Fradi újság (1990)
1990 / 2. szám
Életem örömteli pillanatai, kedves emlékei Az életem szép pillanatai? Gondolom, elsősorban a pályafutásommal kapcsolatos „örömünnepekre" vagy kíváncsi. Mindjárt egy nagy emlék: 1979-ben meghívtak abba az ifjúsági válogatottba, amely Japánba utazott, és a Világ Kupáért játszott. Disztl Peti mellett „csak” tartalék voltam, de ezek a tokiói napok minden körülmények között a szép emlékeim közé tartoznak. A mai ferencvárosi gárdából, azt hiszem csak én jártam Japánban... A „jövést-menést” folytatva: minden alkalommal, amikor visszatérhettem anyaegyesületembe, és a Fradi-címeres mezt viselhettem, könnyekig ható emlék, felejthetetlen pillanat. Gyönyörű volt minden, amikor a katonaságbeli, majd az Építők és a Tatabányai „vendégjáték” után az anyaföldön, az Üllői úti pálya gyepén védhettem a ferencvárosi kaput. Minden idegszálammal, minden sejtemmel f radista vagyok, így talán hihető, hogy nekem ünnep az, amikor a Ferencvárosért, a mi színeinkért valamit tehetek. A zöld-fehér színnél csak a nemzeti színeket értékelem többre. Kimondhatatlan boldogság volt, amikor a válogatott keretbe meghívtak. Meglepetésként ért a hír, de a munkába vetett hitem igazolásaként, duplán bizsergetett a boldogító érzés. És még egy boldogságról beszélnék. Amikor 1989-ben a Toldi Géza vándordíját megkaptam, nos, örömkönnyeket nyeltem... Ahogy a közönség éltetett, ahogy nekem - csak nekem! - tízezrek tapsoltak, örökké édes muzsikaként él bennem. Ma sem mondhatok mást - ha lehet nagybetűkkel írd - SZURKOLÓK, KÖSZÖNÖM! Mivel gazdag érzelmi világú- nak érzem magam, mi mást mondhatnék még: az eddigi csodás családi életem mellett, csodás családi életre vágyom az Üllői úti családban is. Szurkolók tízezreinek szeretnék vé- déseimmelőrömet okozni, mert a Fradi-tábornak a vastapsa számomra az élet szép pillanatait jelenti. Lejegyezte: Nagy Béla KEDVENCEINK KÉPKERETBEN
