Fradi újság (1990)

1990 / 2. szám

10 Tribün Kemény Tibor, a Ferencváros balszélsője a francia-német por­tyán végre ismét visszanyerte régi fórmáját, azzal a különbséggel, hogy most már mindkét lába egy­formán használható. Kemény, az egyszerű gyors kapásból való já­ték híve és ez meglátszik abból is, hogy a legnehezebb kérdésekre is kapásból és habozás nélkül felel.- Szóval végre mindkét lábát a Ferencváros rendelkezésére bo­csátotta?- Igen. Csupa köteles­ségtudásból gyakoroltam a másik lábammal - nekem ugyanis nem hiányzott.- Hány éves?- Huszonkettő. Ebből két évet töltöttem bölcsőben, négyet át- gomboztam, a többi futball. A Ti­sza Kálmán téren kezdtem, ott még ötkapura játszottunk és egy- egy csapatban negyven gyerek ját­szott, de mind csatár. Később el­kergettek és átmentünk a Népli­getbe. Amikor onnan is elkerget­tek, akkor az FTC-be mentem.- Akadnak, akik azt mondják, hogy gyáva...- Egy év alatt mindössze két agyrázkódást, térdsérülést és izomszakadást szereztem be. A bécsi Austria meccsen Najemnik addig fojtogatott, amíg maga is megijedt, mert már egészen kék volt az arcom. A kladnói mérkőzé­sen Scorsoni kiállított, saját szavai szerint azért, mert már féltette a testi épségemet Állandóan fizika­ilag exponált helyzetekben va­gyok - nyilván gyávaságból...- Viszont azt is mondják, hogy senki se tud olyan lehetetlen szö­gekből, lehetetlen labdákat fordu­lás és állítgatás nélkül kapu elé csavarni a vonalról, mint maga.- Ezzel kapcsolatban már meg­állapították, hogy egészen lehetet­len lábformám is van, amivel min­den helyzetből oda tudom csavar­ni a labdát, ahová akarom. De saj­nos, az volt eddig a baj, hogy hu­zamosabb ideig sohasem tudtam épen maradni és kifutni az igazi formámat. Én csak kapásból sze­retek lőni és ahhoz egyrészt formá­ban kell lennem, másrészt pedig játékban kell lennem. Tehát sokat kell próbálkozni. Most végre min­den rendben van. Most azonban szabadságot kaptunk. Ez nekem olyan, mint a büntetés. A Lázár Gyuszi is mondta: amikor nem le­het játszani, akkor szeretnék.- És amikor lehet?- Akkor is. Én ebben a tavaszi fordulóban végre egyenletesen jó formát akarok játszani. Hogy ami­kor kapura török, ne az én lábai­mat figyeljék, hanem a kapus ke­zeit. Szeretnék visszajutni a válo­gatottba! Aszlányi Károly vidám hangvé­telű cikkrészletét a Sporthfrlap egyik 1936-os januári számából idéztük. 1. KÉRDÉS: Keménynek még hányszor sikerült ezután a válo­gatottban játszani? Pataki és Blum kössön békét! „Fogunk mi még nevetni!”- ön Springer dr. úr, édesap­jától az FTC-t s a zöld-fehér szellemet örökölte, ön több, mint vezető, ön a klubszellem maga. Kérem, hogy mondja el a véleményét mindarról, ami ezekben a napokban, de már hosszú idő óta a zöld-fehér tá­bor szívét nyomja. Régi dolog, hogy hallgatással nem lehet el­intézni a problémákat. Próbál­junk beszélni róla.- Tudom, hogy elsősorban mi van minden problémának s ki nem mondott kérdésnek a mé­lyén - feleli megértő mosollyal Springer Ferenc dr. - Nos, a Pataki-Blum ellentét. Hát be­széljünk egyszer nyíltan róla. Talán igaza van, hogy ez a meg­oldás. Pataki Mihályra és Blum Zoltánra egyaránt szüksége van a Ferencvárosnak. Egyiküket sem nélkülözhetjük. Pataki Mi­hály szakértelme és helyes meg­érzései nélkül a jelenlegi rend­szer nem lehet meg, másrészt pedig Blum Zolinak megfizethe­tetlen és talán pótolhatatlan tu­lajdonsága az, hogy fanatikusa a klubjának és szinte gyereke­sen becsületes, ők teljes egyet­értésben dolgoztak a múlt év ta­vaszáig. Akkor volt az a Sze­ged elleni