Fradi újság (1991)

1991 / 15. szám

ZÖLD SASOK 11 Vendégek voltak A Fradi Forint Klub egyik bevallott célja, hogy a min­denkori három hajdani hí­resség mellett napjaink sportolói is ott legyenek és érzelmekkel feltöltődjenek. A hagyományápolás egyik módja, ha a jelen fradistái hallják a nagy elődöket, ta­lálkoznak velük. Ezúttal Telek, Lipcsei és Albert voltak a klub vendé­gei, akik a program végén azért néhány kérdésre vál- szoltak.- Először is milyen érzés a régi - nem túlzás - legendás labdarúgókat látni és halla­ni? Telek Andris mindhár­muk nevében így fogalma­zott:- A Ferencváros egy olyan nagy család amely nincs több a világon. Itt min­denkor érző, a Fradiért min­denre képes futballisták rúgták a labdát. Öröm a ré­gieket hallgatni ez az egy óra is nagy élmény volt nekünk ferencvárosi fiataloknak. A következő villámkérdés: - Kit tiszteltek a Klub régi nagyjai közül? Telek: - Szűcs Lajos, aki nekem három évig az edzőm is volt. A győzniakarást amit tőle láttam és amire nevelt soha nem feledem. Albert: -Ebedli Zoli óriá­si játékos volt, nagyon élvez­tem a játékát. Lipcsei: - Nekem Nyilasi góljai, élményszámba menő megmozdulásai felejt­hetetlenek. Akkor még apu­kámmal jártam a meccsek­re...- Eddigi legemlékezete­sebb mérkőzéseitek? Albert: - A tavalyi zalae­gerszegi kupameccs, az ant­werpeniek legyőzése. Most pedig a ZTE elleni mester- hármas... Telek: - Az első Üllői úti meccsemen a DVSC-t 3-1- re vertük, a meccs végén az ünneplő közönség majd szétszedett bennünket... Lipcsei: - Pályafutásom eddigi szép állomása a szó­fiaiaknak lőtt négy gólom. Nekem egy darabig a Levsz- ki a kedvenc külföldi csapa­tom...- A csapatban kik a leg­jobb barátaid? Lipcsei:- Ez az egész mai csapat egy baráti társaság, de természetesen vannak akik többet együttjárnak ide-oda. Az én társaságom Flóri, Balogh, Vaszil Gyula. Telek: - Én is együtt ér­zem a társaságot, személy szerint Szeiler Jóska áll kö­zel hozzám. Albert: - Még az ifiből Balogh és Nagy Zsolt régi haverok, no és tavaly óta Lipcsei Peti. Befejezésül: - Holnap Genfben sorsolnak melyik csapatot szeretnétek a követ­kezőfordulóban nemes ellen­félként? Albert: - Monaco Lipcsei: - Monaco vagy az AS Róma Telek: - Teljesen mind- egy^salMovább|ussunk^. Szovjet idegen- légiósok a jégen A két évvel ezelőtt kezdődött jászberényi szovjet „megszállás” óta a Ferencváros jégkorongcsapata is évről-évre szovjet játéko­sokkal erősít, hogy felvegye a versenyt a Lehellel. Az idén három szovjet hokist szerződtettek Szűcs Jánosék, óm mégis négyen várták a szokatlanul korai idénynyitót. Arkagyij Andrejev (29 éves) csatár, Szergej Lukicsov (31) hátvéd és Szergej Oreskin (29) hátvéd-csatár mellett Jevgenyij Guszin (23) kapus is Hudá- kékkal edz. Az édesapja Magyarországon dolgozik, és ő amatőr­ként jelentkezett a Fradiba. A négy szovjet játékossal önma­gukról beszélgettünk. + Mikor és hol kezdtetek jégko- rongozni? Andrejev: - Tizenhárom éves koromban, a Szpartak Moszkvá­ban. Még két évig fociztam is a Szpartakban, de mivel a hokit job­ban szerettem, ezt választottam. Oreskin: - Csupán kilencéves voltam, amikor a Moszkva közeli Elektrosztal csapatában komolyab­ban is megismerkedtem a jégko­ronggal. Lukicsov: - Nálunk, Jaroszla- vlban szinte mindenki hokizik, így én törvényszerűen kerültem tizen­egy évesen a helyi Torpedóhoz. Guszin: Én is tizenegy éves vol­tam, amikor beiratkoztam a Himik Voszkreszenszkhez. Mezőnyjáté­kosként kezdtem, de tetszett a ka­pus feladata, így két év múlva oda- álltam a háló elé. + Hogyan alakult a további pá­lyafutásotok? A: - Egy katonacsapatnál eltöl­tött két év után egy korábbi edzőm, aki akkor a Krilja Szoyjetovnál dol­gozott, hívott a Kriljába. Itt négy idényt játszottam, majd egy osz­tállyal lejjebb, az első ligás Hrisztal Szaratovban folytattam. Játszottam az ifjúségi válogatottban és az Uni- versiadén is. O: - A katonaság alatt együtt ját­szottam Andrejewel, majd vissza­tértem az Elektrosztalba, és egé­szen mostanáig ebben az első ligás csapatban hokiztam. L: - Tizenöt éves koromban már a felnőttcsapatban játszottam. Sok idényben szerepeltünk a Szuper Li­gában, 1989-ben és az idén hetedi­kek lettünk. Annak idején játszot­tam az ifjúsági válogatottban. + Vannak-e kedvenc játékosai­tok? A - Larionov és Makarov a világ legjobbjai közé tartoznak, az ő játé­kukat mindig csodáltam. O: - Nekem általában a kanada­iak tetszenek. Mostanában az idei Stanley Kupa-győztes Pittsburg Penguins csapatkapitánya, Paul Coffey az elsőszámú kedvencem. G: - Védtem az ifjúsági, májd a juniorválogatottban is. Két évig a CSZKA Moszkva kapusa voltam, azóta pedig én is az Elektrosztalban próbáltam megőrizni a hálót a gó­loktól. L: - Nem véletlenül lettek világ­bajnokok a svédek, és még mindig az övék az egyik legjobb csapat. Ne­kem Sandrin játéka tetszik legin­kább. G: - Nálunk, a Szovjetunióban sok fiatal kapusnak Tretyak a pél­daképe. Én más véleményen va­gyok, nálam a numero egy Belosej- kin. + Idejöveteletek előtt mit tudta­tok a magyar jégkorongról? A., O., L. és G.: Semmit. Majd Lukicsov hozzátette: - Is­merem a Jászberényben játszó szovjet hokisokat. Jő játékosok, kü­lönösen a most ismét náluk szerep­lő Donyika. Többen is rémisztget­tek az itteni körülményekkel, de én nem félek tőlük. Számomra nem új.- donság nyitott pályán játszani, mert odahaza telente, a mínusz húsz-har­minc fokos hidegben az utcán, al­kalmi pályákon is hokiztam. + Civilként mit tudtok magatok­ról mondani? A; - Én elvégeztem a testnevelési főiskolát, van egy edzői diplomám. Ezenkívül letettem a bírói vizsgát is. Azt, hogy játékos- pályafutásom befejezése után melyiket fogom in­kább hasznosítani, még nem tu­dom. O: - Még nem fejeztem be tanul­mányaimat a TF-n, Moszkvában. G: - Bár én vagyok a „szovjet kü­lönítményben” a legfiatalabb, igye­keztem hamar gondoskodni a jö­vőmről, és már végeztem a testne­velési főiskolán. L: - Számomra nagyon fontos a család. Két fiam van, tíz és hétéve­sek. Az idősebbik már hokizik. Bí­zom benne, hogy előbb-utóbb a fel­eségem is velem lehet Budapesten. + Véleményetek szerint milyen csapat a Ferencváros, miben kellene leginkább javulniuk a játékosok­nak? A: - A korongátadásban, -átvé­telben nem olyan nagy a iameradá- suk a legjobbakhoz képest. Viszont a taktikában, a fejjel való játékban van még tanulnivalójuk. O: - Az ellenfél kapuja előtt sok­kal kevesebbet hibáznak a fiúk, mint a saját kapunál. Azaz, a véde­kezést kell sokat gyakorolni, jobban összpontosítani hátul is. G: - Mint kapus, csak megerősí­teni tudom azt, amit Szergej Ores­kin mondott. L: - Gyorsabban, pontosabban kell játszani az eddigieknél. Egyéni­leg néhány játékos „penge”, viszont a csapatjátékon még lehetne mit ja­vítani. Szergej Oreskin Az a kérdés Guszinhoz szól: + Gondoltad volna, hogy végül kel­lemes gondot okozol a csapat edzőjé­nek a teljesítményeddel?- Amikor a Ferencvároshoz jöt­tem, tudtam, hogy van három válo­gatott kapusa. Nem gondoltam ar­ra, hogy beverekedhetem magam a csapatba. Ha a mester beállít a ka­puba tétmérkőzésen, nem fogok szégyent vallani. Basa János, a Ferencváros edző­je így vélekedett a szovjet idegenlé­giósokról:- Guszin váratlan nyereség szá­munkra. Ami a többieket illeti, szinte mindenki tőlük várja,-hogy előrevigyék a csapatot. Én is bízom bennük, de meg kell érteniük a ma­gyar játékosoknak és a szurkolók­nak egyaránt, hogy három ember nem jelent megváltást, a többiek­nek is kiválót kell nyújtaniuk a siker érdekében. (-ys-) Andrejev Arkagyij Szergej Lukicsov

Next

/
Oldalképek
Tartalom