Fradi újság (1990)

1990 / 4. szám

Fradiyújság 11 Fradi félórák a Fradi futballmúzeumban Egy hetvenes évekbeli Fradi öregfiúk csapata Álló sor balról: Friedmanszky, Borsos, Orosz, Dékány dr., Dal­noki, Szabó. Elöl: Sári, Láng, Fenyvesi dr.r Gerendás, Horváth Sorozatunkban, a Ferencváros VVK-győztes csapatára emléke­zünk. A kupagyőzelemre, amely immár 25 éve történt. A klubban azonban még mindig emlékeznek a magyar futballtörténelem egyet­len kupagyőzelmére. Akik pedig részesei voltak ennek a csodálatos eredménynek, azoknak életük leg­nagyobb élménye marad a siker. Ebben a sorozatban főként azok a játékosok emlékeznek a VVK- győzelemre, akik játszottak ebben a kupasorozatban. Persze, meg­próbáljuk nyomon követni a „vi­lágverő” csapat kialakulását, ép­pen ezért hívunk meg mindig egy- egy „régebbi”, idősebb Fradi-játé- kost. Legutóbbi vendégeink dr. Dékány Ferenc, az idősebbek kép­viseletében, valamint két nagyon fontos „személyiség”, a végig ki­tűnően védő kapus, dr. Géczi Ist­ván, és a döntő gól szerzője, dr. Fenyvesi Máté voltak. Már csak az illendőség kedvéért is, kezdjük a korelnökkel, dr. Dékány Ferenc­cel. DR. DÉKÁNY FERENC: Először is köszönöm a meghí­vást - kezdi, a mindenki által csak „Profi”-nak becézett, nem éppen langaléta termetéről híres egykori játékos. Mindig szívesen veszem az ilyen és effajta meghívásokat, s mindenkor örülök is nekik, hiszen szülőanyámhoz, a Ferencváros­hoz térek vissza. Én sajnos, nem lehettem tagja annak a csapatnak, amely ezt a hatalmas sikert elérte, de még csak bajnok vagy kupa­győztes csapat tagja sem voltam, mivel olyan korban játszottam a Ferencvárosban, amikor nem volt dicsőség - már a politikai vezetés szemében - ebben a klubban fo­cizni. Én azonban mégis hihetetle­nül boldog vagyok. Én ugyanis mindent ennek a klubnak, a Fe­rencvárosnak köszönhetek. Egyáltalán a tisztességet, a becsü­letet, a klub iránti szeretetet, az emberek iránti szeretetet. Mégpe­dig azért, mert az elődeim megta­nítottak ezekre, olyan elődök, akik magasra emelték a Fradi zászlaját, akikre felnéztem, akik a példaké­peim voltak. Mert tőlük indult egy nagy csapat kialakulása, ők rakták le azokat az alapokat, amelyre az­után lehetett építkezni, s kialakul­hatott a nagy Ferencváros. Egy ne­vet szeretnék kiemelni a sok kö­zül, anélkül, hogy bárkit is meg­bántanék, ez pedig Sárosi doktor. Ó volt a legnagyobb szerintem a máig szerepelt labdarúgók közül. 1945-ben kerültem a Ferencvá­roshoz, rögtön azután, hogy el­hallgattak a fegyverek. Akkor még állt a régi Fradi-pálya, meg­hirdettek egy játékostoborzót, s az egyik iskolatársam hívott, hogy menjek le vele a ferencvárosi pá­lyára. Én eléggé szerény gyerek voltam, húzódoztam is egy kicsit, volt összesen harminchat és feles lábam, de hát mindegy, menjünk, mondtam. Lementünk, ott a Kell­ner bácsi fogadott minket, aki ak­kor a Fradi ifjúsági és serdülő csa­patainak a főnöke volt, és aki ak­kor csak a Ferencvárost szolgálta, csak a Fradiért élt, egészen a halá­láig. Lehettünk százegynéhányan, s maradtunk vagy nyolcán, akik­nek azt mondta a Kellner bácsi, hogy ti itt maradtok, mert leigazo­lást nyertetek a Ferencvárosba. Mondanom sem kell, nagyon bol­dog voltam. En a Ferencvárost akkor csak a Pluhár Pista bácsi közvetítéséből ismertem. Érdekes sportpályafu­tás jutott nekem osztályrészül. Odakerültem a Ferencvároshoz, s akkor a klub legsötétebb korszaka köszöntött ránk. Az akkori Fe­rencvárosban, vagyis inkább Édoszban, Kinizsiben futballozni, politikai helytállást jelentett. Hogy akkor nem esett ki a csapat az első osztályból, s hogy elmond­hatjuk, hogy a Ferencváros meg­alakulása óta csak az első osztály­ban játszott, azt elsősorban a kö­zönségnek köszönheti. Mindent elkövettek annak érdekében a ma­gyar sporttársadalomban, hogy azt a Ferencvárost likvidálják. Pe­dig én úgy érzem, hogy ez a Fe­rencváros tette eddig a legtöbbet a magyar sport, a magyar labdarú­gás érdekében. A Éradi nélkül nincs magyar labdarúgás, nem volt, nem lesz. Csodálatos évek voltak. Még az említettek ellenére is. És ne fel­ejtsük el, hogy a Ferencváros nemcsak a VVK-t nyerte meg, ha­nem a második világháború előtt ugyanolyan nagy dolognak szá­mított a Közép-európai Kupa el­nyerése, mint a VVK, vagy a má­sik két kupadöntős helyezés. Ne felejtsük el, hogy a Ferencváros Dél-Amerikában, otthonában győzte le a világbajnok Uruguayi. Csodálatos játékosok alapozták meg a csapat, a nagy Fradi hírne­vét A már említett dr. Sárosin kí­vül, számomra még a nagy példa­képek közé tartozott Kispéter Mi­hály is. Sokan nem is tudják, mi­lyen ember volt. Én éjjel-nappal vele voltam. Szó szerint éjjel is. Éjszakákat végigbeszélgettünk, s mindig csak egy témánk volt, a csapat, a Ferencváros. Abban az időben csak olyanok játszhattak a Fradiban, akik érzelmileg is kö­tődtek a klubhoz. És azokat a játé- ko; okát meg is fizették. Megérde­melték. Csak másként volt, mint manapság. Akkor a Mester Gyuri bácsi elénk tette a prémiumot, s mi nem kérdeztük, hogy a másik mennyit kapott. Az akkori sportvezetés egysze­rűen szétszedte ezt a csapatot. Na­gyon nehéz volt újjáéleszteni, de mint a mellékelt ábra mutatja, há­la a jó istennek, sikerült. VVK-t nyert a csapat! DR. GÉCZI ISTVÁN:- Hogy képet kapjunk a VVK- győztes csapat kialakulásáról, mindenkitől megkérdezem, ho­gyan került a Ferencvárosba?- Egerben jártam iskolába, s ti­zenhét éves koromban egyszer Budapesten játszottunk. Én akkor már védtem Egerben. A Fradi pá­lyán volt a mérkőzés, ha jól em­lékszem, a Heves megyei ifjúsági válogatottal játszottunk itt fönt Budapesten. Látták a mérkőzést a Ferencváros játékosszerzői is. Odajöttek, kérdezték, nincs-e kedvem a Fradiba jönni védeni? Természetesen azonnal igent mondtam, rettentő boldog voltam, s nagyon nagy megtiszteltetésnek vettem. Aláírtam a Ferencváros­hoz, s így tizenhét évesen ideke­rültem a Ferencvárosba. Azóta egyetlen másik csapatban sem ját­szottam, a Fradi volt az egyetlen.- Beszéljünk a kupadöntőről, illetve a kupadöntőkről, hiszen te arról vagy híres, hogy az egyetlen magyar kapus vagy, aki három nemzetközi kupadöntőn is szere­pelt. így igaz, s nagyon büszke va­gyok erre. A VVK megnyerése egész egyszerűen felejthetetlen...- Melyik volt a legnehezebb mérkőzés?- Mind nehéz volt. Volt, ame­lyiket csak szerencsével nyertük meg, volt amelyiken az akarás se­gített, volt amelyiken kivédekez- tük a meccset. De ma is azt val­lom, hogy a legnehezebb mérkő­zés a torinói döntő volt. Mint is­meretes, egy mérkőzésen dőlt el a kupa sorsa. Mi úgy mentünk ki, hogy már a döntőbekerülés is na­gyon jó eredmény, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy emelt fővel távozhassunk Olaszországból. Támadtak az ola­szok, jött a Juventus, de sikerült mindent kivédekeznünk.Nekem is sokszor kellett közbeavatkoz­nom, volt egy pár nagy védésem is. Áztán, amikor Tüske, vagyis Fenyvesi Máté befejelte a győztes gólt - mert éreztem, hogy győztes gólt fejelt - tudtam, hogy meg­nyertük a kupát. Olyan érzés volt, amelyet azóta sem éreztem. Ha­sonlót talán csak akkor, amikor 1975-ben bejutottunk a KEK- döntőbe.- Igen, de előtte volt még egy VVK-döntő.- Úgy van. 1968-ban megint sikerült bekerülnünk a kupa dön­tőjébe. A Leeds Uniteddel játszot­tunk, s a visszavágón végig tá­madtunk, de nem sikerült gólt lő­nünk. Azt mondták a szakem­berek, akik látták a mérkőzést, hogy szinte hihetetlen volt, hogy nem kapott gólt a Leeds.- Es akkor jöjjön 1975.- Igen. Nagyon jó sorozatunk volt Többek között kivertük a vi­lághírű Liverpoolt is. A döntőre viszont sajnos elfogytunk. Sérült­jeink voltak, Bálint Lacit kiállítot­ták, tehát egy nagyon tartalékos csapat állt ki az akkor éppen csúcsponton levő Dinamo Kijev ellen. Sajnos, gyorsabbak voltak Blohinék, 3-0-ra kikaptunk. „Öregfiúk, FTC hajrá a sírig kergetjük a labdát...” május 14. BMTE-pálya: Budafok-FTC május 21. Népliget: FTC-MTK május 28. Volánbusz pálya: Volánbusz-FTC június 4. Népliget: FTC-RTK június 11. Ikarus pálya: Ikarus-FTC június 18. Népliget: FTC-Fabulon Valamennyi mérkőzés 17 órakor kezdődik. Az Ön utazási irodája a nyugodt pihenés, üdülés garanciája Üdülés Spanyolországban, Lloret de Marban Utazás repülőgéppel és autóbusszal. Elhelyezés két- es háromágyas, zuhanyzós szállodai szobákban. Teljes ellátás. 15 nap (14 éjszaka) június 30-ától szeptember 8-áig, utazás kéthetenként, szombaton, részvételi díj: 53 590-57 200 Ft. 8 nap (7 éjszaka), szeptember 22-étől, részvételi díj: 33 200 Ft. Felvilágosítás és jelentkezés a Cooptourist-lrodákban. COOPTOURIST Magyar Szövetkezetek Utazási Irodája- Mi történt veled azóta?- A döntő után nem sokkal be­fejeztem az aktív labdarúgást. Kü­lönböző okok miatt eljöttem a Fe­rencvárosból, de másik csapathoz soha nem mentem játszani. A Gö­döllői Agrártudományi Egyete­men dolgozom, a testnevelési tan­szék vezetője vagyok, de lehet, hogy nemsokára munkahelyet változtatok, s közelebb kerülök az élsporthoz. A fiam az Újpesti Dó­zsa jégkorong kapusa, a lányom az NSZK-ban kézilabdázik. Meg­próbáltam elérni, hogy egyszer mind a hárman a Ferencvárosban dolgozzunk, illetve sportoljunk, de ez sajnos nem sikerült Az 1989-es FTC közgyűlésen engem eléggé nagy sérelem ért, csalód­nom kellett. Akkor úgy volt, hogy itt fogok dolgozni a klubnál, ebből most már semmi sem lesz. Talán majd egyszer, később. DR. FENYVESI MÁTÉ: A Kecskeméti Kinizsiből ke­rültem a Ferencvároshoz. Csikós Gyula bácsinál jelentkeztem, s mondta, hogy szerdán Kőbányán játszik a csapat edzőmeccset, menjek ki. Én Kőbányán csak a Ganz-MÁVAG pályát ismertem, kimentem, csak hát a csapat nem ott játszott, mondtam, „na ez az ember jól átvágod engem”. Haza­mentem, leigazoltam a Kecske­méthez, s ott játszottam másfél évet. El akart vinni a Honvéd, de akkor mondták, hogy mivel Kecs­keméten is Kinizsiben játszottam, az igazolási út csak a fővárosi Ki­nizsi, vagyis a Ferencváros lehet, így kerültem a Fradiba. Nagy csa­lád volt akkor a Fradi, jó volt itt játszani, jó volt a hangulat. Kez­dett kialakulni egy tényleg ütőké­pes nagycsapat, jött az Albert Fló- ri, Rákosi Gyuszi és még sokan mások. így sikerült bejutni a VVK- döntőbe, ami számomra is felejthetetlen. Ä torinói döntő fantasztikus volt. A mérkőzésen - hogy a győz­tes gólról meséljek - a beadások után a remekül fejelő Flórit min­dig kilökték a labda alól, a bíró so­ha nem,fújt, félt az olasz közön­ségtől. Én gondolkodó szélső vol­tam világ életemben. Rájöttem, mit kell tenni. Odamentem állan­dóan a Flóri mögé, mondván, ha jön a beadás, s a Flórit kilökik, majd én befejelek, hátha bemegy. Tízszer is megpróbáltam, de min­dig rosszul jött a labda, a vége el­őtt nem sokkal viszont egyszer úgy jött, hogy sikerült befejeínem. A Novák Dezső ívelte be a labdát, a Flórit kilökték, én befejeltem, végre. A földön feküdtem, s láttam, hogy a Flóri rángatja a bírók hogy szabálytalankodtak vele szemben. A Szűcs, meg a Rákosi ment oda hozzá, hogy hagyd már békén, megadta a gólt. Ez a 74. percben volt Gólommal 1-0 maradt az ered­mény, és utána már a kupa átadá­sa következett.. Dalnoki Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom