Fradi újság (1990)
1990 / 3. szám
Fradi v újság 13 BUCSUZUN Lettner László 1944-1990 Búcsúztatásodra összegyűltek Ismerőseid, kézi- labdás társaid, tanítványaid. Fájdalmas szívvel, nagy megrendüléssel állunk egy olyan sportember, barát ravatalánál, aki tragikus hirtelenséggel távozott szeretett családjától, sportbarátaltól, tanítványaitól a Ferencvárosi Torna Club sokezres táborától. A halálhír mindig döbbenetes. Különösen az, ha életerős, vidám, céljaiért energikusan küzdő embert ragad magával a halál. Lettner László Ilyen ember volt. Erős, soha nem csüggedő - Igaz Fradista sportember. Serdülő korában kezdte sportpályafutását az FTC kézilabda szakosztályában, majd mint NB l-es kézilabda kapus sok éven keresztül aktív sportpálya- futása végéig hű maradt a zöld-fehér színekhez. Szerepelt az „öregfiúk” csapatában, majd mint edző kamatoztatta tudását, és több éven keresztül nevelte az utánpótlást szeretett sportága és szakosztálya részére. Az elmúlt év nyarától - napjainkig az NB l-es csapatunk vezető edzője volt. Imádta a fiatalokat, hiszen szívében, lelkében ő mindvégig ifjú maradt. A tanítványok most már hiába várják a „mestert” az „öreget”, Lettner László szíve utolsót dobbant. Súlyos betegsége leparancsolta a pályáról, az edzői kőpadról. Ezen a nagy mérkőzésen már nem tudott győzni. Ez az utolsó szívdobbanás talán mlndannyiun- kért, a Ferencvárosi Torna Clubért, a kézilabdázók népes családjáért is történt. Egy nehéz - az életért vívott mérkőzés - utáni órák vették el tőlünk örökre Lettner László barátunkat, sporttársunkat. „Aki hasznos emberként élte le életét, annak emléke nem száll a sírba, hanem tovább él azok szívében, akik emlékét kegyelettel őrzik.” A Ferencvárosi Torna Club nagy családja soha nem felejti, hogy volt egy Lettner Lászlója, egy nagyszerű sportembere. Lacikám! Búcsúzom Tőled az „FTC Örökös Tagjától”, a Magyar Kézilabda Szövetség Elnöksége, a kézilabda társadalom, a Ferencvárosi Torna Club vezetése, az öregfiúk kézilabdázók, a kézilabda szakosztály vezetése, pályatársaid nevében. Lacikám! Emléked Örökké Megőrizzük. Kende György temetési búcsúszavai Borsos Miklós 1934-1990 Elhunyt egy tősgyökeres fradista, elhunyt egy labdarúgó cselklrály. Tízesztendős korától már Igazolt serdülő labdarúgóként kergette a labdát az Üllői úton. Ott nőtt, cseperedett ifjúsági, majd felnőtt játékossá. Hosszú évekig viselte a klub mezét, amely- Kinizsi korról lévén szó- sokáig nemcsak zöld-fehér, hanem piros-fehér is volt. Az ötvenes évek végén vált meg az Üllői úti gárdától. Négy évig játszott a Vasasban, majd onnan a Rába partjára Igazolt. A búcsú az Egyetértésnél következett be. De csak felső szinten. A Fradi öregfiúk csapatánál, szinte haláláig majd mindig megjelent, és a gyermekkori imádott mezben talán visszafiatalodott. Egy régebi beszélgetésnél élete legnagyobb meccsét kérdezve, így válaszolt:- 1955 júniusában a Honvéd ellen a Népstadionban telt ház előtt játszottunk. Az aranycsapat persze fente a fogát, hogy jól elverjenek bennünket. Bizony már 3-0-ra vezettek, de nem adtuk fel. Egyre jobban belelendültünk, és a végén már teljesen egyenlő ellenfelei voltunk a világklasszis csapatnak. 4-4 lett a végeredmény, két gólt én lőttem... A közönség tombolva ünnepelt bennünket. Felejthetetlen, csodaszép emlék. Mint ahogy a Ferencváros. A nevelőegyesülethez minden ember szerető szívvel kötődik. Nekem is az Üllői út jelentett mindent. A játékot, a barátokat, a második otthont. Nehéz volt annak idején elmenni, deltát a futballista sorsa, sokszor a kényszerű távozás. Borsos Miki most már sajnos soha többé nem térhet vissza az Üllői útra... FRADI SZÍVEK, SZURKOLÓI MINIPORTRÉK CSONKA SÁNDOR Csonka Sándor (65 éves) régi kedves ismerős az Üllői úti pályán. Azok közé a szurkolók közé tartozik, akik még az edzésekre is kijárnak, s nincs olyan sportág, hogy ne biztatná a zöld- fehér versenyzőket. Szerénységével, udvarias, halk modorával a mi Sanyi barátunk a követendő Fradi-szurkolók közé tartozik. Szíwel-lélekkel segíti kedvenceit, de csakis a korrektség és sportszerűség határain belül.