Fradi újság (1991)

1991 / 14. szám

2 FRADI ÚJSÁG \ SAJTÓFIGYELŐ VENDÉGÜNK: VARGA ZOLTÁN Dr. Szívós István az FTC ügyvezető elnöke a gálamérkőzés utáni fogadáson az FTC örökös bajnoka kitüntető címet adományozta Varga Zoltánnak.- 1968-ban távoztál Ha jól tu­dom, azóta nemigen adtál interjút ív­ben, mármint a magyar televízióban.- Nem, nem. Voltam ugyan egy- párszor, körülbelül tíz éve járok rendszeresen haza, de még a TV- ben nem voltam hivatalos, még nem léptem fel.- Miért mentél el?- Hát azt hiszem az újságírók elég sokat írtak, az utóbbi időben volt egy Albert probléma, meg egyáltalán az akkori magyar vezető­ségekkel, a Ferencvárosban is meg a válogatottnál is. Nem volt olyan egyszerű együtt dolgozni és úgy döntöttem, hogy megpróbálom va­lahol máshol.- Nos, ennyit mi is tudtunk, akik itthon maradtak, hogy volt egy Albert probléma. Mi volt ez a probléma?- Ahogy látom a cikkből, a mai újságban benne van, hogy én Albert miatt disszidáltam, de miatta jövök haza. Ez úgy volt, hogy tényleg mi­atta mentem el annak idején, de mások voltak az okozói. Albert Fló- ri most felhívott engem, hogy jöjjek haza és szeretném tulajdonképpen az egész dolgot tisztázni, hogy Al­bert probléma, 23 év óta van, hogy akkor egy kicsit rendeződik az eset.- Most itt a lehetőség hogy tisztáz­zuk Vasárnap ugye játszotok?Albert Flórián születésnapja miatt lesz egy gálamérkőzés és elvállaltad a játé­kot. Azt hiszem, 23 év után először beszéltetek, amikor Flóri felhívott és meghívott.-Igen.- Mi volt az ok, miért kellett el­menned ? Két dudás nem fért meg egy csárdában, vagy...- Nem, nem. Ez most olyan komplikált, erről hosszasan lehetne beszélni. A lényeg az volt, hogy Fló­ri nagyon jó játékos volt. Én is jó já­tékos voltam és szerintem ami an­nak idején véleményem volt: talán ő nem dolgozott annyit, mint amennyit mi dolgoztunk, mégsem voltunk úgy dotálva, ahogy azt aka­raterőnk, munkánk után kellett vol­na. Ez egy olyan probléma volt, amire én egy idő után azt mondtam: vagy ott maradsz a csapatban, meg­alkuszol vagy pedig mész - és én ezt a lehetőséget választottam.- Most ne haragudj, amikor végre itthon vagy és azt hiszem nagyon sok ember örül ennek - akkor itt idézőjel­ben „kellemetlenkedem”, de sokkal jobb, ha tisztázunk most mindent. Te 1968-ban úgy mentél el, ahogy iga­zán nem szabad. Ugye Mexikóba a magyar olimpiai válogatott tagjaként utaztál - azért, hogy a címeres mez­ben - ne mondjak ilyen címeres sza­vakat - helytállj. Mindenki bízott a helytállásodban - te viszont nem helytálltál, hanem távoztál Mexikó­ból- Nagyon nehéz szituáció volt annak idején. Mielőtt én elmentem, a Honvédnél aláírtam. Egy-két óra alatt megállapodtunk. Úgyhogy aláírtam a szerződést és az volt a megegyezés, ha én az olimpiáról visszajövök, akkor én a Honvéd já­tékosa vagyok. Aztán elgondolkoiz- tam rajta, hogy a Fradi közönsége, akik nagyon szerettek, hogy fogad­ják majd mindezt, megtegyem-e ezt a lépést? Ez volt a döntő dolog ab­ban, hogy úgy határoztam, inkább kinn maradok.- Zoli, miért nem játszottad végig az olimpiát és esetleg utána...