Fradi újság (1990)

1990 / 2. szám

Fradivújság

13

Aki Fradi cipőt hord

Dolgozik - egészen pontosan most már csak dolgozott, mert azóta nyugdíjba ment - a Magyar Rádió Külső Közvetítésekkel foglalkozó osztályán egy fura figura. Ezúton is elnézést kérek tőle ezért a jelzőért, csakhát ez illik rá leginkább. Fradi emblémával díszített cipőben jár-kel a Rádió folyosóin. Litványi Istvánnak hívják, de mindenki csak Lityinek becézi, ősrádiós, ősftadista, ősfocibolond. Él hal a labdarúgásért, de ezen belül számára csak egy csapat létezik, a Ferencváros. O az, akire azt szokták mondani, nélküle nem kezdik el a hazai bajnoki mérkőzéseket- Ötéves lehettem, úgy 1934 táján már rendszeresen Jártam a Fradi mérkőzéseire. Édesapám felvett a hátára, úgy vitt ki, majd egészen a mérkőzés végéig a nyakában ültem. Biztosan elfáradt a 90 perc végére, de nem nagyon figyelt erre oda, merthogy ősfradis- ta volt ő is, már ahogy te fogalmaztál. Tehát elmondhatom nyugodt szívvel, hogy a pelenkám is zöldfehér volt

Mesélj egy kicsit az akkori csapatokról, az akkori pályáról, az akkori közönségről.- Én még abban a stadionban is jártam mérkőzésre, amelynek a lelátói fából készültek. Nagy, fából ácsolt tribünök voltak ezek. Nagyon jól csinálták akkoriban, hogy minél több nézőt behozzanak a pályára, két mérkőzést rendeztek. A nagy meccs - a Fradi meccse - előtt játszott egy másik első osztályú csapat is bajnokit. Eleinte a Postás volt ez a csapat, aztán később a Szentlőrinci AC is ott játszott. Egyébiránt innen került a Fradiba, a nagy Fradiba, a későbbi gólkirály, gólcsúcstartó Deák Ferenc, vagy ahogy mindenki hívta, a Bamba. Azóta is ő rúgta a legtöbb gólt bajnoki mérkőzéseken, abszolút csúcstartó. Végigéltem a háborút, amikor szüneteltették a bajnokságot, aztán jöttek a nagy idők. Bajnoki címek, köztük egy veretlenül megnyert bajnokság, később még több és több bajnoki és kupaelsőség.

De azért mind közül, már az eredményekre gondolok, legemlékezetesebb mindenképpen az 1965-ös VVK siker marad. Hát az valami fantasztikus volt. Tudtuk, hogy csak egy mérkőzést fognak játszani a döntőben, mert a Fradi észak-amerikai túrára indul. Megmondom őszintén ezzel én nem nagyon értettem egyet, de hát el kellett fogadni, mert ez volt a döntés. Bizony nem várt siker volt. Nem sok esélyt adtunk idehaza a fiúknak. Én 1947-ben kerültem a Magyar Rádióhoz. Rengeteg Fradi mérkőzésen dolgoztam. Az 1965-ös VVK döntőn a budapesti stúdióban teljesítettem szolgálatot Meg kell hogy mondjam őszintén, az egész mérkőzés alatt annyira izgultam, hogy jóformán nem tudtam, hogy hol vagyok, de azért a vonallal hál’istennek nem volt semmi probléma. A drága jó Gulyás Gyula közvetítette a mérkőzést, méghozzá úgy, hogy szinte látta az ember a találkozót. Életem egyik legnagyobb élménye volt ez a közvetítés. Az utolsó pár percben szinte megállt a levegő a Rádióban. Moccanni sem mertünk, csak ezt húzzuk még ki valahogy, ezt a pár percet, és akkor örülhetünk, éljenezhetünk. És sikerült. Kihúztuk. így többes számban, mert akkor szinte együtt játszottunk a fiúkkal, együtt izzadtunk, együtt futottunk, együtt lélegeztünk. Óriási volt az öröm, azt vagyok, így mindig engem küldhiszem nemcsak ott kint Torinó- tek a Ferencváros mérkőzéseire, ban, hanem idehaza Budapesten Elmondhatom, hogy az edzők és is. Nem is tudom, mit adnék érte, játékosok mellett én láttam a leg- ha csak még egyszer valami ha- több Fradi meccset az elmúlt 42 év sonló történne a Ferencvárossal, alatt. Mert hogy összesen ennyit Nem kell, hogy megnyerjék, csak húztam le a Rádiónál. 1989-ben jussanak el valamelyik kupa dön- nyugdíjba mentem, mint a Magyar tőjébe és akkor én újra igazán bol- Rádió vezető hangmestere. De dog leszek. azért nem mindig volt felhőtlen az- 1975-ben még egyszer elju- ég a Ferencváros Üllői úti pályája tottak, akkor a KEK döntőbe. fölött, bizony be-becsúszott egy- Igen, de szép is volt. Előtte egy vereség, egy-egy edzőválság, még volt számomra egy nagyon egy-egy szurkolói botrány is. emlékezetes dátum. 1974. május Azonban én bízom benne, hogy új- 19. Végre átadták az új pályát, ami ra nagy lesz a Ferencváros és mi- már kőből épült. Emlékszem egy ért ne éppen most legyen az, ami- vasárnapi nap volt. Sajnos, a meg- kor olyan emberek irányítják a nyitó mérkőzés nem igazán sike- csapatot, akik részesei voltak an- rült, hiszen 1-0-ra kikaptunk a Va- nak a nagy VVK sikernek, mint sastól. En akkor is dolgoztam. Ez- Albert és Rákosi. Istenem, de jól úttal kint a helyszínen biztosi- tudtak focizni.

