Fradi újság (1990)
1990-10-18 / 9. szám
Bicegve is a csúcsok felé...- Andris, mintha már nem is bicegnél annyira...- Ó, ez csak a látszat, még mindig nagyon fáj, de ha a csillagokat látom, akkor is megpróbálok rendesen járni, úgy, mintha kutyabajom lenne. Ne mondhassák ezek a norvégok, hogy "féllábú" futballisták mentek haza innen, Bergenből...- Ha már említed, akkor azt hiszem, jobb ha beavatjuk az olvasót: ahol most, a beszélgetés pillanatában állunk, az a magyar válogatott EB-selejtezőjének norvégiai állomása, annak is egy Bergen neKettesben vű városa, azon belül pedig a repülőtér várócsarnoka. Már hazafelé tartunk, már tudjuk, hogy 0-0 lett a vége, a játékosok többsége itt sétálgat fel és alá, vannak, akik a csomagfeladásnál segédkeznek a két gyúrónak, vannak, akik még el- ugrottak ide a drugstore-ba csokoládét venni a gyereknek, s vannak, akik az újságospavilont támadták meg hátha rálelnek egy olyan lapra, amelyben ők is a szereplők között vannak. Aztán meg vagyunk mi ketten, akik úgy próbáljuk meg múlatni a felszállásig még hátralévő időt, hogy beszélgetünk egy kicsit hazai, meg egyéb dolgainkról. Tényleg Bandi, tudod te egyáltalán, hogy milyen átkozottul közel voltál az első válogatottságodhoz?- Azt tudtam, hogy a kezdő csapatban nem leszek ott, arra azonban tényleg nagy sanszom volt, hogy becseréljenek... De éppen itt, Bergenben jött ez az átkozott sérülés, s éppen a legrosszabbkor...- Tudod, erre a futballista azt szokta mondani, hogy sérülés, lles és potyagól elvileg soha nem jön jól, mégis mindhárom esetében vannak bizonyos fokozatok...- Persze, hogy vannak, hiszen nagy igazság, miszerint a sérülés mindig szörnyű, de az azért nem mindegy, hogy mondjuk akkor sérülsz-e meg, amikor a Fradi junior-kettőbe sincs esélyed bekerülni, vagy akkor, amikor még akár válogtott is lehetnél... És én az EB selejetező előtti utolsó tréningen bicsaklottam össze. Nagyon peches dolog volt, hiszen nem tehetett róla senki... Egy olyan puha, felázott talajú pályán tréningeztünk, hogy abból kétszáz mázsa teavajat ki lehetne mérni: ha léptél egyet, szinte a bokádig elsüllyedtél a talajban. Ilyenkor mindig megváltozik egy kicsit a játékos mozgása, hiszen máshová kerülnek a súlypontok, egyszeriben nem lesz ugyanolyan a tartásod, minden elbizonytalanodik körülötted. Én sem tudtam átprogramozni magam ehhez a pályához, megcsináltam egy ugyanolyan mozdulatot, mint amit már ezerszer, csak éppen a bokám aláfordult, s még örülhettem, hogy szakadás nélkül, némi zúzódásokkal megúsztam a dolgot. Egyik pillanatról a másikra olyan lett ugyan a bokám, mint egy jólfejlctt görögdinnye, de a gyúrók, Eisemann Laci, meg a Kapszik aeonnal a szállóba való visszatérésem után "leápoltak", s ma már ezért tudok egyáltalán járni... De az az esélyem, hogy becseréljenek, meg az, hogy szombaton Vácott a Fradiban ját- szak, odaveszett.- Én azt hiszem, Mzért némi öröm lehet számodra ebben a kétségkívül balszerencsés történetben, hogy olyan nagyon még nem késtél le semmiről. Annyiszor lehetsz még válogatott, hogy még meg is unod, ha az ilyet egyáltalán meg lehet unni, a Fradiban pedig most talán biztosabb a helyed, mint Nyilasié a kispadon, pedig ha valakinek tuti az állása, akkor az övé igazán annak mondható...- Nem nagyon szeretnék én erről beszélni, mert velem annyi rossz történt az utóbbi években, hogy most, amikor egy kicsit jobban megy, amikor már kezdenének felfigyelni rám, s esetleg befuthatnék, mint futballista, mindig az jár az eszemben, hogy micsoda nagy árat kell majd egyszer fizetnem ezekért a szép napokért... A legszebb pillanatokban sem merek igazán örülni, mert azonnal a rosszra gondolok.- Felejtsd el ezt a butaságot, mert így egyszerűen nem lehet élni... A te tehetségeddel óriási futballista karriert kell befutni, de ha örökké rágod, téped magad, akkor soha nem lesz olyan önbizalmad, amilyen egy nagyívű pályakép megrajzolásához elengedhetetlenül szükséges... Tudod, én például nagyon óvatosan bánok a fiatal játékosok tehetségének megítélésével. Lehet, hogy megrónak érte, azt sem bánom, de így igaz: nekem az igazi futballista úgy 26 évnél kezdődik... Meg aztán mi az, hogy tehetség? Ki mondhatja ezt el magáról? Én például utoljára Varga Zolit és Nyilasit minősítettem úgy, hog’ isten áldotta tehetségek, azóta hozzájuk fogható talentummal nem is igen találkoztam...- Azt hiszem, akkor nálam se jó helyen kereskedsz, mert én nem vagyok hozzájuk fogható talentum, sőt az hiszem, hogy még a nevüket is csak a legnagyobb tisztelettel ejthetem ki a számon... Varga Zoltánt sajnos én nem láthattam futballozni, de amiket itt a Fradi pályán hallok róla, azok Téged támasztanak alá. Tibor bácsiról már vannak emlékeim, de miután most ő az edzőm, azt hiszem nem lenne ízléses arról beszélnem, hogy mindig olyan futballista szerettem volna lenni, mint amelyin ő... Még akkor is, ha tudom, hogy egy olyan formátumú sztárjátékosnak, amilyen ő volt, micsoda lemondásokkal és gyötrelmekkel teli az élete... Néha az öltözőben mesél az ő idejük történeteiről, amelyeket én gyerekfejjel értem végig, s olyankor én mindig a mesék világában érzem magam. Imádom a régi futballista történeteket, különösen, ha olyanok benne a szereplők, akiket már én is láttam, akikről olvastam vagy akiket éppen személyesen ismerek. Tibi bácsi történeteiből én legalább annyit tanulok, mint abból, amit a pályán csináltat velünk. Azt hiszem, egy futballista nem élhet labdafejjel a nyakán: az élet, a világ dolgaiban legalább úgy kell tudnia tájékozódni, mint mondAzért az íia\ se m A BEHEMÓT ÉS AZ APRÓSÁG A literátus ember számára tudvalévő, hogy Homérosz mester Iliászában (és az Odisszeában is) két (!) Ajax szerepel. Telamoniosz Ajax, azaz a nagy, a magas, no és Oiliadész, a "kisebbik" Ajax. Hogy aztán az amszterdami piros-fehérek a nagymelák, vagy a kicsinyég nevét viselik, azt a magasságos Úristen se tudja. Bízvást állíthatom, mivel Fér van Dijk barátom, a holland futball Európa-hírű szaktudora és kutatója is rácsodálkozott a kérdésemre. Félő, hogy sosem derül ki, melyik mitológiai görög vezér kölcsönözte nevét a labdaművész utódoknak. Voltaképpen a keresett névadó ős lehet egyik is, másik is. A kisebbik (nem meglepő) volt a kisebb vitéz, ugyanakkor a görög sereg egyik Nagybecsületszavamra komolyan beszélek. Fradi csak egy van! Jártamban-keltemben soha, sehol másutt nem hallottam hírei a "Fradizmus" átható, dinamikus jelenségének. Széles Futbóliában sehol sem ismerik azt az olthatatlan lángolást, a fanatikus (vak)hitet, a minden mélységen átlendítő alázatot, amely kizárólag a zöld-fehér hívek sajátja. Mester utca, Illatos út, Bakáts tér, Sóház strasse. Ha fatomyos hazád nevezetességeit sorolom, hát persze, hogy az FTC a sírig elkísérő szerelmesed, a mindenséged. Tűzoltó utcai volnál, netán Vágóhíd-kömyéki? Nincs mit csodálni. Ám milyen késztetés hatására emeli magasra a zöld-fehér lobogót a bódvaszentandrási suhanc? Hiszen meg a Mezőgazdasági Vásár alkalmából sem járt Budapesten. Az Üllői-úti pályáról emlékképet nem, legfeljebb képeslapot őriz. Szlovákia, Galánta körzet, Réca nevű falucskájában vendéglátóm kisfia azt selypíti: "a Fjadinak szujtolok". A Hallcr térnek, a hajdanán a Máriásy út és a Gubacsi út sarkán elterülő "Négyzetnek" hírét sem hallotta. Miért pont a Fradiért szorít. Miért nem a Vasas, a Honvéd, vagy a Dózsa a szíve csücske? Mi okból feszítette szét a Ferencváros a szokványos kerületi csapat dimenziót? Hogan nőtte túl nagyságrendekkel az ugyancsak regionális alapon szerveződött Kispestet, Újpestet, vág a hőskorban tömegeket éltető Hungáriát? Vajh milyen képzetet társít a mai kor embere az Ajax szóhoz?'Szerfelett valószínű, hog szurkolónk lelki szemei előtt Európa- bajnokok, világbajnoki ezüstérmesek, aranylabdások, aranycipősök, BEK és KEK-gőztesek, a Szuper- és a Világ Kupa fess menői masíroznak. Bizony ez mind az Ajax, sőt ha lehetséges ilyesmi, tán még hangányival több is. A sikerre orientált, a győző-típusú sportklub holland prototípusa. Ezzel körülbelül megölnünk. Ám, ha felvetődne a kérdés, hog milyen asszociációs iámpácskákat gyújthatott ki az Ajax szó a századforduló hollandusának kobakjában, nos arra már bajosabb a felelet. Hog a sporthoz nem kötötte az ismerősen csengő, mégis rejtélyes személynevet, az szinte bizonyos. Bocsánatos bűn. Az 1900-as esztendő tavaszáig Ajax (Aias) csupán a görög-római mitológiában élt és halt. És itt engedelmükkel lecövekelek eg gondolatsor erejéig. legkitűnőbb futójának és dárdavetőjének számított. Tehát sportos legény vala a jámbor. Hát még a magasabbik Ajax! Őt ugyebár az isteni Akhilleusz után a legnagyobb hősnek mondja Homérosz. Ez esetben viszont világos, hogy a küzdősportokban excellált, a megözvegyült trójai asszonyok őszinte bánatára. Sajnos, még haláluk körülményei sem adnak választ kétségeinkre. A nagy is, a kicsi is dicstelen módon múlt ki és távozott Hádész birodalmába, az alvilágba. Telamoniosz Ajax kardjába dőlve, önkezével vetett véget életének, Oiliadész Ajax pedig addig heccelte Pállasz Athénét, amíg az istennő a tengerbe ve- szejtette a félelmet nem ismerő harcost. Tudták-e vajon az egyesületet létrehozó bankárok, kereskedők és egyetemisták, hogy a kis Ajax Trója feldúlásakor olyannyira elvesztette józanságát a győzelem mámorában, hogy Pállasz Athéné templomában meggyalázta Kasszandrát, a jóstehetséggel megvert királyleányt. Ezért nyelték el a tenger habjai a hazafelé igyekvő bűnös vezért. Magasnövésű névrokona pedig egyenesen beleőrült, hogy az elesett Akhilleusz fegyvereit nem ő, hanem Odüsszeusz kapta meg. A szégyen úgy megviselte lelkileg, hogy felindultságában a barmokat mészárolta le. Amikor az őrjöngő hős lecsillapodott, öntudata kitisztult, akkor látta csak, hogy milyen szégyenteljes helyzetbe csöppent. És a szala- miszi király fia a kardjába dőlt szégyenében... Csúnya história, különösen a juhok és a marhák kaszabolása. Nem mintha a védtelen és az istennő templomába menekülő Kasszandra megerőszakolása hadvezérhez méltó cselekedet lett volna. A két tett súlyát és erkölcsi megítéltetését mérlegelve én ezennel ünnepélyesen a jószágot kiirtó, nyurga Ajaxra szavazok. Ő volt a jelesebb fegyverforgató és az övé a kisebbik bűn. Alkalmasint Telamoniosz Ajax a névadó. Sűrű bocsánatokat kell kérnem az elkalandozásért, de a mai videós, komputeres, bizgentyűs-herkentyűs világban ugyan mikor szakítunk időt arra, hogy leemeljük a polcról (már ha megvan) Trencsényi- Waldapfel Imre örökbecsű munkáját; felfrissítendő mitológiai ismereteinket? Ezt a mulasztást igyekezett pótolni szerény fejtegetésem. Élénk érdeklődéssel számolom majd a legközelebbi Üllői úti bajnoki előtt, hogy hány szurkoló igyekszik befelé, a B-közép irányába a vaskos kötettel a hóna alatt... A KIESŐ ÉS A BAJNOK A feljegyzések szerint 1893-ban Amszterdam keleti részén, a Water- graafs-kerületben már létezett az Union névre hallgató baráti társaság. És az Unionisták rendszeresen rugdosták az Angliából hozatott bőrlabdát a rétek mindig vizes füvén. A századfordulón a holland foci már a rohamos fejlődés korszakát élte, látványos gyorsasággal alakultak a klubok és hasonlóan gyorsan ki is múlt javarészük. Az alapításhoz ugyanis elegendő egy remek hangulatú este valamelyik kocsmában, néhány pohár tüzes bor, amely azután csak úgy fickán- dozik az erekben, de a kijózanító reggel meghozza a klubalapítók szokvány-gondjait. Pénz, adminisztráció, szervezettség és hozzáértő vezetés nélkül minden egyesülés halálra ítéltetett. A szegénységtől
