Fradi újság (1990)

1990 / 5. szám

Fradivújság A nyerőszám: 700! Elek Gyula ritka jubileuma Minden bizonnyal kevés edző büszkélkedhet azzal, hogy csapa­ta csaknem ezer mérkőzést ját­szott az ő irányítása alatt. Elek Gyula, a Ferencváros női kézilab­dázóinak mestere e kevesek közé tartozik. Ráadásul a több mint húsz esztendő alatt a mérkőzések java részén az ő tanítványai dia­dalmaskodtak. Május 6-án, vasárnap Győrött a Gy. Sportközpont SE ellen éppen 700. alkalommal. A ritka jubileum kapcsán Elek Gyulával a kézilabdáról, a Fradi­ról, az edzői hivatásról beszélget­tünk. + Mikor és hogyan kezdett ké­zilabdázni?-A Budapesti Református Gimnáziumba jártam, ahol a leg­főbb sportág a kézilabda volt. Kis­pályán játszottunk, én átlövő vol­tam. Ezután az osztály egyik fele az Elektromosba, a másik fele a Vasasba igazolt. Én az „egyik” felébe tartoztam. Ez 1948-ban volt. Néhányszor még nagypályán is játszottam. + Miként teltek az ötvenes évek?- 1952-ben kerültem a peda­gógiai főiskolára, és 1953-ban a sporthatóság önkényesen átiga­zolt a felsőoktatási intézmények központi egyesületébe, a Bp. Ha­ladásba. Egy évet húztam le a má- sodosztálybam, majd visszamen­tem a Tromosba. ‘ + Aztán jött a Fradi...- A Haladásban Mayer Miklós volt az edzőm. 1956-ban, két nap­pal a forradalom kitörése előtt je­lentettem be átigazolási szándé­komat a Tromosba, és december­ben már zöld-fehérben léphettem pályára, ugyanis időközben a Fra­di visszakapta eredeti színét. + Mikor kezdte az edzőskö- dést?- Utoljára 1962. szeptember 12-én játszottam a Fradiban, és három nap múlva már a Közért NB I-es női csapatának edzője voltam. Itt ismertem meg későbbi feleségemet, Rothermel Annát, vagy ahogy mindenki ismeri, Po­tyit. 1966. december 1-jével vet­tem át a Ferencváros edzéseinek irányítását. Jól sikerült a bemutat­kozás, megnyertük a bajnokságot. + Melyik volt az első meccse a Fradi edzőjeként?- A Testnevelési Főiskola el­len győztünk 5-1-re az Üllői úti salakos pályán, a „katlanban”. Már ezelőtt is volt néhány előké­születi meccs, de azokat még nem számoltam. A TF-meccs óta veze­tem kínos pontossággal a napló­mat. + Nézzük végig, milyen mér­kőzések voltak a „százasok", azaz a századik győzelmeket mikor ün­nepelte?- A századik sikert Bécsben értük el. 16-7-re vertük 1968. de­cember 7-én a Danuvia Wient. Az Ózd elleni hazai MNK-találkozó volt a kétszázadik győzelmem 1971. június 3-án, az eredmény 15-8 volt. A háromszázadikra is itthon került sor, 1973. szeptem­ber 23-án 10-8-ra nyertünk bajno­ki mérkőzésen aPéccsel szehiben. Akkoriban nagyon jó csapatom volt, futószalagon szállították a lányok a győzelmet. MNK- meccsen volt a négyszázadik si­ker, 1976. március 28-án, a Kör­csarnokban 27-7-re leléptük az Ózdot. Alig két évvel később, 1978. május 14-én, szintén a Kör­csarnokban, 24-14-re nyertünk a Híradótechnika ellen, ez volt az ötszázadik. A hatszázadik győze­lem Fonyódon született, a Balaton Kupán 1981. július 24-én 26-15- re vertük a Pécset. Utoljára 1985- ben ültem a kispadon, és akkor már nem sok hiányzottá hétszáza­dikhoz. + Mivel foglalkozott az elmúlt öt esztendőben?- Először egy évig az FTC módszertani osztályán dolgoz­tam, majd testhez állóbb feladatot Magas,jó alakú, csinos, kedves lány. A női kézilabda-csapat mér­kőzéseire járó Fradi-szurkolók már 1986-ban megismerhették. Manapság a Herz-FTC összeállí­tása elképzelhetetlen nélküle. Pedig csak április 18-án múlt húszéves... Steitz Zsuzsa Sárbogárdon, az általános iskolában ismerkedett meg a kézilabdával. Édesapja - aki testnevelő tanár- terelgette ér­deklődését a sportág felé. A kis­lány később a helyi Videotonban folytatta a játékot, és elsős gimna­zista volt, amikor leigazolta a Fe­rencváros.- Osztályozót játszottunk Ceg­léden az NB I-es ifjúsági bajnok­ságba való bejutásért - emlékezik Zsuzsa. - Ott vett észre a Fradi akkori másodedzője, az ifik szak­vezetője, Berzsenyi Mária. A mai napig hihetetlen az egész. Még most sem hiszem el, hogy akkor valóban engem szemeltek ki. Bár még csak serdülő korú volt, már az ifikkel edzett. Sőt, 1986- ban egyszerre három bajnokság­ban is játszott: a serdülők, az ifjú­ságiak és a felnőttek között. El­őször Konkoly Károly edzősége idején szerepelt a felnőtt NB I- ben. Ám azt, hogy pontosan mikor és ki ellen, s azóta még hányszor, nem tudja, ugyanis nem vezet sta­tisztikát A „nagyok” között elein­te csupán kispados volt, majd ké­sőbb csak védekezni állt be. Aztán kaptam, a női szakosztály vezető­je lettem. Aztán amikor ez év ele­jén edző nélkül maradt a csapat, mert Hoffmann Pált Tököl tanács­elnökévé választották, felkértek, vállaljam el ismét az edzőséget. + Melyik volt a legszebb kor­szak a Fradi edzőjeként?- Nehéz választani. Szép volt a hatvanas évek vége, amikor négy bajnokságot nyertünk (utol­jára 1970-ben, s a mai napig az volt az utolsó ferencvárosi kézi- labdás bajnoki cím - M. S.), aztán amikor a Vasas mögött „százszá­zalékos” másodikok voltunk, no, és a Kupagyőztesek Európa Ku­pájában 1978-ban elért első hely. + Bizonyára ez, az SC Leipzig elleni, 1978. április 23-án elért 18-17 volt edzői pályafutásának legnagyobb győzelme...- Igen, így van, az a meccs fe­lejthetetlen volt. De jó visszagon­dolni 1970. szeptember 10-re, amikor az utolsó mérkőzésen 14- 9-re legyőztük a Bakony Ve­gyészt, és bajnokok lettünk, meg az 1977. február 15-én a Körcsar­nokban lejátszott Vasas elleni MNK-elődöntőre, amelyen háro- mezer(!) néző szorongott a szűk lelátón, és 17-11-re vertük a nagy Vasast. + Melyik volt a legjobb csapat, amellyel dolgozott?- Az, amelyik megnyerte a KEK-et. Jóllehet, nem abban ját­szottak a legjobb kézilabdázók, de az volt a legkiegyensúlyozottabb, legegységesebb csapat. A nagy menetelés során az Admira Land­haus Wien, a Bordeaux, az Inter Bratislava és a végén az SC Leip­zig hajtott fejet Berzsenyi, Csulik- né és a többiek előtt. + Milyennek tartja az edzői pályáját?- Ez egy rendkívül hullámzó életpálya, amelyen az ember sok­egyre többször jutott szóhoz, és az 1989-90-es bajnokságban a csa­pat egyik kulcsemberévé vált. Jól irányította társait, és a gólgyártás­ból is kivette a részét.