- A feleségem ugyanabban az időben terhesen kinn volt az NSZK- ban és neki előbb haza kel­lett volna jönni. Én féltem attól, hogy ő esetleg hazajön - úgyhogy az 1942 tavaszától 1948 nyaráig sok balszélsővel kísérletezett a Fradi. Játszott ezen a poszton Beke, Far­kas, Lukács, Nagy III., Nagy IV., Frenák, Hlavács, Deák II., Sinka, Surányi - és egyikük sem tudta hosszabb időre biztosítani helyét a csapatban. Többek közt azért sem, mert e hat hosszú esztendő során szurkolóknak és szakvezetésben mindvégig titkos reménység élt. Bíztak abban, hogy felépül és visszanyeri régi formáját egy legen­dás hírű, nagy csatár... És így a fel­sorolt balszélső-jelölteknek ígére­tes teljesítmény után is ilyen kriti­kákkal kellett beérniük: „Ügyes, fejlődésképes. De Gyetvai, a régi Gyetvai - más”. Mennyiben volt hát „más” Gyet­vai László, akinek addigi biztos he­lye a válogatottban is megszűnt 1942 tavaszán, makacs sérülése mi­att? Aki újból és újból megpróbál­kozott a játékkal, de izomszakadása előbb-utóbb mindig tétlenségre kényszerítette? Miért nem lehetett őt elfelejteni? Felsorolhatjuk a hagyományos szélső erényeket. Hiszen kiválóan cselezett „Gyetvás”, ballal hatalmas erővel lőtt, gyorsvonat sebességgel száguldozott a szélen és futtából, pontos, használható beadásokat küldött csatártársai elé. Jellemzésé­olimpia előtt mindenképpen le kel­lett lépnem ahhoz, hogy találkozni tudjunk. Azután találkoztunk is hez azonban mindez kevés; volt még valami, amivel lendületessé és kiszámíthatatlanná tette a támadó­játékot. Gyetvai fénykorában a csapatok a régi, támadó középfedezetes fel­állásról az ún. WM rendszerre tér­tek át, melyben minden csatárra ju­tott egy, őt szorosan őrző védő - és Brüsszelben és ott alakult ki tulaj­donképpen egész nyugati utam. Brüsszelnél kezdődött, Berlinben folytatódott és így tovább.- Most én nem akarom, hogy ve­zekelj. Akkorr 23 éves voltál, de azért ma bölcsebben, némiképp időseb­ben úgy érzed, hogy helyes volt? Hogy legalább akkor, ha már elmész, ak­kor nem lett volna szebb, ha mond­juk előtte a csapattal együtt végigját- szod az olimpiát?- Én szívesen játszottam volna. Csak mondom, az volt a veszélye, ha végigjátszom, feleségemnek már lejárt a vízuma és haza kellett volna mennie, tehát nem lehetett össze­hangolni. Én szívesen játszottam volna.- Nyugat-Berlinben is két évet kel­lett várnod, hiszen eltiltottak - nem lehetett büntetlenül távoznod. Két év után pedig játszottál valamennyit, majd megint eltiltottak.- A FIFA által eltiltottak egy életre - a fellebbezés után két évet kaptam. Aztán megint pechem volt. Egy olyan csapathoz kerültem, ahol bundáztunk, bundázott a csapat. Ez ez a szembenállás az utóbbiak fölé­nyét hozta. A támadók vergődtek, emberfogóik legtöbbször azt is megakadályozták, hogy a labdát át­vegyék; Gyetvai mozgékonysága már itt érvényesült, lehetett pasz- szolni neki, ha az ellenfél jobbhát­védje a nyakán is lógott közben. Ó pedig ilyenkor - meglátva a véde­lem alakzatában a rést - roppant lendülettel befelé húzott. Őrzője - lemaradva ugyan néhány ütemmel - követni próbálta. Az akkori védő­játék nem ismerte a hátrálást; vala­ki megtámadta a labdát vezető csa­tárt. Gyetvaira vagy a jobbfedezet vagy a középhátvéd lépett ki - vesz­tére. A balszélső vagy gyors cselek­kel játszotta át, vagy az így üresen maradt csatártársát ugratta ki; vagy pedig váratlan fordítással, az üresen hagyott posztjára, a balszélre kiro­bogó balösszekötőjét, akinek sza­bad útja nyílt a kapu felé. És játsz­hatott bárki balösszekötőt a Fradi­Sajtófigyelő hosszú eset, inkább azt mondanám, hogy valamennyien bundáztunk és akkor másodszor lettem eltiltva há­rom éven belül. így Berlinben csak egy félévet játszottam.