Fradi újság (1990)

1990-09-20 / 5. szám

r i LU LL I I 0 A <ft r m egy csapatravaló futballistával sebb és legelőkelőbb színpadán járják a fytballtáncot... Mit mondjak... Volt, akinek az arcán sikerült felfedezni némi magasz­tosságot, voltak, akik egymás között azért ejtettek néhány szót arról, hogy „Látod, azért ide is eljutottunk...", s voltak persze olyanok is, akik ugyanúgy edzet­tek a Wempleyben és jártak a történelmi falak között, mintha a Postás pályán - lennének... Jó, megengedem, egy futballista azért profi, hogy függetlenítse magát a mindenkori körülmé­nyektől, ne a pálya füvének mi­nőségével, mintázatával, a ka­pufa festésével, vagy a hálótar­tóvas dőlésszögével legyen el­foglalva, hanem azzal, ami a dolga - a futballal... De itt azért mégis egy olyan pályán voltunk, ahol az a bizonyos 6:3-as meccs is lejátszatott, vagy ahol egy fut­ballistának pályára lépni annyi, mint a falusi dalárda másodszó­listájának a Don Pasquale cím­szerepét énekelni a New-York-i Metropolitenben... Simon Tibi talán a lelke mé­lyén érzett is valami hasonlót... Ez az egyébként nagyon ren­des, végtelenül tisztelettudó és a futballért mindent feláldozni kész fiú, akiről egy szerencsétlen véletlen folytán közel másfél éve mindenkinek csak az jut eszébe, hogy hány autója van, talán soha életében nem gon­dolta volna, hogy tagja lesz egy olyan magyar válogatottnak, amely az angolokkal játszik a Wembleyben... Már az edzésen érződött rajta a minden áron való bizonyítási vágy, annak el­lenére, hogy tudta nem lesz tagja a kezdő csapatnak. És az igazi futball-csodát azon az edzéssel mégis ő okozta nekünk, nézelődő, szemlélődő újságírók­nak... A futball megszállott őrült­jének is nyugodtan nevezhető kollégámmal, Hegyi Ivánnal, a Népszabadság munkatársával egyszer csak arra lettünk figyel­mesek, hogy a negyven, ötven méterről ívelt labdákat, ez a de­rék Simon Tibi (aki ugyan egyál­talán nincs elkönyvelve nálunk a labdazsonglőrök kategóriájá­ban) valami olyan, soha nem lá­tott trükkel, technikai bravúrral rúgja vissza a társainak, amihez hasonlót sem én, sem Iván nem láttunk még soha, pedig Varga Zolitól, Göröcs Jánoson át, Ko­csis Lajosig sok nagy futball pro­fesszor edzését figyelhettük már így, szinte érintés közelből.., A lé­nyeg: amikor a labda Simon el­őtt földet ér, akkor ó az egyik lá­bával kitámaszt, a másikat át­húzza a támaszkodó mögött (valahogy úgy, mint amikor az ember a jobb kezével vakarja meg a bal fülét...) és ezzel a bi­zonyos másikkal, spiccel, vagy rüszttel, úgy rúgja vissza a lab­dát, hogy az pontosan a feladó lába előtt landol... Aki érti azt a játékot, amit labdarúgásnak hív­nak, az pontosan tudja, hogy ez egy olyan technikai elem, ame­lyért a tornában 9,9-et, vagy éppen 10-et adnak... Ivánnal először azt hittük, rosz- szul látunk! De amikor Simon Tibi már vagy ötször egymás után bemutatta a maga nagy pro­dukcióját, már világos volt: itt nem viccelnek, kérem... Nem is álltam meg, még úgy futtában odaszóltam Tibinek:- Tibii, hogy csinálod ezt a rú­gást?- Mindjárt megmutatom... csodálkoztok, mi? A nyilvános premierre nem kerülheitett sor, mert Mészöly Kál­mán két perc múlva az öltöző­be parancsolta a társaságot, az öltöző felé bandukolva viszont közösein állapíthattuk meg, hogy... hasonlóra talán egyedül Maradona lehet képes ezen a világon... Limperger a csúcson... Az Anglia-Magyarország mérkő­zést biztos nagyon sokan látták azok közül, akik ezt a cikket ol­vassák. A részletekkel így nem is untatok senkit, inkább valamit arról, ogy micsoda jó érzés volt a kilencven perc alatt figyelni, miszerint Limperger Zsolt (aki meggyőződésem szerint, a je­lenlegi Ferencváros valutában kifejez ve legértékesebb futballis­tája) micsoda jól helyt állt a vi­lág egyik legjobb és leggólerő- sebb csatárával, Gary Linekerrel szemben... Márpedig ennek a derék Garynak, talán pályafutá­sa alatt nem volt ötnél több íon- tosabb mérkőzése, mint ez a magyarok elleni... Ama prózai oknál fogva, hogy éppen a ta­lálkozó előestélyén választották őt az angol nemzeti 11 csapat- kapitányává, márpedig ennek a megbízatásnak rangja nem említhető egy egy napon azzal, mintha valaki mondjuk a ma­gyaroknál tölt be hasonló szere­pet... Gary nagy fellépése volt ez a meccs, Limperger Zsolt azon Pan egy percig sem vallott ellene szégyent... A gólnál, amelyet ugyan az angol gólgép helyezett el Petry Zsolt kapujá­ban, nem ő volt a hunyó, vala­mennyi többi esetben viszont legalább a sansza meg volt arra, hogy annuálja a nagy Gory-t. Felvette vele a versenyt futógyorsaságban, többször megelőzte és leszerelte, jól tar­totta távol a kapunk előtti kriti­kus területektől, fejelésben' pe­dig (Linekerrel szemben ez nem kis dolog...) végig jobb volt az angol csatárnál. Pedig dolga aztán akadt bőven... Egy védő számára nem tudok hálátla­nabb feladatot elképzelni an­nál, mint Gari Linerek testőrének lenni... Ez a Gary egy percet nem áll a plyán, ez mindenre fi­gyel, ez mindenre lecsap, ez örökösen változtatja a helyét, ez állandóan ott van, ahol a gól terém! A meccs végén persze, az ál­lófogadás megszokott bolyon­gása és semmittevése közepet­te megkérdeztem Zsoltot:- Milyen ez a Lineker?.. Az arca minden válasznál többet mindott, de aztán meg is fogalmazta véleményét:- Csodálatos futballista! Futballista, futballistáról ennél jobb bizonyítványt nem állíthat ki, s ehhez tudni kell, hogy isme­rek magyar NB l-es játékost, aki szerint Mardona, például: „...ne egy nagy durranás...") És ez nem vicc! Sajnos, halálosan ko­moly...) Siófok persze egészen más... Még „angliai hangulatban" néz­tem a Fradi mérkőzését Siófo­kon, s kezdtem még inkább megérteni, miért tartunk mi, ez­zel a kis háztáji, magyar futbal- lunkkal ott, hogy hamarosan ta­lál a Feröer szigetek bennünket is elver... Ez a ritmusú játék már nem zene Európa egyetlen fut- ball-discójában sem, ezzel nívós, tétmérkőzésen semmire sem le­het benni. És ami a legnagyobb baj: még azok is hozzászürkülnek ilyenkor a többiekhez, akikben igenis meg lenne a képesség (!) arra, hogy akár a legnagyob- bakig emelkedjenek... Siófok azonban nem a Wembley, a magyar bajnokság nem az an­gol, a itthoni futball hangulat pedig hozzávetőlegesen úgy vi­szonyul az ottanihoz, mint a Hi­malája egy vakondtúráshoz... No, de ez van, nekünk sajnos ennyi jutott, ezt kell szeretni... Pe­dig, esküszöm, hogy ezt szeretni nagyon nehéz! Lakat T. Károly zott, hogy magánál a királynál emeljen szót Egyiptom függetlenségéért. Az évek múltával - ez így természetes - az „Inkább politizálok” kiváltakba klub­ból és maradtak az „inkább sportolók”. Köztük is elsősorban a labdarúgók. Főként, amikor ö válogatott az 1924-es párizsi olimpián - világszenzációt előidézve -/eltángatpegy szupercsapatot. A 3:0-ás egyiptomi csapás a kö­vetkező társaságot érté^Biri - Fogl II, Mánál - Orth, Guttmann, Obitz - Braun, Eisenhoffe/, Opata, HlrzerNfeny. Szépen elintéztek bennünket az olimpia\jó- kedélyú egyiptomi túristái... Ellénség Spottsziget Erős túlzás völnekQzt állítani, hogy az AI Ákjly csóróklub, vagy a prolik csapa­ta. KözépiskolásokTégyetemisták, pályakezdő fiatalok és a szerényebb élet­vitelű, mérsékelt karriert befüté^rtelmlségiek sorakoznak a zászlaja alatt. Ter­mészetesen az egyesület szponzoröfmulliárdosotesmint rendesen, ám a úe-y rékhad nem kifejezetten tehetős polgár/EiéttüstoÖba híve, mint a nagy < lenlábas Zamaleknek, amely a tehetős középosítái^úcépviselőinek gyjűjfó- medencéje. A