-Úgy érzem, ebben a bajnok­ságban jó formában játszottam, sikerült megfelelnem a feladat­nak, össze tudtam fogni a csapa­tot. Azt hiszem, elfogadtak a lá­nyok - magyarázza. Persze, annak idején borzasztó zavarban volt, amikor kis tiniként irányítót kellett játszania, és neki kellett mozgatnia a nála időseb­bekből álló csapatot. Aztán szép lassan levetkőzte a szégyenlőssé- gét, és ma már, ha szükséges, bi­zony, kicsit le is teremti a többie­ket. A példaképe, mint oly’ sok fia­tal kézilabdázónőnek, Ster- binszky Amália. Ha tanulni akar, akkor inkább férfi mérkőzéseket néz, mint mondja, azokon mind taktikai, mind technikai szem­pontból többet leshet el. Sokakkal ellentétben úgy véli, a női kézilab­da nem durvább, alattomosabb a férfinál, ám kétségtelenül egyre keményebbé válik. A jelenlegi Ferencvárosról azt tartja, hogy a bajnokság második felében kezdett összerázódni a csapat. A korábbi hullámzó telje­sítményt felváltotta egy viszony­lag egyenletesebb játék. S ha ősszel nem botlottak volna meg szór két nap alatt kerül a pokolból a mennyországba és fordítva. Az egészben talán az a legnagysze­rűbb érzés, amikor az edző látja a játékosok szemében a tüzet és a bizalmat. + Mi a véleménye a mai Fe­rencvárosról?- Tehetséges, sikeréhes fiatal társaság gyűlt össze a Népliget­ben, néhány rutinosabb játékossal kiegészülve. Szorgalmasak a lá­nyok, szeretnek edzeni, hajlandók áldozni a sikerért. Ha együttma­rad a gárda és esetleg tudunk egy vagy két jó játékost igazolni, jö­vőre előreléphetünk, ami egyelő­re az ötödik helyet jelentené. Jó az utánpótlásunk, sok a tehetséges lány, az edzők jól dolgoznak, s er­re a háttérre lehet támaszkodni. Az első csapatban játszó fiatalok vagy sajátnevelésűek vagy még serdülő korukban kerültek hoz­zánk. Nagyon sokat jelent a Buda­pesti Húsipari Vállalat segítsége, amely hozzájárult az utóbbi idő­ben mutatkozó fejlődéshez. + Meddig láthatjuk a Ferenc­város kispadján?- A szerződésem jövő év júni­us 30-áig szól. Lehet, hogy fur­csán hangzik az én számból, de utána nyugdíjba akarok vonulni. Három évtizednyi edzősködés után jól fog esni a pihenés. + De a kézilabdától nem sza­kodéi?- Még nem tudom, mit fogok csinálni, viszont valószínű, hogy kapcsolatban maradok valami­lyen formában a sportággal. Elek Gyula az 1989-90-es baj­noksággal bezáróan saját számítá­sai alapján 976 mérkőzésen ült a Fradi női kézilabda-csapatának kispadján. Tehát a mester rövide­sen - még az idén - újabb jubile­umhoz érkezhet... annyiszor, hatodik is lehetett vol­na a Fradi. Szerinte sok van még ebben a társaságban, és az elkö­vetkező években fokozatosan el­őreléphet. A legszebb élménye fradista- ként a Berzsenyivel nyert bronzé­rem volt. No, meg az 1989-90-es bajnokság, amelyben az FTC biz­tos pontjává vált. Sokszor szere­pelt az utánpótlás-válogatottak­ban, és szeretne a legjobbak kö­zött is bizonyítani, természetesen a zöld-fehérek játékosaként. Ez­zel nagy örömöt okozna szüleinek is, akik ha csak tehetik, eljönnek Zsuzsa mérkőzéseire. Edzője, Elek Gyula így véleke­dik róla:- Nem szeretném, ha fejébe szállna a dicsőség, de az az igaz­ság, hogy rendkívül tehetséges já­tékos. Jó alany, szeret edzeni. At- létikusan képzett, ám fizikailag még erősödnie kell. A pályán kis­sé bátrabbnak kellene lenni, több önbizalommal kellene játszania. Ha ki tudja hozni magából a ben­ne rejlő képességeket, nagyon jó játékos lehet belőle. Úgy legyen! Az oldalt írta: Margay Sándor Zsuzsa, az irányító Keleti kocsikat részletre is árusítunk FRADI TAXI Kft. és Center Vállalat Bp. IX., Vágóhíd u. 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom