Fradi újság (1990)
1990 / 4. szám
4 Fradi v újság Sajtófigyelő Csöpi csillaga- Csöpi, neked eredetileg ilyen színű a hajad, vagy... fested?- Na, már csak az hiányzik, hogy ez is elterjedjen rólam! Hogy a Dzurják Csöpi festi a haját! Innen már csak egy lépés, hogy a fiúkat szereti... X- A népszerűség ezzel jár. Ha miniszterelnök vagy, ha bonviván az Operettben vagy középcsatár a Fradiban, akkor az ilyen dolgokkal számolnod kell. Van neked fogalmad, hogy Albertról miket pletykáltak akkoriban? Ahhoz képest egy ilyen picit divatosan vörösre festett haj...- Hagyd már a fenébe ezt a hajfestést, csak nem képzeled, hogy futballista létemre... Még ilyet! Komolyan mondom, megáll az ember esze. Nincs nekem elég bajom ezzel a leheteüen alakommal, meg azzal, hogy úgy mozgok, mint egy marionettbábu, s ráadásul még enyhén vörös színű is a hajam. De eredeti vörös! Esküszöm...- Tudod, az a nagy igazság, hogy én a te helyedben vállalnám, hogy festem...- Ezt hogy érted?- Úgy, hogy akkor meglenne legalább az a parányi hiba, az a kis szépségfolt, amit az emberek olyan nagyon szeretnek felfedezni máson, különösen azokon, akik úgy a reflektorfényben állnak, mint például te. Szokásommal szöges ellentétben, amióta a Fradi centere vagy, s annak már idestova négy éve, sohasem megírtam, hanem mindig csak meghallgattam a rólad szálló híreket, pletykákat, legendákat. És amikor nem konkrétan a futballról volt szó, mindig csak azt hallottam, hogy ez a Csöpi ilyen rendes, meg olyan, hogy ennél tisztességesebb, becsületesebb, nyíltszívűbb gyerek még nem futballozott a Ferencvárosban. Ez edz, mint egy megszállott, imádja a családját, egy hosszúlépést nem lehet beleerőltetni, ez olyan igaz barát, hogy hozzá képest Csónakos, a Pál utcai fiúkból maga volt a kamasz- bőrbe bújt Lucifer. Boldogult gimnazista koromban, nálunk is volt egy ilyen az osztályban. A Vágó... Borzasztóan utáltuk.- Engem nem utálnak... Ezt nyugodtan ki merem jelenteni, mert egy sereg olyan mindennapi történés támasztja alá, ami tény, bizonyíték. Nekem voltak már itt a Fradiban olyan időszakaim, hogy ha a srácok csak egy kicsit is nem szerettek volna, akkor két perc alatt ki tudtak volna csinálni. Es éppen ők voltak azok, akik a legkritikusabb pillanataimban mellém álltak, segítettek, bátorítottak, s ez nemcsak olyan falmel- léki, púderszöveg volt, hiszen nyíltan ki is álltak értem a vezető edzővel szemben, amikor azt mondták: „A Csöpire ennek a csapatnak szüksége van!”- Arra a Csöpire volt szükségük, aki egy meccsen jó esetben is legalább háromszor botlik el saját lábában a gólvonalon, aki két méterről képes kirúgni a labdát a Nagyvárad térre, s aki most, legutóbb, ezen a Dózsa elleni rangadón is fejelt egy olyat a labdába, ami ellentmond nemcsak a fizika összes eddig ismert törvényének, de amihez hasonló nem fedezhető fel az egyetemes futballtörténe- lemben sem...- Igen, úgy látszik, nekik ez a Dzurják Csöpi kell! Meg az, amelyik négy éve játszik a Fradiban, s bár analfabétának van minősítve, eddig a négy évből háromban volt a legeredményesebb zöld-fehér játékos, egyszer maradt le két góllal Fischer Pali mögött, ők ezt is tudják... Biztos, hogyha annyira rossz játékos lennék, mint amilyennek sokan tartanak, akkor ők sem állnának ki mellettem, hiszen nem ellenségeik a saját zsebüknek. Én azért évről évre összecset- lem-botlom a magam 10-15 gólját, s igazán nem akarok megsérteni senkit, mert ez nem a stílusom, de vannak csatárok, akik egész pályafutásukat lejátsszák úgy, hogy összesen nem rúgnak ennyit. Mégsem köt beléjük senki, mégis mindenki ügyeseknek, tehetségeseknek, olyan kis aranyosoknak tartja őket, soha egy sor bírálat meg nem jelenik róluk. Divatos kifejezéssel élve, elvannak a csapatban, mint a befőtt a spájz polcán... Én meg már félve nyitom ki reggelente az újságokat, mert nem tudom, hogy aznap éppen kinek jutott eszébe, hogy elször- nyülködjön egy kissé a Dzurják Csöpi ürügyén...- Hosszú ideje próbálom már én is megfejteni a Dzurják-rej- télyt, s csak arra a következtetésre juthatok, hogy a te nagy tragédiád az elődjeidben rejlik... A kutya sem foglalkozna veled, meg azzal, hogy mozogsz, ha mondjuk a Vác, a Békéscsaba vagy a Tatabánya centere volnál, de tudod... a Fradi középcsatárának lenni, az olyan társadalmi szerep. Ebben a zöld-fehér színű, 9-es számú mezben az emberek megszokták, hogy Sárosi doktorok, Deák Ferencek, Albert Flóriánok, Nyilasi Tiborok rúgják a labdát és a gólokat. Sima mozgású, futballra született emberek, akik a génjeikben hordozzák a tehetséget, akiknek minden mozdulatuk zenélt. Te meg, drága Csöpikém, már megbocsáss, azért te ütsz néha hamisakat is...- Ne viccelj, hogy lehet engem ezekheza futballzscnikhez hasonlítani... Én olyan vagyok, amilyen, ezen nem tudok változtatni, ahhoz még egyszer kellene megszületnem. Gondolod, hogy én nem irigylem azokat a szép mozgású, harmonikusan futó, a labdával művészien bánni tudó srácokat, akik ott vannak körülöttem? Dehogynem, majd a szívem szakad meg néha, hogy én nem tudok olyan flikk-flakkokat, meg trükköket, de képzeld el, hogy nézne az ki, ha én ezzel a formámmal még művészkedni is próbálnék... Eszemben sincs. Én már a kezdet kezdetén felmértem, hogy mit és mennyit tudok, mi az, amit én a futballpályán megengedhetek magamnak. Ezt a magam által húzott vonalat sohasem lépem át, te nem tudsz olyan esetet mondani, hogy egy Fradi-gól azért nem született meg, mert a Dzurják Csöpi művészkedni próbált... Pedig hidd el, hogy annál azért többet tudok a labdával, mint amennyit gondolnak rólam... Ezért aztán, ha néha bejön egy fifikás, egy csúsztatós, egy pendített gól, akkor napokig csodálkozik mindenki, hogy „Láttad? A Dzurják Csöpi micsoda okos gólt rúgott...” Amit másnál észre sem vesznek, vagy ami teljesen természetes, az nálam a csoda kategóriájába tartozik. Nagyon nehéz ám így futballozni...- Megmondom őszintén, csodállak is érte. Fantasztikus lelkierő kell ahhoz, hogy valaki ezt az átkozottul sok cikizést úgy bírja, ahogyan te bírod, úgy játsszon hétről hétre, hogy közben tudja, őt mindenki a nagyon rossz játékosok között tartja számon. Néha már olyan Dzurják-ellenes a hangulat a nézőtéren, hogy én a te helyedben régen közéjük vágtam volna a futballcipömet, s elmentem volna villanyszerelőnek, maszektaxisnak vagy bárminek, csak egy ilyen ellenséges közönség előtt ne kelljen futballoznom...- Azért ez sem ilyen egyszerű... Mert ez a Fradi-közönség csodálatos is tud lenni... Emlékszel, hogy amikor nem játszottam, éppen ők voltak azok, akik visz- szaköveteltek a csapatba?- Igen, hogy aztán, amikor újra pályán voltál, kórusban kiabálják rád a legválogatottabb sértéseket, amelyek közül a legfinomabb, hogy „Dzurják, takarodj!",..- Úgy vannak ezzel azt hiszem, hogy sem velem, sem nélkülem... Pedig borzalmas érzés COOPTOURIST KUPA Amint az ismeretes, ezt a trófeát - ajándékutazással egybekötve - az a ferencvárosi labdarúgó kapja, aki a naptári évben az FTC díjmérkőzésein (bajnoki, nemzetközi, Magyar Kupa) a legtöbb gólt szerzi. Dzurják eddig kétszer volt kupagyőztes és kétszer második. Jól kezdte az 1990-es évet is... 1986 Kvaszta 14 gól, Dzurják 12 gól, Strausz 11 gól. 1987 Dzurják 21 gól, Fischer 17 gól, Kvaszta és Pintér 4-4 gól. 1988 Fischer 29 gól, Dzurják 15 gól, Bánki 8 gól. 1989 Dzurják 23 gól, Wukovics 14 gól, Bánki 11 gól. 1990. április 21-ig: Dzurják 13 gól, Szeibert 6 gól, Nagy Zs. és Fonnyadt 2-2 gól. ám ott bent a pályán kigúnyoltnak lenni. A felét nem tudom, még annak a kevésnek sem, amit egyébként tudnék. Képzeld el, hogy száll feléd a labda, s te tudod, hogy most egy teltházas stadion léleg- zet-visszafpjtva várja, hogy mi történik... És tudod azt is, hogy a szurkolók kilencven százaléka abban a pillanatban egyévi fizetésébe merné lefogadni, hogy nem tudom majd levenni a labdát, s valami irgalmatlan esetlenséget fogok csinálni... És ugyanezt tudom, érzem én is. Hát persze, hogy alászaladok a labdának vagy rúgok egy akkora kiflit, hogy ki lehetne sütni... Aztán vannak olyan szakaszok is, amikor szinte süt a lelátó felől, hogy bíznak bennem. És olyankor ugyanazt a labdát simán leveszem, nyugodtan megcsinálok egy cselt, néha még egy indításra, lövésre is vetemedem...- Ne haragudj, hogy már én is így fogalmazok, de te mindig a „falábú" futballisták közé tartoztál?- Soha nem voltam egy labdaművész, de Diósgyőrben például soha nem csináltam olyan észbontó ügyetlenségeket, mint itt a Fradiban. Ott teljes nyugalom volt körülöttem, bíztak bennem, tudták milyen vagyok, úgy fogadtak el. Megpróbálhattam bármit, ha nem jött be, azt mondták, majd a következő sikerül... Persze, hogy számolatlanul rúgtam a gólokat. Talán nem véletlen, hogy a Fradi előtt a teljes NB I le akart igazolni, pedig a mozgásom akkor sem volt olyan, hogy Markó Ivánt a fene ette meg értem... Azért választottam mégis a Fradit, mert szerintem a legtöbb gyerek, aki életében egyszer labdába rúg, végeredményben a Fradi középcsatára akar lenni... Én ikladi vagyok, ott kezdtem a helyi csapatban, majd amikor Jászberénybe kerültem tanulni, a Lehel leigazolt. Onnan vitt el próbajátékra a Békéscsaba, még egy spanyol túrán is voltam velük, de aztán nem kerülhettem hozzájuk, mert jött a behívó, s vele együtt a Honvéd Szabó Lajos SE. Innen vitt el a Diósgyőr, ahol életem eddigi legszebb éveit töltöttem. Most pedig, mint már mondtam, negyedik éve vagyok a Fradinál...- A télen kis híján innen is elkerültél, hiszen, azt hiszem, nincs ember ma Magyarországon, aki ne tudna összezördülésedről Rákosi Gyulával.- Az úgy volt, hogy az emlékezetes Admira elleni kupameccs után, Topor Anti és én egyik napról a másikra a kettőben találtuk magunkat. Senki sem mondta ugyan, hogy miattunk estünk ki, de a tények ezt látszottak igazolni. Közben Gyula bácsi, név nélkül ugyan, de állandóan célozgatott rá, hogy néhány játékosnak hamarosan kitelik az ideje a klubnál. Hangsúlyozom, hogy nem nevezett meg kettőnket, de abban a szituációban ez másokra nem vonatkozhatott. Megkérdeztük hát tőle, hogy számít-e egyáltalán még a játékunkra. Azt mondta, miután a szerződésünk fut, elküldeni nem fognak, de én például legfeljebb, mint harmadik center jövök a jövőben számításba. Ezt már igazán nem vállalhattam, persze, hogy csapat után kellett néznem. Az MTK, pontosabban Verebes József azonnal vevő is lett volna rám, de akkora pénzt kértek értem, hogy azt talán még én se fizettem volna ki saját magamért... Meg azt is mondták, hogy a riválist nem erősítik... Ezt egyébként sohasem értettem, hogy van az, hogy egy játékosra nem tartanak igényt, de annyira jónak azért tartják, hogy nem akarják vele a rivális csapatot „erősíteni”. Mindegy, végül maradtam, s a harmadik center helyéről indulva visszajátszottam magam a csapatba. Most itt tartok...- Nemcsak visszajátszottad, de egyenesen a góllövőlista élére kerültél. Azért az nem lenne egy mindennapos történet, hogy a télen még lenullázott Dzurják lesz nyárra a magyar gólkirály...- Nem olyan nagy történet ez, Gyula bácsi is azt mondja, hogy ő egyáltalán nem lesz megsértődve, ha megnyerem a gólkirályságot. Ót nem fogja érdekelni, hogy azt mondják majd neki: „És ezt a Dzurjákot akartad te elküldeni a Fraditól?” Az az igazság, hogy amióta lövöm a gólokat, nincs is egymással semmi bajunk... De hát ez velem így volt eddig minden csapatnál. Ha gólt rúgok, akkor minden rendben van, ha nem, akkor elkezdenek sopánkodni, hogy „Istenem, milyen szörnyű rossz játékos ez a Dzurják...” Lassan megszokom.- Említetted, hogy Verebes szívesen látott volna az MTK-ban...- Hát még én milyen szívesen láttam volna magam az ő játékosának! Nem is tagadom, én nagy Verebes-mániás vagyok, mert amikor szövetségi kapitány volt, odavett az olimpiai válogatotthoz, és csodálatos meccseket játszottam a keze alatt. Félelmetes, hogy az az ember hogy tud bánni a játékosokkal. Ő volt eddig az egyetlen olyan trénerem, aki nem azzal kezdte, hogy én milyen sete-suta, ügyetlen ember vagyok, hanem azt mondta: „Csöpi, menj, aztán nyerd meg a meccset. Úgy, ahogy szoktad...” És az embernek ennyi néha untig elég.- Ezzel azt akarod mondani, hogy...- Semmit sem akarok mondani, sohasem foglalkoztam olyan dolgokal, amihez nincs közöm. Azt azonban könnyen el tudom képzelni, hogy nem kerüljük el örökre egymást Verebessel... De szeretném nyomatékosan leszögezni; nekem Rákosival sincs az égvilágon semmi bajom. Most már nincs.- Miért is lenne? Remek edző, meggyőződésem, hogy többet hoz ki ebből a csapatból, mint amennyi egyáltalán bennetek van... Éttől te még szeretheted Verebest is. A kettő nem mond ellent egymásnak. Azt pedig igenis elhiszem, hogy Rákosi lesz a legboldogabb, ha tényleg elnyered a gólkirályságot. Mondd Csöpi, elnyered?- Nézd, álszerénység volna azt mondani, hogy most már nincs esélyem rá. Hét meccs van hátra és két góllal vezetek Jován Robi előtt. Ez nagyon kevés, arról nem beszélve, hogy előbb-utóbb Bácsi Sanyi is betalál és akkor ő megállíthatatlan, meg aztán ott van az MTK-ban Balog Tibi, aki remek csatár, az igazán fontos gólokat mindig ő lövi. Meggyőződésem egyébként, hogy közülünk az lesz a gólkirály, aki idegileg a legjobban búja a versenyt. Meg aki 11- eseket tud rúgni... Nálunk nem én rúgom... Még csak az hiányozna... Elég nekem az, amit a Szeibert Gyuri beadásaiból szerzek. Fantasztikus, ahogyan középre adja a labdát Erő van benne, meg csavarodik is... Látod, ez a Szeibert Gyuri, ez aztán tud futballozni... Róla senki sem mondhatja, hogy esetlik-botlik, meg hogy falábú... Mégis mindig „megtalálják” valamivel. Úgy látszik, nekünk már csak ez a sorsunk...- Ennyire szörnyű manapság Fradi-játékosnak lenni?- Megőrültél? A világ legcsodálatosabb dolga. Én a mai napig a sírással küszködöm, amikor az Üllői úton játszani kezdünk... Lakat T. Károly (Képes Sport)