tottam az összeköttetést a Rádió és És ha már a neveknél tartunk, a rádiós fülke között, szóval azt, Remélem egyszer még lesz méltó hogy hallják a hallgatók a mérkő- utóda egy Albertnek, egy Rákosi- zés közvetítését. Aztán követke- na]C) egy Varga Zolinak, egy Dal- zett egy nagy bajnoki az MTK el- nokinak, vagy a közelmúltból egy len, de akkor már a Fradi nyert 2- Nyilasinak. Nekem lesz időm ki- 1-re. A stadion legelső gólját Bra- vámi. Én addig is maradok a Ma- nikovits lőtte, nekem ez volt az gyár Rádió nyugalmazott hangigazi megnyitó, nem a Vasas mestere, az FTC örökös szurkoló- meccs. ja. És mit mondhatnék így zárásAzóta is járom a Fradi mérkő- képpen, mint azt, hogy : „HAJRÁ zéseit. Mivel tudvalevő volt a Rá- FRADI”, dióban, hogy nagy Fradi drukker Dalnoki Sándor

Békéscsaba-FTC mérkőzés erdélyi kirándulással

Az autóbuszos társasutazás részletes programja:

Április 27. szombat: a csoport az FTC klubház elől indul 10 órakor. Útközben ebéd, majd a mérkőzés megtekintése Békéscsabán. Vacsora és szállás Gyulán, az Aranykereszt Hotel fürdőszobás, színes tv-vei ellátón szobáiban.

Április 28. vasárnap: korareggel továbbutazás Erdélybe. Arad, Déva és Vajdahunyad látnivalóinak megtekintése a napi program. Vacsora és szállás az előző napi helyen. Gyulán.

Április 29. hétfő: Gyulán fakultatív fürdőlátogatás, korai ebéd, majd visszautazás Budapestre. Útközben betérő a Cserke csárdába.

A részvételi díj 3 590 Ft Jelentkezés a Fradi ajándékboltban, minden munkanapon 11-17 óráig.

Két mérkőzés - két burgenlandi kirándulással

Az FTC és a Cooptourist autóbuszos társasutazást szervez a Ferencváros tatabányai és veszprémi mérkőzésére, ausztriai villámlátogatással. Mindkét útra a részvételi díj - az IDEI ÉV SZÁM, azaz 1990 Ft.

május 5., szombat: reggel 6-kor indulás az FTC klubháztól Burgen- landba. Lockenhaus (Léka) a vár megtekintése, majd továbbutazás Ober- wartba (Felsőőr) - városnéző séta, szabad program. Vacsora és szállás Bükfürdőn;

május 6., vasárnap: reggeli után továbbutazás Fertődre, ahol az Esterházy kastély megtekintése a program. Ebéd a Tatai-tó partján levő Fenyves grillben. A Tatabánya-FTC mérkőzés megtekintése után visszautazás Budapestre.

*

május 18., péntek: reggel 6-kor indulás Burgenlandba. Güssingben (Németújvár) - a vár megtekintése, majd két óra szabad program. Továbbutazás Heilingenbrunnba (Szentkút). Séta a hangulatos borpincék és présházak között. Vacsora és szállás Bükfürdőn.

május 19., szombat: villásreggeli - fürdési lehetőség a gyógyfürdőben. 11-kor indulás Veszprémbe. A Veszprém-FTC mérkőzés megtekintése után visszautazás Budapestre.

Jelentkezés mindkét útra a Fradi ajándékboltban naponta 11-17 óráig„Imádom

a szobrokat és imádom a Fradit!”

