Fradi újság (1990)
1990-10-18 / 9. szám
Keresztúri Andrással juk a középpályán vagy a 16-oson belül.- Hogy a világban hogy igazodsz el, azt nem tudhatom, a 16-oson belüli életedet viszont volt szerencsém néhányszor látni. Megmondom őszintén, én például egészen a PMSC elleni mérkőzésig nem igen tartottalak többre, mint egy hol játszó, hol nem játszó fiatalt a sok közül, akiről csak annyi egészen biztos, hogy soha nem lesz belőle egy Albert Flórián... Aztán néztem azt a Pécs meccset, s ott volt néhány olyan megmozdulásod, amire csak azt lehetett mondani: kérem, itt egy kész profi futballista van a pályán... Attól kezdve tudatosan figyellek, persze nem én vagyok csak ezzel így, szerencsédre..., s mérkőzésről-mérkőzés- re erősödik bennem a gyanú: gyémántra lelt benned a Ferencváros...- Azt hiszem, az a Pécs meccs valóban jól sikerült, különösen az első félidőben jött be néhány olyan megoldás, ami eddig talán még soha. Volt erőm, lendületem, bátran mertem kezdeményezni, megcsinálni néhány olyan cselt, amit eddig soha. A többiek nem szúrtak le érte, sőt bíztattak, így egyre nagyobb lett az önbizalmam, aztán pedig amikor a szöglet után a fejesemből gól lett, már valóban néha futballistának éreztem magam a pályán...- Én csak azt nem értem egészen, hogy miért kellett erre a nagy alakításodra ilyen sokáig várnia a Fradi közönségének?- Korábban voltak problémáim... Sokszor voltam sérült is, meg aztán nem tartottak itt a klubnál engem olyan nagyon sokra, örültem, ha a tartalékok között néha szóhoz juthattam. Minden Nyilasi Tibor belépésével változott meg, s ezt most isten bizony nem azért mondom, mert éppen ő az edző és egyelőre a bizalmát élvezem.- Azt hiszem a legkevésbé engem kell agitálni Nyilasi edzőségre való abszolút alkalmasságáról, hiszen már akkor győzködtem őt, hogy vállaljon tréneri munkát, amikor még javában futballoznia kellett volna... De az is az igazsághoz tartozik ám, s igazságtalanság lenne elhallgatni, hogy lehet ő a világ legjobb trénere, ha nem találja meg munkájához az olyan, minden tekintetben ideális alanyokat, mint amilyennek te is látszol...- Nem vagyok ám azért én olyan kis buta mintagyerek, de tény, hogy most nagyon odafigyelek a futballra. Részint azért, mert életem legnagyobb álma valósult meg azzal, hogy a Ferencváros játékosa lettem, részint azért, mert a futballal, persze csak akkor, ha valaki jóval az átlagon felül teljesít, manapság azért még mindig jól lehet keresni. Csodálatos lehetőség a válogatottság is, én például itt Norvégiában végig nagyon jól éreztem magam, s óriási megtiszteltetésnek tartom, hogy egyáltalán itt lehettem.- Azt hiszem, ma olyan korban élünk, amikor azt a hatalmas, közös témát, hogy... labdarúgás, nem lehet felszeletelni oly módon, hogy ennek van közé hozzá, annak meg nincs, a futballista dolga csak az, hogy futballozzon, de egyébként tartsa a száját... Ti felnőtt, tanult, okos emberek vagytok, véleményetek kell, hogy legyen a körülöttetek történő dolgokról, arról nem is szólva, hogy végeredményben ez az egész játék soha sem a vezetőkről, az edzőkről, a technikai igazgatókról, a gyúrókról, vagy éppen az újságírókról szól, hanem mindig is rólatok, futballistákról, akik csinálják...- Én örülök annak, hogy végre ilyen világot élünk, s ha megkérdeznek szívesen mondom el a véleményemet más témájú dolgokról is. Én nem vagyok a pesti gyerek, nekem egy csomó "életrevaló" dolgot itt, a többiektől kell ellesnem, még szerencse, hogy ebből a szempontból nem akárkik a "tanítómestereim..." Nagyon szeretek mindenkit a csapatban, úgy érzem engem is szeretnek a többiek, most minden esélyem meg van arra, hogy sínre kerüljön az életem. Márpedig ha erre gondolok, akkor jöjjön is bármilyen szerencsétlen időpontban egy ilyen bokasérülés, szúnyogcsípésnél többet semmiképpen nem jelenthet.- A Nemzeti Sportban olvastam rólad egy cikket, onnan tudom, hogy a Fradihoz kerülésed már önmagában egy nagy történet...- Én ceglédi vagyok, ugyanúgy, mit Harczi Zsolt, a válogatott asztaliteniszező. Ő gyerekkorom óta ismer, otthon nagyon sok meccsemet látott, mindig is mondta, hogy... neked nagy csapatban kell futballoznod. Én bennem nem volt annyi kurázsi, hogy magamtól nekivágjak és csak úgy bekopogjak egy olyan csapat ajtaján, mint a Ferencváros, de Zsolt ezt is megtette helyettem. Ő ajánlott Rákosi Gyulának, aki mondta neki, hogy csak jöjjek le bátran, megnéznek. Lejöttem, éppen a vége felé közeledett az idény, az első tréning után viszont már szóltak a vezetők, hogy az alapozást itt kell kezdenem. Minden így is történt, később hol játszottam, hol nem, míg egyszer már úgy festett, hogy megfogom az isten lábát, hiszen éppen egy nagy várakozással telített mérkőzés, az Admira Wacker elleni találkozón kerültem a csapatba. S milyen a sors: a csapat kint jól játszott, nekem sem ment rosszul, de kaptam egy sárgát, a következő meccsen már nem szerepelhettem, s valahogy úgy esett, hogy többé nem is tudtam visszakerülni a kezdő 11-be... Egészen addig, mígnem jött az a bizonyos PMSC elleni meccs, az a szöglet, az a fejes, az a gól, aztán kint Antwerpenben sem ment rosszul, a visszavágón meg nemcsak gólt rúgtam, de tovább is jutottunk. Komolyan mondom, még fel sem nagyon tudom fogni, hogy mi is történik körülöttem, amikor már meg is érkezett Mészöly Kálmán meghívója a válogatotthoz. És most itt vagyok...- Már nem sokáig, mert ha felnézel arra a nagy, betűkkel teli táblára, akkor látnod kell, hogy a Budapest szó mellett villog a kis lámpa, márpedig ez a világ miden repülőterén a beszállást jelzi. Andris én itt most nem tudok mást mondani neked, csak azt, hogy... így tovább, sok sikert, meg mindent, amit ilyenkor az emberek mondani szoktak. Ne felejtsd el, amit itt a bergeni repülőtér várócsarnokában mondtam neked: te olyan tehetséges vagy, aki még nagyon sokra viheti. Nagyon, de nagyon nem szeretnék egyszer egy olyan cikket írni, aminek az a címe: Hová tűnt Keresztúri? Lakat T. Károly mcstotiasverek fulladozó, és a mindennapos kenyérgondoktól megvaduló alapítók előbb-utóbb egymás torkának estek és oly pompázatosnak álmodott gyermekük, a fociklub dicstelenül jobblétre szenderedett. Ezt a tulajdonképpen kétszerkettő egyszerűségű összefüggést ismerte fel három amszterdami zsidó férfiú és elhatározták, hogy az általuk alapítandó egylet csakis a magasfokú szervezettség és szakszerű vezetés koordináta-rendszerében jöhet létre. Floris Stempel, Carel Reeser és Han Dade elővigyázatossága, körültekintése, mai kifejezéssel élve profizmusa a világverő Ajax együttesét adta a nemzetközi focitársadalomnak. Ők hárman írták alá a felhívást, amelyet 1900 márciusában Water- graafs-kerületben széliében hosszában kiplakatíroztak. Szövege körülbelül imigyen hangzott: "Alulírottak ezennel sok tisztelettel meghívják Önt, hogy tisztelje meg jelenlétével gyűlésünket vasárnap, március 18-án, reggel 1/4 tízkor a Kelet-India kávéház emeleti termeiben. Az összejövetel célja egy teljesen önálló és új labdarúgó egyesület létrehozása". A "Kelet-Indiában" jelenvolt úriemberek meglepő gyorsasággal egyezségre jutottak és még ebédidő előtt megalapították a klubot. A neve Amsterdamse Football Club Ajax lett. És mégegyszer a focitörténelmi dátum: 1900 március 18. Az AFCA-val egyidőben született társaságok (Sevios, Thor és Vios) hónapok alatt átköltöztek az árnyékvilágba, mert hibádzott a szakértelem, a pénz, a vezetési-ismeret, a tapasztalat. Az Ajax viszont élt és virult, hála Dade és Stempel önzetlen, hatékony munkájának. A piros-fehérek két évig élesítették körmeiket a városi ligában. 1902-ben bajnokként juttak fel a nemzeti bajnokság III. osztályába, majd egy szezon múltával a második vonalba. 1908-ban bekebelezték a szomszédos Holland FC-t, 1911-ben pedig már az élvonalban díszelegtek. Álljon itt néhány "első" a hőskorból. Az Ajax első válogatottja Fortgens, első edzője az angol John Kirwan, első klubelnöke a már említett alapító Floris Stempel. Az első tragédiát a szeretett elnök halála idézte elő. Stempel ugyanis Batávia felé hajózva, viharba került és a tengerbe veszett. Barátja "Dade papa" vette át az elnökséget, de a máskülönben foppant népszerű kereskedő sem tudta meggátolni a hanyatlást. Belső harcok mérgezték az öltöző légkörét, a valamire való labdarúgók átigazoltak, megindult a belső erjedés, amely "Dade papa" lemondásához és 1914-ben az Ajax első, egyben utolsó kieséséhez vezetett. Három évvel később kapaszkodott vissza a piros-fehér társulat az élmezőnybe, de ez már teljes mértékben átszervezett, újjászületett csapat volt. Ezért nyerte meg az 1918-as bajnokságot. Az elsőt az Ajax históriájában. A GÁZOLÁS ÉS AZ ARANYKOR A rákövetkezendő esztendő (mifelénk Kun Béla és Szamuely Tibor éve volt) még pompásabb Ajax-sikert termett. A gárda 30 mérkőzésen át veretlen maradt! Mind a mai napig egyetlen németalföldi bajnokcsapat sem volt képes ilyen makulátlan menetelésre. Az örömködésben röpke 12 éves szünet következett. Időközben sem a fű növését figyelték az Ajax focistái, ám - fájdalom - az aranymedálok elosztásába folyvást beleszóltak a PSV, a Feyenoord, vagy a Go Ahead alkalmazottjai. Az amster- dami egyesülethez új edző került az angol Jack Reynold személyében és maradt is harminc évre! Kitartása természetesen holland- és minden bizonnyal világcsúcs. Reynold megfiatalította és korszerűsítette a gárdát. Erőfeszítéseinek gyümölcsét a harmincas évek elején kezdte szüretelni. Beköszöntött az Ajax első arany-korszaka. 1930 és 1939 között öt bajnoki aranyat és egy ezüstöt harácsolt össze az Anderiessen-fivérek és Mulders nevével fémjelzett legénység. A siker magától értetődően megnövelte a sokáig csak "zsidó csapatnak" titulált Ajax iránti össz- városi érdeklődést. Az állandóan emelkedő nézőszám csinos bevételhez juttatta a klubot, így érthetően felmerült a saját sporttelep építésének gondolata. Marius Koolhaas klubelnök (egyébként "röpke" negyven éven át látta el megtisztelő feladatát) büszkén jelentette be 1932 őszén, hogy három éven belül a sajátjába költözhet az Ajax. így lett. 1934 decemberében avatták fel a Watergraafsmeer (röviden De Meer) stadiont. Daan Rodenburgh, a klub építészmérnök játékosa tervezte és eredetileg 35 ezer néző befogadására kalibrálta. Ma már 25 ezernél többen nem férnek be, mert kétszer is korszerűsítették, a nézőteret befedték, az állóhelyi- szektorokat megszüntették. A stadion ma már kristálytisztán Ajax tulajdon mert fővezérei 1956-tól kezde felvásárolták a még "idegen" kézben maradt részvényhányadot az Amsterdami Városi Tanácstól. Szórvány diadalok után elkövetkezett a második aranykor, a már általunk is jólismert "totális- Ajax" diadalmenete, a Cruyff vezérelte szupergárda uralkodása. 1966 és 1973 között hat bajnoki cím, négy kupagyőzelem, a BEK-ben három arany és egy ezüst, egy Világ Kupa- és két Szuper-kupa diadal. Aki ennél többet tud, az már maga a Jóisten vagy a Sátán... Emlékszünk tán nevekre is. Stuy • Suurbier, Hulshoff, Blankenburg, Krol - Haan, Neeskens, G. Mühren - Swart, CruyfT, Keizer. Később jött Rep és A. Mühren, no és szűkkeblűség volna feledni a jugoszláv Vaszovics érdemeit. Rinus Michels, Kovács István, Vic Buckingham és Georg Knobel mester gardírozta a szupersztárok gyülekezetét a daliás időkben. Mi magyarok voltaképpen büszkén lapozgathatunk a kupastatisztikákban, hiszen bármily hihetetlen - mindhárom kupában elgázoltuk már az Ajaxot. A BEK-ben a Vasas (1958 február: 2-2, 4-0), a KEK- ben az Ú. Dózsa (1961 november: 1-2, 3-1), az UEFA Kupában pedig a Bp. Honvéd (1978 november: 4-1, 0-2) intette le a robogó hollandokat. "Csekélyke" szépséghibája a hármas gázolásnak, hogy a második aranykor előtt illetve utána következett be. A TINÉDZSEREKÉS A MAGYAROK A holland bajnoki címet történetesen a görögben Aiasz, a latinban Aiax, a középkori humanista átírásban Ajax néven emlegetett hős védi. Azazhogy a nevét "bitorló" hősi-foci utód. Edzője sem akárki: Leo Beenhakker. A keretben pedig 10 (!) még tinédzser szerződtetett profit találtam, sőt mi több, Jan Gerver középpályás a 19. életévét sem töltötte be. De, hogy ne csupa semmit sem mondó névvel búcsúzzam, megnéztem, hány játékos fordult meg az Ajax portáján az 1988-as Európa- bajnok válogatottból. íme: Ronald Koeman, Aron Winter, Gerald Vanenburg, John Bosman, Arnold Mühren, John Van’t Schip, Marco Van Basten és Wim Kieft... S, mivel a magyarok sehonnan sem hiányozhatnak, íme a Ferencváros hozzájárulása az Ajax-történethez: Varga Zoltán (osztály vigyázz!!!) és Fischer Pál... Török Péter
