Fradi újság (1990)
1990 / 4. szám
Fradiyújság 11 Fradi félórák a Fradi futballmúzeumban Egy hetvenes évekbeli Fradi öregfiúk csapata Álló sor balról: Friedmanszky, Borsos, Orosz, Dékány dr., Dalnoki, Szabó. Elöl: Sári, Láng, Fenyvesi dr.r Gerendás, Horváth Sorozatunkban, a Ferencváros VVK-győztes csapatára emlékezünk. A kupagyőzelemre, amely immár 25 éve történt. A klubban azonban még mindig emlékeznek a magyar futballtörténelem egyetlen kupagyőzelmére. Akik pedig részesei voltak ennek a csodálatos eredménynek, azoknak életük legnagyobb élménye marad a siker. Ebben a sorozatban főként azok a játékosok emlékeznek a VVK- győzelemre, akik játszottak ebben a kupasorozatban. Persze, megpróbáljuk nyomon követni a „világverő” csapat kialakulását, éppen ezért hívunk meg mindig egy- egy „régebbi”, idősebb Fradi-játé- kost. Legutóbbi vendégeink dr. Dékány Ferenc, az idősebbek képviseletében, valamint két nagyon fontos „személyiség”, a végig kitűnően védő kapus, dr. Géczi István, és a döntő gól szerzője, dr. Fenyvesi Máté voltak. Már csak az illendőség kedvéért is, kezdjük a korelnökkel, dr. Dékány Ferenccel. DR. DÉKÁNY FERENC: Először is köszönöm a meghívást - kezdi, a mindenki által csak „Profi”-nak becézett, nem éppen langaléta termetéről híres egykori játékos. Mindig szívesen veszem az ilyen és effajta meghívásokat, s mindenkor örülök is nekik, hiszen szülőanyámhoz, a Ferencvároshoz térek vissza. Én sajnos, nem lehettem tagja annak a csapatnak, amely ezt a hatalmas sikert elérte, de még csak bajnok vagy kupagyőztes csapat tagja sem voltam, mivel olyan korban játszottam a Ferencvárosban, amikor nem volt dicsőség - már a politikai vezetés szemében - ebben a klubban focizni. Én azonban mégis hihetetlenül boldog vagyok. Én ugyanis mindent ennek a klubnak, a Ferencvárosnak köszönhetek. Egyáltalán a tisztességet, a becsületet, a klub iránti szeretetet, az emberek iránti szeretetet. Mégpedig azért, mert az elődeim megtanítottak ezekre, olyan elődök, akik magasra emelték a Fradi zászlaját, akikre felnéztem, akik a példaképeim voltak. Mert tőlük indult egy nagy csapat kialakulása, ők rakták le azokat az alapokat, amelyre azután lehetett építkezni, s kialakulhatott a nagy Ferencváros. Egy nevet szeretnék kiemelni a sok közül, anélkül, hogy bárkit is megbántanék, ez pedig Sárosi doktor. Ó volt a legnagyobb szerintem a máig szerepelt labdarúgók közül. 1945-ben kerültem a Ferencvároshoz, rögtön azután, hogy elhallgattak a fegyverek. Akkor még állt a régi Fradi-pálya, meghirdettek egy játékostoborzót, s az egyik iskolatársam hívott, hogy menjek le vele a ferencvárosi pályára. Én eléggé szerény gyerek voltam, húzódoztam is egy kicsit, volt összesen harminchat és feles lábam, de hát mindegy, menjünk, mondtam. Lementünk, ott a Kellner bácsi fogadott minket, aki akkor a Fradi ifjúsági és serdülő csapatainak a főnöke volt, és aki akkor csak a Ferencvárost szolgálta, csak a Fradiért élt, egészen a haláláig. Lehettünk százegynéhányan, s maradtunk vagy nyolcán, akiknek azt mondta a Kellner bácsi, hogy ti itt maradtok, mert leigazolást nyertetek a Ferencvárosba. Mondanom sem kell, nagyon boldog voltam. En a Ferencvárost akkor csak a Pluhár Pista bácsi közvetítéséből ismertem. Érdekes sportpályafutás jutott nekem osztályrészül. Odakerültem a Ferencvároshoz, s akkor a klub legsötétebb korszaka köszöntött ránk. Az akkori Ferencvárosban, vagyis inkább Édoszban, Kinizsiben futballozni, politikai helytállást jelentett. Hogy akkor nem esett ki a csapat az első osztályból, s hogy elmondhatjuk, hogy a Ferencváros megalakulása óta csak az első osztályban játszott, azt elsősorban a közönségnek köszönheti. Mindent elkövettek annak érdekében a magyar sporttársadalomban, hogy azt a Ferencvárost likvidálják. Pedig én úgy érzem, hogy ez a Ferencváros tette eddig a legtöbbet a magyar sport, a magyar labdarúgás érdekében. A Éradi nélkül nincs magyar labdarúgás, nem volt, nem lesz. Csodálatos évek voltak. Még az említettek ellenére is. És ne felejtsük el, hogy a Ferencváros nemcsak a VVK-t nyerte meg, hanem a második világháború előtt ugyanolyan nagy dolognak számított a Közép-európai Kupa elnyerése, mint a VVK, vagy a másik két kupadöntős helyezés. Ne felejtsük el, hogy a Ferencváros Dél-Amerikában, otthonában győzte le a világbajnok Uruguayi. Csodálatos játékosok alapozták meg a csapat, a nagy Fradi hírnevét A már említett dr. Sárosin kívül, számomra még a nagy példaképek közé tartozott Kispéter Mihály is. Sokan nem is tudják, milyen ember volt. Én éjjel-nappal vele voltam. Szó szerint éjjel is. Éjszakákat végigbeszélgettünk, s mindig csak egy témánk volt, a csapat, a Ferencváros. Abban az időben csak olyanok játszhattak a Fradiban, akik érzelmileg is kötődtek a klubhoz. És azokat a játé- ko; okát meg is fizették. Megérdemelték. Csak másként volt, mint manapság. Akkor a Mester Gyuri bácsi elénk tette a prémiumot, s mi nem kérdeztük, hogy a másik mennyit kapott. Az akkori sportvezetés egyszerűen szétszedte ezt a csapatot. Nagyon nehéz volt újjáéleszteni, de mint a mellékelt ábra mutatja, hála a jó istennek, sikerült. VVK-t nyert a csapat! DR. GÉCZI ISTVÁN:- Hogy képet kapjunk a VVK- győztes csapat kialakulásáról, mindenkitől megkérdezem, hogyan került a Ferencvárosba?- Egerben jártam iskolába, s tizenhét éves koromban egyszer Budapesten játszottunk. Én akkor már védtem Egerben. A Fradi pályán volt a mérkőzés, ha jól emlékszem, a Heves megyei ifjúsági válogatottal játszottunk itt fönt Budapesten. Látták a mérkőzést a Ferencváros játékosszerzői is. Odajöttek, kérdezték, nincs-e kedvem a Fradiba jönni védeni? Természetesen azonnal igent mondtam, rettentő boldog voltam, s nagyon nagy megtiszteltetésnek vettem. Aláírtam a Ferencvároshoz, s így tizenhét évesen idekerültem a Ferencvárosba. Azóta egyetlen másik csapatban sem játszottam, a Fradi volt az egyetlen.- Beszéljünk a kupadöntőről, illetve a kupadöntőkről, hiszen te arról vagy híres, hogy az egyetlen magyar kapus vagy, aki három nemzetközi kupadöntőn is szerepelt. így igaz, s nagyon büszke vagyok erre. A VVK megnyerése egész egyszerűen felejthetetlen...- Melyik volt a legnehezebb mérkőzés?- Mind nehéz volt. Volt, amelyiket csak szerencsével nyertük meg, volt amelyiken az akarás segített, volt amelyiken kivédekez- tük a meccset. De ma is azt vallom, hogy a legnehezebb mérkőzés a torinói döntő volt. Mint ismeretes, egy mérkőzésen dőlt el a kupa sorsa. Mi úgy mentünk ki, hogy már a döntőbekerülés is nagyon jó eredmény, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy emelt fővel távozhassunk Olaszországból. Támadtak az olaszok, jött a Juventus, de sikerült mindent kivédekeznünk.Nekem is sokszor kellett közbeavatkoznom, volt egy pár nagy védésem is. Áztán, amikor Tüske, vagyis Fenyvesi Máté befejelte a győztes gólt - mert éreztem, hogy győztes gólt fejelt - tudtam, hogy megnyertük a kupát. Olyan érzés volt, amelyet azóta sem éreztem. Hasonlót talán csak akkor, amikor 1975-ben bejutottunk a KEK- döntőbe.- Igen, de előtte volt még egy VVK-döntő.- Úgy van. 1968-ban megint sikerült bekerülnünk a kupa döntőjébe. A Leeds Uniteddel játszottunk, s a visszavágón végig támadtunk, de nem sikerült gólt lőnünk. Azt mondták a szakemberek, akik látták a mérkőzést, hogy szinte hihetetlen volt, hogy nem kapott gólt a Leeds.