„Az én kapcsolatom, pontosabban fogalmazva szerelmem a Ferencvárossal amolyan pelenkás dolog... Ezt úgy értem, hogy még csak eszméltem a világra, de engem már Fradi meccsre vitt az édesapám, a mai napig jól emlékszem azokra a feledhetetlen mérkőzésekre. Akkoriban még nem ritkán kettős mérkőzést rendeztek az Üllői úton, állt a legendás fatribün, élmény, esemény volt ezekre a meccsekre járni. Később a gimnázium első éveiben vízilabdáztam is a zöld-fehéreknél, Dómján Árpád vitt le a csapathoz, aki a világhírű úszó, Szőke Kató férje volt. Csapatunkból sokan vitték a válogatottságig, én leginkább Felkai Rókára emlékszem... A gimnáziumi évek egyébként alapvetően határozták meg mind a mai napig tartó, mondhatni kóros sportszenvedélyemet. A Petőfibe jártam, ahol egy megszállott, bizonyos Paulinyi Jenő volt a tornatanár, amolyan alro- und sportember. Nála az égvilágon minden sportágban kötelező volt bizonyos jártasságra szert tenni, leginkább az atlétikát imádta, de ez nem jelentette azt, hogy ne futballoztatott, kézilabdáztatott vagy kosárlabdáztatott volna bennünket. Az utóbbi, mármint a kosárlabda, különösen hatott rám, nem véletlenül lettem éppen ebben a sportágban a BVSC játékosa. Tudom, hogy ma már szinte hihetetlenül hangzik, de a BVSC-nek akkoriban még NB I-es kosárlabda csapata volt, ha jól emlékszem, a Törekvés, a Lokomotív és az Előre egyesült ezen a néven. Gre- minger, Bence, Gyulai... Ilyen nevek fémjelezték a csapatot, s mai fejjel szinte már számomra is hihetetlen, de én közöttük játszottam. Mint minden szépnek induló sport- karriernek, úgy az enyémnek is egy olyan porcsérülés vetett véget, amellyel nem lehetett tovább magas szinten játszani. Meg aztán közben az Iparművészeti Főiskolára is felvételt nyertem, s azért az egy kicsit fontosabb volt számomra a tempó- és a horogdobásoknál. A kosárlabdát persze, igaz, jóval alacsonyabb szinten a főiskolán sem hagytam abba, a Művész SK- ban még évekig játszottam.

A Ferencvárossal akkor újult fel a kapcsolatom, amikor már évekkel később kiderült, hogy az én volt feleségem és a Páncsics Miki felesége egy néptánccsoportban szerepelnek. Találkoztunk, összebarátkoztunk, s miután az egész személyisége megragadott, egy merész elhatározással elkészítettem a portréját. Innen már minden ment a maga útján, Páncsics Miki hozta egyszer magával a műterembe Albert Flórit, akinek szintén roppant egyéni, karakterisztikus vonásai vannak, dolgozni is kezdtek az ujjaim azonnal az anyagon. Albert portréjával neveztem először az Ezüst Gerely pályázatra, ahol nyertem egy harmadik díjat, s erre sokáig büszkébb voltam, mint minden más, egyéb jellegű munkára. Ha jól emlékszem, az egyik legnagyobb élő magyar sportesztéta, a TF tanára Takács Ferenc révén

ismerkedtem meg Nagy Bélával, a Fradi történészével. 0 aztán két és fél perc alatt annyi ötlettel látott el, hogy ha életem végéig minden percben soha semmi mást nem csinálnék, akkor sem érnék a végére. A Fradi klubházban volt már kiállításom is, sportszobrokból, plakettekből, plasztikákból és én készítettem a klubház oldalát díszítő lemezborítást is. Nagy vágyam volt Pusztai László portréjának elkészítése, de az a szörnyű, értelmetlen halál ezt lehetetlenné tette. Elkészült viszont egy Toldi szobor, amely szintén díjat hozott az ezüst Gerely pályázaton, ahol az esztendők során már szinte „unalomig” ismert vendég voltam. Ezt a szobrot aztán a Fradi Futballmúzeum- nak adtam ajándékba, mert meggyőződésem, hogy jobb ha naponta százan és százan látják, mintha itt áll nálam a műteremben... Egy szó mint száz: a kocka el volt vetve, a sport és a szobrászat a személyemen keresztül azt hiszem egy életre összefonódott, igaz, én akarom a legkevésbé eltépni ezt a köteléket. Megtisztelő felkérés volt számomra, hogy készítsem el Csanádi Árpád síremlékét, amelyre nem kevesebb mint tizennégy variációt dolgoztam ki. Újéiban a Csanádi Árpádról elnevezett KSI Gimnáziummal van szoros kapcsolatom, amelynek igazgatója egy volt osztálytársam, Schléger Oszkár. Náluk az a divat, hogy egy-egy osztálytermet a magyar sportélet nagyságairól neveznek el. így legutóbb az egykori ökölvívó olimpiai bajnokról, Harangi Imréről készítettem emlékplakettet.

Jogos persze a kérdés, hogy és úgy egyébként mit művelek én a szobrászatban, végzek-e más munkát is azon kívül, mint hogy az őrületemnek, a sportnak, azon belül is a Ferencvárosnak élek? Miután valamiből azért meg is kell élni, elmondhatom, hogy amolyan profil nélküli szobrász vagyok, aki nem szakosodott egy bizonyos műfajra, a restaurálástól, az érmeken át a szobrokig mindent készítek. Szobraim szakszóval élve természetelvű szobrok, ami nagyon laza, tág fogalmazásban azt jelenti, hogy a néző az első pillanatban látja, hogy mit ábrázolnak. Pátzai tanítvány voltam a főiskolán, de rengeteget tanultam édesapámtól is, aki szintén híres szobrászművész volt.

Szóval... körülbelül ennyi az én történetem. Imádom a szobrokat, és imádom a Fradit. Gondolom, egyik sem káros szenvedély..."

Fekete Géza szobrászművész monológját lejegyezte:

Lakat T. Károly