- Mióta Fradista?- 1950-ben kerültem föl Budapestre Mátészalka mellől, Ópá- lyiból. Lényegében ettől a perctől kezdve drukkolok a klubnak.- Akkor hogy hívták a Fradit?- Először ÉDOSZ-nak, majd Budapesti Kinizsinek.- Miért pont az Üllői úti gárdának lett a drukkere?- A Nagyvásártelepre kerültem dolgozni, s ott két idős bácsi mellé osztottak be. ők IX. kerületiek voltak, és a Vágóhíd utcában laktak. A világ legtermészetesebb dolgának tartották, hogy minden vasárnap kimentek az Üllői útra szurkolni. Az egyik vasárnap, ünnepi ebédre meghívtak engem is, és aztán annak rendje, módja szerint felkerekedtünk, és irány a Fradi-pálya. így kerültem ide, és immár négy évtizede, hogy ittragadtam.- Mióta dolgozik a Stadionban rendezőként?- 1955-ben kezdtem, amikor még megvolt a hátsó salakos kézilabdapálya. A rendezősködést kezdetben társadalmi munkában végeztük, de aztán nem engedték ezt- Ne haragudjon, de ezt nem értem.- Valahol hoztak egy olyan rendelkezést, hogy csak úgy lehet rendezőt foglalkoztatni, ha meg is fizetik őket.- Ha ingyen kellene csinálni, akkor is vállalná?- Természetesen, miért ne. A Ferencvárosért boldogan vállalnám.- Mostanában melyik részén áll a pályának?- Itt a klubháznál, az autó bejárónál. Ide azért kértem magam, közvetlen a kapu közelébe, hogy a meccs kezdetére bemehessek a stadionba. Oda, ahol a közönség jár be, semmi pénzért nem mennék, mert nem láthatnám kedvenceimet. Végig kint kellene maradnom a kapunál.- Egyszóval, 1950 óta Fradista. Mégis, kik voltak a kedvencei?-Kocsis Sanyi, Czibor, Kispé- ter Mihály, Orosz, Mátrai, Fenyvesi, Albert, Novák, Rákosi és később Nyilasi, majd a többi.- Beszéljen az emlékeiről.- A Kinizsi hajtós kis csapat volt, s a közönség valósággal hajtotta, űzte őket. Ez a csapat rohant, küzdött kilencven percen át. Életre szóló marad az Esti kupameccsek sorozata, azok a felejthetetlen csepeli esték a kis- Fradival. Aztán a hatvanas évek gyönyörű sikerei, a bajnokságok, a kupadiadalok, a VVK győzelem. Tudja, amíg ezek a randa- lírozó fiatalok nem kezdtek szüntelenül bajt keverni, addig vidékre is eljártam, most már nem megyek. Egyszerűen nem érdemes, mert csak szégyenkezik az ember. Mert mi, igazi Fradisták nem ilyenek vagyunk.- Talán azért mondja mindezt, mert őn egy csendes és megfontolt típus.- Azt, aki teli torokból lelkesíti, biztatja kedvenceit, azt becsülöm. De a trágárságot, a botrányokozást megvetem.- Gondolom már nyugdíjas?- Igen, a MÉH vállalattól mentem el, de visszajárok hozzájuk dolgozni. Kedves Sportbarátunk! Kedves Kézilabdát szerető Szurkolók! Értesítjük, hogy a közelmúltban tragikus hirtelenséggel elhunyt sportbarátunk LETTNER LÁSZLÓ (Lecsó) kézilabda játékosunk, edzőnk emlékének kegyelettel kívánunk adózni. Az itt hagyott családja megsegítésére, síremlékének felállítására, emlékmérkózéseket rendezünk, melynek bevételével kívánunk segítséget nyújtani az anyagi gondok enyhítésére. Kérjük, hogy megjelenésével, részvételével, személyes adományával segítse ezen nemes elhatározásunkat. A mérkőzések helye: FTC népligeti kézilabda csarnoka. A mérkőzések Ideje: 1990. április 25. (Szerda) 16.00 óraMagyar Férfi Válogatott - HI. kér TTVE-FTC férfi mérkőzés 17.15 óra .Nosztalgia” Női válogatott-Herz-FTC női mérkőzés 18.30 óra FTC „Veteránok”-FTC „öregfiúk” férfi mérkőzés Belépők: Felnőtt 100,- Ft Diák 50,- Ft Egyéb adományokat a csarnok bejáratánál elhelyezett urnában gyűjtünk. Bízunk segítő támogatásában. SZERVEZŐ BIZOTTSÁG- Család?- Van két fiam és három unokám.- A jelenlegi csapatból kit szeret a legjobban?- A kis Fonnyadtot.- Milyen álmai vannak az FTC-vel kapcsolatban?- Jó lenne, minél többször örülni és végre a futballisták nyerhetnének egy bajnokságot. Ugyanis mostanában a munkahelyemen eleget cukkolnak a rossz szereplés miatt.- Hobbi?- Csak a Fradi.- És mit szól ehhez a felesége?- Már megszokta, így fogad el. (gyenes)