meccs, amelyre Pata­ki taktikai utasításokat adott. Blum - állítólag - a vonaton nem éppen rajongva nyilatkozott az utasításokról. Innen erednek az ellentétek. Végeredményben az egész nem más, mint egy végsőkig kiélezett hiúsági és ha­tásköri kérdés. Azt mondom, hogy nekik kötelességük a klub­bal és önmagukkal szemben, hogy megtalálják az egymáshoz vezető utat. Ezért, ha kell, hoz­zanak áldozatot is. Mindketten szeretik a Ferenc­várost és a klub is ragaszkodik hozzájuk. A klubnak mérhetet­len előnyt jelentene, ha a két kiváló sportember ismét megta­lálná egymást. Sem egyiket a másikért, sem a másikat az egyi­kért feláldozni nem lehet és ép­pen ezért a kibontakozás útja egyedül őbennük van. Aszlányi Károly cikkrészle­tét a Sporthírlap 1936. janu­ár 15-1 számából idéztük. 2. KÉRDÉS: Mikor vált meg Blum és mikor Pataki a Ferencvárosnál viselt tisztségé­től? Ferenc Istvánt, a B-közép igazgatóját a lakásán kereste fel az újságíró az Újpest-Ferencvá- ros rangadó előtt.- Hogyan mennek Újpestre? Szervezetten?- Mi két csoportban megyünk ki. Akik az amatőr FTC-t is lát­ni akarják, azok fél 12-kor, míg a többiek 1 órakor találkoznak a Berlini téren. Nagy csoportok­ban vonulunk fel a zászló alatt. Kiszorítani nem fognak bennün­ket Nem megyünk teljesen kö­zépre, hanem közvetlenül a fe­dett állóhely mellett foglalunk majd helyet.- Mennyire vannak megelé­gedve a mostani Ferencváros­sal?- A Ferencváros csapatának tagjai egyénileg kitűnő játéko­sok. Mind. De valami baj van. Fáradtság vagy lelki fáradtság, vagy más... Nem tudom! Nem kutatom, mert a B-közép nem törődik a belső ügyekkel. Mi el tudjuk viselni a vereséget akkor, ha szép, fair mérkőzés kereté­ben, jobb csapattól kapunk ki. Mi a Ferencváros igazi hívei, elvárjuk és joggal követeljük, hogy a csapat védje meg a zöld- fehér szúiek becsületét. Úgy ahogy azt a régiek tették, akik, ha kellett, meghaltak a pályán, de küzdöttek az utolsó leheletü­kig. Nem igazi híve a Ferencvá­rosnak az, aki fúr és farag, aki folyton szidja a játékosokat. Azt is tessék megírni, hogy fogunk mi még nevetni, méghozzá na­gyon sokat. Talán már Újpes­ten... Ott leszünk a másfél mé­teres trombitával. Ez az a trom­bita, amelyet Spiccer Lajos ké­szített s amelyet még csak Bécs- ben használtunk, a KK-meccsen. Most újra megfújjuk. Nagy harc lesz, de 3-2-re győzünk! Az öt gól bejött, de sajnos más elosztásban: a lila-fehérek 4-1-re győztek. Méghozzá úgy, hogy a Fradi jól is játszott. De hát az újpestieknek ezúttal min­den összejött. A Fradinak még az sem, ami benn volt... Toldi egyik lövése ugyanis a lyukas hálón át elhagyta a kaput és a bíró nem ítélte meg a nyilván­való gólt! Mindez 1936-ban történt. A B-közép egy későbbi vezetője látható a képen. Egy 1958-as Ferencváros-T örekvés előké­születi mérkőzésen kupát ka­pott a kőbányaiaktól. A kupa a Fradi futballmúzeumban napjainkban is látható. A Fra­di B-közép nevében ki vette át? Ez a harmadik kérdés. A kedves olvasók megfejtése­iket a Fradi futballmúzeum címére áp­rilis 20-ig küldhetik be. A he­lyes megfejtők között - sorso­lással - két szurkoló az általa kedvelt régi vagy mai labdarú­góval ebédmeghívást kap a Fra­di étterembe. A nevezetes ese­ményről természetesen színes fénykép is készül... A Fradi újság első számában közölt rejtvény helyes megfejté­se:!. Szigeti 2. Dékány 3. Leó 4. Svájcba 5. Beroe Sztara Zagora A helyes megfejtők közül ez­úttal Szigeti Ferenc volt a leg­szerencsésebb: ő ebédelhetett Keller Jóskával a Fradi étterem­ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom