Fradi újság (1991)

1991 / 12. szám

ZÖLD SASOK- Miért nem akartál búcsúmérkő­zést?- Tény, a klub ahogy jónéhány régi játékkiválóságnak, nekem is megtisztelő ajánlatot tett egy bú­csúmérkőzés rendezésére. Nagyon gátlásos ember vagyok, nem szere­tem az ilyen szituációkat. Borzon­gatott a gondolat, hogy utoljára kell a pályára kifutni, már csak ez a meccs és nincs tovább... hát olyan mintha a temetésem néztem volna. Hesegettem a gondolatot, hogy én nem akarok innen elbúcsúzni, és íme edzőként már vissza is tértem.-Az Üllői úti hangulatot, a szur­kolók ütemes „Nyilasi Tibi!” rigmu­sát hogyan éled meg?- Jól is meg zavaróan is. Zavaró­an hiszen sokan még mint játékosra emlékeznek, az az ünneplés döntő­en a régi futballistának, a gólkirály­nak szól. Az érem másik oldala, amikor nem éltetnek, hanem bekia­bálnak ezt-azt, cserétől a taktikáig mindent. Az biztos, hogy az edző­nek szól... Szóval az ember ha ezt a Fradi közönséget úgy 15-18 éven át hallja, nagyon bizsergető érzés. Én ilyent a világ egyetlen más stadion­jában sem tapasztaltam. Igaz, az Üllői út az otthonom.- Tibi, te példakép vagy. A Fradi történetében ki vagy kik azok akiket te tisztelsz?- Ahogy a Flóri és a Mester (No- vák Dezső - a szerk.) is mondták tősgyökeres fradistának vallják ma­gukat, így velük együtt én is így ér­zek. Mi fradisták voltunk és azok is maradunk, történjék bármi. A Mes­ter is elbúcsúzott az Üllői úti kis- padtól, mégsem sértett, arogáns emberként tér vissza a Fradi-pályá- ra. Nem lett hűtlen az Üllői úthoz, ugyanaz a szeretet vezérli most is mint ferencvárosi fénykorában. Ez­zel én is így vagyok és vallom, hogy így helyes. A Fradi története - éppen a te könyveid alapján - stílszerűen nyi­tott könyv. A hajdani nagyságok so­kasága után viseltük mi is a klub mezét. Edzőként pedig olyan legen­dák mint Mészáros József és Lakat Karcsi bácsi után ülök a kispadon... Már élő legendaként láttam a Flóri- ék csapatát, ifjúkorom futballhőse- it. A Flóri 50. születésnapján össze­álló csapat az utóbbi évtizedek, bő negyedszázad híres fradistáinak so­kaságát hozza az Üllői útra. Büszke vagyok arra, hogy ezek a gálán játszhatok, méghozzá azok ellen, akik példaképeim voltak. Majdnem biztos, hogy a meghatottságtól könnyes lesz a szemem... Nagy Béla Vendégek voltak A Fradi forint Club egyik beval­lott célja, hogy a három hajdani hí­resség mellett napjaink sportolói is ott legyenek és érzelmekkel fel­töltődjenek. A hagyományápolás egyik módja, ha a jelen fradistái hallják a nagy elődöket, találkoz­nak velük. Mert gondolom Balogh Tominak is élmény volt például Novák Dezsőt hallgatni. Amikor Balogh született (1967. szeptem­ber 6.) a Fradi 7-1-re győzött a Népstadionban a Honvéd ellen, és az egyik gólt Novák, egy másikat Albert lőtte. Éppen azok, akikkel most egy asztalnál hallgatta a nosztalgiázást... Amikor Flőriék befejezték a múltidézést, megkérdeztük a há­rom meghívott játékostól - Keller, Rácz, Balogh - mit szólnak az el­hangzottakhoz?- Nagyon nagy dolog ilyen szép emlékek részeseinek lenni, ilyen dicsőség-korszaban játszani. Nagy elődök árnyékában futballozunk, jó lenne ha megközelítőleg átél­hetnénk hasonlóakat. Aztán Kellerék is kaptak há­rom-három kérdéscsoportot:- Hogyan-honnan kerültek az FTC első csapatába?- Eddigi Fradi pályafutásuk legemlékezetesebb eseménye?- Család? Lakás? Kedvencek? • BALOGH TAMÁS- Az első csapat keretéhez egy éve kerültem. Nyilasi edzősége idején 3. számú kapusként kezd­tem, s az, hogy most én védek Jó- zsa sérülésének is köszönhetem. Úgy érzem éltem a lehetőséggel.-Eddigi legnagyobb élményem - az FTC-Vác kupadöntő. Ez a si­ker örökké megmarad bennem, az ott kapott különdijat pedig öröm­mel őrzöm.- Nőtlen vagyok, bérelt lakás­ban élek. Kocsi? Egy hat éves Gol­fom van. Kedvencem? Egyértel­műen Zsiborás Gabi. Egyéni stílu­sa, nagy tudása és egyénisége mi­att máig is csodálom. • KELLER JÓZSEF- Nagykanizsáról kerültem a Ferencvároshoz. 1984-ben az ifi EB aranycsapat tagjaként jöttem az Üllői útra, és azonnal az első csapatba kerültem. Most játszom a BVSC ellen háromszázadszor...- Nekem minden meccs, amit zöld-fehér mezben játszhatok ün­nep és élmény. Nagyon szeretem az Üllői úti stadiont - nem vágyok máshová.- Nős vagyok, kisfiúnk most volt 2 éves. A Szabadsághegyen egy öröklakásban lakunk, van egy autónk és boldogan élünk. Régi kedvenceim? Nem azért, mert itt ül és az edzőm - de Nyilasi Tibi - és a „kicsik”: Pogány, Takács, Ebedli. • RÁCZ LÁSZLÓ- Kárpátalján születtem, ott él­tem és a televízión keresztül is­merkedtem a magyar futballal. A Fradit gyerekkorom óta kedve­lem, de bizony nem gondolhattam arra, hogy valaha én is az ország legnépszerűbb csapatában játsz­hatok. Kárpátalján most jobban örülnek, hogy a Fradiban vagyok, mint annak idején, amikor a Dina­mo Kijevben rúgtam a labdát.- Ezekre az eddigi játékaimra nem nagyon lehetek büszke, még nem bizonyítottam, hogy mire va­gyok képes. Remélem, hogy ha­marosan formába lendülök, hiszen nagyon-nagyon szeretnék a Fradi­nak játékommal segíteni. Ami az örömet illeti? Jól esett, hogy a kár­pátaljaiak kupát küldtek részemre a Fradiban való bemutatkozásom emlékére. Jól esett, nem számítot­tam ilyen szép gesztusra.- A Fradi bérel számunkra egy lakást Rákosszentmihályon. Min­den rendben van - örvendezünk a kis újszülött Attila fiúnknak. Fel­eségem is jól érzi magát Magyar- országon, mindig is ide vágyott, végleg letelepedtünk. Magyarok vagyunk, itt a hazánk. A kis Attila szerintem azért hamarabb meg­kapja a magyar állampolgárságot - mint én... N. B. MEGJELENT A NEGYEDIK FRADI FORINT! Csak a Fradi ajándékboltban és a Kruj Fradi shopban kapható

Next

/
Oldalképek
Tartalom