Vörösjelvényesek-sporttelepét maga Allah sem teremthette^ volna szebb helyre^Wíétesítmény'a-ítílus egyik szigetén, a Guezlrehen épült. Kö­zéppontjában a két füves focipolyával. A „centerpályát" mintegy 20 ezer nézőnek ülőhelyet adó tribünkarély'öyezi. Jelentősebb mérkőzéseit termé­szetesen nem ott, hanem a Nasszer (Nemzeti)-stadionban vívja a csapat. Hi^ szén, - a bevezetőben már említettem - még a 110 ezer jegy eloszíásáérfls veszett h< irc folyik. \ A híresIGuezireh-sporttelepen nyolc teniszpályán ütögethetnek a klubta­gok. A két fedett csarnokban hódolhatnak a sq jash^íQllabda), a röplabda, a kézilabda, a kosárlabda gyönyöreinek. Termeszetesenö'fedett, nyárra ki­nyitható tetejű uszoda sem hiányozhat az AI Ahly földi paradicsomából. Klubháza időközben már kétemeletesre nőtt, itt helyezték el a kávéiéihoz éttermet, a társalgókat, a tévészobákat és a könyvtárat. A futballisták (I) I résére elsőrangú erósítőtermet csatlakoztattak c már így is szuperszínvonalú­nak minősíthető segédeszköz-parkhoz. Tán feleslegesen bizonygatom, hogy az AI Afly labdarúgói rendkívül erős szálakkal kötődnek egyesületükhöz. Hetente többszörls\ családosfái, társa? ságban a Guezireh-étteremben költik et ebédjüket, aztán átülnek a kávézó teraszára, üvagy irány az uszoda, a teniszpálya. Ámbár a kairói újságírók sze­rint a íacisztárokat többnyire a kondtteremben találják, amjnfa súlyzókkal nyűglődnek. Fenemód divatba jött a badlzás. Talán a mekcsere is ludas'eb- ben, hiszen tízezrek előtt kapják le magúkról a trikót és akl/or ország-világ lát­hatja, hogy milyen szépen aúdor ódnak az Izmaik. Mindehhez tudni kell, hogy Egyiptom színtiszta profi labdarúgás - hlvata-\ losan - nem létezik. Az AI Ahly ésb-Zamalek menői a^tiem amatőr” besoro­lást kapták, amely enyhén szólva sz’cfhioipgpírba cSomcgolja az igazságot. Szerződtetett futballistái (az egyetemistákatHeszámítva) minden nap edze­nek, előirt étrend szerint étkeznek, kötelesekNbetartani a kluborvos előírta egészségügyi programot. Játékukért pénzt kapnak, nem is keveset. Míg, Egiyptomban a havi átlagfizetés 400 font körül mozog; a valamire való élvo­nalbeli focista ennek a háromszorosát is felmarkolja. Tisztán a fociból. Ma­gyarán profi, csak ködösítik a struktúrát, mint tettükéi magyarok is, egészen a nyolcvanas évek közepéig. Sete-sutának érezném beszámoló­mat, ha szót sem ejtenék az örök ri­válisról, sok Ahlawiyya fogalmazásá­val élvé, az ősi ellenségről, volna, mintha az FTC-f^TK'otökran- gadók történetét taglalva teljesenj egyoldalúan csók a zöld-fehérekre összpontositp-rfek, az ellenfélről any- nyit sem »ölnék, hogy történetesen kék-fehérla színe. Nos, annyit/már v elárultam,(hogy a Zamalek tiszta le­sen játszik. A csapat négy évvel Al Ahly (születése útónt alakult, A német konzul (I) alapítóba Marsch- bách néveyi 1911-ben Egy évtize- digvsemmlt sem/hallatott magáról a majdani 2. ^zárnú egyiptomi társa­ság. A Óajnokáág akkor még jócskán apWokpéhépen szunnyadt, a kupát 1s csak áz 1921 /22-es szezonban írták ki. Elsőre a Kasr and Nil Club (a / Mörschbach (jogutódja és a Zama-/ lek jogelődje)'nyerte a trófeát. 193C ban Mohamed Hedar klubelnök nevet f un dalt! ki: El-Mokhtalat, ma­gyarul a válogatott. Nem lehetett ibolyántúli szerénységé férfiúi Hat ^esztendővel később, amikor Faruk kfiátyhónralépett, a klub felvette az uralkoSómpvét. A király bukása és a köztársaság kikiáltása után az 1952/53-as Idény^gvégéfTcThoTe^ hérek végre megkaptá régóta főtt névüket: Zamalek. így hívják a kerületet, ahol első rozzant sportele- pükált. A nagy rlválé - .bizarr honfogla­lás' - légvonalban csak párszáz méternyire lakozik az Al Ahly felleg­várától. A Zamalek ugyanis 1957 óta \a Nílus nyugati partján fekvő Glzeh Smerós valahonnan!) Qobra ne­gyedében terjeszkedik. Glzeh neve­zettessége a Szfinx éfrppnaz AUkt spopszigetével egy magasságban 5mul át Kairóra. Már ameddig bá­mul, mert a jobb sorsra érdemes kő­szörnyeteg porladozik, omlik a lég­szennyeződés, a talajvíz, az iszapo­jhají- Mep vi- >int va- véletle- ennek sodás és a /„bugris turizmus" össáha- tásának eredményeképpen, helyen különös. A piramisoktól alig tásnyira épült Zamalek-sportte rágzik, szebb, gazdagabb, laha. Igaz, oda túrista még; nül sem téved be. Örülnek i a klubtagok, a nevezetes/„14 ez­rek". 4 fáma szerireH-o-Zgraaleket a konzetvatív középqsztály TégpfCCQi- nensebb 14 ezer családja tartja élet-. ben./Familiánként ot hívet számolva 70 ézerre tehető a pártoló tagok száma. Hol van ez a^ Al Ahly 150 ez­rétől? Díszmenet 1986). Az Afrikai Kupagyőztesek Ku­pájában: az Al Ahly mesterhármast ért el. 1984-től 1986-ig egyfolytában ütötte-verte a kontinens kupagyőz­teseit. Hogy előtte (1982 és 1983) ugyancsak egyiptomi együttes (Arab Contractors) diadalmaskodott, az már csak fejedelmi ráadás... Aranylabda A feketódcontipens focijának korsza­kos egyónlségeTrerelggtték a lab­dát a GuezIreh-szigetenTáHsájcént Mahmoud Al-Khatlb érdeméi emlí- Jést-~A-foö5fí3i(H Idegkúti Nándor felfedezettjei) 1983-ban elnyerte a legjobb afrikai labdarúgót megillető Aranylabdát, majd 1986-ban az Afri­kai Egység Kupájának elhódításá- hoz segítette a válogatottat. Al Ahly-nevelés a valaha élt legprí­mább egyiptomi kapus Tabel El Ba- tal is. A 37 éves hálógondnok mo már levezetget az Union Alexandria együttesében. Annál is inkább, mert utódja a VB-n megismert Ahmed Shubejr szintén a legjobbak közül Való. Nem véletlen, hogy a liverpooli EVerton meg-megújúló erófeszítése- kertesz a kapus aláírásának kierő­szakolásáért. Ha csak néhány percre Is, de lát­hattuk ckMondialén, a .Nílusi Mara­dónál*, dtpár ugyancsak kifelé bal­lagó Tahel: Abuzeldet. A Mondiale szupertlzentegyébe beválogatott Honi Ramz! pedig - az én értékren­demben - a világklasszis minősítést érdemelte k. Természetesen mind­ketten az Al Ahly labdarúgói. Akár csak Rabfa/Jasszin, Hosszam Hasz- szan és Ibranim Hosszan (a két test­vér legújabban Görögországba szerződöp), Majhoub, Shavkl, Osza- ma ésVkbdelrahman. Valamennyien -Vöfosjelvényesek és kerettagok vol­tak az itáliai VB-n. Magdi Apdelghani is az Al Ahlyból került Portugáliába. Úgy tűnik, hogy Szent Péter is az Al Ahlyban futballozott valamikor húsz­éves korában... Török Péter jszóltam hát az ellentáborról, most /engedelmükkel visszakanyarodom a ' Vörösjelvényesekhet. Amit ők beta­karítottak az 1948 novemberében elindított országos bajnokságban, azt bonyoldalmcís lesz felülmúlni. 1949 és 1962 kpzétt-miadgssze két íz­ben maradrel az ünnepi bankett a Guezirefyszigeten. 1952-ben, amtkpr belpolitikai események miatt maródi a küzdelemsorozat és 1960- ban, eprikor valami csoda folytán a Zamaisk futott be elsőnek, 1975 és 1982 között újabb tekintélyt paran­csoló sorozatot futottak a vörösme­zesek. Csupán 1978-ban dukált az aranyérem a Zamaleknek, míg fő­szereplőik újabb hót bajnoki zászlót erősíthettek fel a klubterem falára. Nép szeretnék Ismétlésekbe bocsát­kozd. de l\85 óta őt Al Ahly siker jött, ] szembem a Zamalek egy szem elsőségével. A spvódó Al Ahly ezek szerint 24-szeres oajnok, míg az „ősi ellen” Zamalek hararanymedáBal a bsodlk az egylptomkjdubok örök- íngsorában. Az sem akármi, amit a sikéfi dig kiéhezett két kairói gárda a körv~ tinentális kupaküzdelmekben beka­szált. Az Afrikai Bajnokcsapatok Ku­pájában az Al Ahly termése két arany (1982,1987), egy ezüst (1983), a Zamaleké két elsőség (1984 és sem mim ostoftiM^ yerek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom