Fradi újság (1990)
1990 / 5. szám
10 Fradiyújság Mérkőzések, gólok, stadionok elvitték tőlünk a győzelmet, mégis kicsikarták a tapsot... CAMPO LUIS SITJAR Huszonhat éve történt • A megérkezés Hosszú, de nagyon kellemes utazás után érkeztünk meg Mallorcára. A szállodánk felé tartva az utcán mindenütt találkoztunk a mérkőzést hirdető, színes plakátokkal. Óriási az érdeklődés: a 60 ezer nézőt befogadó Luis Sitjar stadionba már minden jegy elkelt. A találkozóra szerdán este 8 órai kezdettel került sor. 'ánja, a hazai pálya ezúttal nem tudta úgy tűzbe hozni őket, ahogy máskor. A magyar csapat már szikrájában elfojtotta a tüzet... * Benito Paco, a Spanyol Labdarúgó Szövetség elnöke az öltözőben külön gratulált a szép játékhoz és a győzelemhez: A banketten Csanádi Árpád, az MTS elnökhelyettese, a MOB elnöke a szokásos üdvözlő és köszönő szavak után, beszéde végén a magyar csapat felé fordult:- Bár nem szokás egy banketten ennyire egymásközt beszélgetni, mégis, most szép eredményt értetek el. Legyetek továbbra is ilyen lelkesek, szorgalmasak, harcoljatok ugyanilyen önfeláldozóan csapatotokért, a hazátok színeiért, és akkor még nagyon-nagyon sok örömük lesz bennetek... * A mallorcai sorsdöntő győzelem 1964. április 29-én volt A magyar csapat hat hónap múlva olimpiai aranyérmet nyert! Mallorca szigete után - egy szigetországban hódított a Lakat-legénység. (Folytatás a hátsó borító oldalon.) • A mérkőzés: Magyarország-Spanyolország 2-1 (1-0) Olimpiai válogatottak selejtező mérkőzésen a magyarok ellen ebben az összeállításban harcolták ki a szép sikert: Gelei-Káposzta, Orbán, Ihász- Palotai, Szepesi-Nagy Gy., Ko- mora, Bene, Povázsai, Katona. Mindkét gólunkat Bene szerezte - az elsőt a 16-osról lőtte, a másodikat védhetetlenül fejelte. Egy harmadikat is szerzett, de azt a bíró les miatt érvénytelenítette... • A győzelem után... „Meghódították a mallorcai spanyolok szívét” Borbély Pál, a Népsport tudósítója így számolt be a győzelem utáni napon, a „szigeti győzelem” hangulatképeiről: Szép volt ez a sziget érkezésünk estéjén is, de tegnap este - egyenesen gyönyörű volt. Kitárult szívvel jártuk az utcákat, szívtuk a virágok pazar illatát, veregettük a derékvastagságú pálmák törzseit és hallgattuk a tenger susogását. Két nappal ezelőtt, amikor Lakat Károly a régi olimpiákról beszéltjátékosainak, arról, hogy milyen nehezen kezdte olimpiai pályafutását a magyar csapat, hogy aztán 1952-ben elérje a legnagyobb dicsőséget, amit egy labdarúgócsapat elérhet, hozzátette:- Lehet, hogy ez a sziget a jövő magyar labdarúgásának, a jövő sikereinek egyik bölcsője lesz... Ezek a játékosok most nagyon óhajtották a sikert, benne volt minden megnyilatkozásukban - ki akarnak jutni az olimpiára. És aki nagyon akar, nagy tettekre képes. Lakat Károly, Juhász József orvos, Dóka György gyúró és az idősebb játékosok sokat törték a fejüket vajon mikor nyert utoljára magyar csapat spanyol földön? Megállapodtak abban: Ha volt is ilyen, az nagyon régen volt. * A játékosok a mérkőzés előtt már az öltözőben átestek azon, amire eddig húsz percre volt szükség a pályán. Valósággal toporzé- kolva várták a mérkőzés kezdetét s a visszafojtott indulat csaknem szétvetette őket, mert a bíró a folyosón néhány perccel később adta meg a jelet a kivonulásra. S a pályán a nagy kezdeti rohamra felkészült spanyolok szembe- találták magukat egy minden labdáért harcoló rohamra rohammal válaszoló magyar együttessel. Hiába volt a közönség lelkesítő hangor- Nagyon szeretném, ha a spanyol válogatott Budapesten megérezné azt az örömet, amit maguk most éreznek. Legyenek boldogok, mert nagyszerű küzdelemben, szép sikert értek el. Meghódították a mallorcai spanyolok szívét is szép játékukkal - és bár A Luis Sitjarban aratott győzelem óta 26 év telt el. Az akkori játékosok nagyrésze már megjárta az edzői kispad poklát. A hajdani edző dr. Lakat Károly pedig már a „mennybéli-páholyból” tekint alá... A Fradi május 2-i mérkőzései A Ferencváros csapata kilenc évtizedes története során eddig hatszor játszott május 2-án budapesti csapat ellen és egyszer sem kapott ki! Sőt! Az öt győzelmet mindössze egy döntetlen „kísér- te”: 1937: Üllői út: Ferencváros-Újpest4-2 1943: Üllői út: Ferencváros-Kispest5-0 1954: Népstadion: Bp. Kinizsi-Bp. Dózsa3-2 1956: Népstadion: Bp. Kinizsi-Bp. DózsaO-O 1981: Kispest: Ferencváros-Bp. Honvédl-0 1987: Népstadion: Ferencváros-Vasas3-l Május 2-i napon idén volt a harmadik Ferencváros-Honvéd találkozó. Születésnapunk „előestéjén” ezúttal csak a veretlenséget sikerült megőrizni. Az 1-1-es eredmény inkább a vendégcsapatnak volt „kellemes”... 1936. január 26-án a Ferencváros a Bocskai elleni bajnoki mérkőzését a Hungária körúti pályán játszotta. Nagy feltűnést keltett, hogy a lelátón egy kis zöld füzetet árultak, méghozzá dr. Sárosi György életrajzaként. A 6 filléres, 9 oldalas füzetről Sárosi Gyurka azt nyilatkozta:-Ennek a „műnek” a publikálására és pénzért való árusítására sem engedélyt, még kevésbé megbízást nem adtam és ellene megteszem a szükséges lépéseket. A Kéri László publikálta kiadvány sorsáról bővebbet nem tudunk, egy példánya azonban a Fradi futballmúzeumban látható és körülbelül öt perc alatt elolvasható... Élete a labdarúgás - volt... Dr. Lakat Károly idén lenne 70 éves. Sajnos már csak a sírkőemelése javára rendezett mérkőzésen tiszteleghetünk emlékének... Személye másfél éve csak a legendák világában él... Egy évtizeddel ezelőtt, 60. születésnapja alkalmából az MTI munkatársa is köszöntötte, és beszélgetésüket így rögzítette: Dr. Lakat Károly labdarúgó mesteredző, a Tatabánya vezető edzője, volt szövetségi kapitány ma ünnepli 60. születésnapját. A Ferencváros egykori játékosa, 13-szoros válogatott, így emlékezik a hat évtizedre:- Életemet 1937-től a labdarúgás töltötte ki. Sajnos, játékos-pályafutásom eléggé szerencséden időre esett, hiszen a háború előtt, alatt és után nem nagyon pezsgett a sportág nemzetközi élete, és így jóval kevesebb élményben volt részem, mint a maiaknak. Ennek ellenére sem panaszkodom, hiszen szép napokat éltem meg a Femcvárosban, de a válogatottal is.- 1952-től választottam az edzői pályát - folytatta a magyartörténelem szakos tanár - és ha megérem az 1982-t, akkor ezen a Május 4-én az FTC régi asztalitenisz szakosztály tagjai baráti összejövetelt tartottak. A „lányok” nagy örömmel üdvözölték egymást. Eljött Sólyom Ilona, Sági Adél, Sági Edit, Jurikné Heirits Erzsébet, Lencsér Katalin, Cser- teg Sarolta, PoórÉva, Völgyi Zsófia. A régi szakosztályvezetőség- ből Makiári Márton, Kiss Sándor, Újlaky Jenő edző, valamint Juhász Klári, aki a szakosztály örökös szervezője, segítője volt. A találkozón 25-30 éve lezajlott mérkőzésekről, eredményekről, családról, gyerekekről folyt a beszélgetés. A találkozó keretében került átadásra Mossóczy Lívia részére az FTC Örökös bajnoka kitüntetés is. No és köszöntötték Újlaky Jenőt, mindenki kedves „Jenő bácsiját” 76. születésnapja alkalmából. A mesteredzőnek a szeretet láttán bizony könny csillogott a szemében... Aztán majd minden résztvevő szemében könny csillogott, hiszen néma felállással emlékeztek régi játékostársukra, az elhunyt Pénzesné Maurer Gittára... A „pinpongosok” elhatározták, hogy a következő összejövetellel nem várnak jövő májusig... téren is 30 éves jubileumot ünnepelhetek. Melyek voltak legemlékezetesebb élményei játékoskorából?- Még ma is elevenen él bennem 1950. október 29-ének emléke. A Megyeri úton a lelátón ültem, hogy megtekintsem a Magyarország-Ausztria válogatott mérkőzést. Egyszer csak hangszórón az akkori szövetségi kapitány az öltözőbe kéretett, azonnal fel kellett húznom a mezt, és a többiekkel futottam ki a pályára. Mint kiderült, a balfedezetnek jelölt Kovács Imre belázasodott, és a keretben nem volt más „half’-játékos. Ez volt ennek a napnak egyik nagy élménye: már a 90. percben járt az óramutató, és 3-3 volt az eredmény. Egy előreadás jött felém, talán kapura is fejelhettem volna, megéreztem azonban, hogy Puskás jobb helyzetben van, hozzáirányítottam a labdát, öcsi háttal állt a kapunak, de egy remek mozdulattal ollózva rúgta az osztrák kapuba, és így az újpesü stadion telt háza győzelmet ünnepelhetett. S edzőségéből mire emlékszik legszívesebben vissza?-Három dologra. Először is 1967-ben, amikor a Ferencvárossal bajnokságot nyertem, nálam játszott Albert Flórián, a magyar labdarúgás eddigi egyetlen „aranylabdása”.- Pillanatnyilag Szabó György a jobbhátvédem a Tatabányában és minden bizonnyal megdönti Szusza Ferenc NB I-es részvételi rekordját.- A harmadik, remélhetőleg, én magam is elérem azt, hogy a 600. NB I-es mérkőzésemen is még az edzői kispadon ülhetek.- Ezenfelül kell említenem természetesen legnagyobb 'nemzetközi sikeremet az olimpiai válogatottal az 1964-es tokiói győzelmet. Erre még következett a mexikói is, de hát mindig az első a legszebb, a legemlékezetesebb... FRADI ÚJSÁG A Ferencvárosi Torna Club kiadványa. Ára: 15,50 Ft Felelős kiadó: Hargitai Károly, az FTC ügyvezető elnöke Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László, Fraldi fotótár Lapzárta: 1990. május 26. Készült a SZÖVORG Nyomdában. Felelős vezető: Bodnár Tamás