- Nagyon nehéz most így 23 évet pár percben összefoglalni, mert utá­na következett egy skót csapat, az­után az Aj ax, végül a Dortmund. Vé­gül most itt vagy és itt maradsz?- Albert Flóri hívott és ez nekem egy olyan lehetőséget is adott, hogy 23 év után - a Fradi pályán! - meg­mutathatom magam. Az, hogy ha- zajövök-e? Edzői lehetőség Ma­gyarországon adódik-e? Nem tu­dom. Megpróbálom majd ha lesz­nek ilyen lehetőségek. Rendelke­zem a legnagyobb német edzőisko- lai oklevéllel, úgyhogy...-... a szándék megvan.- A szándék megvolt korábban is. Ez viszont az első alkalom, hogy hivatalosan - nyilvánosan - ilyen formában beszélgettünk erről. ban, ezt az - akkoriban újdonság­nak számító - helycserés támadási lehetőséget megérezte. Gyetvás stí­lusa befolyással volt társai játékfel­fogására is. Gyetvai nagysága - és vitathatalan érdeme: a WM rend­szerben a szélső csatárjáték első megújítója. Gyetvai László a Ferencváros csapatában 1948. június 15-én azon az emlékezetes Csepel-FTC (4-3) mérkőzésen szerepelt utoljára. A bajnokságvesztéses mérkőzés tehát szomorú búcsút jelentett. Az 1948-49-es bajnokságra egy másik futballista került a Ferencvá­ros csapatának balszélére: Czibor Zoltán, akiből világklasszis lett. Pár év múltán pedig ismét egy nagy nemzetközi klasszis foglalta el Gyetvai elárvult helyét: Fenyvesi Máté. A szélsőt az edzéseken külön trenírozta - Gyetvai László... Hajnal Gáspár Gyetvai Ferencváros mezben... Két évtizeddel ezalőtt. Balról: Gyetvai, Hirschpold, Toldi Zöld-fehér nosztalgia Kik játszottak a Fradiban? címmel hasznos kézikönyv jelent meg a napokban. A Nagy Béla által írt és szerkesztett kiadvány áttekintést ad a Ferencváros labdarúgó-csapatának elmúlt évtizedbeli mérkőzéseiről. Az adatsor annak az emlékezetes Ferencváros-Dunaújváros találkozó­nak a felidézésével kezdődik, amelyet 1980. augusztus 9-én, a bajnoki nyitányon rendeztek az Üllői úton, s amelyen a Ferencváros 8-0-ra győ­zött. A gólok közül hármat Nyilasi, kettőt-kettőt Takács és Pogány, egyet pedig Murai szerzett. A zöldek jelenlegi edzője ezen a meccsen szerezte az FTC ötezredik gólját. A nyolc találat közül az ötödiket. A nyolcadik gól pedig egy perccel a mérkőzés befejezése előtt született, beállítva ezzel az Üllői úti stadion bajnoki gólrekordját. S ha hozzászá­mítjuk, hogy az első félidőben még csak 1 -0-ra vezettek a zöldek, akkor az is a legek közé tartozik, hogy a csapat negyvenöt perc alatt hét gólt rúgott bajnoki mérkőzésen. A kötetben megtaláljuk a legfontosabb adatokat azon játékosokról, akik 1980 nyarától az elmúlt szezon végéig pályára léptek az FTC gár­dájában. További érdekesség, száz fradista fényképét is tartalmazza a könyv. A 125 forintos árból a nyugdíjasok jelentős kedvezményt kap­nak. Megvásárolható az FTC-ajándékboltban. h.k. j. (Népszava) AKIT NEM LEHET ELFELEJTENI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom