Fradi újság (1990)

1990-08-16 / 1. szám

a felét a ferencvárosnál töltötte. enyém volt. Figyel] csak... Tehát 1952-ben mentem le életem­ben először futballozni és hat év múlva már túl voltam az első NB 1- es bajnokin. Azon kevés zöld­fehér Játékos közé tartozom, aki ÉDOSZ, Kinizsi és Fradi mezben egyaránt Játszott bajnokit... Jöt­tek az Ifi válogatott évek, két fe­lejthetetlen UEFA Tornával, majd 1960-ban már ott voltam a ró­mai olimpián résztvevő váloga­tottban. 1961-ben vb selejtezők, 1962-ben világbajnokság Chilé­ben, 1963 az EB selejtezők éve, 1964 EB négyes döntő Spanyol- országban, ahol harmadikok lettünk. 1965-ben a Fradival VVK-t nyertünk, a válogatottal vb selejtezőket Játszottunk. 1966: világbajnokság Angliá­ban, benne a magyar-brazil... 1967- ben 3 hét vendégjátékos­ként Brazíliában, a Flamengó- nál, karácsonyra Aranylabda, 1968- ban világválogatott sze­replés Rióban; kikaptunk ugyan 2- 1 -re, de a világválogatott gól­ját én rúgtam... Aztán Jött 1969. Június 15. vasárnap, Koppenhá­ga és az a bizonyos ütközés Engedahl-lal. És...- A Fradival nyert magyar bajnoki címeket mintha kifelej­tetted volna...- Pedig a fent elmondott program közepette nem keve­sebb, mint négy volt belőlük... A legcsodálatosabb az 1967-esl Olyan csapatunk volt, amely akkor a világ bármelyik csapa­tát ízekre verte volna, de még a BEK-ben sem Indulhatott el.- Nem Indult vagy nem Indul­hatott?- Az utóbbbl... Akkor voltak a sokáig csak cseh események­nek nevezett dolgok, és mi, po­litikai hovatartozásunkat de­monstrálandó nem vettünk részt a BEK-ben. A csehek igen... Pe­dig az a csapat akkor azt hi­szem, BEK-et nyert volnál- Ott tartottunk, hogy Jött En- gedahl...- Jött, nekem meg minden szétment a térdemben, ami egy térdben egyláltalán szétmehet. Szinte napra pontosan egy évet hagytam ki, több hónapot töl­töttem derékig gipszben, de nem engedtem megoperálnl magam... 1970. április 26-án Ját­szottam újra NB l-es bajnokit. És 1972-ben már újra válogatott voltam, sőt tagja a Brüsszelben EB négyes döntőn résztvevő csapatnak. A sérülésem és a visszavonulásom közötti Időben még ötször voltam válogatott... Aztán eljött a búcsú, 1974. már­cius 17., a Népstadionban Ját­szottunk a ZTE-vel... Ne kérdezz erről semmit, iszonyú emlék...- Kezdődtek a dolgos, mun­kás évek...- A visszavonulásom utáni el­ső hónap első napján már én voltam a Ferencváros labdarú­gó szakosztályának helyettes vezetője. Később technikai ve­zető lettem, nem Is rossz csa­patnál, annál, amelyik Bálint vezérletével bajnokságot, kupát nyert, KEK-döntőt Játszott... 1978-ban kezdtem el edzős- ködnl, a Fradi ifi lll-nál. Később elmentem két évre Líbiába, majd újra a klubnál dolgoztam egy évet, mint az Ifi I térnere. Visszamentem Líbiába egy év­re, majd végleg hazajöttem, az­óta Itt vagyok az Üllői út 129. alatt. Hol Ilyen, hol olyan beosz­tásban, de mindig a Fradi, a fut­ball körül...- Flórl, én tudom, hogy most egy kicsit háborgóbb vizekre merészkedek, de meg kell kér­deznem: kielégít téged az a munka, amivel a Fradiban megbíznak? Te, a korszakos nagyságú világsztár mit érzel, amikor egy Piatini szövetségi kapitány, amikor a világban egymásba érnek a náladnál lé­nyegesen szerényebb futball- pályafutást magukénak mond­ható slkeredzők. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy Jól érezted magad a bőrödben, mint az első csapat technikai vezetője, akinek ugye köztu­dottan az is a feladatai közé tartozik, hogy csaptelepet ve­gyen az ügyeletes sztár fürdő­szobájába...- Egyrészt én sohasem vettem senkinek csaptelepet, másrészt mindig azt a munkát próbáltam meg a legjobb tudásom szerint elvégezni, amit éppen felaján­lottak. Úgy látszik, csak ennyire tartottak Jónak, használható­nak... Én soha nem toltam ma­gam előtérbe, gondoltam: letet­tem annyit a futballpályán, hogy a szakértelmem, a futball­hoz való viszonyulásom soha senkiben sem kérdőjeleződjön meg. Lehet, hogy ez hiba volt, de én csak így tudok élni. Nyu­galomban, békében, szere- tetben, egymást megbecsülve, segítve...- Tudod, hogy sokan azt mondják a hátad mögött: te egyszerűen alkalmatlan vagy komoly feladatok megoldásá­ra, mert sokkal Jobban szereted a kényelmet, a biztonságot an­nál, mintsem bármilyen nehéz­séget vállalj egy esetleges ma­gasabb pozícióban... a Ferenc­város szent tehene vagy, aki sérthetetlen, de akit egészen másra használnak, mint amire rangja, tudása alapján kellene.- Lehet, hogy ezt mondják, de engem ez nem érdekel. Ha ebben a mai magyar futballban nekem, Albert Flóriánnak, bár­mikor bárki előtt és bármiért magyarázkodnom kell, akkor az nem az én szégyenem.- Minden voltál már a klub­nál, csak az első csapat vezető edzője nem... Azért ez nem le­het teljesen a véletlen műve, hi­szen voltak Időszakok, amikor úgy cserélődtek Itt a Fradinál a trénerek, mint az utasok a Metró mozgólépcsőjén... Hívtak ide már a végén boldog-boldogta­lant, te meg itt voltál kéznél, és... mégseml- Biztos annak Is megvan a maga oka, hogy miért nem en­gem kértek soha. Azokat kelle­ne megkérdezni, akik az Ilyen ügyekben dönteni szoktak...- Most például Nyilasi Tibi lett a tréner...- Örülök neki, biztos vagyok benne, hogy remek edző lesz...- Ezt most udvarlásból mon­dod?- Ha komolyan azt gondolod, hogy nekem, Albert Flóriánnak udvarolnom kell bárkinek, ak­kor azt hiszem, feleslegesen be­szélgetünk... Amit mondtam, azt azért mondtam, mert nap mint nap látom Nyilasi Tibit a csapat­tal foglalkozni. így kell ezt csi­nálni...- Jut eszembe, Játszottatok ti valaha egy csapatban?- Milyen nagy rendező Is az élet... Éppen a napokban derí­tettük ki közösen, hogy Ilyen csak egyetlen egy alkalommal volt, a búcsúmeccsemen... Nyi­lasi Tibi sarkalta elém azt a lab­dát, amiből akkor a gólt rúg­tam...- Most te „sarkalsz” elé, ha nem is labdát, de sok minden mást, hogy Jó csapata legyen...- Ez a dolgom. A labdarúgó­szakosztály alelnöke vagyok.. És boldog, megelégedett em­ber. Lakat T. Karoly Együtt a két Aranylabdás... Albert Flórián és Bobby Charlton Flóri régi Aranylabda borozójában. MOSTOHAGYEREK Kézelőjén a csipke mindig frissen vasalt. Mosolya megnyerő, mo­dora lefegyverző. Furfangos, lo­gikus, szívet gyönyörködtetően hárfázik az érzelmek húrjain. Ha nincs más kiút: benyúl a komód­ba és készpénzzel érvel. Ha az sem segít? Gyűrűjében ott van az arzén... Mert - fájó kimondani - a fut­ball ma már véres háború. Ja, ja vájná - vájná. Ezt az Öreg Hölgy is pontosan érti. És ha már harc, úgy legyen igazi harc. Amikor az övéit védi, semmilyen eszköztől sepn riad vissza. Ez (is) a Juventus Football Club s.p.a, a focitörté­nelem legeredményesebb klub­csapata... A bizonyítás A „legeredményesebb klub”? Merész állítás. Bizonyítani illik az ilyet. Hát csak tessék. Én készül­tem. Bajnok: 1905, 1926, 1931, 1932, 1933, 1934, 1935, 1950, 1952, 1958, 1960, 1961, 1967, 1972, 1973, 1975, 1977, 1978, 1981, 1982, 1984, 1986. Összesen 22-szer hódította el a bajnoki jel­vényt, Abszolút olasz csúcsl Kupagyőztes: 1938, 1942, 1959, 1960, 1965, 1979, 1983, 1990. Nyolc aranyérmével eb­ben a „műfajban” is vezet a Ju- ve. BEK: 1985 (1.), 1973 (2.), 1983 (2.), KEK: 1984 (1.), UEFA Kupa (és jogelődjei): 1965 (2.), 1971 (2.), 1977 (1.), 1990 (1.), Világ Kupa: 1985, Szuper Kupa: 1984. Tán egyszerűbb lett volna onna közelíteni, hogy mit nem cipeltek haza ezek a habzsoló nemesfémgyújtök? Fogós kérdés. Ugyanis nyertek már egyebet is. Például az Alpok Kupát 1963-ban, valamint a Klubcsapatok Mundialítóját 1983-ban. Bármily hihetetlen és meg­lepő, egyetlen patinás, de ma már a patinája alól jószerivel ki sem látszó kupa siklott ki a markukból. A KK! Közép-Európa rangelsői so­sem lehettek, pedig az elődöntőbe négyszer is eljutottak... A telefon könyv Ha már számtengerrel untattam a nyájas olvasót, akkor ürítsük fe­nékig a keserűség poharát. Az adatok tömkelegéhez rögtönzött te­lefonkönyv is dukál. Vegyék szívesen, a szolgáltatásért külön egy petékát sem számítok fel. Először is nem felesleges tudni, hogy soha egyetlen klub sem adott ennyi világbajnokot, mint a Juventus. Nem kevesebb, mint 15 „campion" zengzetes neve díszíti a Crimea tér 7. alatti főhadiszállás márványtábláját. Combi, Monti, Bertolini, Rosetta, Boréi II, Ferrari és Orsi az 1934-es győztesek. Négy év múlva Giovanni Ferrari - első­ként a focihistóriában - ismételt és csatlakozott Foni-Rava, az olim­piai bajnok kettős. Az újkor, azaz az 1982-es gigászok: Zoff, Gentile, Scirea, Cabrini, Tardelli és Rossi. Az ellentmondásos Paolo Rossi még a VB gólkirályi címét is elhódította, csakúgy mint az idén nyá­ron Salvatore „Toto” Schillacl. Magától értetődően a rettenetes te­kintetű gólvadász is Juve-alkalmazott. A telefonkönyvet még nem lapoztuk végigl Következzenek a klubtörténet leghíresebb idegenlégiósai. Lushta (albán), Cesarini, Monti, Orsi, Sivori (argentinok), Altafini, Nené, Chisesinho (brazilok), Korostelev, Vycpalek (csehszlovákok), Bronée, Praest, K. A. Hansen, M. Laudrup, J. Hansen (dánok), Brady (ír). Combin és Piatini (franci­ák), Rui Barros (portugál), J. Charles, Rush (walesiek), Haller (né­met), Willie Jordan (angol), Boniek (lengyel), Del Sol (spanyol), Bör- jesson és Hamrin (svédek), Zavarov, Alejnyikov (szovjetek). Az idei nyár szerzeményei a világbajnok Hössler és a brazil Julio Cesar. Futballtörténelem mogyoróhéjban. Vigyázállásban illik végigbön­gészni a veretes névsort. Természetesen mi magyarok is hozzájárul­tunk a Zebrák góltartásához. Hirzer [Gazella] Ferenc az 1926-os baj­nok gárda ásza volt, Kincses Sinya Gyurka pedig - edzőként - 1952-ben tűzte fel a bajnoki jelvényt. Olaszföldön nincs miért szé­gyenkeznünk. Weisz Árpád az Ambrosiana-lnter, majd a Bo­logna csapatát repítette az 1. helyre. Schaffer Spéci a Romá­val, Czeizler Lajos a Milánnal, Kutik András a Torinóval nyert, no és Guttman Béla, az arany- Miian mestere ki ne maradjon a sorból. Záróakkordként egy könnyed futam. Az olasz válogatottak öröklistáján az első tíz között öt Juve-sztár díszeleg. 1, Zoff (112), 3. Tardelli (81), 4. Scirea (78), 6. Cabrini (73), 7. Gentile (71). A pénzeszsák A részvénytársasági formá­ban működő fociegyesület fó- góréja, szabatosabban főrész­vényese dr. Giovanni Agnelli. Van-e, ki a nevet nem ismeri? A „Sasorrú", másik becenevén „Az Ügyvéd a világ egyik leg­gazdagabb családjának a feje. Sportbéli tisztét, akárcsak a Fab- rica Italiana Automobili di Torino (FIAT) tulajdonjogát édesapjá­tól, Eduardótól örökölte. A FIAT főnökei majd minden korban vezető szerepet játszottak az olasz magaspolitikában, az ipa­ri- és bankéletben és persze az élsportban is. Az Agnelli-klán netto jövedelme például a hat­vanas években több mint egy millió dollárra rúgott. (A tréfáló­zás gyanúját kerülendő nem lí­rában számoltam). Bármikor szi­varzsebből kipengettek pár százezer dollárt egy Omar Sivori, vagy John Charles formátumú nagyságért. A „piemonti Detro- itban” odafigyelnek az import minőségére. Igaz, az exportéra is. Fényesen példázza ezt a Tog­liattiban felépült Zsiguli-gyár, vagy a népszerű FIAT-Uno ko­csi... Az alap- koncepció Agnellit felveti a pénzt, ám presztízskérdést csinál abból, hogy ne dobálózzon dollárköte- gekkel a játékospiacon. A havi 1 millió lírát beosztó olasz mun­kást minek bőszítené a 20 milliót kasszírozó sztárfocista luxusélet­vitelének túlhangsúlyozásával. Piemont-tartomány legtöbbet adózó polgária között mindig találni két-három Juve-profit. Ezért is sorsfordító kérdés, a ve­zetés művészetének alfája és ómegája a sikeréhség ébren­tartása. Bonifierti, a sértődötten távozott klubelnök a magasisko­la szintjén művelte a motiválást. A lovag értette meg a Sasor­rúval, hogy az öltözőből taná­csos gyorsan kiszellőztetni a tömjénfüstöt és vele együtt az ünnep hangulatát. Célszerű olyan röviden ünnepelni a sikert, amilyen hosszan készítették elő. A túltelített, a jóllakott személyi­ség nemkívánatosa Juve portá­ján. Ez a Boniperti-örökség, egy­ben a Juve-titkok - zanzásított formában... Török Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom