Fradi újság (1990)
1990-09-27 / 6. szám
Kettesben a magyar futball- Tibi, én nagyon Jól tudom, hogy ez a létező legalkalmatlanabb pillanat egy beszélgetésre, de tudod, téged ú|abban nehezebb megtalálni, mint a Petőfi csontokat... Komolyan mondom, néha már szinte sajnálom, hogy hallgattál azokra, akik mindenáron edzőt akartak csinálni belőled, mert régebben minden sokkal könnyebben ment veled... Úgy havonta egyszer, ha éppen összegyűlt annyi mondóka, hogy volt mit kivagy megbeszélni, csak fogtam magam, este betoppantam a Zöldlomb utcai lakásba, Jutka a feleséged már hozta Is a kávét, töltötte az üdítőt, aztán hóna alá csapta Tibikét, mert tudta: itt most hosszú órákon át nem lesz olyan mondata a beszélgetésnek, amelyből az az f- betűs szó, hogy futball hiányozna... De te Is megtaláltál engem Kelen- földön, vagy később a Tizedes utcában éppenúgy, ha meg ott nem, akkor a zöldséges Gabi botijában biztos, hogy összefutottunk. Most meg... Vagy Balatonon vagy, vagy Antwerpenben, vagy edzést tartasz, vagy mit tudom én mit csinálsz, a lényeg: soha, semmire nem érsz rá...- Na, Itt most állj meg egy pillanatra, már úgyis többször közbe akartam szólni ennyi sületlenség hallatán... De most már szólnom kellett, mert ilyenkor szokott az jönni, hogy „már olyan nagy edző vagy, aki meg sem ismeri a régi barátokat...; már nem vagy az a Nyilasi Tibi, aki régen voltál; már meg sem ismered a régi barátokat..." erre a rossz dumára meg egyszerűen nem vagyok kíváncsi.- Esküszöm, semmi Ilyesmit nem akartam mondani...- De gondoltadl- Ml vagy te? Vezetőedző vagy gondolatolvasó?- Vezetőedző, még csak hagyján, de hogy gondolatolvasó... Hülyeség. Mit akarsz? Ezerszer megmondtam, hogy kész a ház, gyere bármelyik este, otthon vagyok, várlak, van kávé, üdítő, a Jutka ugyanúgy kitölti csak a Tibikét nem csapja a hóna alá, mert most már a kicsivel bajlódik... Szegény, van gondja éppen elég.., És én Is éppen akkor kezdtem bele ebbe az őrületbe, amikor talán a legnagyobb szüksége lenne rám. Mindegy. Szóval... mikor jössz?- A múltkor voltam, meg Is találtam a házat, de olyan mozdulatlanság volt körülötte, mintha egy magyar csapatot láttam volna területvédelemmel védekezni... Jött a szomszéd hölgy, nagyon kedvesen érdeklődött: „Csak nem a Nyilasi urat keresi?’ Mondtam neki: asszonyom, ördöge van... Azt feleli erre szegény lelkem: „Ó, őt ne keresse, szinte soha sincs Itthon... Tudja, lent vannak a Balatonnál egész héten, még az edzésekre Is onnan jár fel. Néha vasárnap, úgy éjjel egy vagy kéf óra körül hallom, hogy megérkezett, s ebből pontosan tudom, hogy a Fradinak hétfőn korán reggel lesz az edzése...* Na, szóval akkor feladtam. Inkább a Petőfi-cson- tok...- Az már a múlté... Nyáron, nem mondom, valahogy így volt, de mit csináltunk volna két kisgyerekkel ebben a forróságban Pesten.,. Aka- rattyán meg minden megvan, ott a kert, a víz, végre olyan környezetben élhetünk, amelyet mindig szerettem volna a családomnak megteremteni. De nem jöttél le odase... Hányszor könyörögtem, hogy gyere? Nem mondom, mondtad, mondtad, de ez a nyár valahogy nekem Is olyan zűrösre sikeredett...- Igen, hallottam, hogy visszaigazoltál az „anyaegyesületedbe...' Jobb is így hidd el, a Népsport, az Népsportl- Nemzeti Sport, drága Tlblkém, Nemzeti Sport...- Tényleg, még mindig eltévesztem. Hiába, a megszokások,.. Tudod, én a Népsporton nőttem fel...- Nekem mondod? Annak Idején ‘ annyi 4-est meg 5-öst adtam neked, hogy annyival egy ügyesebb diák jelesre érettségizik... Szégyellem Is érte magam, rendesen. Vedd úgy, hogy azok az akkori 4-esek, 5-ösök, mára 9-eseket, 10-eseket érnek... Nemcsak a forint Inflálódlkl- Ne hidd, hogy egészen igazad van... Nem olyan rossz játékosok ám ezek a maiak sem...- Tibi, ha most arról kezdesz el előadást tartani, hogy ez a mai Fradi például a mindenkori Fradik legjobbika, s hogy ezek a mostani játékosok már sokszorosan többet tudnak a futballból, mint amennyit ti tudtatok, csak ml, undorító, torzlelkű, gonosz újságírók ezt nem vesz- szük észre, akkor...- Nem mondok én ilyen ostobaságokat. De azt hidd el nekem, hogy ezek tényleg nem rossz gyerekek... És úgy kell nekik a törődés, a foglalkozás, az elismerés, egy kis önbizalom, mint egy falat kenyér... Nem lehet mindig azt mondani róluk, hogy „uramisten, ezek micsoda kutyák..." Mert ez részint így nem Igaz, részint attól, hogy a gyereknek nap, mint nap elmondod, hogy tök hülye a matematikához, holnapra nem lesz belőle egy Bólyai Farkas... Az az igazság, hogy nekem például még csak jó emlékeim vannak arról a mintegy három hónapról, amit edzőként a Fradiban eltöltöttem... Mindenki szó nélkül beállt a sorba, mindenki mindig megcsinálta azt, amit kértem tőle, akkor meg miért szidjam őket? Jó, persze, hogy vannak fogyatékosságaik, persze, hogy nem tudnak annyit a labdával, amennyit tudott egy Varga Zoli, egy Albert Flóri, egy Kocsis Lajos, vagy egy Törőcsik... de most ők vannak, nekünk velük kell dolgoznunk, s ha mi sem hiszünk bennük, akkor ml a fenéért csináljuk ezt az egészet? Én eddig minden játékosomtól a legNagybecsületszavamra komolyan beszélek. Fradi csak egy van! Jártamban-keltemben soha sehol másutt nem halottam hírét a „Fradizmus" átható, dinamikus jelenségének. Széles Futbóliában sehol sem ismerik azt az olthatatlan lángolást, a fanatikus (vak)hitet, a minden mélységen átlendítő alázatot, amely kizárólag a zöld-fehér hívek sajátja. Mester utca, Illatos út, Bakáts tér, Sóház strasse. Ha fatornyos hazád nevezetességeit sorolom, hát persze, hogy az FTC a sírig elkísérő szerelmesed, a mindenséged. Tűzoltó utcai volnál, netán Vágóhíd-környéki? Nincs mit csodálni. Ám milyen késztetés hatására emeli magasra a zöld-fehér lobogót a bódvaszentandrási suhanc? Hiszen még a Mezőgazdasági Vásár alkalmából sem járt Budapesten. Az Üllői úti pályáról emlékképet nem, legfeljebb képeslapot őriz. Szlovákia, Galánta körzet, Réca nevű falucskájában vendéglátóm kisfia azt selypíti: „a Fjadinak szujtolok". A Haller térnek, a hajdanán a Máriásy út és a Gubacsi út sarkán elterülő „Négyzetnek" hírét sem hallotta. Miért pont a Fradiért szorít? Miért nem a Vasas, a Honvéd vagy a Dózsa a szíve csücske? Mi okból feszítette szét a Ferencváros a szokványos kerületi csapat dimenzióit? Hogyan nőtte túl nagyságrendekkel az ugyancsak regionális alapon szerveződött Kispestet, Újpestet, vagy a hőskorban tömegeket éltető Hungáriát? Jöhetett a zord idő, hét szűk esztendő, gólaszály, kútmélye, edzóválság, a kurzus tilthatta a „híveknek" a szentély látogatását, sót még a csendes imát is. Az áldozok száma nemhogy csökkent volna, gyarapodott. Csúfolhatták az aranylábúakat ÉDOSZ-nak, Kinizsinek, az elnyűhetetlen „Fradizmus" átvészelte, túlélte a történelem viharait, majd Faustusként kelt újra életre... Feltétlen megírandó szociológiai, politológiai tanulmányszintézis lesz hivatott feltárni a „Fradizmust" létrehozó és fenntartó történelmi-társadalmi okokat. Én addig is töprengő tisztelettel húzom ki magam e jelenség előtt és kijelentem: kameruni Fradi valójában nem létezik! Van viszont valami hasonló, körvonalaiban, haloványan reája emlékeztető. A Canon Sportif Yaundé... Rászedve A nyáron csak észrevette a világ azt, ami már jó évtizede látnivaló lett volna. Nevezetesen, hogy a szó klasszikus értelmében vett focit Afrika színvonalasabban műveli Európánál. Eretnek kijelentés, de ettől még színigaz. Ilyenformán roppant kellemes kötelesség 1990 őszén afrikai együttesről írni. Fokozza a szerző gyönyöreit, ha témája a „Kameruni Fradiszerúség", a Fekete Kontinens legeredményesebb és (egyik) legnépszerűbb együttese. Sokan már sejtik a nyerő megoldást: a Canon Sportif Yaoundé bemutatása következik... Mielőtt hallelu|ázni kezdenék a kameruni főváros vörös szerelésben pompázó menőinek, szükségét érzem, hogy a számunkra bizonyosak ezoterikus országról ejtsek néhány szót. Miliő tata országát Nigéria, Egyenlítői Guinea, Gabon, Kongó, a Közép-Afrikai Köztársaásg és Csád határolja. Történelme inkább rémtörténet, semmint tündérmese, de Közép-Afrikában, ott az Egyenlítő környékén nem Kamerun az egyetlen hányatott múltú ország. Nevét [mármint a Kamerun-hegy- ségét és a folyóét] lisszaboni Állami Levéltárban őrzött hajónaplók említik elsőként. Kalandozó kedvű portugál hajósok vitték el arra a vidékre az európai civilizációt, bár az ébenfekete, göndörfürtös bozótlakók egész jól elvoltak nélkülünk is. Nos, a portugálok 1510 körül felfedezték és feltérképezték a Guineal-öböl környékét. Sokáig nem maradtak, mert a barbár óslakók sehogysem akarták átadni igazgyöngyeiket, elefánt- csont dísztárgyaikat és ezüst karpe- receiket. Az erőszakos és mohó portugálok elől a dzsungelbe húzódtak és mindenféle barátságtalan gesztussal fejezték ki nemtetszésüket. Fúvócsövekből mérgezett nyilakat ló- döztek „a magasabb rendű faj' hajósaira. Egy szó mint kettő, Európa és Afrika említett középkori találkozása nem nevezhető átütő sikernek. Nem kívánok ehelyütt történelmi értekezést kezdeni, azért egy gondolatsor erejéig maradjunk még a múltnál, hiszen annak értése nélkül a jelen is csupa talány. Mi sem jellemzőbb, mint hogy Kamerun határait elsőként német, angol és francia politikusok, tábornokok rajzolták meg. A bozótban vicsorgó bennszülötteket nem hívták meg a térképkészítő konferenciára. A németek a gyarmatosításban sokszor és sokhelyütt bevált trükkel álltak elő. 1884-ben a Woerman, a Jantzen és a Thormalen kereskedő- házak képviselői felkeresték a partvidék törzsfőnökeit és kiegyeztek velük. Magyarán, bagóért csikarták ki a bennszülöttektől a helyi kereskedelem kizárólagos jogát. Amint a főnökök Ujjúkkal odamaszatoltak valami krikszkrakszot a papíros aljára, a három kereskedőhöz sietve a német birodalomra ruházta frissen szerzett jogait. A cselek csele.. Ezek után MÖVE ágyúnaszád beúszott (1884 július 12.) a Kamerun-folyó torkolatába, vaktában belelődözött a bozótba, majd a nagy kaland megkoronázásaképpen egy Nactigall nevű Afrikakutató - a német császár nevében ünnepélyesen birtokba vette a földet. A haditengerészek azután - ahogy kell - leverték a rászedett bennszülöttek lázadását. A németek kormányól székhelyet alapítottak a folyótorkolatban Kriegsschiffhafen (Hadiha- jókikötó) néven. Cukorfalat lehetett a település a maga fénykorában.. Ágyú A német „védnökséget” az első világháború igencsak erőteljes széljárása fújta el, A majdani kettéosztott Kamerunt akkor még Angol-Nigérla (I) és Francia-Egyenlítői Afrika néven, később Brit-Francia közös mandátumterületként jelölték. Következett az ENSZ-gyámság (1946-1960), majd az olyannyira áhított függetlenség. Eddig is sejthettük, hogy Kamerun földjén nem passzióból huzakodtak a portugálok, németek, angolok és a franciák. Kincsestára roskadozik a töméntelen banántól, kölestől, édesburgonyától, de súlyos pénzeket ér a mogyoró, a kaucsuk, a fa, a bauxit, a kőolaj, az ón, no és a mai napig is művelik aranybányáit. És a „Szelídíthetetlen Oroszlánok” becenéven megismert és megszeretett futballistákról még szót sem ejtettünk. Még 1930-ban történt, hogy egy bizonyos Georges Goethe [német is, francia is lehetett az istenadta] Yaoundé-ban megalapította az első kameruni fociklubot. Játékosai túlnyomó többségükben az evandó törzs fiai voltak, így hát érthető, hogy az újdonsült gárda elsőre evandó nevet kapott. Úgy hívták Kpa-Kum, ami magyar fordításban ágyút jelent, Azevandók törzsébe tartozott Martin Founda, a költő (!) is. Ő javasolta, hogy az „Ágyú" angol megfelelője, a Canon szerepeljen a klub hivatalos nevében. A focivilág mégiscsak könnyebben elfogadja, a Canontmint a Kpa-Kumot.