- Es akkor jöjjön 1975.- Igen. Nagyon jó sorozatunk volt Többek között kivertük a világhírű Liverpoolt is. A döntőre viszont sajnos elfogytunk. Sérültjeink voltak, Bálint Lacit kiállították, tehát egy nagyon tartalékos csapat állt ki az akkor éppen csúcsponton levő Dinamo Kijev ellen. Sajnos, gyorsabbak voltak Blohinék, 3-0-ra kikaptunk. „Öregfiúk, FTC hajrá a sírig kergetjük a labdát...” május 14. BMTE-pálya: Budafok-FTC május 21. Népliget: FTC-MTK május 28. Volánbusz pálya: Volánbusz-FTC június 4. Népliget: FTC-RTK június 11. Ikarus pálya: Ikarus-FTC június 18. Népliget: FTC-Fabulon Valamennyi mérkőzés 17 órakor kezdődik. Az Ön utazási irodája a nyugodt pihenés, üdülés garanciája Üdülés Spanyolországban, Lloret de Marban Utazás repülőgéppel és autóbusszal. Elhelyezés két- es háromágyas, zuhanyzós szállodai szobákban. Teljes ellátás. 15 nap (14 éjszaka) június 30-ától szeptember 8-áig, utazás kéthetenként, szombaton, részvételi díj: 53 590-57 200 Ft. 8 nap (7 éjszaka), szeptember 22-étől, részvételi díj: 33 200 Ft. Felvilágosítás és jelentkezés a Cooptourist-lrodákban. COOPTOURIST Magyar Szövetkezetek Utazási Irodája- Mi történt veled azóta?- A döntő után nem sokkal befejeztem az aktív labdarúgást. Különböző okok miatt eljöttem a Ferencvárosból, de másik csapathoz soha nem mentem játszani. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen dolgozom, a testnevelési tanszék vezetője vagyok, de lehet, hogy nemsokára munkahelyet változtatok, s közelebb kerülök az élsporthoz. A fiam az Újpesti Dózsa jégkorong kapusa, a lányom az NSZK-ban kézilabdázik. Megpróbáltam elérni, hogy egyszer mind a hárman a Ferencvárosban dolgozzunk, illetve sportoljunk, de ez sajnos nem sikerült Az 1989-es FTC közgyűlésen engem eléggé nagy sérelem ért, csalódnom kellett. Akkor úgy volt, hogy itt fogok dolgozni a klubnál, ebből most már semmi sem lesz. Talán majd egyszer, később. DR. FENYVESI MÁTÉ: A Kecskeméti Kinizsiből kerültem a Ferencvároshoz. Csikós Gyula bácsinál jelentkeztem, s mondta, hogy szerdán Kőbányán játszik a csapat edzőmeccset, menjek ki. Én Kőbányán csak a Ganz-MÁVAG pályát ismertem, kimentem, csak hát a csapat nem ott játszott, mondtam, „na ez az ember jól átvágod engem”. Hazamentem, leigazoltam a Kecskeméthez, s ott játszottam másfél évet. El akart vinni a Honvéd, de akkor mondták, hogy mivel Kecskeméten is Kinizsiben játszottam, az igazolási út csak a fővárosi Kinizsi, vagyis a Ferencváros lehet, így kerültem a Fradiba. Nagy család volt akkor a Fradi, jó volt itt játszani, jó volt a hangulat. Kezdett kialakulni egy tényleg ütőképes nagycsapat, jött az Albert Fló- ri, Rákosi Gyuszi és még sokan mások. így sikerült bejutni a VVK- döntőbe, ami számomra is felejthetetlen. Ä torinói döntő fantasztikus volt. A mérkőzésen - hogy a győztes gólról meséljek - a beadások után a remekül fejelő Flórit mindig kilökték a labda alól, a bíró soha nem,fújt, félt az olasz közönségtől. Én gondolkodó szélső voltam világ életemben. Rájöttem, mit kell tenni. Odamentem állandóan a Flóri mögé, mondván, ha jön a beadás, s a Flórit kilökik, majd én befejelek, hátha bemegy. Tízszer is megpróbáltam, de mindig rosszul jött a labda, a vége előtt nem sokkal viszont egyszer úgy jött, hogy sikerült befejeínem. A Novák Dezső ívelte be a labdát, a Flórit kilökték, én befejeltem, végre. A földön feküdtem, s láttam, hogy a Flóri rángatja a bírók hogy szabálytalankodtak vele szemben. A Szűcs, meg a Rákosi ment oda hozzá, hogy hagyd már békén, megadta a gólt. Ez a 74. percben volt Gólommal 1-0 maradt az eredmény, és utána már a kupa átadása következett.. Dalnoki Sándor
