Fradi újság (1990)
1990 / 4. szám
6 Fradivújság SZERETNE ON . . A FRADI-PÁLYÁN 1 I -EST RÚGNI? 1990 tavaszán az Üllői úti bajnoki mérkőzések szünetében a szurkolók is pályára léphetnek. Minden alkalommal két-két szurkoló „tizenegyespárbajt” végezhet, az Üllői úti stadion gyepén. Természetesen a szokásos szabályok szerint 5-5 tizenegyest, egyenlőség esetén az első hibázásig rúgnak. A tizenegyeseket a mindenkori tartalékkapus igyekszik hárítani. A tizenegyespárbaj győzteséről színes fénykép készül, méghozzá kedvenc ferencvárosi játékosával közösen örökítik meg! A nevezési díj fejenként az évszám - azaz 1990 Ft. A pénz tulajdonképpen visszajut a szurkolókhoz, hiszen a tizenegyesekből befolyt összegek fedezik a Fradi újságban található Szerencse-szelvények pénznyereményét.. realitása. A reakció bélyegével, az akamoksággal próbálták a helyét betölteni. Ha nem is maradt sértetlen, de ezt a vihart is állta a Fradi, igaz az anyaföld nem tudta a gyökereket a múlthoz hasonlóan táplálni, de léttapasztalata, múltjában felhalmozott ereje elég volt ahhoz, hogy talpon maradjon. A fejlődést lehet fékezni, de megállítani soha nem sikerül. Azt gondolom, a fékek ismerete nélkül érthetetlen lenne az FTC mai helyzete. Az 50-60-as évek robbanász- szerű urbanizációja sok kárt okozott az amúgy is megbontott családban. A kerület lakossága elöregedett, a felnőtté váló generáció eltávozott, ki Óbudán, ki Kelen- földön, ki Újpalotán folytatta új családjával az életét. így megszűnt az a hatás, melyet a helyi közösségek hazafiságig növelt lokálpatriotizmusa jelentett. Az ipari fejlődés következtében a megnövekedett kerületi gyárakban nagyobb hányadban már nem a kerületi lakosok keresték kenyerüket, hanem Budapest minden részéből jártak ide a munkások. A vállalatok élére igen sok esetben nem a kerület szülöttei kerültek, hanem a gazdaságpolitika által kiválasztottak, akik itt váltak gyökértelenné. AIX. kerület állami, politikai és gazdasági vezetői szintén „betelepülők” voltak, akik a korabeli káderpolitikai elvek alapján kapták megbízatásukat. A város- és vezetéspolitikai okok mellett közvetlen sportpolitikai tényezők is hozzájárultak a kerület ás az FTC kapcsolatának alakulásához. Az egyesületet kivonták a kerület fennhatósága alól, és egy központosított hierarchikus rendszerbe szorították be, melynek központi szerve és hatalma az ÉDOSZ, a MÉM és a mindenkori állami __ sportvezetés (OTSB, OTSH, ÁISH) volt. Az egységesített - uniformizált! - vezetési gyakorlat arctalanná, jellegtelenné tette a sportegyesületeket, így az FTC-t is. Ezek a szervezeti hatások béklyóként nehezedtek az egyesületre, önálló mozgásterét beszűkítették. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a megmaradt mozgás- lehetőséggel az egyesület nem élt megfelelően, nem találta meg a kerület lakosaihoz vezető legjobb utat. A kerület intézményeivel, társadalmi szervezeteivel, iskoláival a kapcsolatunk nem az egyedi szükségleten alapult, hanem a monolitikus vezérlési elveken, és azon a téves elven, hogy a testnevelés, a tömegsport, a rekreáció és a versenysport feladatrendszerét és működtetését következetesen összekeverték. Nem határozták meg pontosan, hogy a testi nevelés feladataiból melyiket, melyik intézménynek vagy szervezetnek kell elvégeznie, ellátnia. A különböző hatalmi és irányító szervek olyan feladatokkal is megterhelték az egyesületet, mely a tényleges alapfeladatától meglehetősen távol estek. Nemcsak nemzetközi tudásszintű élversenyzők képzését várták el, hanem a tömegsport szervezését, mely más társadalmi szervek feladata. Ráadásként a testnevelés feladatai egy részének ellátását is elvárták a klubtól, mely állami és közoktatási kötelesség volt mindig és lesz is. A következménye egy költséges, felduzzasztott létszámú apparátus lett, megosztotta, szétforgácsolta tevékenységét és anyagi eszközeit is. Az egyesülettel szemben támasztott társadalmi igényeknek egyre kevésbé tudott a club eleget tenni. Az eddigiekből pontosan megállapítható, hogy milyen is a Fradi és a Ferencváros, a IX. kerület kapcsolata. Felületes, szervezetien és érzelemhiányos, és ami sajnálatos, hogy 1989 májusában, a nagyon várt sporttörvény elfogadása előtt csak laza, tompa körvonalak észlelhetők a közeli jövőben. Amikor a közművelődés, közoktatás az állami költségvetás maradványaiból részesül csak, amikor robbanásszerű társadalom- és gazdaságpolitikai változások korát éljük, természetszerű, hogy a versenysport, az egyesületi sport- mozgalom gondjai is a cselekvés és döntések perifériájára kerül. Azonban több esély, lehetőség van ma - mint az elmúlt negyven évben bármikor - arra, hogy az állampolgárok, társadalmi szervezetek és egyesületek létük, működésük érdekében alakíthatják, formálhatják kapcsolataikat a kölcsönös érdek, az egyetemes magyar testkultúra javára. így az FTC-nek is megnőttek lehetőségei, hogy népszerűségét felhasználja, eressze gyökereit még mélyebbre a szülőföldbe. A Ferencváros változatlanul szeretettel vallja magának a Fradit. Az idős kor felfokozza az érzelmeket, keresi a kapcsolatait, szívesen emlékezik a régi szép és megszépített emlékekre. A 91 éves FTC-nek is meg kell tennie az új helyzetben azokat a lépéseket, melyek szükségesek az egymásra találásra, együtt örüljön minden kerületi és Fradi sikernek a franzstadti polgár és az egyesület minden tagja. A Fradi a Ferencvárosé!... Vannak nevek, vannak színek, vannak helységnevek, melyek az idők folyamán szinonim fogalmakká válnak. Ha nevet hallunk, rögtön beugorhat egy szín, egy színpár. Ha helységnevet hallunk, más-más név, becenév ötlik fel képzeletünkben, de mondhatunk színt vagy színeket, akkor más fogalmak is életre kelnek gondolatainkban. Játsszunk a képzelettel! Válasszunk színt, színeket. A fehér önmagában a tisztaságot jelképezi, a zöld a reményt, a tavaszt, a kikeletet. De kapcsoljuk össze a két színt, zöld-fehér. Egy egészen új fogalom születik, megtöltődik érzelmekkel, új tartalmat kap, melynek neve Ferencvárosi Torna Club, Fradi, Fradika, FTC. A névnek mozgósító, vonzereje van. Magasztalják, szeretik, imádják, mások szidják, utálják, vesztét kívánják. Olyan érzelem- keltő hatása van, mely magatartást formál, közösségi érzelmeket kelt. Mégis az utóbbi években, évtizedben gyökerei sorvadni kezdtek. Eltávolodott a szülőföldtől, vagy a szülőföld tagadta meg? A szülőföld, a Franzstadt, a Ferencváros, a IX. kerület mostohává vált? Úgy vélem, a választ a 91 év történéseiben kell keresni. A Fradi édesgyermeke volt a „szülőknek” a Ferencvárosnak és azoknak a közép- és kispolgároknak, kisiparosoknak, akik életre hívták. Hiszen évtizedekig támogatták, nevelték, óvták. Nem is volt hálátlan az ifjú, hiszen különböző sportágakban, világversenyeken, olimpiákon dicsőséget dicsőségre halmozott, mely a szülőföldet is elismertté, népszerűvé tette. A magyar sportmozgalomban olyan tekintélyt vívott ki magának, mely a nemzetközi sportéletben is párját ritkította. De a háború és az utána következő évtizedek viharai ezt a „családot” is megrázták, itt is szedték a maguk áldozatait Az érzelmeket felváltotta a szükségszerűség és az akamokság KÉT KÉP A KERÜLETBŐL... Dr. Springer Ferenc, az FTC alapító elnöke ebben a franzstadti házban élt. A Flőgyes Endre utcai ház száma tizenegy. Ahányan egy futballcsapatban szerepelnek... Itt volt az FTC első „tanyája". Akkor Gebauer kávéház - pontosabban kávékimérés - volt ez a Tompa utca Ferenc körúti helyiség. A „Gebi” egészen a tízes évekig FTC „irodaként” is működött! Ezért új alapokon, de a még megmaradt hagyományokkal, a fakuló érzelmeket újra élesztve építse az FTC kapcsolatait a kerületben. Legyen rangja, hogy valaki tagja az FTC-nek, hogy valamelyik szakosztályban versenyezzen. Érezzék a kerület polgárai, hogy részesei minden sikernek, amelyet az FTC versenyzői elérnek. Ezt elérni újra csak úgy lehet, ha türelmesen, alázattal formálja a jövő kapcsolatait, különösen a felnövő nemzedékkel. Elsősorban a közművelődési szervezeteink és az iskolák, a tanulók megnyerésével. Legyen jelen a club az iskolákban úgy, hogy égiszével, szervezési segítséggel erősítse, határo- zottabbá tegye az egyes iskolák testnevelési és sportmunkáját úgy, hogy ebből az iskoláknak és főképpen a tanulóknak legyen haszna. Legyen jelen a klub a kerület közművelődési intézményeiben (könyvtárak, klubok stb.) kiállításokkal, élménybeszámolókkal és más kisebb-nagyobb rendezvénnyel. Tegye ezt tisztelettel a ferencvárosi polgárok iránt, hogy tiszteletet és pártosságot kapjon cserébe. Nyerje meg a kerület mindenkori vezetőit, hogy a sikeres, hírnevet szerző FTC az általunk vezetett közösség rangját is emeli, hogy az egyesület pártolása és támogatása mozgósító hatású a lakosok részére. Ez nemcsak sportügy, sportpolitika marad, hanem az egész kerület társadalmi és politikai életére is jó hatással lehet. így látom a jövőt! Ezért érdemes fáradozni. Szerencsés az a város nagyságú kerület, mely ilyen egyesületet tudhat magáénak. De még szerencsésebb az az egyesület, melynek szülőföldje olyan, mint a mi Ferencvárosunk. Szer Kálmán 1990-ben 1990,-Ft-ot nyerhet! A Fradi újság megjelenésének évében minden lapszámban egy-egy szerencseszelvényt találnak a kedves olvasók, mégpedig a 13. oldalon... A nyeremény minden alkalommal az idei évszámnak megfelelő pénzösszeg ” azaz 1990 Ft! Azok az olvasók, akik az újságból kivágható szerencseszelvényeket kivágják, és azt levelezőlapra ragasztva a klub címére minden hó 11-ig elküldik, részt vesznek azon a sorsoláson, ahol mindössze egy „főnyeremény” (1990 Ft) és egy „vigaszdíj” talál gazdára. A „vigaszdíj”: közös fotó a kedvenc ferencvárosi labdarúgóval! Természetesen mindenki annyi szerencseszelvénnyel pályázik, amennyi Fradi újsággal rendelkezik.
