd a fejed?- Kezdjük az utóbbival. Eszem ágában nincs még családot ala­tották, hogy a Mucha az végül is Bodnár.- De ön járt a pályán.- Jártam hát. A partbíró jelezte a játékvezetőnek, hogy berepült egy almacsutka. A bíró megindult a kis- pad felé, és mozdulataiból arra kö­vetkeztettünk, lefújta a meccset. A videóból egyértelműen kiviláglik: az MTK-vezetők is felálltak, ugyan­úgy a pályán voltak, mint mi. Ami­kor a bíró közölte, lesz folytatás, visszaültünk a helyünkre.- Gondolom, Varga Sándor já­tékvezető viszont mást írt jelentésébe.- Ő nem tett feljelentést. A klub­házban ülő MLSZ-es Csíki Károly jelentett fel, ő kevert össze Muchá- val.- Mivel indokolta a bizottság a sú­lyos büntetést?- Nem indokolta. Ez is megle­pett. Egyébként több évtizede dol­gozom a sportban, és most voltam először fegyelmi előtt. Mit mond­jak? Nem kérek belőle.- Fellebbez?- Ezen még gondolkodom. Min­denesetre furcsállom, hogy olyan bizottság tilt el a munkától, amelyik nem a munkaadóm. Burkovits Ferenc (Mai Nap) pítani. Ennek több oka van. A legfontosabb, hogy otthon igen jól érzem magam, eszem ágá­ban sincs elköltözni otthonról. Ez természetesen nem azt je­lenti, hogy nem szeretem a lá­nyokat, csak úgy érzem, nincs még itt az ideje a „komolyabb” kapcsolatoknak. Hogy milyen otthon a légkör? A mi csalá­dunk - legalábbis én még ilyen­nel nem találkoztam - igen nagy szeretetben él. Mi talán éppen azért, mert igen kevés időt tudunk együtt tölteni, azt maximális szeretetben és meg­értésben töltjük.- Édesapádnak milyen szere­pe volt abban, hogy rajongsz a Fradiért?- Bizonyos, és meghatározó. Nagyon szeretem apámat, ami neki jó, az nekem is. Mégis úgy érzem, ha nem Szűcs Lajos fia volnék, akkor is a Ferencváros­nak szurkolnék.- Csaba, ha az utolsó kérdést te tennéd fel magadnak, nos, ak­kor miről beszélnél szívesen ?- Feltétlen beszélnék a Na­gyiról, aki nagy szeretetben ne­velt, hiszen szüleimnek elfog­laltságaik miatt nem mindig volt idejük arra, hogy velem le­gyenek.- Talán még annyit, hogy szeretném kipróbálni, vannak- e színészi ambícióim, valamint az üzleti érzékemet is próbára fogom tenni - majd a későbbi­ek folyamán - valamilyen vál­lalkozásban. Kikísérem Csabát, elbúcsú­zunk. A fekete Hondával ki­áll az autók közül, kedve­sen int, és már csak a pi­ros lámpa egyre halványu­ló fénze jelzi, hogy távolo­dunk egymástól. Ez csak fizikai értelemben igaz, hiszen szerény, szim­patikus, értelmes lénye még a szobában marad... Matejka Tibor Sajtófigyelő Arcára fagyott a mosoly Fradi fiatalok PRIKLER SZILVIA A Vasas női kézilabda csapatának válogatott játékosát, Mezei Hajnalkát többen „Csibének” becézték. Mezei nyáron Izlandra igazolt, de hogy a hazai kézilabdás életben is maradjon „szárnyas”, megérkezett „Pipi”. Igaz, ő nem a Vasasba, hanem a Herz-FTC- hez. Prikler Szilvia - a vezetéknév szinte kínálja a Pipi becéző ala­kot - igen ifjú kora ellenére szinte már ősfradista, azóta a Népli­getben sportol, amióta kibújt a tojásból (hogy a becenévhez hűek maradjunk). Miért éppen a kézilabdát, illetve miért a Fradit választotta - kérdeztem a kezdetekről.- Az általános iskolában, harmadik osztályban kezdtem kézilab­dázni, alsó tagozatban még rendszeresek voltak az iskolai edzések, de aki felsőben is folytatni akarta a sportot, annak valamilyen egyesületbe kellett igazolnia. Mindenképpen szerettem volna a kézilabdánál maradni, és az újságban pont akkor olvastam, hogy a Fradi toborzót hirdet. Ötödikes voltam, amikor a Ferencvároshoz jöttem, ennek lassan már tíz éve. Azóta itt vagyok, más csapatban nem is játszottam.-A kórházat viszont, mint hallom, már megjártad.- Igen, tavaly decemberben szedtem össze a térdsérülésemet, még abban a hónapban meg is műtötték. Mostanra már sikerült el­felejtenem, de eleinte elég sokat gondoltam rá, edzésen is, meccsen is, hogy nem szabadna túl nagy lendülettel mennem.-A lendület pedig sosem árt... A Fradi kézilabdás lányairól többen azt tartják: a jövő csapata. A jövőből viszont manapság nemigen lehet megélni Szerinted mikorra érik be a csapat, milyen célokat tűzhet maga elé, mit szeretnél Te elérni a kézilabdában?- Fiatal még a csapatunk, szerintem két-három év kell hozzá, hogy beérjen. Nem tudom, az ellenfelek hol tartanak majd addig­ra, ezért nem érdemes jósolni. Én szeretnék stabil ember lenni a kezdőcsapatban, mindig is nagy vágyam volt a válogatottság is, de amikor a korosztályos válogatott közelébe kerültem, éppen meg­sérültem.- Most viszont egészséges vagy. A térded legalábbis az, de mi a hely­zet az önbizalmaddal? A Fradi néhány fiataljára jellemző, hogy „bé­rezel” a lehetőség elérkeztekor. Te izgulós típus vagy?- Korábban minden meccs előtt nagyon féltem, de mostanra ja­vult a helyzet. Reggel azért azonnal eszembe jut, ha aznap mérkő­zést játszunk, és azon gondolkodom, mit hogy kéne csinálni. De beijedni már nem szoktam.- Kézilabdázónak lenni manapság nem a legbiztosabb megélhetés. Erzékelsz-e valamit a szakosztály anyagi helyzetéből, hogy állnak a kézilabdázáson kívüli terveid?- Az anyagi körülményeink nem túlzottan jók, ezt a fizetések­ből is le lehet mérni. Emellett elég keveset utazunk, a szerelésünk is lehetne újabb. De mindez nem nagyon érdekel, inkább a játék­kal foglalkozom. Ha viszont abbahagyom majd a kézilabdát, sze­retnék valami máshoz kezdeni. Tavaly felvételiztem volna a tanár­képző főiskolára, de a sérülésem miatt nem tehettem, idén majd újra megpróbálom.- Gondolom, ötödikes korodban, amikor először jöttél a Népliget­be, nem voltál még bősz Fradista. Változott-e mára valamit a helyzet?- Igen, elég sokat járok Fradi vízilabda és focimeccsekre is. Egy­re jobban szeretem az egyesületet, erre példa, hogy hívtak már más klubhoz, mégis itt maradtam. Megjelent AZ FTC 100 ÉVES JUBILEUMI ÉREMSOROZATÁNAK MÁSODIK DARABJA (II.) 1909-1919 évtized kiemelkedő eseményeinek megörökíté­sével. Az érem egyik oldalán ezek: a vízilabdacsapat első bajnoksága, az evezős szakosztály és a jéglabda csapat megalakulása (1910), az Üllői úti labdarúgó pálya megnyitó­ja, Stolmár Károly 120 m-es bajnoksága (1912), továbbá a síszakosztály megalakulása és Toldi Sándor diszkoszvető bajnoksága (1913), a másik oldalon pedig az Üllői úti labda­rúgó pálya, egy gátfutó és egy gerelyhajító reliefje látható. Arany: 30 000,-Ft 23 mm 0, 987 ezrelék finomságú, 9,28 gr színsúlyú, PROOF kivitelű. Ezüst: 6000,-Ft 42,5 mm 0, 925 ezrelék finomságú, 29,0728 gr színsúlyú, PROOF kivitelű. Bronz: 500,-Ft 42,5 mm 0, Bronz: 200,-Ft 23 mm 0, sárgított. Megvásárolhatók: az FTC klubház (Fradi pálya) 1-2. sz. helyiségében, az FTC ajándékboltjában, az OTP IX. kerületi fiókjában (Bp., Tinódi u..). Megrendehetó: A MEDALLION Kft.-nél (Bp., Pf. 248. 1476) A vételárnak a Kft. MNB 215-15956 számú számlájára törté­nő előzetes befizetésével (rózsaszín postautalványon is lehet), vagy utánvételes szállításra is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom