Fradi újság (1990)

1990 / 5. szám

Fradi v újság „A csapatomban nagy az akarás” Idén tavasszal remekül szere­pelt a Ferencvárosi Torna Club labdarúgó tartalékcsapata. Mucha József együttese a harmadik he­lyen végzett. A vezető edzővel be­szélgettem a csapatról, a játéko­sokról és nem utolsósorban Mu­cha Józsefről, mint edzőről, mint nevelőről.- Gratulálok. Az utolsó előtti mérkőzésen 3:2-re legyőzték a Vasast, s ezzel már megteremtő­dött a lehetősége a dobogóra ke­rülésnek.- A gólokat Bús, Vanicsek és Topor 11-esből szerezték, elége­dett vagyok a gyerekek teljesít­ményével. Aztán Veszprémben is sikerült a győzelem.- Mióta edzője a csapatnak?- Ez már az ötödik szezon, amit a tartalékcsapat edzőjeként kezdek itt a Ferencvárosban. Az­zal kezdtem a tevékenységemet, hogy felmértem a lehetőségeket, érdeklődtem, nézelődtem, meg­próbáltam összeszedni egy csapa­tot.- Ezek szerint ön alakította Id az akkori csapatot?- Tulajdonképpen igen. Én alakítottam ki, én csináltam csa­patot az akkori anyagból, volt köztük egy pár nagyon tehetséges játékos.- Ugye van köztük olyan, aki azóta már NB I-es játékos?- Nem is egy. Limperger, Si­mon, Bánki és még sorolhatnám azokat a játékosokat, akik az én kezem alól kerültek ki, s valami­kor itt, a tartalékcsapatban játszot­tak.- Milyen eredményeket hozott ez az öt év?- Mindjárt az első évben a má­sodikhelyen végeztünk. Ez eddig a legjobb szereplésünk. Akkor igazán együtt volt a csapat, hajtot­tak egymásért a gyerekek, s néha kifejezetten jól játszottak. Aztán a rá következő években voltunk harmadikok, negyedikek és hato­dikok.- Ez a mostani idény hogy si­került?- Nagyon jól kezdődött a baj­nokság, sorban győztünk, jöttek az eredmények. Aztán viszont va­lami elpattant. Négy vereség kö­vetkezett zsinórban, amit a mai napig nem tudok megmagyarázni, hogy miért. Az őszi idény végén aztán megint volt egy pár jó mér­kőzésünk, megint ment a csapat­nak, jöttek újból a győzelmek. Az őszi idényt a kilencedik helyen zártuk.- Hogy sikerült az alapozás?- Úgy érzem, hogy a nyári és a téli is remekül sikerült. Az a véle­ményem, hogy a téli még egy fok­kal jobban is. Iszonyatos munkát végzett a csapat a téli alapozáson, szinte nem volt olyan nap, hogy ne zuhantak volna holt fáradtan ágyba a játékosok.- Aztán jött a tavaszi szezon.- Igen, jött a tavaszi szezon, és olyan játékot produkált a csapat, ami számomra örökké emlékeze­tes marad. APMSC-t2:l-re győz­tük le, de például a Videoton- Walthamot ott, Székesfehérvárott vertük meg 5:0-ra, a Siófokot 5:1- re, és a kilencedik hely után dobo­gósok lettünk.- Mutassa be egy kicsit a csa­patát. Mik az erényei?- Nagyon jól összeszokott együttes a miénk. Rengeteget fej­lődtek az ifjúsági játékosok az el­múlt években itt a Ferencváros­ban, s még mindig ez a meghatá­rozója a tartalékcsapatnak. Adott a csapat gerince. Maradéktalanul elégedett vagyok Topor Anti hoz­záállásával, az utóbbi időben Va­nicsek gólerősségével, de a többi­ekkel is, hogy ki ne felejtsem, Szeder Józsi kapusteljesítménye is káprázatos volt az utóbbi idő­ben.- Elégedett az eltelt öt évvel?- Maradéktalanul. Úgy érzem, élni tudtam a lehetőséggel. Sorban jönnek a tehetségesebb­nél tehetségesebb játékosok az if­júsági keretből, s mivel nekem minden évben újból és újból új csapatot kell építenem, nagyon nehéz feladatot vállaltam, de vál­laltam és örömmel csinálom, s minden évben az első hatodik hely valamelyikének megszerzését tűztem a csapat elé, s eddig min­dig meg is szerezték azt, ami vé­leményem szerint nagyon nagy dolog.- Hogyan tovább?- Itt nálunk mindig éves szer­ződéseket körnek az utánpótlás edzőkkel. Az enyém június 31-én lejár. Ha felkérnek, természetesen maradok, de addig még van több mint egy hónap. Hogy hogyan to­vább, még nem tudom. Dalnoki Sándor Szadlis József szurkolónk Keller Jóskával ebédelt! A Fradi futball leckék ínyenceknek sorozat „Kilenc kérdés a kilencvenéves szakosztályról” fejtörő játékot stílszerűen kilen­cen küldték be. Közülük Szadlis József salgótarjáni szurkoló volt a legszerencsésebb, így ő választhatott ebédelő partnert az FTC labdarúgói közül. Választása Keller Jóskára esett. A Fradi étte­remben a nyertes ezt a menüt fogyasztotta: Frankfurti leves, Al­bert kedvence, csusza és sok-sok hosszúlépés... Egészségére! A Fradi újság szerencse szelvényeinek sorsolásán Rákosi Gyula a következő szurkolók levelezőlapját húzta ki a szerencsekerékből: Baranyi Sándor Hemád, Ságvári E. ltp. D/5 -1990 Ft (3. szám) Szász István Salgótarján, Ifjúság út 24. - vigaszdíj, azaz egy közös fotó kedvenc játékosával. Ifj. Holes István Nyíregyháza, Család u. 47. -1990 Ft (4. szám) Tomasekné Vida Anna Bp., Galopp u. 8. - vigaszdíj, fotózás. Az öt kérdés, öt válasz - öt belépő öt nyertese: Balogh László Bp., Hevesi Gy. u. 32. Kiss László Tápiószele, Jászberényi út 13. Földi Tímea Salgótarján, Arany J. u. 25. Dr. Lőrinczi Géza Bp., Böszörményi út 38. Király Győző Iklódbördöce, Petőfi u. 14. Akik két éve veretlenek! Napjainkban annyi minden rosszat, „sötét ügyet” tereget a sportsajtó, hogy a szakma és a labdarúgás elveszik benne. Ezért dupla öröm, amikor a foci tisztaságáról és szépségéről tájékoz­tathatunk. Mint mostanság, serdülő bajnokcsapatunkról. 16 éve­seink olyan fölénnyel nyerték a bajnokságot, amilyenre az elmúlt évtizedben nem volt példa! Somodi Lajossal, a serdülő I edzőjével folytatott beszélgeté­sünkből kiderül, hogy nem elég a tehetség, szorgalom, kitartás és rengeteg munka is kell a sikerhez.- Lajos! Légyszíves beszélj arról az útról, ami ehhez a siker­hez vezetett. Mikor kezdtél ezekkel a gyerekekkel dolgozni, mi történt ez alatt az idő alatt?- Tulajdonképpen ezzel a csoporttal 1985-ben kezdtem fog­lalkozni. Negyven gyerekből egy év múlva már csak harmincán maradtak. Az elmúlt években öt gyerek lemorzsolódott, máshol sem sportolnak. Évek óta heti öt edzést tartok. Az ötéves adatok alapján 98%-os az edzéslátogatás, így folyamatos lehetett a gye­rekek képzése.- A kimutatások alapján nagy munkát végeztetek. Hogyan ér­tékeled a gyerekek tudásszintjét?- A munka és a teljesítmény alapján a kiválasztott gyerekek nagyon ügyesek. A teljesítménnyel elégedett vagyok, hiszen a serdülő V-ben harmadik, a IV-ben második, a ni-ban, majd a ser­dülő II-ben és most ismét első helyet értünk el. Talán mindennél többet mond, hogy ez a csapat 1988 októbere óta nem szenvedett vereséget! Nyolc olyan játékosunk van, akikről megállapítható, hogy ki­válójátékosokká képezhetők. Közülük négyet már most nyugodtan ajánlhatok az ifi I kere­tébe. Juhász Ferenc védőt, Vicze Ottó és Füzessi Attila középpá­lyásokat, valamint Závodszky Gábor csatárt. Szerencsés edzőnek tartom magam, hogy a kiválasztott gyerekek imádják a focit és az edzésmunkát is.- Hozzátenném azért a saját véleményemet is: ha nem szeret­teted meg velük a játékot és nem tudtad volna motiválni kiváló edzésanyaggal és edzésvezetéssel a gyerekeket, nem biztos, hogy ilyen eredményt értetek volna el sorozatosan. Ehhez viszont ko­moly edzői felkészültség kell. Hogyan áll ez össze?- Amit az edzőképzőn megtanultam, csak alapnak tekintet­tem. Nagyon korán - 27 évesen! - kezdtem az edzői munkát El­végeztem a szakedzőit is, és érdeklődésemnek megfelelően min­denkor az utánpótlásképzéssel foglalkoztam. Ezért minden fellel­hető szakanyagot igyekeztem megszerezni, többek között a Co­ca-Cola szakfilmet is átvettem videóra. Naprakész gyakorlat­anyaggal rendelkezem, amelyet munkámhoz rendszeresen alkal­mazok. Az MLSZ utánpótlás edzőbizottságában is dolgozom, így a napi hazai és nemzetközi szakmai információkhoz is hozzáju­tok. Tehát van miből merítenem.- Hát így könnyű... Azt kérném, Lajos, most az 1989-90-es bajnokságról néhány szakmai okot mondjál - minek köszönheti­tek az első helyet?- A leglényegesebbnek azt tartom, hogy támadó, agresszív já­tékot tudunk megvalósítani. Igen sok kiváló versenykészséggel rendelkező játékosom van. Jellemző, hogy az eddig lőtt több mint 110 gólt igen sokan hozták össze, hiszen a legtöbb gólt szerző já­tékos, Zavadszky is csak 25%-os. örvendetes volt, hogy a meg­szerzett gólok felét pontrúgásból és szögletből értük el. Ez annak az eredménye, hogy tudatosan fejlesztettük a fejelő készséget, az általános helyzetkihasználást. A játékosok védőmunkájának kép­zését is központi feladatként kezeltük. A kialakult agresszív egyéni és csapat védőmunka eredményezte azt, hogy 15 góltkap- tunk csak, mely a rúgott góloknak csak a 12%-a.- A személyes felkészültséged, ambíciód és az elmondott edzésmennyiség és minőség teljesen összhangban van a kiváló teljesítménnyel. De van a sikeres munkának egy másik összete­vője - a személyes háttered.- Tényleg erről is kell szólnom, hiszen a mindennapi munká­ban a sok otthontól távol töltött idő, családi környezetünket is érinti. így ők is meghozzák a maguk áldozatát a mi ügybuzgal­munkért, sikereinkért. Én is nős ember vagyok, feleségem NB-s röplabdajátékos volt, a BEAC-ban játszott Lányom most érett­ségizik, egyébként ő nem sportol. Amíg mellékfoglalkozású edző voltam, nagyon zsúfoltan teltek napjaim. A MOM-ban dolgoz­tam, 25 évig! Gazdasági vezető állásom 1988-ban cseréltem fel edzői főállásra. Köszönettel tartozom az FTC-nek, hogy hozzá­segítettek ahhoz, hogy szeretett sportágam, hobbym, hivatássále- hetett. Kiegyensúlyozottabbá vált családomhoz fűződő kapcso­latom is, csak egyirányú az elfoglaltságom. Az edzői hivatást a gyerekekkel való együttlétet imádom, s nagyon remélem, hogy még sok-sok jövendőbeli fútballnagyság kerül ki kis csapataim­ból. Szer Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom