Fradi újság (1990)
1990 / 3. szám
8 Nagy Béla FÉL ÉVSZÁZAD FRADISTÁI válogatott mezben 1939-1989 Sárositól Simonig SÁROSITÓL SIMONIG címmel megjelent a legújabb Fradi könyv. Az elmúlt 50 év valamennyi ferencvárosi válogatott futballistájának fotója, Alberték, Nyilaslék színes fényképe látható a könyvben. A Válogatott mérkőzések - Válogatott történetek fejezetben pedig érdekes események elevenednek meg egy-egy mérkőzés kapcsán. Ízelítőül néhány részlet a fejezetből: ELŐKÉSZÜLETBEN: ARANYÉRMEK-ARANYÉVEK Fradi bajnokság ötven évvel ezelőtt 1940. május 5. A Ferencváros-Gamma mérkőzés beharangozójában többek között így írtak a Nemzeti Sportban: Az Üllői úti megütközésnek egyik csiklandóssága, hogy Toldi, Kemény és Háda személyében három nem is olyan régen még a zöld-fehér színekért küzdő harcos fog felvonulni a Ferencváros ellen. A Ferencváros összeállítási zavarokkal küzd, mert több begyökeresedett játékosa harcképtelen. Üllői út: Ferencváros-Gamma 3-0 „A mérkőzés eredménye hűen fejezi ki azt a különbséget, ami a két csatársor között volt. Sőt, ha a két balszámy közötti különbségre gondolunk, akkor azt csak két számjegyű gólaránnyal lehetne kifejezni. A diadal fő részese ugyanis a Kiszely-Gyetvai bal oldali kettős. Gyetvai változatlanul tartja válogatott formáját, Kiszelyben pedig kiszolgálóra talált.” Csikós ezúttal is góltalan maradt. Amikor feltették neki a kérdést, hogy bízik-e a Ferencváros bajnokságában, így válaszolt: - De menynyire! A Ferencváros nem veszít több pontot. A Hungária meg az Újpest meg biztosan veszít. Mindkettő minden mérkőzésére nagyon idegesen áll majd ki. Csak nekik van vesztenivalójuk. Mi a harmadik helyen állunk, nekünk nincs vesztenivalónk. En tehát nemcsak reménykedem a Ferencváros bajnokságában, hanem biztosra is veszem. Bihari út: Hungária-Törekvés 1-0 Az erősen tartalékos Törekvés, szinte esélytelen volt. Ennek ellenére az egyenlítő gól nemegyszer a levegőben lógott, a Hungária győzelme azonban így is reális volt. A Hungária-Törekvés mérkőzés félidejében a Hungária tagjai - annak ellenére, hogy 1-0-ra vezettek - nem voltak valami jókedvű- ek. Szabó Tóni a kapus egy kis szíverősítővel igyekezett felvidítani rossz kedvét. Egy-két húzás a konyakos üvegből és máris ott termett Mandik Szabó mellett. Kivette kezéből az üveget és ő is csökkentette az üveg tartalmát. Mikor Tóni rosszalólag nézett rá, így szólt: - Nem akarom, hogy duplán lásd a labdákat. Mert te képes vagy és az „ál-labdákat” véded majd ki... Kassa: Kispest-Kassa 4-0 „Az első félidőben alig akadt volna valaki, aki a végeredményt megjósolja. Szünet után azonban mind jobban kidomborodott a piros-feketék jobb erőnléte és ezzel azután el is döntötték a mérkőzés sorsát. Legtalálóbb jellemzője talán az lehetne ennek a mérkőzésnek: Kispestnek minden sikerült, Kassának pedig semmi...” Szombathely: Haladás-Taxi 4-1 „A Haladás ezzel a győzelmével végleg megszabadult a kiesésnek még a gondolatától is. A Taxi a hátralevő mérkőzéseken mindenesetre nyugodtan játszhat. Már nincsenek bentmaradási gondjaik...” 1940. május 12. Üllői út: Ferencváros-Bocskai 5-0 A Bocskai kérésére a mérkőzés egy órával korábban kezdődött, így a debreceniek elérték a korai vonatot. A sima mérkőzésen Sá- rosi Hl szerezte a legszebb gólt, ez az ötödik volt. Majd 30 méterről bombázott a hálóba! Megyeri út: Újpest-Taxi 3-1 A Taxi komolyabb ellenfél volt, mint az Újpest gondolta a mérkőzés előtt. Az Újpest a második félidőben mégis felülkerekedett és ekkor biztosan győzött. Kállai a 16-os vonalról(!) fejelte gólját, Vinc- ze lövése pedig egy 20 m-ről leadott lövésből esett. A kis Takt 16 m-ről szerezte a Taxisok becsületgólját. Szombathely: Hungária-Haladás 2-1 A mérkőzés' utolsó öt percében több izgalom akadt, mint az előző 85-ben. Ekkor a Haladás kis szerencsével megszerezhette volna az egyik pontot. Érdekes, hogy ezen a találkozón is esett két „húszméteres gól”: Müller (Hungária) és Gazdag (Haladás) nevéhez fűződött. A Hungária egyébként csak hétfőn reggel hatra ért vissza Budapestre. A kékek egész éjjel vonatoztak, mert csak a késői vonattal tudtak elindulni. A hungáriások dohogtak is: - Hiába kértük a Haladást, hogy egy órával előbb kezdjék a mérkőzést, nem teljesítették a kérésünket. Bezzeg más pesti csapatoknak megtették... Hét fradista a hétgólos magyar-osztrákon! 1949. május 8. Megyeri út: Magyarország-Ausztria 6-1! A magyar válogatottban hét fradista kapott helyet! A mérkőzés előtt a két újonc, Budai és Czibor üdvözlő táviratot kapott a Fradi szurkolóktól... „Az osztrákok kezdenek, alig telik el néhány másodperc, amikor Balogh rosszul sikerült hazaadását nehezen csípi el a vetődő Henni. A kirúgás után Puskás fejjel nagyszerűen íveli a labdát Kowanz és Ocwirk között Deák elé, a középcsatár kiugrik és a 11-es pont tájáról, futtából, félmagasan a kapu bal oldalába bombázza a labdát! A 23. percben bal oldali támadás után Kowanz rosszul fejeli el a labdát. Kocsis kiugrik és mintegy hét méterről a kapu közepén laposan a hálóba lövi a labdát. 2-0 Magyarország javára!” A Puskással „feljavított” ferencvárosi csatársor sorra vezette szebbnél-szebb támadásait és hullottak a gólok... A mérkőzés után Budai így nyilatkozott:- Nagyon örülök, hogy olyan csapatban húztam magamra először a válogatott mezt, amely ilyen jól játszott Varsói galambok... 1950. június 4. Varsó. Tíz perccel 6 óra előtt fut ki a pályára a két csapat. Középen felállnak, feszes állásban végig hallgatják a magyar és a lengyel himnuszt, majd virágcsokrot szórnak a nézők soraiba. Ezután hatalmas tapsvihar közben minden játékos egy-egy fehér galambot enged fel a levegőbe, kifejezésül annak, hogy ez a mérkőzés is a béke jegyében zajlik. Az első félórában a lengyel csapat egyenrangú ellenfél volt, de szünet után remekelt a magyar csatársor. A Fradit ekkor már csak Kocsis képviselte a válogatottban. Ott Varsóban játszott utoljára ferencvárosi (EDOSZ) játékosként a nemzeti tizenegyben. Négy év múlva - a Honvéd színeiből - VB gólkirály lett... Lakat „véletlen válogatottsága” Lakat Károly úgy ment ki 1950 októberében az osztrák-magyarra, hogy a lelátóról megtekinti a találkozót. Kovács I betegsége miatt azonban egy forró 90 perc részese lehetett. Sőt, az utolsó percben ő adta a „meccslabdát”! „Az osztrák csapat 16-osánál Lakat magasan a 11-es pont és az ötös vonala közé fejeli a labdát. A labda lepattan az egyik osztrák védőről az ötös vonalon álló Puskás felé, az összekötő feltalálja magát, háttal a kapunak állva, estében félfordulattal, kapásból félmagas lövést küld a jobb kapufa mellett a hálóba. 4- 3 Magyarország javára!” Győzelem - rekordközönség előtt 1954. december 7-én Glas- gowban rendezték a Magyaror- szág-Skócia mérkőzést A meccs előtti napon 22 tonna szalmát hintettek a játéktérre, hogy ne fagyjon meg a talaj. Volt még erre is pénz, hiszen elővételben elkelt a Hampden-park valamennyi jegye, azaz 134 000 db belépő! Ilyen nagy közönség előtt a magyar válogatott sem előtte, sem utána még nem játszott. Idézzük fel az első és az utolsó gólt „A 20. percben Kocsis kiugratja Sándort A jobbszélső rosszul találja el a labdát, s az Fenyvesi elé kerül. A balszélső bead a védők kifejelik a labdát. Bozsik szerzi meg és ballal mintegy 20 méterről laposan lő. A bal sarokba tartó labda Hadock hasa alatt gurul a kapuba, 1-0! Körülbelül 20 másodperc van hátra a játékidőből, amikor Fenyvesi-Puskás összjáték után Hidegkútihoz kerül a labda. Hidegkúti meredeken előreadja Kocsisnak, összekötőnk remek testcsellel megy el Davidson mellett és a kimozduló Martin mellett 8 méterről laposan a jobb sarokba lő, 4-2! A játékosok megindulnak a játéktér közepe felé, de újrakezdésre már nincs idő...” Vastaps a veretleneknek! 1965. október 9. Népstadion. Magyarország-NDK 3-2 Az utolsó vb-selejtezőn hatalmas volt a küzdelem, izgalmakban és fordulatokban bővelkedő 90 percet láthattak a szurkolók. A győzelmet jelentő gól a 80. percben született. Albert a félpályától elvitte a labdát a 16-osig. Ott a jó ütemben érkező Farkas elé tette a labdát, aki higgadtan lekezelte, aztán a kimozduló kapus bosszúságára az üres kapuba lőtt! A németek elkeseredetten támadtak, egy alkalommal Novák a kapu torkából vágta ki a labdát a berohanó csatárok elől... A közönség ütemesen végigtapsolta az utolsó perceket, amelyek jórészt már magyar támadásokkal teltek el. A vastaps nemcsak ennek a mérkőzésnek szólt, hanem elsősorban annak az örvendetes ténynek, hogy a magyar válogatott veretlenül jutott az angliai VB 16-os döntőjébe! „A szenzációs Magyarország eltiporta Brazíliát!” Az angliai világbajnokság magyar „aranymérkőzését” 1966. július 15-én Liverpoolban játszották: Magyarország-Brazília 3-1. Ragyogó első félidő után a mieink rohamaival folytatódott a nagy érdeklődéssel várt mérkőzés. A 65. percben parádés magyar támadás alakult ki. Albert kitűnő labdát tálalt Bene elé, aki elfutott a jobb oldalon. Pompásan ívelte be a labdát középre. Farkas jó ütemben érkezett, s 8 m-ről kapásból, hatalmas gólt lőtt, 2-1! Tíz perc múlva újabb magyar gól következett: Albert a félpályáról vezette fel a labdát, majd Bene elé tálalt a 16- oson. Bene egy csellel becsapta védőjét, aki felvágta, 11-es! A büntetőhöz letett labdának Mészöly futott neki, s laposan nagy erővel a jobb alsó sarokba helyezte, 3-1! Két perc múlva Albert nagyszerű labdát kapott Sípostól. A középcsatár két remek csellel becsapta a rátámadó védőket, középen elindult a kapu felé, amikor a 11-es ponton járt legurította a labdát Farkasnak, aki 8 m-ről a jobb felső sarokba bombázott. Nagy meglepetésre a játékvezető les címén nem adta meg a szép gólt... Még Szepesi és Albert hagyott ki egy helyzetet, azután véget ért a felejthetetlen mérkőzés. A Daily Miror arról írt, hogy „a magyaroknak sikerült szétoszlatni a brazil futball-legen- dát”. A cikkíró kiemelte, hogy újságírói pályafutása alatt ez volt a legnagyszerűbb mérkőzés, amelyet valaha is látott Farkas olyan gólt rúgott, amely emlékezetes marad mindenki számára, aki látta. Ezt a gólt - amely mintaszerű volt - tanítani kéne. A Daily Telegraph többek között ezeket írta: „A szenzációs Magyarország eltiporta Brazíliát. Albert volt a sztárja ennek a nagyszerű futballparádénak. A boldog liverpooli közönség ottmaradt a mérkőzés után is, hogy köszöntse a mérkőzés egyik hősét, a magyar Albert Flóriánt, aki olyan teljesítményt nyújtott, amelyet a VB-n aligha tud majd valaki túlszárnyalni. A Mészöly- Albert-Farkas hármas a legjobb középpályás játékot nyújtotta, amelyet valaha is láttak angol pályán. Ebben nagy segítségükre volt Bene és Rákosi is.” A Times lírai hangon írt a mérkőzésről: „Ennél jobb játékot ritkán produkálhat még egyszer a magyar válogatott Ez a mérkőzés világbajnoki döntőnek is beillett volna. Csodálatos, látványos volt.” Egy régi és egy mai labdarúgó a könyv dedikálása közben... A hajdani világválogatott Szűcs Lajos és napjaink egyik kedvencének, Keller Józsinak a kézjegye - örök időkre kedves „ereklye”...
