Fradi újság (1991)

1991 / 12. szám

ZÖLD SASOK 5 BEK-mér kőzés előtt a jégkorongozók Aki zöldben is Vörös Tehetség és fegyelem A Fradi hokisai nagy odaadással készültek az október 8- án kezdődő bukaresti BEK-mérkőzésekre. A mestert, Basa Jánost a Budapest Sportcsarnokban arról faggattam, mi­lyennek az első néhány hét tapasztalatai.- Nagyon tehetséges játékosok is vannak a társaságban, de nekik is sok még a hiányosságuk. A többség jó adottsá­gokkal rendelkezik, de az ismert magyarországi körülmé­nyek miatt behatárolt a teljesítményük. Mindenesetre meg­van a lehetőség arra, hogy kemény munkával az eddiginél többet hozzanak ki magukból.- Néhány játékossal korábban voltak fegyelmi problé­mák... Most is akadt, aki elkésett, például a szovjet kapus, Guszin és azonnal fekvótámaszoznia kellett a jégen. Mindig ilyen szigorú vagy?- Mindenki nagyon lelkesen dolgozott, még azok is, aki­ket előttem nehéz fiúknak tartottak. Van ambíciója a csapat­nak, akarják a srácok a sikert. Persze, nyáron nemegyszer gondot okozott, hogy munkahelyi elfoglaltságra hivatkozva többen is kevesebbet jártak edzésre. Fegyelem nélkül egyetlen sportágban sem lehet eredményt elérni. Nem cél, csupán eszköz a fegyelem a sikerekhez.- Miben kellene leginkább javulniuk a ferencvárosi hoki­soknak?- Gyorsaságban. És tökéletesíteni kell a taktikát is. Ezeket csak sok-sok gyakorlás révén lehet fejleszteni. Ezért gyak­ran átjárhatunk és ezentúl is fogunk Szlovákiába edzésekre, edzómérkőzésekre.- Sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy Fradi-játékos lesz-e a sokszoros román válogatott Dragomir György, akit magam is láttam játszani a Steauában. Kitűnő hokis benyomásátkel­tette, és a budapesti edzéseken is igazolta képességeit.- Mire ezeket a sorokat elolvassák a ferencvárosi szurko­lók, remélhetőleg sikerül elintézni, hogy Dragomir hozzánk kerüljön. Magam is elutazom Bukarestbe ebben az ügyben.- Gondolatban maradjunk a román fővárosban. Mire lehet képes a csapat a BEK-ben?- Véleményem szerint tovább tudunk jutni a csoportból. Sokat várok a szovjet játékosainktól. Fegyelmezett játék, a taktika maximális betartása - ezek lehetnek a siker titkai. Ami a bajnokságot illeti, ezzel a csapattal meg kell nyernünk. Nem tétlenkedett a holtidény­ben az FTC szakosztályvezetése. A csapat erősítése érdekében so­kat jártak-keltek a határokon túl is, és a rövidesen kezdődő idényben remélhetőleg bebizonyosodik, hogy nemhiába. Az egyik új szerzemény a jugo­szláv ifjúsági válogatott hátvéd, Vörös Tibor. + Hogyan lettél jégkorongozó? - kérdeztem a 20 esztendős játékost.- Szabadkai vagyok, és a bá­tyám hokizott a helyi Szpartak- ban. Nekem is tetszett ez a játék, és kedvet kaptam hozzá. Úgy nyolc-kilenc éves lehettem, ami­kor elkezdtem az edzésekre járni. Mindig doppingolt a testvérem teljesítménye, ugyanis ő is válo­gatott volt a különböző korosztá­lyokban. + Neked mikor sikerült beke­rülni a „plávik” közé?- Négy évvel ezelőtt képvisel­tem először a jugoszláv színeket. Eddig két világbajnokságon sze­repeltem: a B-csoportban nyolca­dikok lettünk, a C-ben pedig har­madikok. Sokat jelentett a fejlődé­sem szempontjából, hogy három éve átkerültem Újvidékre, a Voj- vodinához. + Az idén azonban gondjaid voltak Újvidéken...- Igen, és januártól egészen addig, amíg Budapestre jöttem, nem edzettem. Behívtak katoná­nak, közben pedig szétesett a Vojvodina. A klubnak nincs pénze fizetni a játékosokat és a nem új­vidékiek lakásbérletét. Aki tudott, eligazolt más csapatba. + Te például a Ferencváros­ba...- Szívesen jöttem ide. Én Ma­gyarországon szeretnék tanulni, méghozzá a testnevelési egyete­men. Tehát több évet szeretnék a Ferencvárosban hokizni. Persze, sokat kell még edzenem, hogy utolérjem önmagam, és azt nyújt­sam, amit tudok. + Mit vársz a magyar bajnok­ságtól és BEK-től? A zöld-fehér Basa Új edzővel kezdte meg a felkészülést az 1991-92-es idényre a Ferencváros jégko­rongcsapata. A mester játé­kosként és szakvezetőként egyaránt ismert a hokivilág­ban. Basa János Romániából érkezett a Fradi kispadjára. A 47 esztendős sportembert ar­ra kértem, mutassa be magát a ferencvárosi szurkolóknak.- Csíkszeredái vagyok, és mivel a város a romániai jég­korong egyik fellegvára volt mindig is, szinte belenőttem a hokiba. Nyolcéves koromban lettem „igazi” játékos. Végig­jártam a szokásos utat a fel­nőtt csapatig. 1963-ban mi nyertük az országos ifjúsági bajnokságot. Ezután elvittek katonának, és ez az időszak döntőnek bi­zonyult további pályafutásom szempontjából. A Dinamo Bu­karesthez kerültem, és húsz­évesen már tagja voltam a fel­nőtt válogatottnak. Tizenegy esztendőn át kilenc világbaj­nokságon és egy téli olimpián játszottam a román váloga­tottban, összesen több mint kétszáz alkalommal. Közben Bukarestben elvégeztem a testnevelési főiskolát. Nyolc év múltán hazamen­tem Csíkszeredába, ahol még további nyolc idényt játszot­tam. A kapus kivételével min­den poszton szerepeltem az évek során, de legjobban centerként éreztem magam. A góllövés öröme mindennél többet jelentett számomra. Még aktív játékos voltam, amikor már edzősködtem a Csíkszeredái szakosztályban. 1977-től 1989-ig dolgoztam szülővárosom csapatainál. Közben az a megtiszteltetés ért, hogy 1990 és 1983 között a román felnőtt válogatott edzője lehettem. 1985-től pe­dig a legutóbbi idényig az ifjú­sági válogatottal foglalkoztam. Nagyon megörültem, ami­kor megkerestek a Ferencvá­ros vezetői, hogy vállaljam el a csapat edzőjének tisztét. A Fradit Erdélyben és Románia más részein is jól ismerik. Tudják róla, hogy a legnép­szerűbb magyar együttes, amely hatalmas és lelkes szurkolótáborral rendelkezik. Nálunk az utóbbi időben egy­re mostohább körülmények közé került a hoki, ugyanak­kor Magyarországon éppen mostanában mozdult meg az állóvíz, és tesznek nagy erőfe­szítéseket az előrelépésre. Vonzott a feladat, no, meg a magyar környezet, ezért igent mondtam a felkérésre.- Az az igazság, hogy alig tu­dok valamit a hazai ellenfelekről, így nincs értelme annak, hogy la­tolgassam az esélyeket. Ami a bukaresti BEK-mérkőzóseket ille­ti, szerintem továbbjuthat a Fradi. A legerősebb csapat az Olimpija Ljubljana, náluk is játszanak ide­genlégiósok. De ha a hozzánk ke­rülő szovjet hokisok jól játszanak, felvehetjük a küzdelmet a szlovén csapattal is. Pénzről, a hoki ürügyén Egy jégkorong csapat működtetése nem kis összegbe kerül. Külö­nösen nem, ha egy bajnokegyüttesről van, amely szeretné, hogy az eu­rópai kupaporondon végre ne csupán a futottak még kategóriájába tar­tozzon. Szűcs János szakosztályelnök éppen ezért nincs könnyű hely­zetben, hiszen az anyagi háttér megteremtése az általa vezetett kis csa­pat feladata.- Bár megkezdődött a versenyidény, költségvetésünk egy részére még mindig nincs meg a fedezet - mondta. - De azért lassan haladunk előre, és bízunk benne, hogy amikorra szükség lesz rá, minden fillér a rendelkezésünkre áll.-Az idén először újfajta szerződést kötött a szakosztály a játékosokkal.- Ennek lényege, hogy különbség van a felkészülési és a verseny­zési időszak közötti alapfizetésben. Természetesen ez utóbbiban nő­nek a követelmények, azaz, például szigorúbban büntetjük az edzések­ről igazolatlanul távolmaradókat. Néhány játékossal nem kötöttünk pro­fiszerződést, ők amatőrként továbbra is tagjai a Ferencvárosnak.- Milyen feltételekkel zajlott a külföldiek szerződtetése?-Számukra igyekeztünk egyéni szponzori szerződéseket kötni, mert csak így van módunk megfelelő fizetést adni nekik. Egyébként ezt a módszert szeretnénk követni a magyar játékosok esetében is. így a szponzor számára is jól nyomon követhető, mire használjuk a pénzét. A legutóbbi bajnokságban annyit fizettünk ki a játékosoknak, mint aze­lőtt még sohasem. Remélem, ezt a jó hagyományt tudjuk folytatni. Továbbjutunk! Már szeptember első felében is mindenkit a bukaresti BEK-mérkőzések foglalkoztattak. Akkor még csupán egyet­len orosz csatár kiléte volt ismert - bár még őt sem látták a játékosok és a leendő hátvédekről semmit sem tudtak. A csapat azonban bizakodva várta a kupaküzdelmeket és a bajnokságot. Hudák Gábor, csapatkapitány: - A BEK-ben minden a külföldieken múlik. És egyre inkább itthon is ők döntenek a bajnoki cím sorsáról, nem mi. Úgy vélem, a Fradi javára. Orbán György: - Ha fegyelmezetten játszunk, és min­denki tudása legjavát nyújtja, továbbjuthatunk. A bajnok­ságban nehezebb lesz legyűrni a Lehelt, mint legutóbb, mert honosították erdélyi játékosaikat. Balogh Imre, aki tavaly büntetésének letelte után csak a másodosztályban levezetésként hokizott, és most vissza­tért: - Nem ismerem az ellenfeleket, de szerintem nem va­gyunk esélytelenek. Idehaza a Lehel erős lesz, de talán ná­lunk nem erősebb. Szajlai László:-Továbbjutunk, és bajnokságot nyerünk! Póznik György: - Az oroszoktól és bíróktól függ, mit érünk el Bukarestben. Jó lenne továbbjutni, mert akkor a BEK-védő svéd Djurgardennel játszhatnánk. A bajnokság sorsa nem kérdéses... Miletics Csaba: - Nagyon nehéz dolgunk lesz a BEK- ben, nem tudok tippelni sem. A bajnokságot megnyerjük. Kiss Tibor: - A BEK-ben az orosz idegenlégiósokon mú­lik, továbbjutunk-e vagysem. Egyébként véleményem sze­rint nem jó, hogy mindenki arra törekszik, minél több és jobb külfdW játékost igazoljon, mert így kevés játéklehetőséghez jutnak a tehetséges fiatalok, és könnyen elveszhetnek a ma­gyar hoki számára. Paraizs Ernő: - Szerintem is az oroszokon áll vagy bukik a dolog a BEK-ben. A bajnokságot gond nélkül megnyerjük. Szepeshelyi István szakosztályelnök-helyettes: - Nagy csatában továbbjutunk. Itthon pedig ismét csak a hátunkat láthatja a Lehel és az Újpest. Farkas „Caja” András pályaedző: - Ha jók lesznek az orosz hátvédek, és sikerül elintézni Dragomir ügyét, tovább­jutunk. Ha nem... A bajnokságban a Lehel lesz a legna­gyobb ellenfél. Krisztel Imre (Szigi bá’) technikai vezető: - A BEK-ben az oroszoktól függ a továbbjutásunk. Itthon egy nagyon ki­élezett bajnokságot várok, elsősorban a Lehellel vívunk majd nagy küzdelmet. Éppen a kiegyensúlyozottság miatt nehéz feladatuk lesz a bíróknak. A játékhoz való hozzáállás dönthet S7erintem a Ferencváros javára. Az oldalt írta: Margay Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom